Ő senkit nem küld el

S

alamon úgy látja, hogy az emberek különleges csemegéje a pletyka (Péld 18,1-24). Bizony, jól látja, mert nemcsak az ő korában, hanem ma is a másokról szóló hírekre figyelnek sokan. Pedig a pletyka kárt okoz annak is, aki hallja és annak is, akiről szól. Mert amit elmondunk, az olyan, mint a szétszórt toll: messzire viszi a szél, és összegyűjteni már nem lehet. Ennek ellenére hányszor elcsemegézünk a másokról szóló hírekről, amik legtöbbször nem is alátámasztottak. Az Úr előtt valljuk meg, ha mi szeretünk mások életének dolgain csemegézni, és miután megvallottuk, tegyük le, és többé ne figyeljünk a pletykákra.

Megelőzhetjük mindezt, ha számunkra az Úr igéje jelenti az ínyencfalatokat, ha minél többet olvassuk, mert az ige megtisztít és új, építő gondolatokkal tölt fel. Az ige arra vezet, hogy ne mások dolgaival, hanem Urunkkal foglalkozzunk minél többet. A pletykák helyett figyeljünk a jó hírre, mert van hír, amit az Úr közöl, és ezt a hírt bátran adhatjuk tovább, mert általa nem kárt okozunk, hanem segítséget nyújtunk. A mai modern technika által mindenhol mások élete felől hallunk, az újságok, a hírportálok tele vannak szaftos történetekkel. A facebook felületén keresztül sokan saját maguk teregetik ki életük részleteit, másokra nem tartozó eseményeit. Mi azonban ezek helyett vigyük az evangéliumot.

A szentíró rámutat, Isten gyermekének van hová mennie élete dolgaival. Van Kinek elmesélni mindazt, ami vele történik. Erős torony az Úr neve, Őhozzá lehet menni. Felkereshetjük örömünkkel, bánatunkkal egyaránt, Ő készségesen meghallgat mindenkit. Ezen a mai reggelen is menjünk Hozzá, rejtőzködjünk el a torony csendjében, és bízzuk Rá magunkat. Az Úr neve oltalmat jelent, az Ő rejtekében biztonságban érezzük magunkat. De valóban mindig úgy tekintünk az Úrra, mint erős toronyra, ahol rejtekhelyet találhatunk? Nem keresünk gyakran máshol védelmet? Az Úr mindig rendelkezésünkre áll, bármikor elérhető, felkereshetjük, de élünk-e ezzel a lehetőséggel? Dávid is az Úr nevéhez menekült, Benne bízott, amikor Góliát ellen vonult. Menjünk mi is az Úr nevének oltalma és ereje alatt mindennapi harcainkba.

A sokaság kéri a kenyeret Jézustól, valamilyen soha el nem fogyó ételre várnak (Jn 6,35-40). Ezzel Jézus megoldja a gondjukat, mindig lesz kenyér, nem kell érte fáradozni. Azonban Jézus nem a munka alól akar feloldani, nem azt akarja, hogy nekünk semmit se kelljen tennünk, hanem Ő a lelkünket kívánja megelégíteni. A testről gondoskodunk mi, néha túlzásba is visszük, de lelkünkről hányszor megfeledkezünk. Arra is rámutat Urunk, hogy a lélek nem testi táplálékra vágyik. Lényünk eledele Ő maga. Vagyis arra van szükség, hogy befogadjuk Őt az életünkbe. Jézus az élet kenyere, mert nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami az Úr szájából elhangzik. Jézus az Ige, az igazi táplálék. Ő élteti lényünket.

A kenyeret kérők számára magát kínálja, Ő az élet kenyere. Mit kell tennünk? Hozzá menni hittel, és megtapasztaljuk, hogy táplálékra találunk. Azért mondja, hogy Ő a kenyér, mert Rá van szükségünk. A vele való kapcsolat életet jelent a számunkra. Olyan Ő lényünk számára, mint a test számára a kenyér.

Az Úr azonban megjegyzi, hogy nem akarnak hinni Benne, pedig már láttak is. Az ötezer ember megvendégelését átélték, megtapasztalták, hogy Jézusban Isten hatalma jelent meg a földön. Látták, mire képes, azzal is tisztában voltak, hogy hatalmát és lehetőségeit az ember javára használja. Jézus az Atyától kapott képességeit mindig a mi életünk jobbá tételére használja. Aki találkozott Vele, vagy bármilyen módon kapcsolatba került Vele, csak jót tapasztalt, gyógyulásban, áldásban részesült. Jézus soha senkinek semmilyen kárt nem okozott, Ő az életet hozta és kínálta számunkra. Aki ezt meglátja, az hittel borul Elé. Hiszen Rajta kívül senki nincs, aki még a saját életét is kész odaadni értünk.

Jézus kínálja az élet kenyerét, és ha nem megy is mindenki Hozzá, mert nem erre számítottak, tudja, hogy akit az Atya neki ad, az Hozzá fog menni. Igen, a hitre jutás sem megy magunktól, Isten munkája ez. Ő munkálja ki bennünk a vonzást, Ő döbbent rá a felismerésre, hogy Jézusra van szükségünk. Ő ígéri, hogy aki mások véleménye ellenére Hozzá megy, nem küldi el magától. Hányszor láthattuk, hogy a mások által megvetett, lenézett, kitaszított személyek Jézushoz mentek, mert Benne láttak reménységet. A Jézusról hallott hír reményt keltett bennük, és meglátták az életük megváltozásának lehetőségét. Ennek hatására felkeresték Őt, és senki nem csalódott. Sem a leprás, sem a megszállott, vagy a különféle bűnökben élők sem lettek elutasítva. Ez számunkra is nagyszerű bátorítás, ha őszintén keresem Őt, nem fog elküldeni. Ha életre vágyom, ha szabadulni szeretnék a bűnből, Ő örömmel fogad. Igen, fogad, téged is. Ha sokszor elutasítottak, jöjj Hozzá, mert Ő azért jött, hogy megmentsen, és örök életre segítsen. Ő nem fog elutasítani, nem fog eltaszítani magától. Nincs az a bűnös, akit Ő ne várna, és nincs az a mélység, amiből ne tudna felemelni. Jöjj hát Hozzá, amint vagy. Ő senkit nem küld el, ellenben  mi hányszor elküldjük magunktól a megértésre, jó szóra, közösségre vágyókat. Ő ezt nem teszi. Engedjük be Őt a szívünkbe, és akkor mi sem fogjuk elküldeni egymást, hanem lesz időnk és erőnk a másik számára.

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.