Az Úr van itt!

A

 szent város, Jeruzsálem kerül az utolsó versek középpontjába (Ez 48,30-35). A város, amelyet magának választott az Úr, amely az Úr városa. A négy égtáj irányában találhatók a város kapui, amelyek Izráel törzseinek a neveit viselik. Az új város a rehabilitáció városa. Az északi törzsek ítélet által szétszóratott törzsei is ott lesznek, a vétkezők újra felvétettek, múltjuk eltöröltetik. Ez már a kegyelem korszakát vetíti elénk, amelyben mi is élünk. A kegyelem korszaka a rehabilitáció időszaka, amikor Isten Jézus Krisztus által bűnbocsánatban részesíti a vétkezőt, és visszafogadja Atyai házába, múltját, büntetését pedig elengedi. Elengedi a büntetésünket, mert az Úr Jézus magára vette a kereszten ,és kifizette azt. Áldjuk és magasztaljuk Urunkat, hogy kegyelméből élhetünk. Csodálatos, hogy Isten országa polgáraiként szabad élni, hogy az Urat képviselhetjük. Töltsön el ez ma is örömmel. Ne engedjük, hogy gondok, bajok határozzák meg napunkat, hanem örüljünk és legyünk hálásak. Az öröm és hála felszabadít, előrelendít, a félelem és aggodalom megbénít és leblokkol. Tudjuk pedig, hogy „akik Istent szeretik, minden javukra van” (Rm 8,28). Minden javunkra van, még a próbák és a kudarcok is.

A legcsodálatosabb a könyvet lezáró kijelentés, a város neve: Ott az Úr! A fogságban élők nagyszerű bátorítást kapnak, lesz hazatérés, és amikor hazamennek, mindent felépít az Úr. Lesz új város, benne az új templommal, és ebben a városban ott lesz az Úr. Ennél több ígéret nem kell, mert annál nincs több, hogy ott van az Úr. Isten jelenléténél nincs többre szükségünk. Amikor a Genezáret tavánál megjelent a feltámadott Úr, Péter azonnal a vízbe vetette magát és partra úszott. Jézus jelenléte a megbocsátást, a rehabilitációt és az újrakezdést jelentette számára. Itt van az Úr, jelen van, közel van, ahogyan Pál írja Filippibe (4,5). Ezért így folytatja tovább Pál: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6).

Timóteuson keresztül a gyülekezet tagjai számára is ad az apostol útmutatást (1Tim 2,8-15). Pál azt akarja, hogy  a gyülekezet  férfi tagjai számára az imádkozás magától értetődő legyen. Azért hangsúlyozza, mert az imádkozást, az elcsöndesedést nem tartották férfias dolognak. Bizony ma sem sokat változott a helyzet. Kevés imádkozó férfi van. Pedig, ahogyan tegnap olvastuk, a tanítvány Jézus Krisztus katonája, és az egyik fegyverünk az ima. Bár komolyan vennénk és élnénk ezzel az áldott lehetőséggel! Az ima által közvetlen kapcsolatba kerülhetünk a mennyek országával. A vonal másik végén Megváltónk található, akinek mindig van szava hozzánk. Ő az, aki irányítani akarja életünket.

Az imádkozásnak van feltétele, a tiszta kéz és a harag és kételkedés nélkül való szív. Amikor nem tiszta kézzel imádkozunk, vagyis bűneinket nem valljuk meg, és nem hagyjuk el, akadály kerül az Úr és az imádkozó közé. Az imádkozáshoz mindig a bűnbánat vizeiben kell megfürödni, illetve az Ige által teljessé tenni a megtisztulást. További akadály, ha a szívünk tele van haraggal és kételkedéssel. Tehát a haragot is le kell tenni, mert alkalmatlanná válunk az imádkozásra. A kételkedés azonban a legnagyobb akadály, mert ha nem hiszem, hogy az Úr meg tudja tenni, amit kérek, akkor hogyan is várom?

Isten országában rend van, és ez a rend más, mint ami a világban, a társadalomban található. Más, mert Isten országa más, mint a világ. Itt Isten az uralkodó, és az Ő törvényei érvényesülnek, nekünk ahhoz kell alkalmazkodni, Neki kell megfelelni.

Ebbe a rendbe helyezi bele az apostol a keresztyén nőket is. Amíg nem voltak keresztyének, a külsőre tették a hangsúlyt, az öltözködés, az ékszerek voltak számukra a fontosak, azokkal akarták felhívni magukra a figyelmet. Isten népe közt nem a hivalkodás, hanem a mértékletesség a mérvadó minden területen.

Csodálatos rend árad ebből az Igéből, a férfi tanítja  Isten dolgaira a feleségét és családját. Úgy ismeri az Urat, hogy mások számára is tud beszélni Róla. Másrészt van idő az Úrra, és ha van időnk Istenre, akkor lesz egymásra is. Mert amíg az Úr Igéjére figyelnek, egymással is vannak. A közös Bibliaolvasás a házasságápolás lehetősége is. Amit Pál ír ,az nem azt jelenti, hogy a nő nem szólhat az Igéhez, inkább arra bátorít, hogy otthon együtt tanulmányozzák az Igét, együtt figyeljenek az Úr szavára.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6.                   Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.