A
|
Krónikás Dáviddal és fiaival kezdi a királyok
névsorát (1Krón 3,1-24), mert ő az Isten szíve szerint való király. Dávid az,
aki az Úr jelenlétében éli életét, végzi szolgálatát. Dávid számára a királyság
is szolgálat volt. Gyermekkorától kezdve az Úrra figyelve élt, így végezte
mindennapi munkáját. Mivel mindig az Úrban bízott, a népét fenyegető Góliáttal
is képes volt szembeszállni, mert tudta, az Úr hatalmasabb Góliátnál és a
filiszteusoknál. Mi is így nézzünk Urunkra, és lássuk meg, hogy hatalmasabb a
minket fenyegető minden problémánál. Ő az uraknak Ura, a Mindenható Isten, az Ő
nevében indulva esélyünk van a győzelemre.
A Krónikás felsorolja Dávid fiait, láthatjuk a többnejűségnek, a
másodfeleségek szokásának a következményeit. A fiúk riválisokká váltak,
mindegyik magát tekintette elsőszülöttnek és így jogot formált a trónra. Ebből
feszültség támadt egymás között, de feszültségbe kerültek Dáviddal is. Mennyi
konfliktus keletkezett, amelyekből több is tragédiával végződött. Aztán az Úr
kiválasztotta Salamont.
Dávidon Isten áldása nyugodott és így dinasztiát alapíthatott.
Leszármazottai követték egymást a jeruzsálemi trónon. Az utódok életének
alakulását is az Úrhoz való hűségük befolyásolta. A királyok és Izráel népe
életének minőségét mindig az határozta meg, hogy mennyire figyeltek Istenre. Az
Úr gyakran prófétán keresztül irányította őket. Volt, aki komolyan vette a
prófétai szót, és volt aki nem. Mindjárt Salamon fiánál látjuk ezt a
jelenséget, vele nem lehet beszélni, ő nem figyel sem az Úrra, sem a tapasztalt
tanácsadókra, ezért kettészakadt az ország. Döntéseinknek sok esetben másokra
is hatása van, ezt tapasztalta Roboám is. Rossz döntése végett szétesett az
ország, a testvérekből ellenségek lettek. Meg kell látnunk azt, hogy az Úr
soha nem hagyja népét magára, mindig jelen van és kész könyörülni rajtuk.
Lesznek megtérő és hűséges királyok is, akiknek az uralkodása alatt fellendül
az ország, szabadulást élnek meg az ellenség fenyegetése alól. Mert akik az
Úrban bíznak, nem csalódnak, megtapasztalják hűségét és kegyelmét.
Pál apostol elmondja, hogy készül Efézusba, de amíg megérkezik, levele
által segíti tanítványát (1Tim 3,14-16). Az apostol számít a késésre, ezért ír,
hisz Timóteusnak szüksége van a tanácsra, útmutatásra. Amíg Pál távol van, az
élet megy tovább, ezzel az apostol is tisztában van, addig is lesznek
feladatok, amiket meg kell oldani. Ezért ő előre is gondol. Ez is fontos,
lássunk előre is, mindig lehetnek előre nem látható problémák, és ezek sem érik
váratlanul Timóteust, mert öreg tanítója gondol rá.
A fiatal tanítványt eligazítja, hogyan kell Isten egyházában forgolódnia.
Mert ezt is meg kell tanulni, Isten népe közt nem lehet akárhogyan szolgálni.
Közben Krisztust, az Urat látja lelki szemei előtt, és így szinte énekelni kezd.
Egy himnuszt ír le, amely az Úr nagyságáról szól. Az apostol mindig Őt látja a
szemei előtt, mindig Róla beszél, Róla énekel.
Ezzel a himnusszal Timóteus figyelmét is Jézusra irányítja. Ez a
csodálatos, mindig figyeljünk Rá. Magunkról irányozzuk Jézusra a tekintetünket, és akkor meglátjuk, ki is Ő. Felragyog előttünk dicsősége és hatalma.
Azért jelent meg testben, hogy reménységünk legyen, hogy hit által
megtapasztaljuk bűneink bocsánatát. Azért jött, hogy higgyünk Benne ezen a
világon. Higgyük, hogy Ő valóban Úr, hogy értünk jött, és Általa van utunk az
Atyához. Azért jött el testben, hogy követhessük a nyomait. A mai napon is
induljunk az Ő lábnyomán.
Mind jó, amit Isten tészen
1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy
tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja,
Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz
ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja
dolgomat, Csak rá hagyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom,
úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít,
tudom, Azért csak benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul
nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván
megmutatja, Hogy javamat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze
szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt
végtére, Sok búm enyhítésére.
6.
Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt
vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal
Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése