M
|
ennyire bölcs
és igaz megállapítás ez: „Jobb a száraz falat, mellyel békesség jár, mint a
levágott jószággal teli ház, melyben viszálykodás van” (Péld 17,1-12). És
mennyire a mai valóságot tükrözi. Sok mindene van a mai embernek, sokféle
javakkal rendelkezik, de ezekkel a legtöbb esetben nem jár együtt a békesség.
Miért is van az, hogy mire megalapozza az ember az életét, a lelki értékek széthullanak?
Azért, mert az anyagi javak megszerzése idején keveset foglalkozunk a lelki
értékekkel. Nem látjuk meg, hogy az igazi békesség, öröm és szeretet nem az
anyagi javak meglététől függ. A békesség a mi Urunk Jézus Krisztus. Ahol Ő
megjelenik, ott lesz tartós béke. Az ellentéteket, a konfliktusokat csakis a
Benne való élő hit által rendezhetjük. A békesség forrása Jézus, és ez a
békesség akkor válik megtapasztalhatóvá életünkben, ha mindig és mindenben
figyelünk Rá. Ha úgy indulunk feladataink végzésére, hogy békességünk van
abban, amit tenni szeretnénk, mert megbeszéltük Jézussal. Ő mindent megbeszélt
az Atyával, mindenben békessége volt, amit tett, mert tudta, az Atya is ezt
akarja. Kövessük mi is Urunk példáját, tegyük, amit mond, és békességünk lesz.
Ne feledjük el, hogy az Úr megvizsgálja a szívünket, vagyis látja, hogy
mit milyen indítékkal végzünk, mivel mi a szándékunk. Ő nem a látszatra figyel,
Őt nem lehet becsapni. Látja, milyen módszereket használunk, hogyan akarunk
eredményt elérni. Ezért jó, ha komolyan vesszük, hogy Isten országában más
módszerek az elfogadottak, mint a világban. Itt nem a pénz a megoldások
eszköze, az ige mást ajánl a számunkra. De hát ma azt látjuk, hogy a zsebbe
csúsztatott pénznek nagy ereje van, addig bezárt kapuk kinyílnak, pozíciók elérhetővé válnak, hamarabb sorra kerülünk az orvosnál, vagy általa esélyünk lesz arra, hogy foglalkozzanak problémánkkal. A Szentírás azonban az
imádság útját mutatja, az imát kínálja megoldási eszközként. Sok esetben
látjuk, hogy a legreménytelenebb helyzetekben is lett megoldás, amikor egy
istenfélő ember imádságban az Úrra bízta ügyét. Csaták dőltek el így, nagy
szabadulásokat élt át Isten népe az imádság által. Mert az Úr válaszol az
imáinkra, hatalmas ereje ezen a csatornán árad az életünkbe. Természetesen az
átadott élet, a Benne való élő hit tapasztalja meg mindezeket.
Figyeljünk még Atyánknak arra az üzenetére, hogy a vétket el lehet
fedezni. Ezért jött el az Úr Jézus, hogy kereszthalálával eltörölje minden
bűnünket. És így az Atya már nem emlékezik meg róluk. Ez azt is jelenti, hogy
ami le van zárva, azt nem hozza elő ismét. Ez az igazi rendezés, és ez
megbocsátás által megy végbe. Szívünkre helyezi Urunk, hogy mi is zárjuk le a
múltat, ne hozzuk ismételten szóba, azt ami már mögöttünk van. Mert ez a
gyógyulás útja. A kapcsolataink akkor jönnek rendbe, ha teljes szívből
megbocsátunk, és ezáltal minden sérelmet elfelejtünk.
A sokaság megkérdezi Jézustól, hogy mit kell tenni, hogy Isten akaratát
cselekedjék (Jn 6,28-34)? Jó kérdésnek tűnik, de inkább csak kifogás ez, mert már rég
tudják. Ismerik a parancsolatokat. De amit Isten kér, az elevenbe vág. Azt nem
akarjuk tenni. Mert bizony, mi is gyakran kérdezzük, mit is tegyünk, pedig
mielőtt újra kérdeznénk, annak kellene nekifogni, amit már tudunk. De az nem
tetszik, azt nem akarjuk. Megbocsátani, ellenséget szeretni, nem paráználkodni,
tisztességesen és becsületesen végezni munkánkat szintén nem akarjuk, mert
akkor lemaradunk, nem lesz hasznunk.
Nem volna semmi gond ezzel a kérdéssel, ha azért tennék fel, mert
komolyan gondolják, és szembesülnének azzal, hogy nem tudják cselekedni Isten
akaratát. Ők nem ismerik el, hogy ez nem megy nekik, nem azért jönnek, hogy Jézust
hívják segítségül. Mert azt kellene már meglátni, hogy Jézus nélkül minden csak
hiábavaló erőlködés. Ők azonban próbálkoznak, jó színben akarnak Jézus előtt
feltűnni, gondolják, igyekezetüket majd értékelni fogja. Ezért valami
különleges tettre várnak, ha Jézus ad valamilyen parancsot, és ők azt
megteszik, akkor biztos minden rendben lesz. Ő azonban nem parancsokat
osztogat, hanem elmondja, egyetlen dolgot kell tenniük, ha Isten akarata szerint
akarnak cselekedni: hinni Benne. Igen, ennyit kell tennünk, hinni, hogy Ő az, Akire szükségünk van, Ő a Megváltó.
Természetesen ennek a hitnek van következménye, mégpedig az, hogy
teljesen bízzuk Rá magunkat, és engedjük, hogy belülről átformáljon. Mert nem
valamit kell tenni, hanem hinni Benne, mert az életváltozás nem cselekedetek,
hanem hit következménye. Az élő hit átformálja a szívünket, és napról napra Jézus
uralma alá terelget.
Olyan szomorú ez a vakság, ez a sötétség, amiben vannak. De nem ez a
jellemző ránk is? Egyszer már elmondta az Úr, hogy az a baj, hogy előbb akarnak
látni, és majd csak azután hinni. Pedig a sorrend fordított. Előbb higgyünk Benne és Neki, aztán majd fogunk látni. Meglátjuk a hit gyümölcseit. A
tanítványaitól búcsúzó Úr ezt helyezi övéinek a szívére: „Azokat pedig, akik
hisznek, ilyen jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken
szólnak, kígyókat vesznek föl, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik,
betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak” (Mk 16,17-18). Tehát első
a hit, és majd azt követik a jelek, a látható dolgok. Higgy, és a jelek majd követnek.
Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok,
hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma
lelkemet több hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy
csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint
nem éltem semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem
hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha
szeretsz, miért sújt vessződ engemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd,
el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge
még s jaj, összeroskadok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és
szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló
bűnös én, hadd légyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a
prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s
kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése