2015. január 4., vasárnap

Uram, add nekem ezt a vizet

E
zeken a bölcsességeken keresztül maga az Úr szól hozzánk, Ő hívja fel a figyelmünket beszédei komolyan vételére (Péld 7,1-27). Azt kéri, hogy mindazt, amit mond, zárjuk magunkba. Tehát nem egyszerűen az ige olvasásáról, hanem a lényünkbe való zárásáról van szó. Arról, hogy úgy forgassuk, hogy az lényünk részévé váljon. Csak az így belénk ivódott ige jelent útmutatást, és őriz meg a tévedéstől, a bűn útjára való lépéstől. A férfi és a nő kapcsolata mindig veszélyt hordoz magában, ha nem figyelünk felfelé és nem az Úr által elkészített hozzánk illő társat keressük.
A szentíró figyeli az életet, és látja, könnyű csapdába esni, mert aki nem az Úr erejére támaszkodik, elbukik a test vágyaival szemben. A bölcs a pillanatnyi örömön túl már látja azt a sok nyomorúságot, amit a paráznaság okoz az életben, a kapcsolatokban. Csak az Úrra való hallgatás, szavának komolyan vétele őrizhet meg a bukástól.
Talán unjuk már ezt a témát, de hát ma sem mondhatjuk, hogy minden rendben van a házasságok és a férfi-nő kapcsolat terén. Viszont azt is látnunk kell, hogy Jézus Krisztus által gyógyulhatnak a kapcsolatok. Neki van hatalma arra, hogy meggyógyítsa azt, ami megbetegedett. Azonban ezt nekünk is akarni kell. Ne törődjünk bele, ha megromlik a kapcsolat, hanem tegyünk meg mindent annak gyógyulása érdekében. A gyógyulás alapja a megbocsátás, amikor Krisztusra tekintve kölcsönösen megbocsátjuk a sérelmeket, és Őreá figyelve újraépítjük szeretetben kapcsolatunkat.
Az Úr Jézus egy samáriai asszony életét gyógyítja meg (Jn 4,11-18). Csodálatosan lép vele kapcsolatba és kezdi meg lelkigondozását. Láttuk, hogy nagyon tapintatos az Úr. Elküldi a tanítványokat, és csak maga marad ezzel a szomjazó élettel.
Az asszony még menekül, nem számított arra, hogy pont amikor vízért megy, éli át az élete megváltozását. Ki gondolná, hogy munkába menet vagy az otthoni feladatok végzése közben egyszer csak megérkezik a megoldás elrontott életére? Ez az asszony is megdöbbent, először is azon, hogy szóba állt vele ez a zsidó, másodszor pedig azon, hogy minden eszköz nélkül akar neki vizet adni. Nem látja, hogy élő vízről van szó, ő csak a fizikai vízre gondol, Jézus pedig lelki vízre, Önmagára, mert Ő az, Aki képes csillapítani szívünk szomjúságát.
Rá is mutat az asszonynak arra, hogy ez a világ nem képes a lélek szomját elvenni. Sok mindent kínál, de a szomjúság visszatér. Ezt tapasztalta meg ez a samáriai nő is. Hányszor gondolta, hogy majd egy újabb szerelem megelégíti, de nem így történt. Hányan gondolják, hogy az ital, a drog megoldja a problémát, de nem így történik, mert újra inni kell, és még rosszabb lesz minden, mint volt előtte.
Jézus nem csupán tényeket állapít meg vagy diagnózist állít fel, mert akkor Vele sem jutnánk előrébb. Ő orvosságot, megoldást is kínál. Élő vizet ajánl a számunkra. Azt ígéri, ha iszunk belőle,  soha többé nem szomjazunk meg. Ez nem azt jelenti, hogy akkor többé nem kell inni, hanem azt, hogy olyan békességet kapunk, hogy már nem szomjazunk a világ kínálatára, már nem kívánjuk a bűnt.
Az asszony mohón kap a lehetőség után, ámbár ezzel még nem igazán életváltozást akar elérni, hanem eltűnni az emberek szeme elől. De sokszor mi is csak menekülni, elbújni akarunk a problémákkal való őszinte szembenézés helyett. Bár az alapkérés jó, és ezt kell nekünk is őszintén kérni: Uram, add nekem ezt a vizet.
Azonban előbb Jézus elküldi a férjéért, és ezáltal vezeti rá arra, hogy nem lehet elbújni, vállalni kell önmagát. Gyógyulás csak akkor történik, ha vállaljuk múltunkat, bűneinket. Másrészt kiderül, hogy Jézus előtt nyitott könyv az életünk, Ő tisztában van velünk. Ennek az asszonynak is ismeri múltját és jelenét egyaránt.
Az Úr Jézus feltárja életünk problémáit, mert gyógyítani csak akkor lehet, ha tudjuk, mi a probléma. Engedjük, hogy megérintse életünk vérző területeit, mert ha Ő nyúl sebeinkhez, van lehetőség a gyógyulásra. Jézus kitisztítja a sebeket, majd szavával begyógyítja azokat. Ő azért jött, hogy meggyógyítsa a bűntől megsebzett életünket. A gyógyulás előfeltétele az őszinteség.


 Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet


1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.
2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.
3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.
4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!
5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.
6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése