Neki növekednie kell

A

z életvezetésnek megvannak a következményei, akár jó úton, akár rossz úton haladunk (Péld 5,1-23). A bölcs tisztában van ezzel, és ezért hívja fel tanítványai figyelmét arra, hogy maradjanak meg az ő beszédei mellett. Nagyon fontos, hogy Isten szava legyen számunkra az élet minden területén a tekintély, és ez a férfi-nő kapcsolatra is vonatkozik. Sokan ott rontják el az életüket, hogy ezt a területet kivonják az ige világossága és fegyelme alól. Isten elkészíti a társat gyermekei számára, de a gonosz megpróbál eltántorítani tőle. Az ige rámutat, hogy aki hallgat a csábítóra, gyötrelemnek teszi ki magát. Az ige a hűségre helyezi a hangsúlyt. Az Úrtól kapott társhoz való hűséget áldásban részesíti az Úr.

Rámutat a szerző, hogy aki nem figyel az Úrtól származó tanításra, annak nyögnie kell élete végén. Ami jó megoldásnak tűnt, arról kiderül, hogy nem megoldás és nem áldás, hanem átok. A hűtlenség, a szétválás soha nem jó megoldás. Egy kapcsolat soha nem múlik el nyom nélkül, nem lehet meg nem történtté tenni, nem lehet kitörölni az életünkből. Nyomot hagy a család életében is. Ezeket a sérüléseket csakis a kegyelem képes meggyógyítani.

Megrendítő a vallomás, „a gyülekezet közepében voltam”, tehát a hívő ember sem lehet túlzottan magabiztos, neki is csak az Úrban van megmaradása. Itt egy olyan személy jutott mélységbe, aki Isten gyermekei közé tartozott, ismerte az igét, de valamiért nem arra figyelt, és elbukott. Nagy hatása van a világnak a hívőkre, csak az Úrban tudunk megmaradni, ellenállni. Csakis az élő és állandó kapcsolat őrizheti meg a szívünket. Nem véletlenül olvastuk tegnap: minden féltett dolognál jobban őrizzük meg a szívünket. Igen, a szívünkre vigyázni kell, mindenki a maga szívére vigyázhat, ezt nem teheti meg más helyettünk.

Akkor tudunk megmaradni, ha a saját forrásainkhoz ragaszkodunk. Ez pedig nem más, mint az ige. Isten az igét adja számunkra friss forrásvízként, amelynél szomjunkat csillapíthatjuk. A férfi-nő kapcsolatra átvíve pedig a forrás az a társ, akit Istentől kaptunk. Ha hozzá ragaszkodunk, és együtt az Úrba kapaszkodunk, megmaradhatunk a hit útján, megmaradhatunk hűségben.

Miután elhívta tanítványait az Úr, velük együtt kezdi meg szolgálatát (Jn 3,22-30). Előttük jár és elébük éli az Isten szerinti életet. A tanítványok pedig menet közben sajátítják el az új életformát, Isten országának titkait. János is végzi a maga szolgálatát. Olyan jó látni, hogy nincs rivalizálás, féltékenység. Mindenki azt végzi, amit rábízott az Úr. Még csak nem is kell együtt végezni, mindenki azon az úton halad, amit Isten kijelölt a számára.

Az ördög azonban mindent megtesz, hogy éket verjen Jézus és János közé. Szembe akarja őket fordítani egymással, hiszen ha ők ketten egymással foglalkoznak, akkor Isten ügye vesztegelni fog, a sátánnak pedig pont ez a jó. Nem baj, ha vannak az Úrnak szolgái, csak ne az elveszettekkel foglalkozzanak, hanem egymással. Minden erő és idő az egymással folytatott viaskodással teljen el. Bizony, mi hányszor bedőlünk a gonosznak, és ahelyett, hogy ellene harcolnánk, egymással vagyunk elfoglalva.

János azonban határozott, tudja, hol a helye, és ezt továbbra is vállalja. Nem szégyell második lenni. Mer nemet mondani a kísértőnek, és nem fogadja el azt a helyet, ami nem az övé. Rámutat, nem az a lényeg, hogy mindenki Jézushoz megy, hanem az, hogy én is Hozzá megyek-e? Igen, az a lényeg: én követem-e a Mestert?

János Jézusra úgy tekint, hogy Ő Isten népének a vőlegénye. Izráel a menyasszony, János pedig a vőlegény barátja, aki odavezeti Hozzá a menyasszonyt. Már hallja a szavát, és ez örömmel tölti el. Örül a vőlegény szavának. Öröm-e számomra az Úr szava? Egyáltalán hallom-e, hogy szól hozzám? Hogyan hallhatom? Az igén keresztül. Amikor olvasom a Szentírást, átélem, hogy az én Uram szól hozzám. Az ige az Ő szava, és ha hittel olvasom, megértem üzenetét, és ha befogadom, formálja életemet. János öröme Jézus. Mi az én örömöm? Mi jelent számomra örömöt?

János vágya, hogy Jézus növekedjen, egyre ismertebbé váljon, ő pedig egyre kisebbé legyen. Az a lényeg, hogy Jézust megismerjék, Jánost pedig nyugodtan elfelejthetik. Ő nem magához köti az embereket, hanem az Úrhoz vezeti őket. Nekünk is arra van szükségünk, hogy Jézus növekedjen az életünkben. Ő legyen egyre nagyobb, és ha ez megtörténik, úgy fog saját akaratom, énem egyre kisebbé válni.

Azonban csak az tud növekedni, aki megszületik, aki él. Ezért végig kell gondolni: megszületett-e már a Krisztus az életemben? Jelen van-e már a mindennapjaimban? Ha még nem, akkor hívjam Őt be a szívembe, majd hagyjam növekedni. Vagyis engedjem magam elé, hogy Ő menjen elöl, és vezessen. Mert ha megelőzöm, abból mindig baj származik. Ebben az évben engedjük Urunkat növekedni, hagyjuk, hogy minél nagyobbá váljon. Vagyis Ő legyen a látható. Vigyázzunk, hogy ne takarjuk el Jézust az emberek elől.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.