F
|
ontos
gondolatokat olvasunk a tizenhatodik fejezetben, rámutatnak, hogy Isten
felülnézetből látja életünket (Péld 16,1-33). Abból a nézőpontból minden
egészen más. Mert nemcsak annyit lát utainkból, amennyit mi, hanem látja az
indítékokat, azt, hogy mit miért teszünk. Valóban, miért is tesszük, amit
teszünk? Megszokásból, elvárásból, vagy azért, mert az Úr megmutatta, hogy ezt
kell tenni?
A szentíró elmondja, hogy az ember tisztának vagy helyesnek tartja a
maga szándékait, dolgait. Minden tettünket jónak és helyesnek gondoljuk, mert
általában a világhoz, a körülöttünk élőkhöz szabjuk tetteinket. A világ szereti
hangsúlyozni: a cél szentesíti az eszközt. Azonban Isten igéje mást mond,
Urunk azt helyezi a szívünkre, hogy a tanítványok közt más a rend, mint a
világban. A mi zsinórmértékünk maga az Úr. Tehát ha jónak, helyesnek és
tisztának is tűnik mindaz, amit teszünk, és ahogy tesszük, vigyük az Úr elé, kérjük,
mutassa meg, Ő is így látja-e. Mert az a lényeg, ahogyan az Úr látja életünket.
A mai csendességemben kérdezzem meg az Urat, hogy Ő is tisztának látja-e
utamat? Ő is úgy látja, hogy minden rendben és mehetek tovább a megtervezett
úton? Az én utam valóban maga Jézus Krisztus?
Jó még a tisztaságot is az Úr elé vinni. Tiszta-e a szándékom, tiszta-e a
kezem? A bűntől tiszta-e a kezem? Tiszta kézzel jutottam anyagi javaimhoz?
Tiszta kézzel és szándékkal kerültem arra a helyre, ahol épp vagyok? Engedjük,
hogy Urunk átvilágítsa szívünket, hiszen olyan könnyen ránk rakódik a bűn,
olyan könnyen megkísért a harag, a gőg, a hamis mérősúly alkalmazása. De ezekre
odafigyelünk? Vagy csak a saját ambíciónk a fontos?
Csodálatos bátorítás ez: „Bízzad az Úrra dolgaidat!”. Szükséges ez
a felszólítás, mert olyan nehezen bízzuk Rá dolgainkat. Szeretjük inkább mi
intézni ügyeinket, mert úgy gondoljuk, mi jobban tudjuk. Ám az élet egész mást
mutat. Azt látjuk, hogy akkor járunk jobban, ha hittel Rá merjük bízni minden
kérdésünket. Az életünk egyik területét se zárjuk el Urunk elől. Nem könnyű
ez, de lássuk meg, Ő odafigyel ránk, és amit Rábízunk, azt elintézi, azt
megoldja. De valóban Rábízom magam? Nem kísért meg, hogy azért mégiscsak jobb' szeretem magam intézni ügyeimet? De bizony megkísért, mert nem akarunk várni.
Azt gondoljuk, mindent azonnal el kell érni és meg kell szerezni. De ez nem így
van, hanem amint olvassuk, bízzuk Rá dolgainkat, és teljesülni fognak szándékaink.
Azok a szándékok, amik egybecsengenek Isten akaratával.
Az ötezer ember megvendégelése után az Úr Jézus visszavonul a hegyre (Jn
6,16-27). Igen, vissza tud vonulni a tömeg igényei elől. Ő mindig az Atya
közelében érzi jól magát. Ő nem azért jött, hogy földi király legyen, hanem a
szívünk királya akar lenni.
A tanítványok azonban sütkéreznek a sikerben, majd nem tudják, mit
tegyenek, de végül elindulnak Jézus nélkül. Próba ez számukra, hogy hiszik-e,
ha nem látják szemeikkel Jézust, akkor is velük van. Egyben felkészítés arra az
időre, amikor nem lesz már velük, mégis úgy mehetnek tovább, hogy velük van.
Úgy indulok-e az előttem álló feladatoknak, hogy velem van az én Uram Jézus, velem van, akkor is, ha nem látom Őt fizikai szemeimmel?
Hányszor elcsüggedünk, amikor úgy látjuk, hogy már itt kellene lennie az
Úrnak, de még mindig nincs itt? Hányszor kesergünk, és mondjuk, az idő telik,
de még mindig nem látom Őt? Amikor nem kapjuk meg, amire várunk, ott van
bennünk, majd nekifogunk magunk, hiszen tovább várni nem érdemes. Ilyenkor
jönnek a viharok. Elkezd zúgni a szél, hullámzik körülöttünk az élet tengere.
Mit teszünk? Várunk Rá tovább? Vagy megrémülünk, és kapkodni kezdünk? Azt
gondoljuk, már így is sokat vártunk, késő van, nem lehet tovább vesztegelni?
Azt látjuk, hogy az Övéinek nem kell pánikba esni. Nem szükséges
állandóan az idő múlásával, az évek számával foglalkozni, mert ha a hegyen van
is, Jézus figyel ránk. Ézsaiásnál így szól az Úr: „Miért mondod ezt, Jákób,
miért szólsz így, Izráel: „Rejtve van utam az ÚR előtt, és nem gondol ügyemmel
az én Istenem”? Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR,
aki a föld határait teremtette? Nem fárad el és nem lankad meg, kikutathatatlan
a bölcsessége!” (Ézs 40,27-28).
A legsötétebb órában, a legelhagyatottabb állapotban
megtapasztaljuk, hogy jön felénk az Úr. Ő járdának, útnak használja a tengert, azt a közeget, ami nekünk
probléma, ami életünket veszélyezteti. Ő a mi problémáink fölött jár. Ne félj,
szól - igen, ne félj, mert jön életed hajójához az Úr. Bízz Benne, bízd Rá
magad, és célba érsz. Jézussal megszűnik a küszködés, nincs kimerültség, oda
érünk, ahová tartunk. Jó végiggondolni, hova tartok. Hova visz az utam? Jó
irányba tartok? Oda, ahová Jézus is tart? Életre, üdvösségre? Mert csak Vele
érem el ezt. Nélküle nem jutok el Isten országába, Nélküle nincs örök életem.
A sokaság másnap keresi Jézust, csodálkoznak, hogy már nincs ott, nem
értik, hogy mást kínál nekik, másért jött, mint amit ők terveznek. Azonban őket nehéz lerázni. Mennek Utána.
Jézus rámutat, hogy nem értik Őt, nem látják meg, hogy nem a kenyér a
lényeg, mert minden kenyér egyszer elfogy, a tizenkét kosár is kiürül. Sőt, a
legjobb falatok után is megéhezik az ember. Nem elgondolkodtató, hogy a nagy
ünnepségek, az evés-ivás után gyakran másnaposan, fáradtan, lélekben üresen
és éhesen ébredünk? Miért? Mert lelki táplálék nélkül megelégítetlen marad a szívünk.
Egyedül Jézus elégít meg, Ő az élet kenyere. Ő örök életre megtartó eledelt
kínál. Miért jövök Hozzá? A test vágyainak kielégítéséért vagy lelki
táplálékért? Mit keresek? Amit ad, vagy Őt magát? Mert Jézus ezeknek az
embereknek is önmagát kínálta, önmagát akarta adni. Nekünk is az örök éltre
megmaradó eledelt kínálja. Azt kéri, ezért fáradjunk, ezért keressük Őt.
Ó, HOVA VISZ AZ ÚT?
1.
Ó, hova visz az út?
Nagy rohanásban élek,
Már nem is látlak Téged,
Ó, hova visz az út?
2.
Mert körülvesz a bűn,
A kezeimben vétek,
Már magamtól is félek,
Mert körülvesz a bűn.
3.
Jaj, láss meg, égi Szent,
És halld meg sikoltásom,
Hogy arcodat meglássam,
Jaj, láss meg, égi Szent!
4.
Szót hallok, tiszta szót:
„A földre jöttem érted,
És megtisztítlak téged.”
Szót hallok, tiszta szót.
5.
Ím, így szeret az Úr,
Hát zendülj, szívem, ajkam,
Hisz megkönyörült rajtam,
Ím, így szeret az Úr.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése