Igazi alázat

J

ákób legkisebb fiának, Benjáminnak a leszármazottai vonulnak el szemeink előtt (1Krón 8,1-40). Benjámin Józseffel együtt Ráhel gyermeke volt. Mivel Jákóbnak Ráhel volt a kedves felesége ,kiemelten szerette ezt a két fiút. József eltűnése után pedig mindennél jobban féltette az apa Benjámint. Több nagyobb személyiség is származott e törzs fiai közül.

Elsőként gondoljunk Gedeonra, akin keresztül Isten hatalmas szabadítással ajándékozta meg népét. Gedeon történetéből meglátjuk, hogy ez a törzs nem számított nagynak, Isten ennek ellenére felhasználta Országa építésében. Urunk mindig másképp gondolkodik, mint mi. Ő elsősorban azt nézi, ami a szívben van. Tehát nem a külső alapján, hanem a belső értékek alapján dönt. Számára fontos, hogy feltétlen bizalom legyen iránta a szívünkben. Ezt építette ki Isten Gedeon szívében is, amikor kész volt háromszáz emberrel szembeszállni egy óriási hadsereggel. Ez fontos ma is, nem az a lényeg, mit tartanak rólunk, milyen az anyagi helyzetünk vagy milyenek a képességeink, hanem az, hogy ma is legyek kész feltétlenül bízni Uramban. Merjem feladni saját fegyvertáramat és elfogadni az Ő fegyvereit, az Ő útvonalát.

A következő személy Saul, őt választotta ki Isten arra, hogy népe első királya legyen. Saul kezdetben alázatos volt, elismerte kicsiségét, méltatlanságát, de később már nem az Úrban bízott, engedetlenné vált, az Úr pedig elvetette. Jó itt végiggondolni, hogy a szívünk mindennél csalárdabb és könnyen megtéveszt bennünket. Mert nem biztos, hogy igazi alázat az, amikor származásunk vagy anyagi helyzetünk miatt látjuk magunkat kicsinek, jelentéktelennek. Ez történt Saullal is, amikor megváltozott a külső helyzete, király lett, megváltozott belülről is. Mindjárt úgy gondolta, hogy ő már valaki. Az igazi alázat mindig kicsinek látja magát az Úr előtt, mert tisztában van teremtettségével és bűnös állapotával. Azonban vigyáznunk kell, mert ahogyan külső körülményeink változnak, úgy válunk hajlamossá önmagunk megítélésének a megváltoztatására is. Amikor előrébb jutunk munkánkban, növekedik a bankszámlánk, könnyen elfelejtjük, hogy továbbra is kegyelemre szoruló bűnös emberek maradunk.

Egy másik Saul is származott ebből a törzsből, akinek a legnagyobbá lett a neve. Ő a királyok Királyának volt a követe és elvitte a világ minden szögletébe Ura üzenetét, az evangéliumot. Az Ő életében látjuk az igazi alázatot. Amikor az Úr Jézus a damaszkuszi úton belép az életébe, gyökeresen megváltozik, másképp látja magát. A neve is Pál lesz, ami kicsit jelent. Az addigi értékeit, származását, hivatását, anyagi helyzetét már nem tartja olyan fontosnak, hanem egyedül a kegyelemre bízza magát. Pál végig megmarad alázatban, ő az apostolok közt a legkisebb, a bűnösök közt pedig az első. Adja Urunk, hogy mi mindvégig hasonlóan lássuk életünket. Minél többet vagyunk Urunk jelenlétében, annál nagyobbnak látjuk Őt, és minél nagyobb lesz az Úr, annál kisebbé válunk mi. Jézus növekedésével a problémák kisebbé válnak. Meglátjuk, hogy Ő mindennél nagyobb, számára semmi sem lehetetlen. Egy gyermekének szépen mondja: „Az Istenem nagy, erős hatalmas, nincs számára lehetetlen.”

Az özvegyek gyülekezeti helyzetéről ír a továbbiakban is az apostol (1Tim 5,9-16). Fontosnak tartja, hogy a gyülekezet tartsa számon özvegyeit, és gondoskodjék róluk. A gyülekezet gondoskodó közösség, mert az Úr a Gondviselő. Azonban az özvegyek közé való felvételnek van kritériuma. Ebből meg kell látni, hogy a gyülekezet, a hívő ember feladata nem az általános, mindenkire kiterjedő szociális ellátás, hanem a valóban hitben élő, teljes mértékben támogatásra szoruló testvérekről való gondoskodás.

A gyülekezet akkor gondoskodik egy özvegyről, ha már nem tud ismét férjhez menni, és nincs senki, aki gondját viselné. Timóteusnak ügyelni kell rá, nehogy valaki arra használja fel a közösség szeretetét, diakóniai szolgálatát, hogy megéljen belőle. Akinek lehetősége van, vezessen háztartást és neveljen gyermeket.

Lényeges, amit ezzel üzen az Ige, mégpedig az, hogy a túl sok szabadidő, az elfoglaltság, felelősség nélküli élet nagy kísértésnek van kitéve. Akinek nincs hasznos feladata, könnyen bulvárhírek terjesztésével foglalkozik. Nagy kísértés ma is a más dolgába való avatkozás, vagyis olyan dolgokkal foglalkozunk, amik elsősorban nem ránk tartoznak. Mai világunk erre specializálódott. A közösségi oldalak lehetővé teszik, hogy számunkra nem ismert személyek életére nyerjünk rálátást. Ez a sátán trükkje, mert könnyebb más életébe beleszólni, abban okosnak lenni, mint a sajátunkat jól irányítani.

Azonban az Úrral való élő kapcsolat és a mindennapi feladataink hűséges végzése által megmaradhatunk a helyes úton. Elkerülhetjük, hogy olyat mondjunk vagy tegyünk, amit nem kellene. Ez is nagy veszély ma, olyat mondunk, olyan dolgot mondunk el másoknak, amit nem kellene, mert nem tartozik rájuk, vagy nem tartozik ránk. Szükségünk van az Ige erejére, az Úr fegyelmére mindennapjainkban. Az Úrral lehetséges jól beosztani időnket, felismerni, mi a fontos és szükséges, ahogyan Mária is meglátta, abban a helyzetben mit kell tennie, és Jézus lábaihoz ült.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4.      Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.