Bőségesen áradó kegyelem

A

 templomról szóló utolsó látomás ez, de nem akármilyen üzenet válik ismertté általa (Ez 47,1-12). Azt látjuk, hogy egy forrás fakad a templom küszöbje alól, amely egyre duzzad, végül nagy folyóvá dagad és a Holt tengerbe ömlik. Amerre folyik életet támaszt és majd megújítja a Holt tengert is. Halászok halakat fognak majd benne, áldássá lesz az átok az élő víz nyomán. Ez a folyó gyógyító víz, mert meggyógyul a Sós-tenger. Élni fog minden, ahová eljut ez a víz, csodálatos, ez az élet vize, ami után az ember mindig vágyakozik. Népmesék is írnak az élet vizéről, és lám nem mese, de nem is az ember állítja elő, hanem Isten ajándéka.

Amit meg kell látni, hogy az élet vize a templomban fakad, tehát ott, ahol jelen van az Úr. Ezzel azt is meglátjuk, hogy az élet a templomból, az Úr jelenlétéből árad. Templomra, tehát Istennel való élő kapcsolatra mindenkor szükség van, mert igazi élet, megújító, gyógyító életvíz csak ott található, ahol jelen van az Úr.

Mi már tudjuk, hogy az élő víz az Úr Jézusnál található, aki Hozzá jön és kéri ezt a vizet meg is kapja. „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet” (Jn 4,10). Vajon felismertük-e igazán, hogy kicsoda Ő? Kérünk-e Tőle inni? Erre figyeljünk oda, Jézus azt mondja az asszonynak kértél volna tőle, tehát neki kellene kérni. Vagyis az élő víz nem automatikusan jön, hanem kérni kell. A kérés kifejezi, hogy szükségem van rá és én magamtól nem tudok hozzájutni. Talán azért száraz és terméketlen az életünk, mert nem kérjük ezt a vizet?

Az Úr azt is elmondja, hogy az élő víz a Szentlélek, Aki megújítja az életünket, és Aki élő vízként akar tovább áradni rajtunk keresztül.  Azért újít meg minket, hogy azután tovább áradjon mások élete felé. Az Úr felszólít, hogy menjünk Hozzá hit által bátran és igyunk az élő vízből, hogy az életünk meggyógyuljon. Az élő víz üdítővé alakítja lényünket. Ne csüggedjünk, mert ha a Holt-tenger vize újra élettel telik meg, akkor a mi életünk is élővé válhat Isten Lelke által. Urunk adja meg, hogy mai népe is ilyen gyógyítólag legyen jelen a világban, és váljon ilyen áldássá körülötte az élet.

 Pál apostol hálaadással tekint az életére (1Tim 12-17), mindig hála van a szívében, amikor visszanéz, mert tudja, hogy az Úr munkája az ő apostolsága. Isten kegyelméből lett apostol. Nem hallgatja el múltját, nem tagadja azt, aki volt, hanem vállalja korábbi  önmagát, és ezáltal teszi nyilvánvalóvá a kegyelem erejét és nagyságát. A hívő embernek a múltját mindig vállalni kell, azt, aki a megtérése előtt volt, mert így dicsőülhet meg az Úr. Fontos, hogy lássák milyen mélyből emelt ki az Úr.

Pál megtapasztalta a kegyelem bővölködését, egész lényét betöltötte és átformálta. Eltörölte a múltját, istenkáromló és erőszakos természetét átalakította. Itt álljunk meg, mert elgondolkodtató, amit az apostol magáról ír, istenkáromló. Ő bizonyára nem káromkodott, nem szidta Istent korábban sem, hiszen zsidó rabbi volt. Miről beszél akkor? Azzal káromolta Istent, hogy elutasította Fiát és halálra méltónak tartotta. Aki Jézust elutasítja, és nem ismeri fel Benne Isten Fiát, istenkáromlóvá válik. Isten már az Urat üldöző, a lényében lázadó Pált is szerette. Ez a szeretet ment után és győzte le a damaszkuszi úton. Isten szeret, amikor még bűnösök vagyunk, de szeretetét azért árasztja ki, hogy általa, a kegyelem fürdője által új emberré legyünk. Ez a szeretet nem könnyelműségre nevel, nem arra bátorít, hogy mindegy hogyan élünk, Isten szeret, és majd befogad az üdvösségbe. Isten megtérésre, új életre szereti a bűnös embert.

Az apostol sok év távlatából is beáll a bűnösök közé, sőt egyenesen a dobogó első fokára lép. Első a bűnösök közt. Tudja, hogy ő Isten előtt most is bűnös, megkegyelmezett bűnös. Nekünk is így kell magunkra tekinteni. Én is bűnös vagyok, csak annyi a különbség, hogy átéltem a kegyelmet, Uram megbocsátott. Megbocsátott, mert a büntetést Ő hordozta el a kereszten. Legyen ezért hálás az életem.

Minden megkegyelmezett élet példa a még bűnösök számára, van nekik is kegyelem. Újjá lehet az életük, és Jézussal ők is újat kezdhetnek. Ne bújjunk el tehát, hanem vállaljuk azt, akik voltunk, és vállaljuk bátran azt is amikké lettünk az Úr kegyelme által. Mondjuk el mindig mindenkinek, hogy nem magunktól vagyunk mi ilyenek, hanem az Úr formált ilyenné. Isten munkája a mi életünk, mi az Ő transzparensei vagyunk. Adja Urunk, hogy ilyen pozitív, az Úrra mutató, reménységet keltő legyen a mi életünk is.

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4.                   Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.