Hogy életetek legyen

Ú

jabb életigazságokat találunk a Példabeszédek könyvében (Péld 15,1-19). Olvassuk szomjas szívvel, keressük, mit is mond Urunk, mire hívja fel ma a figyelmünket. Az első üzenet: figyeljünk oda a szavainkra, a másiknak adott válaszainkra. Szükséges is odafigyelni, mert szavainkkal sok fájdalmat okozunk. A beszéd áldás, hiszen általa tudunk kapcsolatba kerülni Istennel és egymással. A szó ajándéka által fejezzük ki gondolatainkat, tesszük ismertté magunkat. A beszéd által tárhatjuk fel lényünket Isten és emberek előtt. Azonban a beszéd is elromlott a bűneset által. Most már nemcsak építő és áldást hozó szavak hagyják el ajkunkat, hanem bántó szavak is. A szó fegyverré vált a kezünkben, általa is ölhetünk. Egy-egy kimondott szó által mély nyomot hagyhatunk a másikban, olyan sebet okozhatunk, hogy egy életre megmaradhat a nyoma. Miért? Mert a szót könnyen kimondjuk ugyan, de visszavonni már nem tudjuk. Azonban az Úr Jézus Ura lehet a nyelvünknek is, neki van fölötte hatalma és képes megzabolázni, és így már áldás lehet a beszédünk.

Az ige fegyelme alatt lévő beszéd áldás, mert meggondolt, és már nem a harag, a visszavágás vezérli. Így azután konfliktusokat képes elrendezni. Az Úrtól kapott szelídség hamarabb lecsillapítja a haragos indulatokat, mint a kemény, indulatos beszéd. A szelíd szó csontot tör, olvashatjuk másik helyen. Kérjük Urunkat, hogy ma is adja nekünk az Ő halk és szelíd szavát, mert Ő is így közeledik hozzánk. Nem nagy hanggal jön, hanem szelídséggel. Kövessük Őt ebben is.

A következő gyöngyszem így szól: „Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a tömérdek kincs háborúsággal.” Tehát az Úr félelmével megelégedettség jár együtt. Ha az Úr a szívünkben van, elég a kevés, meg tudunk elégedni vele, mert többet ér a békesség, a megértés és a szeretett a földi javaknál. Ma különösen is lehet látni, hogy a jobb életmód, a több lehetőség nem mindig jár együtt élhető, harmonikus élettel. Hány helyen dúskálnak a javakban, de megromlik az egymás közti kapcsolat. Oda lesz a szeretet, a megértés, a békesség. Ahol nem az Úr uralkodik a szívek fölött, ott mindig több kell, ott nincs megelégedettség. Meg tudok-e elégedni a kevesebbel? Tudom-e vállalni az egyszerűbb életet, azért, hogy harmonikusabb legyen a kapcsolatunk egymással? Ahol elég a kevés, ahol felismerik, hogy jobb a kevés, és merik ezt vállalni, ott több idő jut egymásra, magára az életre.

Jézus tovább folytatja bizonyságtételét (Jn 5,37-47). Elmondja, hogy az Atya is bizonyságot tett Róla. Igen, amikor megkeresztelkedett János által, az emberek füle hallatára szózat hallatszott a menyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Isten világosan kijelentette, hogy Jézus az Ő Fia, Ő küldte hozzánk. Bár eljutna szívünkig az Atya üzenete, és figyelnénk a Fiúra. Isten küldte Őt a számunkra, ezért érdemes Rá figyelni, érdemes meghallgatni, amit mond, sőt, az válik a javunkra, ha hallgatunk is rá, vagyis tesszük, amit mond.

Az ige és Jézus köt össze az Atyával bennünket. Aki hisz az igében, az hisz Jézusban is, mert az ige Róla tesz bizonyságot. Az igében Isten jelenti ki számunkra akaratát, Ő mondja el tervét, és ha hittel olvassuk, akkor ez a terv kibontakozik előttünk. A zsidók problémája az volt, hogy nem fogadták hittel, amit Isten mond. Ők mindig okosabbak voltak, jobban tudták, mint amit az Úr üzent a számukra. Hiszel-e az Atya szavának? Hiszed-e, amit az igében kijelentett? Jézus elmondja, hogy nem a bibliaolvasás ad életet, mert az életet Ő hozta el az ember számára. Az Ószövetség Jézusról tesz bizonyságot, Rá mutat, és elmondja: Benne érkezik meg az ember számára a megoldás. Aki hittel közeledik Hozzá, az felismeri ezt.

Az Úr azt veti a vezetők szemére, hogy a Biblia bizonyságtétele ellenére nem akarnak Hozzá menni, pedig ha ezt megtennék, életet, üdvösséget nyernének. Mert amire vágynak, az Krisztusban érhető el. Ez a kérdés: Akarok-e Jézushoz menni? Segítségül hívom-e Őt? Ha megteszem, életet nyerek. A zsidók azért nem akartak Jézushoz menni, mert meglátták, ha elfogadják, hogy Ő a Krisztus, akkor át kell adniuk Számára az első helyet, az életükben és a nép élén is. Azonban ők nem akartak másodikok lenni. Ne féljünk átengedni szívünk trónszékét az Úrnak, merjük előre engedni, mert abból származik jó az életünkre nézve. Ezek az emberek azt szerették, ha őket dicsérik, ha őket tartják nagynak. Az emberek dicséretének szeretete távol tartotta őket a kegyelemtől.

Jézus látleletet készített az előtte állókról, és a kép azt mutatta, hogy nem szeretik Istent. Mit mutat a röntgenfelvételem? Szeretem-e az Úr Jézust és Általa az Atyát? Mert Ő szeretetkapcsolatot akar velünk kiépíteni. Pétertől is azt kérdezi majd: szeretsz-e engem? Az első szeretet hiányát mutatja ki az efézusi gyülekezetnél. De mit lát nálam? Mit mutat ki az én életemben? Szeretem-e Jézust? Szeretem Őt, mert Ő előbb szeretett, és életét adta értem? Vagy csak formalitás, megszokás a hitem? Ha így lenne is, nem kell csüggednem, mert ha ezt meglátom, kérhetem Őt, lobbantsa lángra szívemben az Iránta való szeretetet. Mert a szeretet felgerjeszthető, mint a parázs is. Csak tenni kell rá. Ha teszünk a parázsra, vagyis olvassuk az igét, és imádkozunk, ismét lángolni fog a tűz.

Ó, lelkem szent napsugara!

1. Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd szakadna fel, S látás elől ne fedne el.

2. Ha csendes est szememre száll S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.

3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.

4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.

5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.

6. Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.

Isten áldásával.