2012. szeptember 25., kedd

Előrelátás


A
z építést harc követi, mert az ellenség soha nem nyugszik, soha nem nézi jó szemmel Isten népének növekedését, erősödését (1Krón 18). Dávid felveszi a kesztyűt, nem futamodik meg, hanem vállalja a harcot. Átéli az Úr segítségét, és ezáltal terjeszkedni is tud. Tulajdonképpen ez a mai tanítványok feladata is, jelenlétükkel szorítsák minél jobban vissza a gonosz erőit. Azonban azt látjuk, hogy inkább mi húzódunk vissza, a tanítványok vonulnak ki az élet területeiről.  A világ magától soha nem fog megváltozni, de ha az evangéliumot, amely Isten ereje, belejuttatjuk a világba, van esély a változásra. A mag, ha bekerül a talajba, elvégzi munkáját. Még a sziklát is képes megrepeszteni a benne levő élet.
Amikor Isten színre lép, amikor gyermekei engedelmeskednek Neki, megváltozik a kép. Saul idejében és korábban, a bírák vezetése alatt is általában Izráel szolgált a szomszédos népeknek, most megfordul a kocka, és a népek lesznek Izráel szolgái. Ezen elgondolkodva fel kell tennünk a kérdést: hát nem így kellene ennek mindig lenni? Isten népe legyen a Szentlélek által úr a világ és a gonosz felett. Ez azt jelenti, hogy nem a világ irányít, nem a gonosz parancsol, hanem Isten gyermeke dönti el, mi és hogyan legyen. Amikor az Úr Jézus eljött a világba, ez a rend érvényesült, a gonosz menekült, még a tanítványok is átélték, hogy a tisztátalan lelkek elhagyják az embereket. Ahol ott a Jézus, ott nincs helye gonosznak, ott az Isten országa rendje, ereje és békessége érvényesül.
A győztes csaták hadizsákmányt is jelentettek, és Dávid ezzel is bölcsen bánt. Nem engedte, hogy azonnal mindent feléljenek, hanem összegyűjtötte őket, majd az Úrnak szentelte, a templom építésére. Ez is egy szép vonás, ha már nem építheti fel Dávid a templomot, de minden tőle telhetőt megtesz érte, tettével segíti a következő királyt. Tudunk-e mi ilyen alázattal segíteni? Segíteni a jövő, a következő generáció számára. Dávid nem fogja megérni a templom felépülését, mégis dolgozik érte. Dolgozik a jövőért. A mai önző társadalom tanulhat Dávidtól, hiszen a mai ember mindent magának akar, nem építi, hanem feléli a jövőt.
Dávid tisztában van vele, hogy mindez Isten munkája, az Ő segítsége által ment végbe. A harcok és az építések is Isten jelenlétéről tesznek bizonyságot. Azonban Isten jelenléte nemcsak a győzelmekben, az építkezésekben, hanem a jog és az igazság érvényesülésében is meglátszott. Ez fontos, nem elég csak a külső dolgokban Istenre hagyatkozni, hanem az erkölcsi és a társadalmi, gyülekezeti életnek is Isten törvényei szerint kell alakulniuk. Így lesz teljes a bizonyságtétel, hiszen elsősorban az életünkkel kell bizonyságot tennünk.
Istennek erős fundamentuma, alapja van, mégpedig az Úr Jézus Krisztus (2Tim 2,19-21). Őreá építhetjük az életünket, Benne épülhetünk fel lelki házzá, a Szentlélek templomává. Micsoda megtiszteltetés, templom lehet az életem. Nem magától értetődő, hogy ebben a bűnös szívben lakozást vesz az Úr.  Azonban nem lehet Őt megtéveszteni, mert ismeri az Úr az Övéit. Vagyis tudja, igazán tudja, hogy ki az övé. Ő belelát a szívünkbe, nem lehet félrevezetni, mert Ő a szív tartalmát figyeli. Számára az a fontos, hogy Ő lehet-e az Úr, Ő ülhet-e a trónon. Az életvezetésünk, mindennapi tetteink is ezt tükrözik.
Azért kéri, hogy aki az Úré, az álljon el a hamisságtól, mert Istent nem lehet megtéveszteni, mert jól ismer. Ez nem azt jelenti, hogy félni kell Tőle, hanem azt, legyünk őszinték, ha vétkeztünk, valljuk meg, és Ő kész megbocsátani, azt követően pedig szakítsunk a bűnnel. A bűn itt van körülöttünk, a világban sok minden megtalálható. Nemcsak pozitív értékek, nemcsak tisztaság, hanem rengeteg romboló tartalom, sok szenny is található, azonban ezeket a tanítványnak kell elutasítani magától. Ha valami mégis beszennyezi az életünket, az Úr Jézus vére megtisztít minket minden bűntől. Az Ige a legjobb tisztítószer a számunkra.


Ameddig Jézus él

1.  
Ameddig Jézus él,
Ameddig Ő segél,
Nem bánthat gond és félelem,
Ő van mindig velem.
2.  
Jó Pásztor Jézusom,
Vigyáz rám, jól tudom,
Legeltet szép zöld pázsiton,
Ég harmatát iszom.

3.  
Mikor leszáll az est,
Sötétje bánt, ijeszt,
Az éjszakában is tudom,
Hogy megvéd Jézusom.

4.  
Ha lábam tévedez,
Bánt a világ, sebez,
Jézus szívén a menhelyem,
Ő gyógyírt ad nekem.

5.  
Ha Őrá néz szemem,
Úgy megvan mindenem,
Hogy Jézusom szeret nagyon,
Ez a paradicsom.


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése