Táplálék

A

 Krónikák első könyvét kezdjük el olvasni, és bizony az eleje nem könnyű, a sok névből nehéz üzenetet nyerni (1Krón 1,1-54). Azonban Urunk ezeket a verseket is fel tudja használni a velünk való beszélgetésre, lényünk feltöltésére. Hiszen azért adja az Igét, hogy lelki táplálékká váljon a számunkra.

A Krónikás Saul utolsó csatája és halála elbeszélésével veszi fel a történetmondás fonalát, előtte fejezeteken keresztül Izráel nemzetségtáblázatát mondja el. Az első fejezet visszamegy egészen az első emberig, Ádámig, ez az első üzenet, a Krónikás számára fontos a gyökér, fontos az eredet, ezért visszamegy a kezdetekig. Fontos, hogy a következő generációk se legyenek gyökértelenek, hanem lássák az élet, az ember, a történelem kezdetét. Lássák, kikhez tartoznak, milyen személyek és hithősök jártak előttük. Ez ma is fontos, ismerjük meg eredetünket, Isten népe eredetét, de lássuk meg az Egyház és népünk hithőseit is, akik előttünk járták a keskeny utat és harcoltak a gonosz ellen.  Azért jó ezt látni, mert megtudjuk, hogy már előttünk is járták ezt az utat, nem mi vagyunk az elsők, nem mivelünk kezdődik az Egyház.

Ádámmal kezdődik a sor, és vele kezdődik az ember élete a földön. Őt alkotta Isten és ő adta tovább az életet. Ádám volt az első, minden így kezdődik, hogy valakinek el kell kezdeni, valakinek bele kell fogni. Ádámot Isten belehelyezte a földi világba, ő még csak nem is gondolkodhatott, hogy belevág-e, de aztán az Úr adott mellé társat. Merjünk az Úrral bátran belefogni mindabba, amit kér tőlünk. Ne féljünk, ha egyedül vagyunk is, mert Ő ad majd társakat is.

Itt van Noé is, aki fontos, mert az első katasztrófa idején menti az életet. Noé szembesít önmagunkkal és rámutat, ha eltávolodunk az Úrtól, ha vétekben járunk, ítélet következik. De azt is megtudhatjuk, a legnagyobb istentelenség idején is lehet hűségesen élni, lehet figyelni az Úr szavára. Aki figyel az Úrra és engedelmeskedik Neki, az az ítélet idején is megkapja a menekülés lehetőségét. Noé számára is megmutatta Isten hogyan menekülhet meg a vízözönből ő és családja, valamint mindazok, akik a bárkába bemennek. A megmenekülés feltétele a hit és az engedelmesség. Ma is hit által menekülhetünk meg.

Nimródról olvassuk, hogy ő kezdett hatalmaskodni a földön, ez jelzi, hogy az engedetlenség miatti bűn hamar aktiválódott. Működni kezd a gonosz, és abban nyilvánul meg, hogy az egyik személy, majd nép nagyobb akar lenni, mint a másik. Isten egymás mellé helyezte az embert, azért, hogy együtt, egymást segítve éljenek és dicsérjék Teremtőjüket.  Azonban Nimród nem akart a másik mellett élni, ő föléjük akart kerülni.  Bizony ma is az egyik fő probléma a hatalmaskodás, a másik fölött való uralkodás lelkülete. Pedig Isten azt nem engedte, hogy ember az emberen uralkodjék. Az embernek Isten az ura. Az Úr Jézus az Isten szerinti elgondolást hozta el a földre és valósította meg, amikor így szólt: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért” (Mk 10,45). Ez a mi utunk is, a másik fölött való uralom helyett a másiknak való szolgálat.

Pál apostol elmondja, jó, ha valaki az Úrnak akar szolgálni, ha gyülekezeti vezető szeretne lenni, hiszen szükség van az Ige hirdetőire (1Tim 3,1-7).  A püspök nem a mai értelemben vett egyházi vezetőt jelenti, hanem az adott közösség által választott és ott szolgálatot teljesítő személyt. Olyan személy ez a vezető, aki közössége tagjainak a lelki életéért, hitbeli növekedéséért, a keskeny úton való megmaradásukért felelős.

Nem lehet akárki gyülekezeti vezető, bizonyos kritériumoknak meg kell felelnie. Jó nekünk is ezt végiggondolni, vajon én megfelelek-e ezeknek a feltételeknek? Mindjárt fontos a házasság, hogy a vezető ebben is példa legyen. Lássák meg a nem hívők is Isten országa rendjét a párkapcsolatban is. Van mit komolyan venni, van miért bűnbánatot tartani.

De a többit is érdemes végig gondolni, mértékletes, tiszta, megértő, a magam házát jól igazgató ember vagyok? Mindez fontos, mert ha a magam házát nem tudom jól igazgatni, ha ott kudarcot vallok, hogyan lehetek képes egy nagyobb közösség, a gyülekezet, vagy egy település, vagy ország vezetésére. Aki kudarcot vall a saját életében, hogyan lehet alkalmas Isten népe vezetésére? Alkalmas lehet, ha felismeri, mit tett rosszul és a kegyelem árnyékába menekül, és az Úrral újrakezdi az életét. Ő tud újjá formálni és szolgálatra alkalmassá tenni.

Szükséges meglátnunk, hogy a megtéréssel még nem leszünk alkalmasak a szolgálatra, ezt követően növekedni kell ismeretben, hitben, cselekedetekben és így formálódhatunk alkalmassá különféle szolgálatok végzésére. A megtérés után még  meg kell tenni azt az utat, amin célba érünk, hiszen a megtérés a kezdet, még csak rálépünk a keskeny útra. A vándorlás akkor kezdődik.  Urunk áldja meg életünket a kegyelemben való növekedéssel és várjuk meg, amíg Ő vezet minket tovább, amikor Ő talál minket alkalmasnak az adott feladat ellátására.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7.                   Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.