Talpraállás

M

a is fontos gondolatokat, üzeneteket kapunk (Péld 24,1-34). Jó, ha nem mások életére figyelünk, hanem csak a sajátunkéra. Azt is úgy tegyük, hogy közben állandóan felfelé nézzünk. Jó, hogy mi nemcsak előre, hanem felfelé, az Úrra is nézhetünk. Számunkra az Úr az a csillag, aminek alapján lehet tájékozódni, és ami helyes irányba és a célhoz vezet. Ez a csillag az Úr Jézus, úgy vezet, amint a bölcseket is vezette a csillag a betlehemi jászolhoz. Naponta figyeljünk a csillag fényére, amely az igén keresztül jut el hozzánk. Amennyiben folyamatosan figyelünk Rá, a legnehezebb időszakokban sem tévedünk el.

Aki fölfelé figyel, akinek a szemei előtt az Úr élete van, az nem örül az ellenség bukásán, hanem inkább imádkozik értük. Urunk az ellenség szeretetét és az értük való imádkozást helyezi a szívünkre. De irigykedni és bosszankodni sem kell, amikor az ő sikereiket látjuk. Miért nem? Azért, mert a király gyermekei sem irigyelnek másokat, mivel tudják, királyi gyermekekként mindenük megvan. Lássuk meg, hogy mi Isten gyermekei vagyunk. A legnagyobb és leggazdagabb király gyermekei. Nem vagyunk másra szorulva, mert Atyánk gondoskodik rólunk. Isten országába tartozni azt jelenti, a legjobb helyen vagyok. Itt van a legnagyobb biztonság. Amikor másokat látunk, ne engedjünk a kísértőnek, hanem figyeljünk Urunkra. Lássuk meg, hogy egy gazdag Atya gyermekei vagyunk. És amennyiben teljesen Rábízzuk magunkat, Ő gondoskodik Rólunk.

A hívő ember is eleshet, igen, nem azt mondja az ige, hogy az igazak nem bukhatnak el, hanem azt, hogy ha el is esnek, nem maradnak fekve, hanem talpra állnak. Mert az Úr Jézus segítségével talpra lehet állni. Az ördög gyakran arat sikert azzal, hogy elhiteti, ha elestünk, nincs többé felállás. Azonban ez nem így van, hiszen Péter apostol a tagadása után is újat kezdhetett. Az Úr utánament, és megmutatta, hogy még onnan is talpra lehet állni, újra lehet kezdeni. Péter ezt nem gondolta, azért ment vissza halászni, azonban az Úr a mi hűtlenségünk ellenére is hű marad. Adjon erőt ez, amennyiben elbuktunk, visszaestünk szenvedélyünk rabságába vagy korábbi bűneinkbe. Van felállás, van szabadulás, és ha újrakezdtük, nem kötelező ismét elesni, mert meg lehet állni a szabadításban.

 Az Úr Jézus kínálta az élő vizet, illetve hívogatott magához (Jn 7,40-53). Vajon hányan indultak el a felszólításnak engedve? Hányan mozdultak és mentek meríteni az élő vízből? De én elindultam-e? Azok közé tartozom, akik megindultak Jézus felé? Rádöbbentem, hogy egyedül csak Ő képes csillapítani lelki szomjúságomat?

Sokan elgondolkodtak, kérdéseket tettek fel Jézus beszédei nyomán. A fő kérdés arra irányult, hogy Ő-e a Krisztus? Életünk fő kérdése a Megváltó személyének a megtalálása. Mert nekünk is szükségünk van Segítőre. Ne gondoljuk, hogy mi mindent képesek vagyunk magunkban megoldani. Nem beszélve az örök élet kérdéséről, arról, mi vár ránk a halál után. Ezekre a kérdésekre csak Jézus Krisztus által kapunk kielégítő feleletet. Csak Ő a megoldás az életre és az üdvösségre egyaránt. Jó, ha ezt meglátjuk még idejében.

Gyakran lényegtelen dolgokon akadunk el, vagy azért, mert nem ásunk az ige mélyére. Nem járunk utána a Szentírásban a dolgoknak. Itt is azt látjuk, az emberek csak a felszínen mozogtak, és nem jártak utána, nem hatoltak Jézus Lényének a mélyére. Ha így tettek volna, megtudták volna, hogy az Írással egyezően, Betlehemből, Dávid városából jött el.

Ne maradjunk a felszínen, hanem járjunk utána minden feleletnek a Bibliában. Merjük összefüggésében olvasni az igét, és közben kérjük a Szentlélek segítségét. A Szentlélek elvezet a teljes igazságra, azonban ehhez meg kell látni, hogy én nem birtoklom az igazságot. Ha ráhagyatkozom a Lélek vezetésére, feltárja előttem Krisztus titkát, Lényének mélységeit. 

Olyan jó látni Nikodémus életét. Nem döngeti a mellét, hogy ő mekkora hívő. Nem hallatja feleslegesen a hangját, de a megfelelő időben Jézus mellé áll. Vállalja Őt a nagytanácsban is. Ezzel igen veszélyessé tette az életét. Mégis vállalja, és szól az érdekében. Vállalom-e veszélyes terepen is az Urat? Merek-e bizonyságot tenni az evangéliumról ott is, ahol ezért hátrányba kerülhetek? Fontos, hogy merjük vállalni a krisztusi értékeket a társadalom minden területén. Ne csak a templomban legyünk tanítványok, hanem azokon a helyeken is, ahová az Úr állított, ahová munkánk és egyéb dolgaink által küld az Úr. Legyünk résen, mert minden pillanatban találhatunk lehetőséget az Úr nevének megvallására.  Ahogyan Nikodémus a vezetők előtt szólt Jézus érdekében, úgy szólhatunk mi is munkahelyünkön, családunkban és az élet minden területén. Ma is szükség van a kellő időben kimondott krisztusi bizonyságtételre.

MÉLYEN MEGHAJLOK ÍM SZÍNED ELŐTT

1.        

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.        

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.        

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.