A
|
nemzetségtáblázat leírása eljutott a babiloni
fogságból való hazatérés utáni időszakig (1Krón 9,1-44). Milyen csodálatos, hogy van fogság utáni
időszak, hogy van tovább, akkor is, amikor sokan azt gondolták, vége, nincs
tovább. Istennél másképp mennek a dolgok, Nála soha nem záródnak be az
újrakezdés kapui. Amennyiben ott van a szívben a bűnbánat, és őszintén kérjük az
Úr kegyelmét, Ő mindig kész megbocsátani. Vele mindig újra lehet kezdeni.
Úgy gondolom, nagypéntek éjjelén Péter is úgy gondolta, vége a
tanítványságnak, megtagadta Jézust és számára nincs visszaút. De hasonlóan
gondolkodtak tanítványtársai is, azért kellett az angyalnak hangsúlyoznia,
hogy Péternek is mondják el azt, ami húsvét hajnalán történt. Péter annyira el
volt keseredve, hogy ismét halászatra adta a fejét, és akkor megjelent a parton
az Úr, és minden megváltozott. Kiderült, hogy újrakezdheti az Úrral. Mert
Jézussal mindig van újrakezdés. Ha valami nem sikerült, ne adjuk fel, fogjunk
neki ismét, de tegyük azt Vele. Ha vétkeztünk és elestünk, ne engedjünk a
földre húzó erőknek, mondjuk nekik: „Ne örülj, ellenségem! Ha elesem is,
fölkelek, még ha a sötétségben laknék is, az ÚR az én világosságom” (Mik
7,7). Vele fel lehet állni, mert Ő a világosság, a fény pedig a legsötétebb
helyet is képes megvilágítani.
Az elsők között a papok, léviták és templomszolgák tértek haza. Ők
buzgólkodtak Isten háza szolgálatában. Nem véletlen, hogy ők mentek haza
elsőként, ne azt gondoljuk, azért, mert ők akartak minél hamarabb a fogságból
szabadulni. Nem azért, hanem azért, mert a nép számára már Isten volt az első
helyen, így a legfontosabb a templom és a szolgálat helyreállítása. A mi
életünkben is Ő van az első helyen? Az Úr dolgai a legfontosabbak? Vajon rólunk
is azt mondhatják el, buzgók voltunk Isten dolgaiban? Bizony gyakran a saját
ügyeinkben buzgóbbak vagyunk, mint az Úrnak való szolgálatban.
Pál számára fontos a presbiterek, a szolgálatot vállalók megbecsülése,
ezt hangsúlyozza Timóteus számára (1Tim 5,17-19). Fontos, hogy meglássuk, amit
mások tesznek, és becsüljük meg munkájukat. Ne gondoljuk, hogy csak a mi
munkánk, a mi szolgálatunk az értékes. Gyakran még családban sem vesszük észre
azt, amit a másik tesz. Mintha szemellenző volna rajtunk és csak a magunk
dolgait látnánk. Meg kell látni a másik által elvégzetteket is, és meg kell
tanulnunk dicsérni. Különösen fontos ez a gyermeknevelés terén, ne csak a
hibákat vegyük észre, ne csak figyelmeztessünk, hanem meglátva a jót, az
előrelépést, dicsérjünk is.
Azt is megláthatjuk, hogy a presbiteri tiszthez is hozzátartozik az
igehirdetés és a tanítás. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy aki kapcsolatban van az
Úrral, átéli az Ige ajándékait, az örömmel tesz róla bizonyságot másoknak. Mert
Igét nem csak a szószékről lehet hirdetni. Igehirdetéssé válhat a beszélgetés
és az életünk is.
Kiemelném még hogy a keresztyének között fontos a nyíltság, az
őszinteség. Pál nyíltan és őszintén tárgyalja meg a problémákat. Mer róluk a
nyilvánosság előtt beszélni. A hívőknek, Isten népének meg kell tanulni nyíltan és
őszintén beszélni a problémákról, és együtt keresni a megoldást. Különösen
házasságban fontos, hogy merjünk együtt beszélni a gondokról, bajokról,
mindarról, ami feszültséget okoz a kapcsolatunkban. És ha ez a nyílt
beszélgetés az Úr jelenlétében történik, megtaláljuk a közös megoldást, a
kapcsolat gyógyulását.
Bűnös vagyok
1.
Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,
Én Istenem!
Ki gyógyítná meg beteg szívemet,
Hacsak Te nem?
2.
Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,
Ha nem szeretsz,
Nem bírok járni, ha nem támogatsz,
Ha nem vezetsz!
3.
Nincs örömem, körültem, mint az éj,
Minden sötét,
E bús homályt a tiszta égi fény
Hadd űzze szét!
4.
Ó, Jézusom, mossa el bűnömet
A drága vér,
Amit Te ontál, égi szeretet,
A bűnökér’!
5.
Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,
Szívem óhajt,
S hűséged árja égő szomjamat
Eloltja majd.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése