Isteni rend

J

ákóbnak tizenkét fia volt, a tizenkettő a teljesség száma, tizenkét törzsből áll majd Izráel és tizenkét tanítványt választ ki magának az Úr Jézus (1Krón 7,1-40). Eddig az első hatról beszélt a krónikás, most a második hat nemzetségtáblázatát írja le. A hat a teremtés száma, hat nap alatt alkotta meg az Úr a világot.

Hat napot adott nekünk is a munkára, az alkotásra. Ez az  élet rendje, mert Isten rendet, törvényt épített ebbe a világba, ha ehhez alkalmazkodunk, áldott lesz az életünk. Ma igencsak kiestünk az isteni rendből. Mindent felborítottunk, amit Isten a világba adott, rendetlenül élünk. Ma nincs már meg a munka és a pihenőnap ritmusa, nincs csönd sem.  Ezért az Úr hangját sem halljuk.

A szerző azokat emeli ki elsőként, akik családfők voltak, ők szervezték meg a közösség életét, ők ügyeltek arra, hogy a család Istenre figyelve éljen. Ez is isteni rend, van, aki vezeti a családot, szükség van fejre, aki irányít. A családfő úgy áll a kis közösség élén, hogy tudja, az ő feje pedig az Úr.  Szükség van ma is ilyen családfőkre, akik megismertetik családtagjaikkal az Úr nevét, akik keresik Isten akaratát, és meg is cselekszik. Ma ez is összekavarodott, mindenki magát valósítja meg családon belül is, nincs közös Úrra figyelés, bibliaolvasás és imádság. A család azért adatott, hogy benne együtt az Úr oltalma alatt, az Ő neve dicsőségére élhessünk.

Efraim családjában az összetartozást az egymásért való felelősséget láthatjuk meg. Amikor tragédia éri őket, és Efraim nehezen tud megvigasztalódni, gyermekei elmennek és vigasztalják. Segítenek feldolgozni az esetet, és továbbmenni. Nincs szükség külön szakemberek segítségére, a család megoldja ezt a problémát. A családnak ma is összetartó, problémamegoldó szerepe lehet, ha komolyan vesszük. Ha a család az Úr jelenlétében él, nincs szükség külső segítségre, mert a családtagok az Úrra nézve maguk is tudják kezelni a problémát.

A gyülekezetben is érvényesülni kell Isten rendjének, amelyben fontos a tisztelet (1Tim 5,1-8). Fontos, mert aki idősebb életkorban, az több tapasztalattal bír, sőt olyan időket is átélt, amelyből mi kimaradtunk. A hitben való előrehaladás nem jogosít fel a tiszteletlenségre.  Természetesen, azt sem jelenti mindez, hogy nem mondhatja meg a fiatalabb tanítvány az idősebb testvérnek, ha valamiben nem Ige szerint jár el. Meg lehet mondani, de úgy, hogy közben ne feledjük el, a másik idősebb. Pál hangsúlyozza Timóteus számára, hogy óvatosan és bizonyos távolságból közelítse meg a női testvéreket. Az idősebbeket, mint anyját, a fiatalabbat pedig, mint nőtestvérét. Ez lényeges, mert könnyen az emberi érzelmek kerülhetnek a középpontba, az Úr helyett. Ma erre is vigyázni kell, mert ahol érzelem kerül a lelkigondozó és a gondozott közé, már nem képes elfogulatlanul az Úr akaratát képviselni a lelkigondozó.

Fontos, hogy Pál rámutat, a család felelős özvegyen maradt tagjaiért, nekik kell gondoskodni arról, aki egyedül maradt. A gondoskodás kifejezi azt, hogy amikor még gyermekek voltunk, a szülők törődtek velünk. Az özvegyet lelkigondozni, segíteni kell, hogy jól dolgozza fel egyedüllétét. Már akkor fenyegette az özvegyeket, hogy kicsapongásba próbálják temetni bánatukat. A keresztyén hit számukra is reménységet nyújt, ők is megtalálhatják helyüket Krisztus által a közösségben. Minden problémára Krisztusban van a megoldás.

Egyedüli reményem

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5.                   Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Isten áldásával.