M
|
ai Igénk egy
szomorú történet az emberi bizalmatlanságról és előítéletről, és annak következményeiről
(1Krón 19,1-19). Ez a bizalmatlanság bennünk is ott lapul, és arra késztet,
hogy rosszat tételezzünk fel a másikról. Így voltak az ammóniták. Nem
gondolták, hogy Dávid érzelmei és tettei őszinték. Miért? Mert már megszoktuk a képmutatást, mi is
szerepeket veszünk magunkra és ebből indulunk ki. Úgy véljük a másik érzelmei
és cselekedetei sem őszinték, azt teszi, amit elvárnak tőle, sőt itt úgy
gondolták Dávid a tisztelet leple alatt ellenséges érzülettel közeledik
hozzájuk. A jó szándék mögött is rosszat feltételeznek, ez azt jelenti,
félelemmel van tele a szívük és ezért mindenkiben ellenséget látnak. Hogyan
indulunk el ma, van-e bizalom a szívünkben? Tudunk-e jót feltételezni a másik
emberről. Engedjük, hogy az Úr indulata formáljon és vezessen bennünket és ne
előítéleteink. Jézus még Júdás számára is megadta az esélyt tette megbánására,
és korrigálására, amikor így szólt hozzá: „Barátom, miért jöttél” (Mt
26,50)? Pedig nagyon jól tudta az Úr, miért érkezett Júdás, mit akar. Ennek
ellenére ez a kérdés lehetővé teszi a számára, hogy leleplezze magában a gonoszt,
megbánja és jóvátegye, amit véghezvitt. Jézus mindig esélyt ad, még a
leggonoszabb számára is, pedig tudja, mi lakozik a szívünkben, mégis jobbat lát
belénk. Ahogy a tanítványokban is azt látta, amik még nem voltak. Így nevezi
Pétert kősziklának az első találkozásuk alkalmával, pedig még messze nem volt
az. A pozitív kivetítés, pozitívvá formálhatja a másik embert.
Mennyire vakok tudunk lenni, amikor látták az ammóniak tettüknek
következményét, nem magukban látják a hibát, hanem Dávidot okolják a kialakult
helyzetért. Így azután nem bocsánatkéréssel igyekeznek rendezni kapcsolatukat,
hanem szövetségest keresnek Izráel ellen. Harccal gondolják megoldani ezt a
helyzetet. Ha nincs alázat és bűnbánat, ha nem gyakoroljuk a bocsánatkérést
jelentéktelen dolgok elmérgesedhetnek, és rendezés helyett háború lesz belőle.
Rajtunk múlik, hogy engedjük-e elmérgesedni a helyzetet vagy készek vagyunk
mindjárt tisztázni a dolgokat és rendezni a kapcsolatot.
Szomorú valóságról olvasunk itt, amely hűen tükrözi az ember szívének
állapotát. A háborúra készek töméntelen pénzt áldozni, mert a háborúra mindig
van pénz, de kenyérre, a szegények megsegítésére, építésre, a körülmények
javítására nincs. Milyen szomorú ez, hogy minden rossz és önpusztító dologra
van pénze az embernek, sőt arra lenni kell, mert az jár neki, de élelemre,
ruházatra nincs. Hány helyen nyomorognak, mert alkoholra, cigarettára a
legmodernebb kütyükre kell pénznek lennie, mert az jár, mert tartani kell a
lépést, de reggelire a gyermek számára, vagy jó ruházatra, fűtésre nincs pénz.
Az ördög becsap, mert embergyilkos volt kezdettől fogva.
Izráelnek nincs szüksége külső segítségre, mert ők az Úrhoz fordulnak, és
össze tudnak fogni a bajban. Isten népének szüksége van a gonosz elleni
összefogásra, mert csak akkor van lehetőségünk a győzelemre. De, nem a
kívülállókkal, a világgal kell összefogni, hanem a testvéreknek kell egymást
erősíteni, egymást segíteni, ahogyan Dávidék is tették. Az Úrban bízó és
egymást segítő nép győzelmet arat. Ahol az Úr nevében van összefogás az
ellenség elmenekül.
Vannak a tanítványokra nézve veszélyes dolgok a világban és ezeket jó
kerülni (2Tim 22-26). Nem könnyű elkerülni azt, amit mások örömmel tesznek,
amire gyakran a mi szívünk is vágyakozik, de lehetséges. Megmondja Pál, hogyan
győzhetünk a kívánságok felett, hogyan terelhetjük helyes mederbe őket. Mert nem
az a megoldás, ha minden kívánságunkat azonnal teljesítjük, hanem lehet azoknak
nemet mondani.
A győzelem kulcsa az imaközösség. A tanítványok imádságban hívhatják
segítségül az Urat. Veszekedés helyett kitartó imádságot és szelíd, türelmes
foglalkozást javasol Pál azok irányában, akik még nem ismerték fel az Úr útját,
vagy letértek róla.
Az Úr számára lehetséges, a reménytelen helyzetben lévő megmentése is.
Neki van hatalma az ördög csapdájából való megszabadításra. Munkálkodjunk és
imádkozzunk, azért, hogy minél több ember szeme megnyíljon az igazságra és
készek legyenek az Urat életükbe fogadni.
Ó, lelkem szent napsugara!
1. Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd
szakadna fel, S látás elől ne fedne el.
2. Ha csendes est szememre száll S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam
azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.
3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha
az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.
4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd
bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.
5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín
szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.
6.
Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján
járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése