A Lélek felszabadít

A

 királyválasztásra Hebrónba érkező törzsek küldöttei vannak felsorolva, akik Isten ígéretére támaszkodva Saul helyére megválasztják Dávidot (1Krón 12,24-13,14). Milyen jó, hogy      nemcsak saját véleményükre, hanem az Úrtól kapott ígéretre támaszkodnak. Mindig megerősítő és békességet adó, ha van ígéretünk, és arra támaszkodunk. Isten ígéretei reményt adnak és világosságot gyújtanak szívünkben. Az ígéreteket komolyan kell venni, de vigyázni is kell, mert legtöbbször nem azonnal teljesednek be, ezért türelemre van szükségünk. Dávidnak évtizedeket kellett várni a trónra lépés pillanatára, pedig még fiatalkorában kapta az ígéretet, sőt még a felkenetést is átélte. Azonban a beteljesedésig nemcsak sokat kellett várni, hanem sok szenvedésen és üldöztetésen kellett
keresztülmennie. Az ígéret birtoklása nem jelent könnyű életet.

Issakár törzséről olvassuk, hogy nem mindenki érthetett egyet Dávid királlyá választásával, mert csak azok mentek Hebrónba, „akik fölismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell Izráelnek cselekednie” (33). Ez azt üzeni, hogy mindenkor fel kell ismerni az Istentől készített alkalmas időt, és azt jól kell felhasználnunk. Mert az idő elmúlik, amire tegnap lehetőségünk volt, az ma nem biztos, hogy ismét megadatik. Mindig vannak nagy idők, és döntő pillanatok, fontos, hogy ezeket felismerjük, és ne hagyjuk kihasználatlanul. Azért fontosak ezek az alkalmak, mert lelkeket segíthetünk a kegyelem oltárához. Fontos, hogy jól éljünk ezekkel, mert vannak akadályok, a mi alkalmas időnket más nem fogja annak látni, és mi sem látjuk a másik döntésre és cselekvésre elkészített idejét. Több példa is van erre, de most Bartimeus történetét idézzük fel. Ez a vak koldus felismerte, hogy ez az ő soha vissza nem térő ideje, ezért kiáltott és kitartott kiáltásában, akkor is, amikor a sokaság le akarta állítani.

Dávid első döntései közé tartozik a szövetségláda hazavitelének a terve. Számára fontos Isten közelsége. Ez a nagy különbség közte és Saul között. Saulnak nem volt fontos a szövetségláda, Dávidnak pedig fontos. Azonban a király nem cselekszik a maga feje szerint, hanem amikor ez a terv megérik benne, előbb megbeszéli a néppel, majd az Úr elé viszi. Tehát  nemcsak a nép véleményét kéri ki, hanem keresi az Úr akaratát. Addig nem cselekszik, amíg nem lesz világos, hogy ez a terv Istentől van-e. Ezzel a tettével kifejezi, hogy őt nem a nép irányítja, hanem ő igyekszik Isten akaratával összhangban vezetni a népet. Erre van ma is szükség, Isten akaratához hangolni saját és a ránk bízottak terveit. Ha megtesszük, jól alakulnak dolgaink, áldást tapasztalatunk.

Dávid nem maga cselekszik, hanem bevonja a népet is, együtt mennek a ládáért, és együtt hívják segítségül az Úr nevét. A gyülekezetben is szükség van az ilyen összefogásra. Nem csak egy embernek kell megcselekedni az Úr ügyeit, hanem bevonhatunk abba más testvéreket is. A ládát nem dísznek viszik magukhoz, hanem azért, mert számukra Isten élő Úr. Őt segítségül lehet hívni, és a láda azt fejezi ki, hogy Isten köztük van.

Tragikus eset is kíséri a láda hazavitelét. Ez azt jelzi, hogy Isten népe között, az Úr dolgait végezve is történhet baleset. Uzzá halála megdöbbentő, de ebből meg kell tanulnunk, hogy a jót jól is kell tenni. Nem elég, hogy jót akarunk, hanem az a lényeg, hogyan tesszük, másrészt, hogy tennünk kell-e, amit mi jónak gondolunk. Amikor megbotlottak az ökrök, Uzza jónak látta, hogy meg kell fogni a ládát. Talán mi is úgy gondoljuk, ez helyes mozdulat volt, azonban Isten másként látja. Neki nincs szüksége a mi segítségünkre. Ezt is mindig meg kell látni, mikor kell, és mikor nem kell segítenünk. Az Úr nem szorul ránk, másrészt megvan, hogy ki nyúlhat és hogyan a szent ládához. Ezt az utasítást be kell tartani. A ládát csak a papok mozgathatták, ők is csak megfelelő formában nyúlhattak hozzá. Fontos meglátnunk, hogy a kapkodás, a meggondolatlanság soha nem viszi előre Isten ügyét, inkább hátráltat. Ez történt itt is, mert így nem Jeruzsálembe került a láda. Az is benne van a történetben, hogy viszont ahol alázattal és tisztelettel közelednek az Úrhoz, oda áldást hoz Isten jelenléte.

Az újszövetségi részből (1Tim 6,17-2Tim 1,7) kiemelném, hogy az evangélium ránk van bízva, ezt meg kell őriznünk. Hogyan őrizhetjük meg? Úgy, hogy minél több embernek továbbadjuk. Minél több szív lobban lángra az Úrért, annál jobban terjed a kegyelem igéje. A legjobb megőrzés a továbbadás.

Pál ismét hálát ad. Csodálatos, hogy minden helyzetben képes hálát adni. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Jézusra néz, és valóban meg van elégedve. Azért hálás, mert nem a nyomorúságait, nehéz helyzetét látja, hanem ezekben is megtapasztalja az Úr jelenlétét.  A szívünk akkor lesz hálás, ha mindig az Úrra és nem a körülményeinkre nézünk. Aki a körülményeire néz, soha nem tud hálát adni. Azonban a körülményeink közt is jelen lévő Úr látása gyógyítólag hat lényünkre.

A hetedik versben hangsúlyozza Pál, hogy az Úr tanítványai nem tarthatják természetesnek a félelem, félénkség, gyávaság jelenlétét, mert ezt nem az Úr adja. Isten az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta. A Szentlélek által megtapasztalhatjuk a félelmek alól való szabadulást, és eredményesen harcolhatunk ellenük. A félelem jelen van a világban, de nem szükséges elfogadni, hanem lehet és kell harcolni ellene. Sokszor olvassuk az Úr biztatását, ne félj! Ez nemcsak azért hangzik el, mert tudja az Úr, hogy szükségünk van erre a felszólításra. Hanem azért is mondja, hogy küzdjünk a félelem ellen, mert Krisztusban legyőzhető, és a tanítványok életében nincs helye. A félelem megbénít, Isten Lelke felszabadít.

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4.      Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.