2012. szeptember 21., péntek

Öröm az Úrban


A
 győztes csatákat követően az építés ideje következik (1Krón 15,1-29). Dávid meglátta, hogy ki kell használni azt a nyugodalmat, amit az Úr adott a számukra. Azért lett békesség, hogy kiépíthessék az országot. Ezáltal nemcsak a saját életük színvonala növekszik, nem csak biztonságban élhetnek, hanem egyben felkészülnek azokra az időkre, amikor az ellenség újra támadásba lendül. A gonosz mindig munkálkodik, van, amikor nyíltan, van amikor rejtve, de a csendesebb időszakban se gondoljuk, soha nem lesz már nyomás Isten népén. Számunkra sem mellékes ,hogyan használjuk fel a mostani időket. Csak a testi, az anyagi jólétre koncentrálunk, vagy építjük lelki életünket, Isten országát, felkészülve arra az időszakra, amikor ismét támadásba lendül az ellenség?Mert afelől ne legyen kétségünk, hogy egyszer eljön az idő, és ismét nehéz napok jönnek az Úr tanítványaira, talán nincs is már messze ez az időszak. De jól felkészültünk-e? Lesznek-e tartalékaink, amikből élhetünk a nehéz időkben? Feltöltöttük-e magunkat úgy Igével, hogy belőle mindenkor erőt és reménységet meríthetünk? Nekünk hitben kell növekednünk, hitünk alapjait kell jól lerakni és minél jobban építkezni rá, hogy a nyomorúság idején mások is meglássák, a tanítványok nem roppannak össze, mert tudják, kihez tartoznak, kiben hisznek.
Dávid nemcsak magára gondol, nemcsak a palotákra koncentrál, hanem Isten ládájáról is gondoskodni akar. Megkeresi a helyét, majd felviszi Jeruzsálembe, mert ott a helye az ország központjában. Isten gyermeke számára az Úr van a középpontban,  ott van a helye szívünk trónján. Így van-e az én életemben? Ő van-e már a középpontban? Egyáltalán van-e helye már az Úrnak a szívemben, a döntéseimben, a mindennapjaimban?
Dávid örül az Úrnak, az Úr szövetségládájának. Sőt, együtt örül népével. Milyen jó, amikor az Úrnak tudunk örülni, amikor örömet jelent az Ige olvasása, az istentisztelet, és ha ezt ki is tudjuk fejezni. Tudunk-e együtt örülni más testvérekkel?  Jó látni Izráel örömét, az Úr ládájának örülnek. Adja az Úr, hogy látható legyen az iránta való örömünk. Mi is engedjük, hogy láthatóvá váljon. Jézus tanítványainak az arcán, egész lényén sugároznia kell az Úr jelenlétének. Dávid nem szégyelli sem az Urat, sem Isten népét. Be mer állni közéjük koronával a fején. Csodálatos, hogy trónra lépése után is megmarad embernek, nem alakítja át a hatalom, nem válik gőgössé, hanem alázatosan tölti be pozícióját. Tudja, hogy élete gazdája az élő Isten.
Azonban a felesége nem örül, hanem megveti a férjét, megveti a királyt. Miért? Mert számára nem fontos az Úr, nem tud őszintén örülni Isten jelenlétének, és ezért Dávid öröme is taszítja őt. Talán ott van rajta az apja megszállottságának a hatása. Mert a lelki tartalom is fertőz, ezért fontos, hogy az Úr jelenlétét, szeretetét vagy saját lelki tartalmunkat árasszuk-e tovább?
Pált is érték csalódások, megtapasztalta, hogy egy idő után elfordultak tőle (2Tim 1,14-18). Azonban nem csügged el, nem hagyja, hogy ezek a tényezők határozzák meg a napját, a gondolatait. Tud róluk, de nem ezekre figyel, hanem azokra néz, akik hűségesek maradtak az Úrhoz. Voltak, akik nem szégyellték a börtönben levő apostolt, merték vállalni, mertek vele kapcsolatot tartani. Pál a hűségesekért imádkozik, kéri, hogy legyen az Úr irgalmas egész háza népéhez.
Megtudjuk azt is ebből a pár sorból, hogy Pálnak is szüksége volt mások vigasztalására. Neki is sokat jelentett, ha valaki beszélt vele, időt szánt rá. Onéziforosz megvidámította az apostolt. Mi is vidámítsuk meg egymást a belőlünk sugárzó krisztusi lélekkel, a Tőle származó Igével.



 Győzhetetlen én kőszálom


1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom.
2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.
3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.
4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.
5.      Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet.



Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése