Talpraállás

M

a is fontos gondolatokat, üzeneteket kapunk (Péld 24,1-34). Jó, ha nem mások életére figyelünk, hanem csak a sajátunkéra. Azt is úgy tegyük, hogy közben állandóan felfelé nézzünk. Jó, hogy mi nemcsak előre, hanem felfelé, az Úrra is nézhetünk. Számunkra az Úr az a csillag, aminek alapján lehet tájékozódni, és ami helyes irányba és a célhoz vezet. Ez a csillag az Úr Jézus, úgy vezet, amint a bölcseket is vezette a csillag a betlehemi jászolhoz. Naponta figyeljünk a csillag fényére, amely az igén keresztül jut el hozzánk. Amennyiben folyamatosan figyelünk Rá, a legnehezebb időszakokban sem tévedünk el.

Aki fölfelé figyel, akinek a szemei előtt az Úr élete van, az nem örül az ellenség bukásán, hanem inkább imádkozik értük. Urunk az ellenség szeretetét és az értük való imádkozást helyezi a szívünkre. De irigykedni és bosszankodni sem kell, amikor az ő sikereiket látjuk. Miért nem? Azért, mert a király gyermekei sem irigyelnek másokat, mivel tudják, királyi gyermekekként mindenük megvan. Lássuk meg, hogy mi Isten gyermekei vagyunk. A legnagyobb és leggazdagabb király gyermekei. Nem vagyunk másra szorulva, mert Atyánk gondoskodik rólunk. Isten országába tartozni azt jelenti, a legjobb helyen vagyok. Itt van a legnagyobb biztonság. Amikor másokat látunk, ne engedjünk a kísértőnek, hanem figyeljünk Urunkra. Lássuk meg, hogy egy gazdag Atya gyermekei vagyunk. És amennyiben teljesen Rábízzuk magunkat, Ő gondoskodik Rólunk.

A hívő ember is eleshet, igen, nem azt mondja az ige, hogy az igazak nem bukhatnak el, hanem azt, hogy ha el is esnek, nem maradnak fekve, hanem talpra állnak. Mert az Úr Jézus segítségével talpra lehet állni. Az ördög gyakran arat sikert azzal, hogy elhiteti, ha elestünk, nincs többé felállás. Azonban ez nem így van, hiszen Péter apostol a tagadása után is újat kezdhetett. Az Úr utánament, és megmutatta, hogy még onnan is talpra lehet állni, újra lehet kezdeni. Péter ezt nem gondolta, azért ment vissza halászni, azonban az Úr a mi hűtlenségünk ellenére is hű marad. Adjon erőt ez, amennyiben elbuktunk, visszaestünk szenvedélyünk rabságába vagy korábbi bűneinkbe. Van felállás, van szabadulás, és ha újrakezdtük, nem kötelező ismét elesni, mert meg lehet állni a szabadításban.

 Az Úr Jézus kínálta az élő vizet, illetve hívogatott magához (Jn 7,40-53). Vajon hányan indultak el a felszólításnak engedve? Hányan mozdultak és mentek meríteni az élő vízből? De én elindultam-e? Azok közé tartozom, akik megindultak Jézus felé? Rádöbbentem, hogy egyedül csak Ő képes csillapítani lelki szomjúságomat?

Sokan elgondolkodtak, kérdéseket tettek fel Jézus beszédei nyomán. A fő kérdés arra irányult, hogy Ő-e a Krisztus? Életünk fő kérdése a Megváltó személyének a megtalálása. Mert nekünk is szükségünk van Segítőre. Ne gondoljuk, hogy mi mindent képesek vagyunk magunkban megoldani. Nem beszélve az örök élet kérdéséről, arról, mi vár ránk a halál után. Ezekre a kérdésekre csak Jézus Krisztus által kapunk kielégítő feleletet. Csak Ő a megoldás az életre és az üdvösségre egyaránt. Jó, ha ezt meglátjuk még idejében.

Gyakran lényegtelen dolgokon akadunk el, vagy azért, mert nem ásunk az ige mélyére. Nem járunk utána a Szentírásban a dolgoknak. Itt is azt látjuk, az emberek csak a felszínen mozogtak, és nem jártak utána, nem hatoltak Jézus Lényének a mélyére. Ha így tettek volna, megtudták volna, hogy az Írással egyezően, Betlehemből, Dávid városából jött el.

Ne maradjunk a felszínen, hanem járjunk utána minden feleletnek a Bibliában. Merjük összefüggésében olvasni az igét, és közben kérjük a Szentlélek segítségét. A Szentlélek elvezet a teljes igazságra, azonban ehhez meg kell látni, hogy én nem birtoklom az igazságot. Ha ráhagyatkozom a Lélek vezetésére, feltárja előttem Krisztus titkát, Lényének mélységeit. 

Olyan jó látni Nikodémus életét. Nem döngeti a mellét, hogy ő mekkora hívő. Nem hallatja feleslegesen a hangját, de a megfelelő időben Jézus mellé áll. Vállalja Őt a nagytanácsban is. Ezzel igen veszélyessé tette az életét. Mégis vállalja, és szól az érdekében. Vállalom-e veszélyes terepen is az Urat? Merek-e bizonyságot tenni az evangéliumról ott is, ahol ezért hátrányba kerülhetek? Fontos, hogy merjük vállalni a krisztusi értékeket a társadalom minden területén. Ne csak a templomban legyünk tanítványok, hanem azokon a helyeken is, ahová az Úr állított, ahová munkánk és egyéb dolgaink által küld az Úr. Legyünk résen, mert minden pillanatban találhatunk lehetőséget az Úr nevének megvallására.  Ahogyan Nikodémus a vezetők előtt szólt Jézus érdekében, úgy szólhatunk mi is munkahelyünkön, családunkban és az élet minden területén. Ma is szükség van a kellő időben kimondott krisztusi bizonyságtételre.

MÉLYEN MEGHAJLOK ÍM SZÍNED ELŐTT

1.        

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.        

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.        

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.

Jöjjön hozzám, és igyék!

N

emcsak ma jelent problémát az alkohol, hanem már a szentíró korában is (Péld 23,29-35). Jól látta meg a bölcs azokat a veszélyeket, amik az alkohollal való élés mögött húzódnak meg. Az ital csábítja az embert, szebbnek tünteti fel magát, mint amilyen. Nem mutatja azonnal valódi arcát. Csak később szembesül az ember az igazi tartalmával. A szentíró úgy mondja, hogy a gyöngyöző pohár kígyómérget tartalmaz. Azonban nem méregnek látszik. Az ital sok esetben segítségként és megoldásként kínálja magát. Sokan el is hiszik, hogy az alkoholban találnak segítséget, hogy az ital megoldja problémájukat. Azonban ez nem így van. Igénk elénk tárja az ital valóságos arcát, rámutat mindarra, amit okoz. Mindjárt egy függő embert hoz szemeink elé, és nagyon plasztikusan írja le az állapotát. Mindent elmond, amit ma is átélhet az alkoholtól függőségbe került ember. Rengeteg testi és lelki szenvedést okoz, akit nemcsak a szenvedélybeteg tapasztal, hanem a környezete is.

Jó, ha megfontoljuk mindazt, amit az ige mond, mert ha egy pohár mérget látnánk, azt nem kínálnánk másoknak, azt nem innánk meg magunk sem. Ha belegondolunk, hogy a pohár tartalma kígyóméreggé alakul át, vigyázunk vele. Akkor meggondoljuk, kit kínálunk meg itallal.

Jól elénk tárul a függőség lényege. Ha szenved is tőle, ha nem lát kivezető utat, akkor is folytatja tovább. Ez a szenvedély: hiába látom a bajt, nem tudom letenni a poharat, képtelen vagyok szabadulni. Amikor fölébredek, újra csak ezt keresem. Hányan tapasztalták már meg ugyanezt, a sok szenvedés és probléma ellenére is hajtja a rabtartó, és inni kell. Jó meglátnunk, hogy itt is a bölcs veszi észre a problémát, tehát egy külső szemlélő, és nem a függővé vált személy. Ez teszi nehézzé a gyógyulást is, mert a legtöbben nem is látják a bajt.

Gyógyulásra akkor van remény, amikor felismerem, hogy rab vagyok, és segítségért kiáltok. Mert a fogoly csak akkor lesz szabad, ha egy másik ember leoldja a bilincseit. Magamat nem tudom megszabadítani. Azonban nem kell elcsüggedni, mert van jó hír, mégpedig: van Szabadító. A Szentírás jó híre, hogy van szabadulás az alkohol rabságából. Mert eljött az Úr Jézus a világunkba, és Neki van hatalma mindenféle szenvedély, az alkoholfüggőség fölött is.

Nézzünk őszintén szembe az életünkkel, és ha rádöbbenünk, hogy megmart a vipera, ne adjuk fel a reményt. Ne meneküljünk, hanem nézzünk fel a golgotai keresztre, úgy, ahogyan a zsidók is feltekintettek a rézkígyóra a pusztában. Aki hittel néz Rá, az megmenekül, az felépül a halálos marásból is. Jézussal van szabadulás, van talpra állás. Ő azért jött, hogy Szabadítónk legyen. És akit Ő megszabadít, az valóban szabaddá is válik, az már nem ott folytatja, ahol abbahagyta, az már nem keresi újra az italt. A szabad ember tud nemet mondani. Mert a szabadság pont itt kezdődik, tudok nemet mondani arra, ami mérgezi, tönkreteszi az életemet. És erre a nemre Jézus által leszek képes.

Jézus az ünnep utolsó napján, tehát az esemény végén állt fel, hívta magához a szomjazókat, kínálta az élő vizet (Jn 7,37-39). Kánában is az esemény végén adta a jobb bort. Azért az események végén kínálja Önmagát, Lényét, az élő vizet, hogy az emberek rádöbbenjenek, Ő adja a jobbat. Ő sokkal jobbat kínál, mint amit a vallás, vagy a világ, vagy bármi is adni tud. 

Meglátta, hogy a csodálatos vallási ünnep végén lélekben ugyanolyan szomjasak maradtak az emberek, mint előtte voltak. Nem kapták meg azt, amire lelkükben vágytak, amire szükségük volt. Ezért Jézus megszólítja a jelenlévőket és magához hívja őket. És most minket is hív, azt üzeni, jöjj hozzám, szomjazó lélek, és én elveszem a szomjúságodat.

Halld meg a hívást, és jöjj Hozzá. Ne félj, de lásd meg és ismerd el, hogy annyi mindennel próbálkoztál már, és még mindig szomjas vagy, még mindig nincs békességed. Jöjj Hozzá most hittel, és megkapod az élő vizet. Ő nem csak egy pohárkával ad, hanem az élő víz forrását fakasztja fel a szívedben. Ő nem szűken ad, hanem bőséggel, úgy ad, hogy másoknak is jusson.

Jöjj bátran, mint a szomjas szarvas a forrásvízhez, ne szégyelld, hogy szomjas vagy, jöjj. Hívja a csalódott embereket, hiszen nagy reményekkel mentek fel az ünnepre, de nem kapták meg azt, amire vágytak. Mert a vallásosság képtelen enyhíteni szomjunkat, csak egyedül Jézus képes erre. A Vele való élő kapcsolat által múlik el a szomjúságunk. Élő hitre, Krisztusba vetett élő hitre van szükségünk, mert más nem segít tartósan, csak egyedül Ő, csak egyedül Jézus.

Jöjj az élet vizéhez

Jöjj az élet vizéhez,

nélküle szomjas a szív.

Átok alól szabadulsz itt,

hű Urad ő, aki hív.

Ref: Jöjj hát siess, jöjj, vár reád:

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás,

Nincs sehol és soha más.

Jöjj megújulni e vízben,

új lesz a hit, szeretet,

Eltűnik itt, ami régi,

kezded az új életet.

Jöjj hát siess…

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked.

Árad az élet belőled,

kútfeje lesz a szíved.

Jöjj hát siess…

Isten áldásával.

Keressetek és találtok

F

ontos útmutatásokat kapunk ma is (Péld 23,1-28). Gazdánk odafigyel ránk, és azt akarja, hogy bárhol járunk, dicsőítsük a nevét. Ehhez mérten a mértékletességre tanít, azt kéri, fegyelmezzük magunkat, és ne engedjük, hogy az étel, az ital uralkodjon felettünk. Isten országa nem evés és ivás, hanem a Szentlélekben való öröm. Az evangéliumnak, az Úrban való örvendezésnek kell továbbáradni rajtunk. Ne feledjük, bárhol tartózkodjunk is, mi Isten országának követei vagyunk. Mert az evangéliumra mindenkinek szüksége van, az ország vezetőinek is. Ne féljünk vállalni hitünket, hanem éljük meg azt. Ennek jó formája a mértékletesség, az önfegyelem. Különösen ma nagy hatása van, hiszen a legtöbb ember igyekszik testi vágyait mértéktelenül kielégíteni, Isten gyermeki azonban erőt kapnak a bizonyságtevő élethez. Mert magunktól mi sem vagyunk mértékletesek, hanem csakis a bennünk élő Úr által lehetünk azzá.

Bölcs tanács: „ne fáradozz azon, hogy meggazdagodj”. Nagy kísértés ma a gazdagságra, a jólétre való törekvés. Szeretnénk mindent megszerezni, azonban a gazdagság csalóka, rámegy az élet. Nem véletlenül utasította el a gonosz ajánlatát a megkísértésekor az Úr Jézus. Ő tudta, az igazi gazdagság a belső értékekben található, az igazi gazdagságot Őbenne nyerjük meg. Pál apostol semmihez sem hasonlítható drága kincsnek nevezi a Krisztust, és az Általa nyert új életet. Ha Krisztusom van, mindenem van, vagyis minden csak Ő utána következik. Valóban igaz, hogy először Isten országát keressük, a többi majd megadatik. Az első, a legfontosabb Isten országa, ez a legnagyobb kincs. Ne feledkezzünk meg erről ma sem. Annyi minden vonz és csábít. De álljunk ellen neki, kérjük Urunk segítségét, és feszüljünk neki az előttünk levő feladatoknak, szolgálatnak.

A fenyítést is hangsúlyozza az ige, nem kell félni okos használatától, mert hozzátartozik jellemünk formálásához. Fenyítés nélkül nem mindig formálódunk úgy, ahogyan kell. A legfontosabb azonban, hogy a szívünket adjuk az Úrnak. Mert ha ezt megtesszük, akkor már a Szentlélek Isten fogja irányítani életünket. A Szentlélek segít legyőzni az irigységet. Mennyire hajlamos rá a szívünk. Az Úrral való közösségre van szükségünk ahhoz, hogy legyőzzük. Ha az Úrhoz menekülünk, nem figyeljük mások életét, mert legtöbbször a másokra való figyelés okozza az irigységet. Azt nézzük, mivel rendelkezik a másik. Azonban az Úr azt kéri, mindenkor Őreá figyeljünk, arra, amit Ő kínál a számunkra.

Övé-e már a szívem? Ha az Övé, akkor folyamatosan ügyelni kell rá. Őriznünk kell a szívünket az idegen befolyástól. Jó olvasni a bátorítást: bizonyosan van jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Gyakran elcsüggedünk, úgy látjuk, az Úr útján nincs előrehaladás, nem teljesülnek reményeink. Az Úr most biztosít, ne adjuk fel reménységünket, bízzunk Benne. Gyakran kell várni, amíg beteljesedik az ígéret, Ábrahám is várt, és eljött az idő, amikor megtapasztalta az áldást.

Az Úr által működő erők, a jelek és csodák azért sokakat meg is győztek (Jn 7,31-36). Nem volt mindenki elutasító, voltak, akik józanul végiggondolták a történéseket, és arra jutottak, hogy ennél több és nagyobb dolgot senki sem tehet. Csendesedjünk el és gondoljuk végig Urunk tetteit, mindazt, amit az evangélisták elmondanak nekünk, és mindazokat, amiket naponta tapasztalunk. Ne még több csodára várjunk, hanem legyen elég, amit látunk és hallunk. Hiszen az emberek megváltozásánál nincs nagyobb csoda. És hány ember élete változik meg, miután behívja Jézust az életébe.  

Vannak, akiknek semmi sem elég, vagy talán nem is a csodák a fő problémák, hanem az, hogy ha Ő valóban a Krisztus, akkor át kell adni Neki a hatalmat. Tulajdonképpen csak vissza kell adni, mert minden hatalmunkat Tőle kaptuk. Azonban a trónszékről leszállni oly nehéz, és nem is akarunk onnan lejönni. A Szentlélek Isten döbbentsen rá, hogy Jézus Úr, és adjuk át Neki önként a trónt. Mert számunkra is az hoz minőségi változást, áldást, ha Ő uralkodik a szívünkben.

Amíg Jézus ott van az emberek között, nagy lehetőséget kapnak arra, hogy személyesen megismerjék, azonban ez meg fog szűnni, mivel vissza fog menni az Atyához. Nem értik Őt. De vajon én értem-e? Értem-e, hogy Jézus nem csupán egy tanító, akinek a szavait mérlegre lehet tenni, és ha tetszik, elfogadom, ha nem tetszik, nem törődöm vele? Ő az Atya küldötte, és minden, amit mond, az élő Isten szava. Jézus az Atyáról tesz bizonyságot, és amit mond, azt komolyan kell venni. Ő az Atyához fog menni, de eljön egyszer az idő, amikor övéit is magához veszi. Földi időnk lejár. Jól használjuk fel az élet ajándékát, az idő lehetőségét.

Olyan jó tudni, hogy ma még lehet keresni Őt. És aki keres, annak szól az ígéret, hogy találni is fog. Aki Őszintén keresi Őt, az meg is találja, mert nincs messze egyikünktől sem. Ne hittételt keressünk, se egy nekünk megfelelő vallást, hanem az élő Istent, magát az Életet. Isten kijelentette magát Jézus Krisztusban, és minden szomjas szívű ember Benne és Általa megismerheti Őt. Menjünk Hozzá kereső szívvel, és át fogjuk élni a nagy találkozást. Mert az életünket nem a dogmák, a viták, hanem a találkozás képes megváltoztatni. Minden embernek az Úr Jézussal való találkozásra van szüksége. Arra, hogy átéljék hatalmát és erejét.

'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.

Az Úrban legyen bizodalmad

M

intha mellénk ülne a bölcs, és velünk, csak velünk beszélne (Péld 22,17-29). Végül is így van, mert az igén keresztül a mi Urunk, az Úr Jézus ül ide mellénk. Ő szól és tanít. Jó, hogy időt szakít ránk, törődik velünk. Azt kéri közben, hogy fordítsuk oda fülünket, vagyis hallgassuk komolyan, figyeljünk mindarra, amit mond. Ne csak testben legyünk az ige mellett, hanem egész lényünkkel. Mert Urunk egész lényünket igényli. Így is mondja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22,37). Az ige gyönyörűséges, nagy örömöt okoz, ha megőrizzük, szívünkbe fogadjuk. Csodálatos ereje van Isten igéjének, átformálja lényünket, megváltoztatja gondolkodásunkat. Amikor olvassuk, átmelengeti szívünket, mert mennyei Atyánk szól hozzánk. Az Ő szava öröm, hiszen jó Vele lenni, jó elmondani Neki mindazt, ami a szívünkben van. Mondjunk is el Neki mindent, mert az Ő lehetőségei korlátlanok, mind a lelki életben, mind a mindennapi dolgokban van megoldása. Ő sohasem akad el, sőt, előre látja, mi a jó, mi a helyes.

Mit is mond ma az ige nekünk? Mit kér, mit tanácsol? „Az Úrban legyen bizodalmad.” Azt kéri, hogy Őbenne bízzunk ma is. Ezt kell tanulgatni, mert olyan könnyen megfeledkezünk erről. Szeretünk magunkban, kapcsolatainkban bízni, de az Úr most azt kéri, bízzunk Benne végre. Ő hűséges, tartja szavát mindenkor, ezért bízz akkor is, amikor nehéz bízni, amikor nincs remény. Soha ne adjuk fel a bizalmat, ne engedjünk a kétségeknek, mert hű és igaz Ő, és nem hagy erőnkön felül kísértetni. Ezt kellett tanulgatnia Izráel népének is, Egyiptomban és a pusztai vándorlás alatt. Hányszor voltak kétségeskedő hangok, de akik bíztak az Úrban, bíztak abban, hogy megszabadulnak, és célba is fognak érni, nem csalódtak. „Akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs 40,31).

Bízzunk Benne, akkor is, ha próbákon vezet keresztül, mert azokra is szükségünk van. Azok is formálnak, egyre előrébb segítenek. Dávidnak is többször kellett szinte az utolsó pillanatig várni, de az Úr megjelent és szabadítást adott. A tanítványok kétségbeesetten küzdöttek a viharral, de a legnehezebb pillanatban megjelent az Úr a vízen, és megmentette őket. Sőt, amikor Péter a viharra nézett és süllyedni kezdett, azonnal utánanyúlt a Mester, és a hajóba emelte. Így nyúl utánunk is. Ne féljünk, mert mindig időben érkezik, soha nem késik, még akkor sem, amikor nekünk úgy tűnik. „Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (1Pét 3,9).

Benne van az is az igében, hogy az Úrban legyen a bizalmunk, nem másban. Ne a pénzben, ne emberekben, eszközökben, hanem egyedül és kizárólag Őbenne bízzunk. Dávid is az Úr nevében bízott, nem a fegyverekre, katonai eszközökre alapozott, hanem az Úr nevében való bizalomra.

Különféle hangok és vélemények keringenek Jézusról Jeruzsálemben (Jn 7,25-30). Az ige kezd bennük munkálkodni, döntésre készteti őket, hiszen a jelek és csodák mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ám nem mellette döntenek, nem az Úr vezetésére vágynak, hanem mindent megtesznek, hogy ne kelljen Rábízni magukat. Az ember Isten nélkül akar élni. Függetleníti magát Tőle, mert úgy véli, akkor szabad lesz, és nem látja meg, a mai napig, hogy Isten nélkül rab. A gonosz és a bűn rabja, és maga erejéből képtelen is belőle szabadulni. A mai világ is szabadítás után kiált, úgy van, amint Pál mondta, sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.  Nagy lehetőség ez Isten népe számára, vihetjük a szomjazó világnak az élő vizet. De visszük-e? Vagy már mi is a világ által kínált mérget fogyasztjuk? Ezek az emberek kifogásokat keresnek, megmagyarázzák, miért nem hisznek Benne. Mi is nagy mesterek vagyunk a magyarázkodásban. Az Úr könyörüljön rajtunk.

Jézus ismét bizonyságot tesz. Olyan megható, hogy nem hagyja ott őket, hanem ismét megvallja, hogy Őt az Atya küldte. Így, aki akarja, megértheti, ki Ő. Őt az Atya, az élő Isten küldte, az az Isten, aki őket is kiválasztotta és megszabadította. Azonban Jézus rámutat, hogy ők nem ismerik Istent. Ez döbbenetes, hiszen Isten népének, és azon belül is papoknak, vezetőknek mondja, akik úgy gondolták, ők ismerik igazán az Urat.

De én ismerem-e Őt? Tudom-e, Kicsoda? De ne bibliaismeretre gondoljunk, hanem személyes megtapasztalásra. Ismerem-e úgy az Urat, mint Aki valóban él és cselekszik, aki már az én életembe is beavatkozott? Mert nem elméleti ismeretre és hitre van szükségünk, hanem valóságos hitre, élő kapcsolatra. Arra, hogy naponta megtapasztaljuk hatalmát és szeretetét. Azért jött el az Úr Jézus, hogy személyesen megismerjük, átéljük szabadítását, mert a bűn és a természetünk uralma alól csak Ő képes megszabadítani. Hívjuk Őt segítségül, amint Bartimeus is tette, és akkor saját életünkben fogunk szembesülni Istenségével. És ha megtapasztaltuk hatalmát, boruljunk le Előtte, majd kövessük Őt.

 AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.

Teljes gyógyulás

T

ovább olvashatjuk az élet különféle területeiről összegyűjtött tapasztalatokat (Péld 22,1-16). Ezek a gondolatok nem csak tanácsok, hanem az életben meglátott tapasztalatok gyűjteménye. Olyan tanácsok ezek, amelyek mögött maga az élet áll. Ezt látta és tapasztalta a szerző, és azért osztja meg tanítványaival, hogy ezek alapján elkerüljék a töviseket és a kelepcéket.

Ezeken keresztül szól most hozzánk az Úr, mert az a csodálatos, hogy az emberek által papírra vetett szavak mögött ott van az Úr. A Szentlélek által ezek az Ő szavai, az Ő üzenetei a számunkra. Mivel sokféle veszély található az ember útján, az ige segít, hogy idejében felismerjük és kikerüljük azokat. Azért kaptuk a Szentírást, hogy segítség legyen a hazafelé vezető úton. Úgy adja ide az Úr, mint ahogyan a lépcső mellé elkészítik a korlátot, amely óvja a rajta haladókat a leeséstől. Azonban nemcsak óv és veszélyt jelez, hanem segítséget is kínál, hiszen bele lehet kapaszkodni. Így adja kezünkbe igéjét az Úr, általa megismerhetjük Őt és az életet. Az ige felhívja figyelmünket a veszélyekre, de segítséget is kínál. Ha komolyan vesszük, elkerülhetjük a veszedelmet, és jó irányba haladhatunk. Amikor saját erőnk végére érünk, elfogynak lehetőségeink, az Úr megerősít, új távlatokat mutat. Az igéből ismerhetjük meg életünkre szabott tervét.

Mai igénk is azt mondja, hogy az eszes észreveszi a veszélyt, és igyekszik elkerülni, oltalmat keres. A bolond, tehát az az ember, aki nem figyel Istenre, nekimegy a veszélynek, de kudarcot vall. Mert a meggondolatlanság nem egyenlő a bátorsággal. Isten Szentlelke józan ítélőképességet biztosít a hívők számára, így általa felmérhetjük tetteink következményeit.

Azonban nemcsak figyelmeztet az ige, hanem reménységet is ad, ha mégis bajba jutunk, az Úrra számíthatunk. A nyomorult, bűnös ember, amikor felismeri bűneit, és rádöbben, hogy mindennek hitetlensége és engedetlensége az oka, átélheti Isten kegyelmét. Mert Ő Jézus Krisztusban pásztorként jött el a világunkba, és keresi az elkóborolt, a bajba jutott bárányokat. Ő ma is keres, nem véletlenül vesszük kézbe a mai igét, és olvassuk a különféle magyarázatokat. A Pásztor ezek által közelít hozzánk. Az Ő drága, halk és szelíd szava hangzik felénk. Halld meg ma Jézusod hívását. Engedd, hogy a Pásztor felvegyen és hazavigyen. Ne tiltakozz, mert Nála van jó helyen az életed. A Jézushoz való tartozás nem korlátoltságot, hanem szabadságot jelent.

Fontos még a szív tisztasága. Ügyeljünk rá. Mai világunkban könnyen megfertőződhet a szívünk, azonban az Úr megtisztítja azt, de nekünk kell rá ügyelni. Azért is lényeges a szív állapota és tartalma, mert annak teljességéből szól a száj. Beszédünk arról szól, amivel tele van a szívünk. Nem azt mondjuk, amit olvastunk a Bibliából, hanem amivel tele a szívünk. Az ige csak akkor hagyja el ajkunkat, ha azzal vagyunk tele, ha az a lételemünk.

Amikor eljött az idő, Jézus megjelent a templomban és tanított (Jn 7,14-24). Számára fontos az emberek tanítása. De nem tudományos ismereteket közöl, hanem az Atyát és országát ismerteti meg hallgatóival. Az a küldetése, hogy Istent megismertesse velünk. Az Ő tanítása más, mert nem kötött szövegek elsajátítását kéri, hanem azt adja át, amit az Atya rábízott. Az Istennel való személyes kapcsolatból fakad a tanításra, így az mindenkor friss és aktuális. Amit mond, az segítség a számunkra. Jézus a tanítását elénk éli, mert Számára az ige élet.

Jézust az Atya hitelesíti, szavait a tettei támasztják alá. Ő soha sem a saját dicsőségét keresi, mert nem az emberek előtti népszerűségre törekszik. Ezért mindig azt adja tovább, amit akkor és ott kap az Atyától. Bennünket megkísért a hírnév, az emberek véleménye, pedig nekünk is az Atya dicsőségét kell keresni. Élet és frissesség a Lélektől áthatott igehirdetésben és bizonyságtételben található. Mindez akkor lesz a miénk, ha állandó kapcsolatban vagyunk Vele. Jézus nem járt rabbiképzőbe, ennek ellenére tudta alkalmazni az Írást, mert kapcsolatban volt az Atyával.

Az Úr belelát a szívünkbe, tudja, mi van ott, és nem a megtanult bibliai idézeteket keresi, hanem az engedelmességet. Azt figyeli, megtartom-e az Úr szavát. A zsidók úgy tettek, mint akik a törvényt megtartják és megtartatják, de kiderül, inkább az utóbbiban voltak mesterek. Mennyi vétket elkövetünk, amikor másokkal akarjuk megtartatni az igét, de nem vesszük észre, hogy mi sem élünk az Úr szava szerint. Jézust felelősségre vonják egy korábbi gyógyítás miatt, mert azt szombaton tette, de nem látják meg a bennük lévő gyilkos szándékot. Ölni akarnak a törvény védelmében. Pedig ott van az igében: ne ölj! Hányszor vagyunk mi is így, meglátjuk a másik szemében a szálkát, de nem vesszük észre magunkéban a gerendát. Uram, vedd ki szememből a gerendát, és bocsásd meg, amikor más szálkájával vagyok elfoglalva. Tedd hitelessé életemet Lelked által. Szólj és formálj.

Az Úr soha nem az élet ellen, hanem mindig érdekében lép fel. Ő teljes gyógyulást kínál. Igen, hit által teljesen rendbe jöhetünk. Ezt hozza, és éljünk a lehetőséggel. Amíg csak a törvényről vitázunk, kárt okozunk, de ha elindulunk Hozzá, gyógyul az életünk.

Az Úr Jézus a mi reménységünk, nem végez félmunkát, hanem teljes egészében meggyógyít. Ő nemcsak a testet, hanem az egész embert veszi kezelésbe. Meggyógyítja a bűn ütötte sebeket kegyelmével. Mert az igazi orvosság a kegyelem, amely az Ő kiontott vére által készül. Jöjjünk Hozzá a mai napon is, ne elégedjünk meg fél gyógyulással, ne ragadjunk le testi bajaink orvoslásánál, hanem kérjük egész lényünk gyógyítását. Mert Urunknak van rá hatalma, lényéből gyógyító erő árad ma is.

Az Úr szívünkre helyezi még, hogy kerüljük a látszatra való véleményformálást. Ne ítéljünk azonnal, hanem tegyük a másik tetteit az ige mérlegére. Ne engedjünk az első benyomásnak, mert könnyen megtévedhetünk. Figyeljünk ellenben Jézusra, és ha így teszünk, nem tévedünk.

Szelíd szemed, Úr Jézus

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus.

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus.

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus.

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus.

Isten áldásával.

A maga idejében

V

annak megismétlődő üzenetek a Példabeszédek könyvében, mert úgy látszik, szükségünk van az ismétlésre (Péld 21,1-30). Ha csak egyszer olvassuk, halljuk, olyan hamar elfelejtjük, de ha ismét elénk hozza az Úr, talán komolyan végiggondoljuk. Ezért hozza most újra elénk az ige ezt a gondolatot: „Az ember minden útja helyes a maga szemében, de az ÚR a szívek vizsgálója”. Bizony, végig kell gondolni, mennyire megkísért szinte minden nap az a gondolat, hogy amit mi eltervezünk, amit mi csinálunk, az jó. Gyakran ott van a szívünkben, csak mi csináljuk jól, és senki más rajtunk kívül. Ez a fajta gondolkozás mindig feszültséget szít, ezért kéri most Urunk, hogy csendesedjünk el Előtte, mert jó csendben lenni. Jó csendben figyelni az Úrra, mert lényéből békesség árad. Az Úr előtti csendben lenyugszunk és megtisztul a szívünk. És közben felismerjük, hogy ami a mi szemünkben helyesnek tűnt, az nem az az Úr előtt. Jó, még mielőtt megcselekedjük a magunk által elgondoltakat, odaállni az Úr elé és megkérdezni: Uram, ezt te is így látod? Előtted is helyes? Ne tegyünk úgy, mint Jósáfát király, aki gyorsan rávágta Aháb kérdésére, én is megyek veled harcolni, és majd csak azután jutott eszébe: vajon Isten előtt is helyes-e ez a döntés (1Kir 22,1-5)? Ő is jónak látja ezt?

Megáll az a meglátás is, hogy szűkölködővé tesz az állandó szórakozás. Bizony, ha csak élvezni akarjuk a javakat, de nem teszünk értük semmit, annak következménye van. Eladósodunk. Mert nem lehet hosszútávon azt költeni, amivel nem rendelkezünk. Vagyis hosszútávon csak úgy élhetünk eszerint, hogy annak meglesz a következménye. Ezért meg kell tanulni, amennyire lehetséges, mindig az Úrtól kérni, és csak addig takarózni, ameddig a takarónk ér.

Fontos elem a megélhetés útján a munka. Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék, írja Pál apostol (2Thessz 3,10). Munka nélkül nem lehet megélni, mert ez hozzá tartozik ember mivoltunkhoz. Isten országában az Úr Jézus a példa, aki azt mondta, mivel az Atya mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom (Jn 5,17). Nem az emberek elvárására figyelt, hanem az Atyára. És Jézus nem csupán dolgozott, hanem mindig azt tette, amit az Atya mutatott a számára. Mindent az Atyával hozott összhangba. Ő se nem kapkodott, se nem végzett látszatmunkát, hanem mindig azt tette, amit éppen akkor és ott tennie kellett. Legyünk mi is ilyen összhangban Urunkkal.

Harcolni, erőszakoskodni lehet egymással, azonban a győzelmet, az igazi megoldást az Úr adja. A szabadítás mindig Tőle jön. Ezért csatározásaink előtt forduljunk Urunkhoz és kérjük szabadítását. Merjünk bízni Benne, higgyük, hogy ha Ő megígérte a Szentírásban, hogy megszabadít, akkor meg is teszi.

Jézusnak a családjában is ellenállással kellett szembenéznie, nem hitték a testvérei sem, hogy Ő több, mint ember (Jn 7,1-13). Csak a testvért látták Benne, és úgy gondolták, amit tesz, az nem az Ő dolga. Maradjon otthon velük a gazdaságban, vagy ha már mindenképpen prófétát akar játszani, menjen Júdeába, és ne hozzon rájuk bajt.

Mutasd meg magadat a világnak - azonban Jézus nem enged a nyomásnak, nem a testvéreihez, nem a világhoz igazítja menetrendjét, hanem továbbra is figyel felfelé. Ő mindig az Atyához igazodik. Ez számunkra is a megoldás, mindig felfelé tekinteni, az Atyához igazodni. Meg kell tanulnunk a világ nyomásának ellenállni, és figyelni az Úr vezetésére.

Jézus élete más ritmusra működik, mint a környezetéé, tudja, mikor minek van itt az ideje. Sok problémánk származik abból, hogy mi nem mindig tudjuk, mikor minek van az ideje. Hányan, amikor aludni kellene, fenn vannak, és amikor fent kellene lenni, alszanak. Úgy vagyunk, mint a bolond szüzek, kapkodunk, mert amikor be kellett volna az olajat szerezni, mással voltak elfoglalva.

Jézus élete csodálatos harmóniában van az Atyával, ezért nincs benne kapkodás, nincs feszültség. Hangolódjunk mi is Urunkra, figyeljük meg, mikor jön el a mi időnk, és akkor beszéljünk, cselekedjünk.

Jézus is felmegy az ünnepre Jeruzsálembe, amikor az Atya erre indítja. Nem a zarándokcsoporttal megy, mert nem akarja, hogy ismét félreértsék. Ő azt szeretné, ha meglátnák Isten kegyelmét. Azt akarja, hogy felismerjék, elközelített az Isten országa.

Milyen érdekes, olyan se Vele, se Nélküle helyzet alakult ki. Amikor ott van, támadják, amikor pedig nem látják, hiányzik. Hiányzik, mert kérdéseket vetett, hozott fel bennük. És ezt meg kell válaszolni. Igen, nekünk is meg kell válaszolni, hogy kicsoda Ő. Az erre adott válasz örök életünket határozza meg.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.

Maradsz vagy elmész?

A bölcs nyitott szemmel jár és meglátja, hogy az alkohol megváltoztatja az ember személyiségét (Péld 20,1-30). És ezt meglátva mi is szembesülhetünk vele, hogy abban a korban is voltak, akiknek problémát, kísértést jelentett az ital. Salamon nemcsak meglátja a hatását, hanem ki meri mondani, hogy nem bölcs az, aki a részegítő ital hatása alatt él. Ennek ellenére ma sok ember számára probléma, sokan a hatása alá kerülnek, és már nem is tudnak belőle szabadulni. Mert az ital átalakít, rabbá tesz, már nem én irányítok, hanem az ital utáni vágy. Vannak, akik az alkoholban keresik problémáikra a megoldást, mert inkább elbódítják magukat, mintsem szembenézzenek a gondokkal, és legyőzzék azokat. Salamon azonban azt is tudja, hogy a bajbajutott ember számára is van megoldás, mert az Úr szabadító. Mindennemű problémával Hozzá lehet fordulni. Van olyan eset, amikor nem azonnal érkezik a válasz, de várd az Urat, szól az útmutatás. Azaz ne légy türelmetlen, hanem várj Rá. És aki vár, az nem hiába teszi, mert Ő megszabadít téged - mondja a szentíró. És ezt úgy írja le, hogy személyes bizonyságtételként hangzik. Vagyis ő maga is átélte, hogy élete válságos pillanatában Istenhez fordult, várt rá, és megérkezett a szabadítás. Isten hűséges, és aki igazán bízik Benne, maga is megtapasztalja ezt.

A mai világ a versenyre épül. Aki jobban teljesít, aki megelőzi a másikat, az jut előbbre, az keres jobban, az ő neve szerepel legtöbbet a híradásokban. Az ige azonban a versengéstől való távolmaradást nevezi áldásnak. És valóban, az Úr Jézus sem versenyzett Keresztelő Jánossal, hogy ki gyűjt több tanítványt, hanem inkább félrevonult. Ő nem versenyezni jött, mert nem legyőzni akarja a másikat, hanem megmenteni és előrébb segíteni. A tanítványokra jellemző volt a versengés, de Jézus azt mondta, hogy ez a világ fiaira a jellemző, és ők ne így tegyenek (Lk 22,24-26).

Milyen bölcs látás és egyben szomorú tapasztalat is ez a mondat: „Amelyik örökséget ideje előtt siettetik, azon végül nem lesz áldás”. A tékozló fiú történetében látjuk ennek az igazságát plasztikusan. Ő kikérte az örökségét, előre kérte, hiszen az csak az apa halála után járt. És bizony, valóban nem volt rajta áldás. Bár mi is komolyan vennénk, hogy a kierőltetett dolgokon nincs áldás, inkább átok. Mennyi mindent kierőszakolunk, mert nem akarjuk kivárni az idejét, pedig mindennek rendelt ideje van. Azonban azt is meg kell látni, hogy ki lehet erőszakolni dolgokat, mert az Úr, ha mi nagyon akarjuk, ideadja a részünket. Akkor is ideadja, ha nem ért vele egyet, ha tudja, hogy az átokká válik. De vár vissza, várja, hogy amikor mi magunk is rádöbbenünk erre, visszatérjünk Hozzá. Az a csodálatos, hogy a tékozlás után is vezet vissza út. Természetesen erre nem lehet direkt rájátszani.

Az újszövetségben azt látjuk, hogy sokan elhagyják Jézust, mert nem azt kapták Tőle, amire számítottak (Jn 6,66-71). Megsértődtek Rá, mert nem úgy táncolt, ahogy ők fütyültek, és nem tudták belegyömöszölni elváraikba. Mert könnyebb megsértődni, és azt mondani, én többé nem megyek Felé, mint őszintén magunkba nézni, és azt mondani, Uram, én igazodom Hozzád. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a te szolgád. Kevesen mondják ezt, ma is inkább így szólnak: többé nem - és rávágják a gyülekezet ajtaját Istenre. Azonban ezzel nem Neki, hanem saját maguknak okoznak kárt. Mert az életet, az üdvösséget utasítják el.

Jézus az ilyen nagymérvű lemorzsolódás láttán a tizenkettőt is megszólítja. Vajon ők is el akarnak menni? Ők sem maradnak tovább? Ők is feladják, bedőlnek a kísértőnek? Az Úr megpróbálja őket, vajon kire figyelnek, Őreá vagy a környezetükre? Képesek-e akkor is vállalni Őt, amikor csökken a népszerűsége és egyre veszélyesebbé válik a követése? Ez a kérdés nekünk is szól. Végig kell gondolni, hogy megyünk vagy maradunk, vállaljuk vagy elhagyjuk Őt?

Péter mindegyikőjük nevében vallja meg: „Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad". Elmondja, hogy mindabból, amit eddig átéltek, felismerte, hogy Ő az élet, és valóban az, akinek mondja magát, Ő a Krisztus. Én a sok igehirdetés-hallgatás és bibliaolvasás után eljutottam-e ide? Ki tudom-e mondani: kihez mennék, Uram? Kihez, hiszen te vagy az én Megváltóm, Szabadítóm, Nálad nélkül nincs életem.

Péter kérdését minden nap fel kell tennünk magunknak, nemcsak amikor megtérésre jutunk, hanem minden nap. Kihez mehetnék, Uram, kihez, ha nem Hozzád? Kihez vinném szívem fájdalmát, szenvedéseimet, kitől kérném bűneim bocsánatát, ha nem Tőled? Nélküled, Uram elveszett ember vagyok, és köszönöm, hogy kiemelsz ebből az állapotból. Uram, Hozzád jövök életem minden kérdésével, Te adj nekem útmutatást, vezess, mert Nélküled eltévedek. Köszönöm, hogy eddig is jöhettem, hogy mindig számíthattam Rád. Tudom, ezután is így lesz.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.

A lélek az, ami megelevenít

T

egnap a tanulás fontosságáról olvastunk, láttuk, hogy attól érdemes tanulni, akinek a tudását élete hitelesíti (Péld 19,10-29). A leghitelesebb és legmegbízhatóbb minta az Úr Jézus élete. Jó, ha figyelünk Rá. Azonban nem elég figyelni a tanításra, hanem hallgatni is kell rá. Áldást akkor hoz a tanács, és úgy lesz segítségünkre, ha elfogadjuk, és aszerint cselekszünk.

Igénk bizonyságtétele szerint nem mindig hallgatnak az emberek a tanácsra, és nem veszik komolyan a fenyítést sem. Hányszor megtapasztaljuk, hogy a figyelmeztetésben részesített gyermek, amíg hallgatja a feddést, megbánást tanúsít, de később folytatja tovább azt, amit korábban is tett. Vagy újra csinálja azt, amiről kiderült, hogy rossz. Hány fiatalnak mondják, kerülje a rossz társaságot, vagy ne próbálja ki a káros és függőséghez vezető anyagokat - meghallgatja, és azért is kipróbálja. Miért? Mert a gonosz beírta a bűnesetkor a szívünkbe az engedetlenséget. A bűn arra serkent, hogy ne hallgassunk a jó tanácsra, ne hallgassunk Istenre. Ezzel vétkezett Ádám és Éva is. Isten megmondta, hogy ne egyenek az élet fájáról, de ők nem hallgattak Rá. És ennek meglett a következménye.

A gonosz minden követ megmozgat annak érdekében, hogy a mai ember ne hallgasson Isten szavára. Őskövületként tünteti fel az Írást, azt suttogja, nem érdemes rá figyelni, inkább a mai modern világot kell követni. És amikor így beszél, az életet lebbenti fel előttünk. Úgy ígérget, mint az Úr Jézusnak, a világ minden kincsét, a boldog élet reménységét lebbenti fel, és ha bedőlünk neki, nyomorba jutunk. Az Úr Jézus így tanít: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36). Ezt a kérdést elcsendesedve kell megválaszolnunk. Mit használ, ha minden a miénk, de lelkünkben sérülünk, és elveszítjük az örök életet? Az Úr szabadítson meg a rövidlátástól, amely csak a pillanatnyi örömre, haszonra figyel, és segítsen meglátni az örökkévaló értékeket.

Isten azért küldte el a Fiút a világba, hogy hallgassunk Rá. Vagyis mindazt, amit mond, vegyük komolyan, és építsünk rá. Jézus nem mesedélutánt tartott, hanem felvázolta az életre vezető utat. Elénk élte a keskeny utat, bár ezen nem sokan járnak, de nem az a lényeg, hányan mennek rajta, hanem, hogy hova tart. Igen, az a lényeg, hova visz az út? Melyik úton járok? A sokak által használt szélesen vagy a keskenyen, amelynek egyes szakaszain magam zarándokolok?

Bízzunk Urunkban, menjünk tovább az élet útján, és majd Ő ad zarándoktársakat is. Hiszen ez is kegyelem, az útitárs is ajándék. Erről vall az ige is, a hitben járó házastárs ajándék. Sok mindent meg lehet szerezni vagy megörökölhetünk, de életünk társa ajándék. Ezért jó, ha figyelünk az Úrra, és kérjük Tőle a társat. Nagy kegyelem, ha már így együtt vándorolhatunk a keskeny úton, az örök élet felé. Mert soha ne feledjük, ez a világ csak átmeneti hely. Itt rövid ideig tartózkodunk. Néha mégis letáborozunk, úgy teszünk, mintha soha nem kellene lebontanunk a sátrat. Pedig földi vándorutunk véget ér, és boldog, aki már itt belépett Isten országába, így az útja, amikor itt befejeződik, Isten mennyei világában folytatódik. Adjunk hálát Urunknak, ha együtt vándorolhatunk ezen az úton társunkkal és más testvérekkel.

Nemcsak a zsidók zúgolódtak és értetlenkedtek Jézus beszédét hallva, hanem még a bővebb tanítványi kör között is akadtak elégedetlenkedők (Jn 6,60-65). Nem értik Jézust, mert csak hit által érthetjük meg, hogy egyedül Ő az élet számunkra, és amit mond, az lelki táplálék.

Az Úr Jézus rámutat, hogy mi túl nagy hangsúlyt fektetünk a testre. Sokat gondozzuk, túl sokat dédelgetjük, pedig a test elmúlik, az örök érték a lélek. A mai ember állapotát is legtöbbször testi mivolta határozza meg. Testünkre vagyunk büszkék, és mutogatjuk, vagy éppen annak kinézete miatt keseredünk el, és szégyelljük magunkat. Urunk rámutat, hogy jobban figyeljünk belső, lelki értékeinkre, mert a lelki értékek megelevenítenek, felemelnek, amikor csüggedünk.

Jézus szavai lélek és élet. Ezért vegyük komolyan és táplálkozzunk velük rendszeresen. Az Ő szavai, az ige megújítják a lelkünket, feltöltenek igazi élettel, és úgy tájolnak, hogy valóban életre jussunk. Bizony, nehezen fogadjuk el az Úr szavait, hogy a test nem használ semmit. Nagyon is sokat építünk rá, nagyon is fontos a testünk állapota, ezt különösen egy betegség megjelenésekor tapasztaljuk. Hányan elcsüggednek és elveszítik életük értelmét, amikor erejük elfogy, vagy egy betegség teljesen megváltoztatja az addigi életmódot. Urunk segítségünkre jön, és azt üzeni, figyeljünk a lelki értékekre is. Ne csak életünk utolsó szakaszában, hanem mindvégig, amíg az úton vagyunk. A betegség és az öregség idejére is úgy tekintsünk, hogy általuk lehetőséget kapunk Isten mélyebb megismerésére és a lelki értékek felfedezésére.

Sokan elhanyagolják lelküket, és csak a testtel törődnek. Urunk segít minket a lélek titkainak feltárásában és Isten országának jobb megértésében. Segít abban is, hogy tápláljuk, gondozzuk lelkünket. Lelkünk tápláléka az Isten igéje. Általa ismerhetjük lelkünk mélységeit, és ha ez megtörténik, jobban megértjük magunkat és egymást. Ennek következtében el tudjuk hordozni önmagunkat és egymást is. Ismét látunk célt magunk előtt, mégpedig az újonnan felfedezett értékek megélését és továbbadását.

 Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.

Tanuljunk az Úrtól

A

 szentíró rámutat a tudás fontosságára; a gondolkodás segítsége nélkül könnyen hibákat követünk el (Péld 19,1-9).Tanulni kell, mert amikor megkezdjük az életet, nem ismerünk semmit. A legalapvetőbb dolgokat is tanulnunk kell. A kisgyermek az édesanyjára, a szüleire van utalva, meg kell tanulnia önállóan gondoskodni magáról, de ez sem megy gyorsan, idő és kitartás kell hozzá.

Az élet minden dolgát tanulnunk kell, így azután fontos, hogy legyen kitől tanulni, de az sem mindegy, hogy ki által sajátítjuk el az élet ismeretét. Nem elég csupán a tárgyi ismeret, olyan oktatásra van szükség, amely megbízható, hiteles életmintát mutat a számunkra. Igen, hiteles életekre van szükségünk, olyan példákra, akik jó döntést hoznak a nehéz helyzetekben, olyan tanítókra, akiknek az élete jó irányba halad, akik a válságos helyzeteket is jól tudják megoldani. Kevés ilyen minta van előttünk.

Ma a különféle filmek, tévéműsorok formálják az embereket. Amilyen erkölcsi és magatartásminta ott felbukkan, az megjelenik hamarosan a mindennapokban is. Ma nem kipróbált, hiteles személyeket követünk, hanem mesterségesen megformált szereplőket. Nagy hatása van még a közösségi oldalakra feltöltött anyagoknak - a mások által prezentált tartalmak befolyásolnak minket. Látjuk, miként tervezi meg szabadságát a másik, vagy éppen mit szeretne most venni, és úgy gondoljuk, mi sem maradhatunk el tőle.

Azonban ha kinyitjuk Bibliánkat, benne sok hiteles élettel találkozunk, a leghitelesebb mind között az Úr Jézus élete. Őhozzá nincs fogható. Őhozzá nem lehet hasonlítani senkit. Az Ő élete jó élet, ezért érdemes Rá figyelni. Isten azért is adta Őt a világba, hogy megtanuljuk Tőle az igazi életet. Ő maga is felszólította tanítványait tanulásra: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál” (Mt 11,29). Lelkünk megnyugvását csak az Ő követésében, az Ő tananyagának elsajátítása közben kapjuk meg. Mennyire mást tanít Ő, mint a világ. Ő a szelídséget és az alázatosságot tanítja. Elcsendesedve gondoljuk végig, hol tartunk ennek az anyagnak az elsajátításában? Mennyire vagyunk szelídek? A szelídség és az alázat szerepet kap-e problémamegoldásainkban? Mert a mai világ nem a szelídséget, hanem az erőszakos megoldásokat részesíti előnyben. Van még egy fontos lecke, mégpedig, az irgalmasság (Mt 9,13). Jézus azt kéri övéitől, hogy ezt sajátítsák el, és bizony, csak Tőle lehet hitelesen megtanulni. Mert Ő irgalmasan bánt a megtagadójával, és imádkozott megfeszítőiért is. Amit tanított, azt meg is élte. Számára a bűnösök mentése volt a legfontosabb feladat. Mert a kegyelem megismerése és megtapasztalása mindennél fontosabb.

A zsidók a mai ember rossz hozzáállását is megmutatják (Jn 6,52-59). Az a baj, hogy a számunkra is gyakran csak elméleti kérdés az ige és benne Jézus személye. Vitatkozunk, mit hogyan kell érteni, kinek van igaza. De ez nem visz előre. Mert mit használ, ha egy tál ételben lévő kalóriaértékről diskurálunk, tudományos dolgozatokat írunk, csak épp nem fogyasztunk belőle. Mert csak a kóstolás után tudunk igazi véleményt formálni.

Az Úr Jézus szívünkre helyezi, ne vitatkozzunk Felőle, hanem éljünk Vele. Az Ő élete lelkünk tápláléka. Ezt ki lehet próbálni. És aki őszintén, feltételek nélkül jön, az megtapasztalja, hogy kicsoda Ő. Igazi élet csak a Vele való élő kapcsolat által van. Aki nincs Vele kapcsolatban, aki nem úgy fogadja be Őt, amint az ételt, annak nincs élete. Ha nem táplálkozunk, meghalunk, ha nem „fogyasztjuk Jézust”, ha nem élünk az igével, éhen halunk. Mert lényünk tápláléka Ő maga, az Ő igéje, általa van örök életünk. Az Úr Jézussal való naponkénti kapcsolat jelenti számunkra az életet, mert Ő az élet útján vezet. Ő mentett meg az ítélettől, és ez a megmentés örök életre szól. Csak egyedül Ő ad életet.

Így jöjjünk ma is Hozzá, vitatkozás és okoskodás nélkül. Ami azt jelenti, hogy komolyan vesszük, amit mond. Ha azt üzeni, hogy az Ő teste étel és a vére ital, akkor úgy is van, mert a kereszten való halála életet jelent a bűnös ember számára. A mai nap nagy kérdése: vitázom Jézusról, vagy élek Belőle? Okoskodom, értetlenkedem, vagy egyszerűen kipróbálom, amit mond? Mert a puding próbája az evés. Ki lehet próbálni mindazt, amit az ige kijelent a számunkra. Ő maga biztat erre: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15).

'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.

A hű Barát

M

ivel tegnap tévedésből a mai részhez írtam gondolatokat, most a tegnapi ószövetségi részre figyelünk (Péld 17,13-28) Tovább láthatjuk az élet különféle tapasztalatainak gyűjteményét, és az ige javaslatát az áldott élet felé vezető útra. Mert nem minden jelent áldást, ezért ne azt tartsuk szem előtt, amit magunk körül látunk, ahogy mások, a többség él. Mert nem biztos, hogy a többség által elfogadott életforma jó, a sokak által helyeselt szokások áldást jelentenek. Sok ember nem átgondoltan, és különösen nem az ige fényében átgondoltan alakítja élete folyását. Mindig az éppen népszerű helyzetekhez, szokásokhoz alkalmazkodnak. Kevesen gondolják át, hogy hosszútávon jó-e az, amit ma mindenki csinál, amit a sztároktól látnak. Mivel sokan tetováltatják magukat, hát ők is, a kedvenc frizurájához alakítja a sajátját, megvásárol valamit, mert a másiknak is van. De azt már nem nézi, hogy szüksége van-e arra a dologra egyáltalán, vagy nem adósodik-e el miatta. Igénk most arra hívja fel a figyelmünket, ne kövessük a világ gyakorlatát, ne fogadjuk el a hálátlanságot, a gonoszságot. Igyekezzünk a jóért jóval fizetni. Sőt, ha tanítványok vagyunk, akkor már az Úr Jézus a minta a számunkra, és Ő azt mondja, hogy még a rosszért is jóval fizessünk. Persze ez tőlünk nem telik, még az sem, hogy a jóra jóval válaszoljunk, ezért valóban újjászületésre van szükségünk, új szívre, és ez a szív már képes engedelmeskedni Jézusnak.

Azt is meglátjuk, hogy az emberi kapcsolataink minőségét az élet, annak is a nyomorúságai mutatják meg igazán. Gyakran csak a külsőségekre figyelünk, egy két kedves szó, vagy az irántunk való szimpátia, egy-egy témában való egyetértés megtéveszt. Azt gondoljuk, valóban barátok és testvérek vagyunk. De nem mindig van ez így. Ne dőljünk be mindjárt, hanem figyeljünk az élet próbáira. Mert igazán a nehéz helyzetben derül ki, hogy igazi barátra, testvérre találtunk-e.

A tékozló fiú bizonyára örült, amikor idegenben sok barátra tett szert. Megtapasztalta, hogy annak ellenére szeretik, hogy nem közéjük tartozik, hogy idegen ott. Azonban ez csak a látszat volt. Egy idő után keservesen kellett rájönnie, hogy ez nem szeretet volt. Nem önmagáért, belső értékeiért vették körül, és tartották fontosnak, hanem a pénzéért. Amikor elfogyott a pénz, és ő szorult rá mások segítségére, elpárologtak a barátok. Sem pénzt, sem munkát nem adott senki, még csak bátorító szót sem kapott. Ott maradt egyedül. De az Atya ott is vele volt, átélte, hogy a legmélyebb, legelhagyatottabb helyzetben csak az Atyára számíthat.

Hányan csalódnak, mert a nagy szerelem, a példás barátság az egyik fél betegsége vagy nehéz helyzetbe jutása miatt elmúlik. Pont akkor, amikor segítségre lenne szükség, hagyja a másik cserben azt, akinek korábban annyi szépet és jót ígért. Ezt panaszolta a harmincnyolc éve beteg is Jézusnak: nincs emberem, mondta, mert a betegség hosszú ideje alatt mindenki elkopott mellőle. De ő is átélte, hogy amikor mindenki elmaradt, az Úr megjelent és megállt mellette. Így áll meg mellettünk Ő, mert Ő az egyedüli hű Barát. Az Úr követésében, a gyülekezetben azonban már igazi barátokra és testvérekre találhatunk, ahol már nem a másikból származó előny a fontos, hanem ő maga. Ahogyan Urunknak is mi magunk vagyunk a lényegesek, mert a mi megmentésünkért adta oda az életét.

A Jézust hallgató zsidóknak nem akarja bevenni a gyomra az élő kenyeret, vagyis azt, hogy Jézusra van szükségük (Jn 6,41-51). Bizony, mi is gyakran nem akarjuk megemészteni, amit Jézus mond, nem akarjuk elfogadni, hogy úgy vannak a dolgok, ahogyan Ő mondja. Most is többször megismétli, Ő az élet kenyere, és ez akkor is így van, ha ezen megbotránkoznak, ha képtelenek elfogadni, és mindenféle okoskodásba kezdenek, csakhogy ne kelljen Jézusra bízni az életüket.

Most azon értetlenkednek, hogy ismerik a családját, tudják, honnan származik. Valóban csalárd a szívünk, mindig tud kifogást találni, és meg tudja magyarázni, miért nem hisz, miért csalódik Istenben. Mindig van ürügy, ami által elutasíthatjuk Isten akaratát. Olyan szomorú, hogy a sok sebből vérző, ezer problémával küszködő ember ellöki magától az Atya segítő kezét. Mert Isten segítsége Jézus, Őt adta ide a számunkra, és Ő azért érkezett meg a menny világából, hogy segítsen rajtunk. Ő nem a maga előnyeire, kényelmére figyelt, hanem arra, hogy szükségünk van Rá. Mi pedig, amikor nyújtja a kezét, ellökjük magunktól. Inkább szenvedünk, gyötrődünk magunkban. Sírnivaló, amit látunk: az ember rohan a pusztulás felé, mert figyelmen kívül hagyja az Úr jelzéseit. Urunk könyörüljön rajtunk, hogy mégiscsak megálljunk, legyen valaki, aki behúzza a vészféket, és elgondolkodva felismerjük az előttünk álló szakadékot. Csak így menekülhetünk meg, ha megállunk és visszafordulunk az Isten által kijelölt útra, a keskeny útra, mert az jó irányba tart, az életre. A széles út vonata a pokolba tart. De most még át lehet szállni az életre tartó szerelvényre. Mire vársz? Szállj át!

Olyan jó, hogy még tart a lehetőség, még át lehet szállni, mert az Atya vonz. Engedjünk a vonzásnak, ne álljunk neki ellent. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya nem vonzza őt, mondja Jézus, de ne hárítsuk Istenre a felelősséget, ne mondjuk, azért nem hiszek, mert Ő nem vonz, és így Ő az oka hitetlenségemnek, bűnös életemnek. Itt azt mondja Jézus, hogy az Atya vonzása nélkül képtelenek vagyunk hinni Benne, de Ő vonz, amikor halljuk az igét, azonban ellen tudunk állni a vonzásnak. Ő vonz, de mi gyakran ellenállunk. Így hát ne hárítsuk Rá értetlenségünket, hitetlenségünket, hanem inkább engedjünk a vonzásnak, és menjünk Hozzá alázatos szívvel. Menjünk, mert Ő ad életet mindnyájunk számára, mégpedig örök életet.

Járom a Jézus lábnyomát

Járom a Jézus lábnyomát mind a sírig én,

Az égi Jeruzsálemből árad rám a fény.

Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel;

Ismétlem Jézus szent szavát, hogy Ő sosem hagy el.

Jézus hű barát, drága jó barát,

Gyermekeinek hordja bánatát.

Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel;

Ismétlem Jézus szent szavát, hogy Ő sosem hagy el.

Nem vétem már el szem elől Jézus lábnyomát,

Nem térek ki a fény elől mellékútra már.

Szent Igéje drága lámpafény, kézben tartom én.

Vágyom már teljes szívemből a fényben élni én.

Jézus hű barát…

Mennyben ér véget nemsoká ez a keskeny út,

Meglátom Jézust trónusán, mint dicső Fiút,

Szeme fénye dicsfénybe borít, bajt, sebet gyógyít,

Jó Pásztor kicsiny bárárnyát a szívére szorít.

Jézus hű barát…

Isten áldásával.

Ő senkit nem küld el

S

alamon úgy látja, hogy az emberek különleges csemegéje a pletyka (Péld 18,1-24). Bizony, jól látja, mert nemcsak az ő korában, hanem ma is a másokról szóló hírekre figyelnek sokan. Pedig a pletyka kárt okoz annak is, aki hallja és annak is, akiről szól. Mert amit elmondunk, az olyan, mint a szétszórt toll: messzire viszi a szél, és összegyűjteni már nem lehet. Ennek ellenére hányszor elcsemegézünk a másokról szóló hírekről, amik legtöbbször nem is alátámasztottak. Az Úr előtt valljuk meg, ha mi szeretünk mások életének dolgain csemegézni, és miután megvallottuk, tegyük le, és többé ne figyeljünk a pletykákra.

Megelőzhetjük mindezt, ha számunkra az Úr igéje jelenti az ínyencfalatokat, ha minél többet olvassuk, mert az ige megtisztít és új, építő gondolatokkal tölt fel. Az ige arra vezet, hogy ne mások dolgaival, hanem Urunkkal foglalkozzunk minél többet. A pletykák helyett figyeljünk a jó hírre, mert van hír, amit az Úr közöl, és ezt a hírt bátran adhatjuk tovább, mert általa nem kárt okozunk, hanem segítséget nyújtunk. A mai modern technika által mindenhol mások élete felől hallunk, az újságok, a hírportálok tele vannak szaftos történetekkel. A facebook felületén keresztül sokan saját maguk teregetik ki életük részleteit, másokra nem tartozó eseményeit. Mi azonban ezek helyett vigyük az evangéliumot.

A szentíró rámutat, Isten gyermekének van hová mennie élete dolgaival. Van Kinek elmesélni mindazt, ami vele történik. Erős torony az Úr neve, Őhozzá lehet menni. Felkereshetjük örömünkkel, bánatunkkal egyaránt, Ő készségesen meghallgat mindenkit. Ezen a mai reggelen is menjünk Hozzá, rejtőzködjünk el a torony csendjében, és bízzuk Rá magunkat. Az Úr neve oltalmat jelent, az Ő rejtekében biztonságban érezzük magunkat. De valóban mindig úgy tekintünk az Úrra, mint erős toronyra, ahol rejtekhelyet találhatunk? Nem keresünk gyakran máshol védelmet? Az Úr mindig rendelkezésünkre áll, bármikor elérhető, felkereshetjük, de élünk-e ezzel a lehetőséggel? Dávid is az Úr nevéhez menekült, Benne bízott, amikor Góliát ellen vonult. Menjünk mi is az Úr nevének oltalma és ereje alatt mindennapi harcainkba.

A sokaság kéri a kenyeret Jézustól, valamilyen soha el nem fogyó ételre várnak (Jn 6,35-40). Ezzel Jézus megoldja a gondjukat, mindig lesz kenyér, nem kell érte fáradozni. Azonban Jézus nem a munka alól akar feloldani, nem azt akarja, hogy nekünk semmit se kelljen tennünk, hanem Ő a lelkünket kívánja megelégíteni. A testről gondoskodunk mi, néha túlzásba is visszük, de lelkünkről hányszor megfeledkezünk. Arra is rámutat Urunk, hogy a lélek nem testi táplálékra vágyik. Lényünk eledele Ő maga. Vagyis arra van szükség, hogy befogadjuk Őt az életünkbe. Jézus az élet kenyere, mert nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami az Úr szájából elhangzik. Jézus az Ige, az igazi táplálék. Ő élteti lényünket.

A kenyeret kérők számára magát kínálja, Ő az élet kenyere. Mit kell tennünk? Hozzá menni hittel, és megtapasztaljuk, hogy táplálékra találunk. Azért mondja, hogy Ő a kenyér, mert Rá van szükségünk. A vele való kapcsolat életet jelent a számunkra. Olyan Ő lényünk számára, mint a test számára a kenyér.

Az Úr azonban megjegyzi, hogy nem akarnak hinni Benne, pedig már láttak is. Az ötezer ember megvendégelését átélték, megtapasztalták, hogy Jézusban Isten hatalma jelent meg a földön. Látták, mire képes, azzal is tisztában voltak, hogy hatalmát és lehetőségeit az ember javára használja. Jézus az Atyától kapott képességeit mindig a mi életünk jobbá tételére használja. Aki találkozott Vele, vagy bármilyen módon kapcsolatba került Vele, csak jót tapasztalt, gyógyulásban, áldásban részesült. Jézus soha senkinek semmilyen kárt nem okozott, Ő az életet hozta és kínálta számunkra. Aki ezt meglátja, az hittel borul Elé. Hiszen Rajta kívül senki nincs, aki még a saját életét is kész odaadni értünk.

Jézus kínálja az élet kenyerét, és ha nem megy is mindenki Hozzá, mert nem erre számítottak, tudja, hogy akit az Atya neki ad, az Hozzá fog menni. Igen, a hitre jutás sem megy magunktól, Isten munkája ez. Ő munkálja ki bennünk a vonzást, Ő döbbent rá a felismerésre, hogy Jézusra van szükségünk. Ő ígéri, hogy aki mások véleménye ellenére Hozzá megy, nem küldi el magától. Hányszor láthattuk, hogy a mások által megvetett, lenézett, kitaszított személyek Jézushoz mentek, mert Benne láttak reménységet. A Jézusról hallott hír reményt keltett bennük, és meglátták az életük megváltozásának lehetőségét. Ennek hatására felkeresték Őt, és senki nem csalódott. Sem a leprás, sem a megszállott, vagy a különféle bűnökben élők sem lettek elutasítva. Ez számunkra is nagyszerű bátorítás, ha őszintén keresem Őt, nem fog elküldeni. Ha életre vágyom, ha szabadulni szeretnék a bűnből, Ő örömmel fogad. Igen, fogad, téged is. Ha sokszor elutasítottak, jöjj Hozzá, mert Ő azért jött, hogy megmentsen, és örök életre segítsen. Ő nem fog elutasítani, nem fog eltaszítani magától. Nincs az a bűnös, akit Ő ne várna, és nincs az a mélység, amiből ne tudna felemelni. Jöjj hát Hozzá, amint vagy. Ő senkit nem küld el, ellenben  mi hányszor elküldjük magunktól a megértésre, jó szóra, közösségre vágyókat. Ő ezt nem teszi. Engedjük be Őt a szívünkbe, és akkor mi sem fogjuk elküldeni egymást, hanem lesz időnk és erőnk a másik számára.

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.