A múlt tanítása

F

olytatódik a felsorolás, a visszatekintés az ősök láncolatára, ez jó, mert látják, hogyan vezette folyamatosan Isten a népét (1Krón 4,1-43). Meglátszik nemzedékről nemzedékre a hűsége.  Ez számunkra is bizonyságtétel, láthatjuk, hogy évezredekkel előttünk járták az élet útját, nem mi vagyunk az elsők. Az előttünk járók tapasztalataiból mi is meríthetünk.  Megláthatjuk, hogy az élet soha nem volt habos sütemény, minden generációnak meg kellett küzdenie a megélhetésért, a megmaradásért, hisz az ellenség mindent megtett az ember pusztítása érdekében. A küzdelmet nehezítette a bűnös emberi természet is, hiszen mi leszakadtunk Alkotónkról, és így magunkban járjuk az élet útját. Az Igéből azt látjuk, hogy az Úr nem hagyta magárra az embert, utánaindult megkeresni, és Izráel népének a története arról szól, miként talált rá Ábrahámra és választott ki benne magának egy új népet. Ennek a népnek az őseit, a törzsek leszármazottait sorolja fel a szentíró. A neveken keresztül megláthatjuk, hogy Isten megőrizte övéit, mindent megtett, hogy megmaradjanak a harcok közepette, sőt növekedjenek. Így válnak áldáshordozókká. Az Úr minket is meg akar áldani, saját küzdelmeink könnyebbé válnak, ha Rábízzuk magunkat, és engedjük, hogy vezessen, oltalmazzon.

A leírtak, példák is a számunkra, amelyekből tanulhatunk, hisz sok minden a mi életünkben is jelen van. Nekünk is meg kell termelni a táplálékot, gondoskodni kell hajlékról, családot alapítunk, szükségünk van munkára, mindezekben az előttünk járók tapasztalataira is építhetünk, megerősödést jelenthet, ha látjuk, miként vezette népét az Úr ezekben a kérdésekben, hogyan adott a számukra megoldást.

A sok név közül Jábécet emeli ki a szerző, egyrészt azért, mert nem lehetett könnyű szülés az anyja számára, amint a neve is mutatja, másrészt valamilyen hátránya is lehetett a többi emberrel szemben. Testi fogyatékkal rendelkezett, vagy családjában került hátrányba, lenézték, kihasználták, nem tudjuk. Azt azonban látjuk, hogy bármilyen hátratételben szenvedett is az emberek részéről, ismerte Istent, hitt Benne. Hitte, hogy az Úrhoz személyesen oda lehet fordulni és Ő meghallgatja az imádságot, és van hatalma megadni, amit kérnek Tőle.

Számunkra is iránymutató Jábéc magatartása, élete nehéz helyzetében Istenhez fordul, segítségül lehet és szabad hívni az Urat. Mi is hívhatjuk Őt, de élünk-e ezzel a lehetőséggel?  Hányan fordultak Jézushoz, amikor a földön járt, hallottak felőle, és elmentek, hogy segítségét kérjék, és megtapasztalták, hogy az Úrnál van a megoldhatatlan problémákra is megoldás.

Áldást kér az Úrtól. Mi is kérhetjük, az Úr áldásával elindulni békességet és örömöt jelent. Ennek az embernek meg kellett a maga területéért, azért a földdarabért küzdenie másokkal, amelyen megtermelheti a mindennapi kenyeret, amelyen élhet. Veszélyben levő földjére is az Úrtól vár oltalmat. Azt olvassuk, „megadta neki Isten, amit kért” (10).  A hittel való imádság ma is ígéretet hordoz, Urunk bátorított az ilyen kérésre: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megadatik nektek” (Jn 15,7). Azt kérhetünk, amit akarunk, Ő nem szab korlátokat kéréseinknek, mert tudja, hogy a tanítvány kérése mindig összhangban van Mesterével. A feltétel a Benne maradás, az Igében való maradás. Ha Benne vagyunk, és az Ige bennünk él, kéréseink is összhangban lesznek Vele. Akkor tudjuk, hogy mit kérhetünk. Tudjuk, mert ismerjük Őt, ismerjük akaratát, tudjuk, mi az, ami tetszik Neki.

Pál apostol Isten Lelkére hangolódva élt (1Tim 4,1-5), hallotta, amit mondott neki. Ez is lényeges, úgy éljünk a mindennapokban, hogy bármikor szól a Lélek, meghalljuk szavát. Az Úr is megcsörgeti lényünket, de felvesszük-e a telefont? Halljuk-e, amikor az Úr jelez és kéri, hogy legyen számára is időnk? Mert amikor a telefon megszólal, mindent abbahagyunk, és beszélni kezdünk, azzal, aki keresett minket. A telefon szavára a fontos munkát is félbe lehet hagyni, még járművezetés közben is lehet beszélni. De amikor az Úr szól, ugyanígy abbahagyjuk-e dolgainkat, csakhogy Vele legyünk, hogy halljuk szavát? Pál apostol tudott időt szakítani az Úrra. Kapcsolataink is azért vannak válságban, mert külső személyekre van idő, ha bejelentkeznek életünkbe, csak egymásra nincs. Idegenért félbeszakítjuk fontos dolgainkat is, de ugyanezt egymásért már nem mindig tesszük meg. Pál megtette az Úrért, és megtette Timóteusért is.

Mivel összeköttetésben van a Lélekkel, ismeri az utolsó idők jeleit. Nem téved el az életben, nem lehet megtéveszteni, mert tudja, mik jellemzik ezt az időszakot, tudja, milyen irányzatok jelennek meg. Számunkra mindez koncentráltabban érvényes, hisz egyre nagyobb a megtévesztés, egyre több Isten szavával ellenkező vélemény válik szokássá. Vannak, akik ellenzik a házasságot, ma már eljutottunk oda, hogy ez a vélemény elfogadottá válik. Egyre többen nem tartják fontosnak a házasságkötést. Pál szerint ez nem Isten akarata.

A kegyelemről a saját cselekedetekre, az aszkézisre teszik a hangsúlyt. Pál pedig rámutat, hogy számunkra Jézus Krisztus áldozata az érvényes, az étkezések nem befolyásolják az üdvösséget. Másrészt minden étel fogyasztható, mert Isten azért teremtette. Az ételekkel kapcsolatban egy kritérium van, a hála. Minden jó, amit Isten alkotott, ha valami kárunkra van, az nem ezért van, mert rossz az adott étel vagy ital, hanem azért ártalmas, mert nem jól élünk vele. Ma is érvényes ez, sokminden azért árt, mert nem jól élünk vele, nem hálaadással vesszük az Úr kezéből, és nem mértékletesen fogyasztjuk, hanem mértéktelenül. A javak hálaadással való felhasználása áldássá válik.

Áldjátok az Úr nevét

1. Áldjátok az Úr nevét, Akik néki szolgáltok! Magasztaljátok őtet, Kik hív szolgái vagytok, Kik állotok házában És jártok tornáciban.

2. Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét, Mert ő igen jókedvű! Jákóbot, mint ő népét, Izráelt elválasztá, Örökévé foglalá.

3. Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen; Isteni beszédével, Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.

4. Megáll örökké neve És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.

5.                   Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek! A Sionról áldjátok És őt magasztaljátok Az ő lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!

Isten áldásával.