Nemes harc

E

zékiel könyvének utolsó fejezetei előremutatnak arra az időszakra, amikor az Úr helyreállítja az egész Izráelt (Ez 47,13-48,29). Mind a tizenkét törzs újra összegyűjtetik. Csodálatos ez, mert ebből látjuk, hogy míg az ember mindent szétrombol, addig az Úr helyreállít. Igen, Isten helyreállítja mindazt, ami lerombolódott. Különösen az Úr Jézus eljövetelekor látjuk ezt, amikor a Hozzáforduló széthullott életeket újból összerakta. Egyedül Ő az, aki törődik az elkallódott, perifériára sodródott, a nyomorult emberrel. Ő az egyedül, aki bajlódik életünk széthullott részeinek megkeresésével és összerakásával. Milyen jó, hogy nem fárad bele ebbe a munkába, nem adja fel a küzdelmet, hanem addig dolgozik velünk, még kész nem lesz a kép. Mi se adjuk fel, se a magunkkal se az egymással való foglalkozást, törődést.

Jó, hogy Isten mindezeket már akkor elmondta és megmutatta a prófétának, amikor még fogságban éltek. Mert így volt miből erőt és reménységet meríteni. Vannak olyan ígéretei az Úrnak, amelyek nem azonnal valósulnak meg, de mégis reményt adnak, mert tudjuk, hogy amit ígér az Úr, Ő azt meg is tartja. A Zarándok útja című könyvben, amikor Keresztyén elindul Romlás városából a Mennyei város felé, a mellé szegődött Simulékony azt kérdezi, honnan tudja, hogy valóban szebb és jobb lesz az Ország, mint a mostani? Arra volt ez az ember kíváncsi, hogy megéri-e a jelenlegi kényelmet és jólétet elhagyni a bizonytalanért, és hogy a Könyv szavai feltétlenül igazak-e? Keresztyén azt a választ adta, hogy ő bízik mindabban, ami a Szentírásban van, mert az attól származik, „aki nem hazudik” (Tit 1,2). Így bízzuk magunkat mi az Úr szavára, legyen iránytűnk minden helyzetben és merjük magunkat, életünket Hozzá igazítani.  Mert azért adta az Igét Urunk, hogy életünket állandóan hozzá alakítsuk.

Az újonnan felosztott földön lesz az Úrnak szentelt elkülönített rész, ahol majd áll a templom. Életünkben is kell egy elkülönített rész, ami az Úré, ahol Vele lehetünk közösségben, ahol csend található, ahol megcsendül a csend. A szívünkben is kell, hogy legyen ilyen elkülönített hely, az Úr szent helye. Sőt már az egész lényünk ilyen hellyé válhat, ahogyan Pál is megtapasztalta, amikor elmondta, hogy már nem ő él, hanem Krisztus él benne.

Az apostol megparancsolja Timóteusnak, hogy harcolja meg a nemes harcot (1Tim 1,18-2,7). Azért ad parancsot, amit teljesíteni kell, mert Pál ifjú munkatársa bátortalan, sőt depresszióra hajlamos. Pál úgy segíti ki ebből az érzelmi válságból, hogy rámutat, ő Krisztus katonája. Nem a császár, hanem az egész világ Urának katonája. A katonának pedig harcolni kell. Azonban ez a harc nemes, mert nem mások élete ellen irányul, hanem mások megmentésére. Nem is fegyverrel, hanem Isten igéjével kell megvívni ezt a küzdelmet. Korábbi próféciákra, kapott Igékre hivatkozik Pál, azért teszi, hogy mindenkor lássa elhívását Timóteus, és ez adjon számára erőt. Az Úrtól kapott Igék mindig átsegítenek a holtponton, különösen az életünk egy-egy fontos állomásánál kapott Igék adhatnak újra erőt, mutathatják meg a helyes utat. Mi is amikor elcsüggedünk, vegyük elő az életünket formáló Igéinket és engedjük, hogy ismét megelevenedjenek, erőt adjanak.

A tanítványság harc, ezt nem szabad elfelejteni. A  gonosszal és sokszor önmagunkkal szemben, hiszen a legnehezebb győzelem a magunk feletti. Azonban magunkat is le kell győzni, vagy ahogyan az Úr Jézus mondja: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem” (Lk 9,23)! Tehát, a magunk fölötti győzelem az, amikor megtagadjuk magunkat, vagyis saját vágyainkat, akaratunkat és a keresztre adva önmagunkat, követjük az Urat. Erre az önmegtagadásra mindennap szükségünk van. Ezért ma is kezdjük azzal a napunkat, hogy nemet mondunk magunkra, azaz kimondjuk, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem, amint Te.

A sátánnak való átadás azt jelenti, hogy az apostol leveszi róluk a kezét, és hagyja, hogy menjenek a saját útjukon, amíg rá nem döbbennek, hogy rossz úton járnak. A hazatéréshez mindig meg kell látni tévutainkat, mert csak akkor fordulunk vissza. Van, akinek hosszabb utat kell megtenni rossz irányba.

Ezért kéri Pál, „tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért” (1Tim 2,1). Szükség van az egymásért való könyörgésre, mert a hitből elmondott imádságnak nagy ereje van. Hordozzuk-e egymást, a körülöttünk élőket rendszeresen imádságban? Vagy csak várjuk, hogy változzon körülöttünk az élet, de mitől változzon, ha kimarad az ima, ha nem kerül bele az életbe az imádság által Isten ereje? Pál hangsúlyozza, hogy a másokért való ima kedves Isten előtt. Megörvendeztetjük Atyánkat a Hozzászálló közbenjáró imákkal? Az imádkozás lehetősége mindenki előtt nyitva áll, de élünk-e vele? Mi nem tudjuk a másik embert megváltoztatni, de az imádság által kifejezzük, szeretnénk, ha megváltozna és hisszük, az Úrnak van hatalma ezt megcselekedni.

Megtudjuk azt is, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, de mi akarjuk-e, és megteszünk-e ezért mindent? Az emberek üdvösségének alapja, Jézus Krisztus váltság halála. Az Ő haláláért lehet üdvösségünk.

Idvességünk, váltságunk

1. Idvességünk, váltságunk, Jézus! hozzád kiáltunk; Midőn a kegyelem asztalához lépünk: Jövel, maradj mivélünk!

2. Nagy volt szüleink bűne, De Atyád könyörüle; És az örök halál tüzéből megváltott Engesztelő halálod.

3. Ez a terített asztal Bűneinkben vigasztal: Hogy könyörülsz rajtunk s kegyelmed velünk lesz, Ha bízunk érdemedhez.

4. Szent testednek jegyei Annak itt a jelei: Hogy csak az igazán megtérő találhat Idvességet tenálad.

5. Vérednek kiömlése Bűneink eltörlése; Emlékeztess, midőn ajkunk a bort issza: Légyen éltünk szent s tiszta!

6. Jézus! a te véred szent! Légyen szívünk bűntől ment; mert örök életet veled az remélhet, Ki megveti a vétket.

7. Szent törvényed fáklyája Világoljon pályánkra! Mert e földi úton, tudjuk, el nem téved, Ki híven követ téged.

8. Fogjad azért kezünket, S magad vezérelj minket; Mert a te utadon Istenünkhöz vezet A hit, remény, szeretet.

9.                   Ha szemeink meglátnak Jobbján te szent Atyádnak: Ott a Szentlélekkel örök egyességben Üdvözíts majd az égben!

Isten áldásával.