A próba

A

 bölcs fiú örömöt szerez apjának, mondja a szentíró, és ez is tapasztalat (Péld 15,20-33). Látja, hogy vannak olyan gyermekek, akik odafigyelnek a szülők vagy a korban és hitben előttük járók életére. Áldás az, amikor életre szóló bölcs és hiteles tanáccsal látják el a fiatalokat. Különösen akkor lesz áldás, ha ezt a tanácsot megszívlelik. És erre nekünk jó példa az Úr Jézus. Az Ő tápláléka az Atya akaratának a megcselekvése volt. Arról tett bizonyságot, hogy azt cselekszi, amit az Atyától látott. Nem utasítja el az idősebb útmutatását, tanácsát, mert tudja, hogy mindaz, amit mutat, jó. Jézus tudja, hogy amit az Atya mutat és mond Neki, az megbízható, arra lehet építeni, sőt, azt tovább lehet és kell vinni.

Mi is így figyeljünk mennyei Atyánkra. Vegyük komolyan az igében lefektetett útmutatásait, lássuk meg, hogy mindaz, amit olvasunk, már ki van próbálva, és sokak életében bevált. Ami pedig bevált, azt érdemes átvenni. Lehet, belülről lázadozunk, hogy mi szabadok vagyunk, és nem vesszük át más ötleteit, mi a magunk útján megyünk, de ez nem igaz. Ha Istenre, az igére nem hallgatunk is, odafigyelünk környezetünkre. Izráel is mindig engedetlenkedett, nem akart Isten szava szerint élni, függetlenek akartak lenni, de közben mindig egy másik nép hatása alá kerültek. Az ellen nem tiltakoztak, hanem azt mondták, olyanok akarunk lenni, mint a többi nép. És lehet, hogy itt van az életünk titka is, olyanok akarunk lenni, mint a többiek, nem akarunk különbözni. Nem akarunk eltérni az ő életvitelüktől, mert csak így fogadnak el.

Azonban Izráel is idővel rádöbbent, nem volt jó ötlet a körülöttük lévő világra hallgatni, csak káruk származott belőle. De az Úr mindig ott volt mellettük, amikor nem vették észre, akkor is, és felkínálta számukra drága kegyelmét, felkínálta a visszatérés lehetőségét. Mert az Úrhoz vissza lehet térni, szava lehet mától iránytű a számunkra. És jó az is, hogy elhalmoz bennünket bizonyságtevők fellegeivel, és mindaz, amit ők megtapasztaltak, minket is segít. Használjuk fel ezeket a vallomásokat, építsük életünkbe a jó példákat.

„A helyén mondott szó, ó, mely igen jó” - olvassuk. Bizony jó, különösen, ha arra gondolunk, mennyi kárt okozunk elhamarkodott beszédünkkel, mennyiszer csíp a nyelvünk. De lehet egyáltalán helyén, a megfelelő pillanatban mondani a véleményünket, tanácsunkat? Az ige arról tesz bizonyságot, hogy lehet. De ez már nem magunktól megy, hanem az újjászületett szívből származik, a Szentlélek vezetése és fegyelme által. Erre látunk példát, amikor Nátán próféta a Lélek vezetése által áll Dávid király elé, és a legjobb pillanatban mondja neki, hogy te vagy az az ember. Azt látjuk, hogy a helyén mondott szó nem megbánt, hanem bűnbánatra indít. A helyén mondott szó szíven talál, és elvégzi a bűnbánat és megtérés munkáját - pünkösdkor is ez történt. Péter bizonyságtétele, és annak minden szava helyén mondott szó volt, vagyis éppen azoknak az embereknek szükséges szó. A hallgatók úgy érezték, szíven találták őket az apostol szavai. Ennek nyomán meglátták, hogy így nem mehet tovább az életük, változtatni kell, és azt kérdezték, mit tegyünk. A helyén mondott szó ezt a kérdést váltja ki: mit tegyek, hogy gyógyuljon, rendbe jöjjön az életem, hogy bűneim eltöröltessenek. A válasz sem marad el, és nem is bonyolult a tennivaló, bár gyakran nem értjük, és nehezen fogadjuk el, hogy csak ennyi: Térjetek meg. A teljes mondat pedig így hangzik: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát”. Ez nem bonyolult, csak ennyi, higgyek Jézusban, és elnyerem bűneim bocsánatát. Mindent Benne és Általa kapok meg. Csak ennyit kell tenni, hinni, hittel Jézusra bízni magam. Adja Urunk, hogy mindig így találjon célba a szavunk, így legyen helyén mondott szó, amit kimondunk, hogy életet munkáljon. Ezen a téren van miért bűnbánatot tartani, van mit javítani.

Jézus a beszéd után továbbmegy, viszi másokhoz is a jó hírt, viszi az életet (Jn 6,1-15). Nem ragad le a fővárosban, hanem megy vidékre, megy az éhező, szomjazó lelkekhez, és felkínálja számukra a megelégítés lehetőségét. Így jön hozzánk is, nem hagyja ki életünket sem, és hozza az élet kenyerét és vizét. Látja, hogy minden gondunk a belső problémákból származik, éhes a szívünk. És Ő azért jön, hogy lelkileg tápláljon.

Az emberek azért indultak Hozzá, mert látták gyógyításait, ezek váltottak ki bennük reménységet. Ők is csodára vágytak, azt akarták, történjen velük valami, ami által megváltozik, jobbá lesz eddigi életük. A csodák azonban jelek, amik által arra akar rádöbbenti az Úr, hogy nem a test állapotának javulásától függ a jobb élet, hanem a belső változástól. Akkor lesz jobb az életünk, ha Őt befogadjuk, mert nem csodákra, hanem a Csodára, Jézusra van szükségünk. Meglátjuk-e ezt? Vagy mi is úgy gondoljuk, akkor lesz minden rendben, ha az Úr megadja, amire vágyunk, ha mindig ad valamit, ami éppen hiányzik még az életünkből? Azonban Ő nem valamit, hanem magát adja nekünk. Most is önmagát kínálja számunkra, azért von magához, azért hív „a hegyre”, csendességbe.

Jó látni, hogy Jézus félrevonja tanítványait, és leül velük. Nagy áldás, amikor mindent félretéve le tudunk ülni egymással, amikor semmi nem fontos, csak az, hogy leülve beszélgessünk. Mert ebben a beszélgetésben vezet előre az Úr, segít, hogy Őt és egymást is jobban megismerjük. Szánjunk időt Jézusra.

A hegy csendjében az Úr határozott, tudja, mit akar tenni, a nagy sokaság sem billenti ki határozottságából. Milyen könnyen zavarba hozhatók vagyunk mi. Milyen könnyen kibillenünk magabiztosságunkból, de ha Vele vagyunk együtt, ha mindig Rá vagyunk hangolódva, mi is tudni fogjuk, hogy egy-egy élethelyzetben mit is kell tennünk.

Amikor ott áll a sok ember, Jézus tanítványait kérdezi, honnan vegyenek kenyeret. Tehát, Ő tudja, mit kíván tenni, tudja, hogy enni kell adni az embereknek, sőt, azt is tudja, hogyan fogja ezt megvalósítani. Miért fordul akkor tanítványaihoz? Azért, mert próbára teszi őket. Ez azt jelzi, hogy Jézus elvárja, hogy már tudják, mi fog történni. Elvárja, hogy rádöbbenjenek, ha ott van Jézus, nincs gond. Már tudniuk kellene, hogy Jézus megoldja. Jézus majd ad kenyeret, mert Számára nincs lehetetlen.

Mi gyakran vagyunk tehetetlenek, fogalmunk sincs, miként oldjuk meg a helyzetet, ám ha Hozzá visszük tehetetlenségünket, választ nyerünk. Mert gyakran elég csak Hozzá fordulni, és már tudjuk is. Tudjuk, hogy Urunk megoldja.

Fülöp úgy látja, megoldhatatlan ez a probléma, nekik nincs ennyi, ami elég lenne. Egy másik tanítvány, András azonban lát megoldást. Felfedez egy gyermeket, és Jézushoz vezeti. Ez a megoldás: odavezetni, odavinni Jézushoz azt, ami van. Ez egy egyszerű szolgálat. Erre mindenki képes. Azt a keveset odavinni Jézushoz. Akkor is, ha még kétségeink vannak. De András úgy gondolja, egy próbát megér. Bár mi is megpróbálnánk, és Jézushoz vinnénk azt a kicsi hitünket, képességünket, azt a kevés anyagi lehetőségünket, amink van, és csodát élnénk át. Mert ez gazdasági csoda lesz. Jézus megmutatja a megoldást. A mi kevesünket tegyük a kezébe, és akkor elég lesz, sőt, marad is. A mi kevesünk + Jézus = elég. Ez egy egyszerű képlet. Ha ezt alkalmaznánk, sok probléma megoldódna, sok éhes száj jóllakhatna.

Nemcsak elég, hanem marad is: a ma maradéka a holnap elég-je. Ami ma marad, holnap elég lesz. A maradék mindig fontos, Jézus ad maradékot, hogy általa tápláljon holnap, amikor ismét kevés lesz. Viszont a maradékot fel kell szedni, mert azt is meg kell becsülni, másrészt a környezetet is rendben kell maguk mögött hagyni. Mert Jézus a rend Istene.

Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.