Személyes meggyőződés

A

 bölcsesség áldásait szemlélteti a szentíró (Péld 10,1-17). Rámutat arra az áldásra, amely a bölcsességet követő ember útját követi. Az élet útjának kezdetén álló fiataloknak szól ez a tanítás, őket kívánja meggyőzni, hogy érdemes Istenre hallgatni, az Ő akarata szerint élni. Kiemeli, hogy a család számára is az jelenti az örömöt, ha a gyermekek hallgatnak a bölcsességre, és komolyan veszik a bizonyságtételt.

Aki a bölcsesség útján halad, az látja, hogy az élet felelősség, nem lehet mások munkájából élni, hanem mindenkinek dolgoznia kell a megélhetésért. Aki figyel Istenre, az szorgalmasan végzi a maga munkáját, az meglátja, hol a helye, mi a feladata, és úgy végzi, hogy azzal Istent dicsőítse. Sőt, aki Rábízza magát Istenre, az az Ő áldását és gondoskodását fogja tapasztalni. Hiszen lehetnek nehéz idők, amikor a legszorgalmasabb munka is keveset jövedelmez, de az Úrnak akkor is gondja van az Övéire.

Nemcsak a testről való gondoskodás a fontos, hanem a lélek táplálása is: aki bölcs, az odafigyel erre is, nem elégszik meg csak az anyagi javak halmozásával, hanem táplálja lelkét is. Ígéretet kapunk arra, hogy az Úr nem hagyja éhezni övéi lelkét. Vagyis mindent megtesz, hogy lelki táplálékhoz jussunk. De nekünk kell táplálkozni. Nekem kell az igét kézbe venni, gyülekezetbe járni, csendességet tartani és állandó kapcsolatban lenni Atyámmal.

Isten igéje igazság, mondja az Úr Jézus, és már ebben a könyvben is találkozunk ezzel, mert a bölcs is megtapasztalta ezt. Az igazságot kereső ember csakis Isten igéjében bukkan erre rá. Az ige pedig kijelenti, hogy az igazság a testet öltött Ige, Jézus Krisztus. Így értjük meg, hogy az igazság megszabadít a haláltól. Mert Jézus az igazság, Ő pedig feltámadása által legyőzte a halált. Jézus kereszthalála pedig a bűnt törölte el. Igen, eltörölte a minket vádoló adóslevelet, így, aki Benne hisz, az nem megy ítéletre, hanem örök élete van. Aki megismeri Isten igazságát, az életre jut, az megszabadult az örök haláltól, és reménysége van az örök életre.

Aki a Bölcsességet követi, az élet útján jár. És ezen az úton fenyítés is van. Talán furcsa ez nekünk, de gyakran a fenyítés tart meg a jó úton. Általa látjuk meg, hogy rossz irányba tartunk. Tehát a fenyítés azt jelenti, törődik velünk Atyánk, meg akar óvni a tévutaktól. Azonban nem kötelező eljutni a keményebb beavatkozásig, nem szükséges letérni a keskeny útról, vagy elmenni az atyai házból, ha megmaradunk Isten országában, áldássá válunk.

Az asszony bizonyságtétele eredményes, mert akik hallják, megtapasztalják, hogy valóban történt vele valami (Jn 4,39-42). A Jézussal való találkozás meglátszik rajta. Most már kisugárzása van az életének. Már nem az eddigi megvetett és elkerülni való nő, hanem egy belsőleg megtisztult ember, akinek a szívéből most már élő víz, forrásvíz árad. Jézus megtisztította a szívét, és így akadálytalanul árad az élet vize.

Az Úr előtti csöndünkben vizsgáljuk meg szívünket, nézzük meg, hogy nem zárta-e el az élő víz útját bűn, keserűség, háládatlanság vagy bármi más. Amennyiben igen, akkor kérjük meg Urunkat, hogy tisztogassa meg a szívünket. Kérjük, mutassa meg, mi az, ami akadályt jelent az élet vizének forrása előtt, és szabaduljunk meg tőle.

Sokan hittek az asszony beszédéért - bár a mi beszédünk is ilyen hiteles lenne. Kérjük Urunkat, adjon áldást bizonyságtételünkre, hogy hitre jussanak általa az emberek. Mi váltott ki ilyen hatást? Az, hogy Jézusról tett bizonyságot az asszony, arról beszélt, amit az Úr tett. Talán azért eredménytelen a mi bizonyságtételünk, mert nem tudunk az Úr életünkben elvégzett munkájáról beszélni. Vagy nincs miről bizonyságot tenni, vagy azt gondoljuk, hogy mindent mi végeztünk el. Legtöbbször magunkról, a saját eredményeinkről beszélünk, és nem azt mondjuk el, amit az Úr Jézus tett az életünkben. Az tud így bizonyságot tenni, aki Rábízza magát az Úrra, aki nem maga rendezi az életét, hanem engedi, hogy az Úr vezesse, aki feltárja Előtte a szívét.

Az asszony beszéde nyomán Jézushoz igyekeztek az emberek, nem az asszonynál ragadtak le, nem őt csodálták, hanem továbbmentek. Amikor Jézushoz értek, ők is átélték a csodát, felismerték, hogy Isten Jézusban meglátogatta őket, és ők örömmel vették ezt a látogatást, sőt, marasztalták is Őt.

Mennyivel másabbak, mint a zsidók voltak, akik nem fogadták be az Urat. Sikár városa befogadta, mert szomjas szívűek voltak, és szükségük volt az élő vízre. Másrészt értékelték, hogy Isten számára ők is fontosak, és Ő nem kerüli el őket, csak azért, mert nem teljesen zsidók és mások az istentiszteleti szokásaik. Meglátták, hogy az Úrral való kapcsolat a leglényegesebb, ha ez nincs meg, minden vallás üres és halott. Isten jelenléte teszi élővé az életünket. Nézzük meg hitünket, hogy nem üres vallásosság-e? Van-e élő kapcsolatom az Úr Jézus Krisztussal? Mert a hit lényege a kapcsolat, és ez Jézus Krisztus által helyreállítható. A megromlott kapcsolatot az Úr állítja helyre a Benne való hit által.

Sikár lakossága a Jézussal való találkozás nyomán személyes megtapasztalásra jut. A bizonyságtételtől eljut a személyes kapcsolatig. Most már nem azért hisznek, mert az asszony életét látták, szavait hallották, hanem maguk is meggyőződtek arról, hogy Ő a Krisztus. Erre a meggyőződésre van szükségünk. Nem elég a másoktól hallott információ, a hittételek megtanulása, személyes meggyőződésre, hitbizonyosságra van szükség. Ki tudom-e mondani: tudom, Jézus az én Megváltóm? Nem elég kimondani, hanem Rá is kell bízni egész életemet, annak minden rezdülését. Mert nincs csodálatosabb dolog, mint Istent követni, Vele járni.

Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.