A
|
fejezet első felében a hangyához küldött
tanulni a bölcs, aki az Úr szavára irányítja figyelmünket (Péld 6,20-35).
Elindultunk-e, ha nem is a hangyához, de az Úr felé? Felismertük-e, hogy
tanulásra van szükségünk, és a mi leckénk az igében található, és az Úr a
tanárunk? Ne feledjük, hogy Isten gyermeke az Ő iskolájába iratkozik be, mi az
Úr tanulói vagyunk. Amikor az igét kezünkbe vesszük, az Ő tanításait, üzeneteit
olvassuk. Azonban itt nem elméleti, hanem gyakorlati oktatásról van szó. Nem az
a lényeg, hogy majd felmondjuk az anyagot és megkapjuk a kiváló minősítést,
hanem az, hogy oldjuk is meg a példát, vagyis vigyük át a gyakorlatba a
hallottakat.
A szentíró fontosnak tartja a gyermekkorban kapott igei útmutatást, amit
a szülőktől kap meg a fiatal. Gondoljuk végig, megismertettük-e gyermekeinkkel Isten szavát, beszéltünk-e az ige útmutatásairól? Fontos-e számunkra, hogy
gyermekeink is megismerjék Isten akaratát, és segítünk-e azt alkalmazni a
mindennapi életben? A gyermeket is figyelmezteti az író, vegye komolyan, amit otthon tanult,
mert az megbízható és védelmet jelent az élet útján. Sőt, a hitbeli tanítás
segítséget ad, amikor bajba kerülünk, igen, amit hallottunk, az elkísér
utunkon. Ne csüggedjünk, ha nincs mindjárt látszatja, de a megélt
bizonyságtétel nem múlik el nyomtalanul. Az élet nehéz pillanataiban előjön,
úgy, amint a tékozló fiúnak is a legkritikusabb időpontban eszébe jutott az atya,
rádöbbent, hogy otthon a jó, és haza lehet menni. Az imádsággal és példaadással
kísért ige egyszer előjön, mert elvégzi munkáját, és nem tér vissza üresen ahhoz, Aki küldte.
Talán ellenérzést vált ki belőlünk, hogy pont Salamon beszél annyit a
paráznaság, a házasságtörés, az idegen asszony veszélyeiről, hiszen ő is
elbukott. Az volt a probléma, hogy az elméletet tudta, de nem alkalmazta a
gyakorlatban. Nem figyelt fölfelé, mert talán azt gondolta, ez számára nem
probléma, maga is megoldja. De az is lehet, hogy abból indult ki, mivel ő
király, őreá nem vonatkozik Isten akarata. Talán pont azért kerül elő ennyiszer
ez a téma, mert végül megégette magát ezen a területen. Nagyon elbukott, és
ennek az egész népre hatása lett. Azonban meg kell látni, senki nem vonhatja ki
magát büntetlenül az ige, az Úr szava alól, senki nem mondhatja, hogy ez rám nem
vonatkozik. Ha mégis így gondoljuk, annak egész életünket befolyásoló
következményei lesznek, mert a bűn megfertőz mindent.
Csak úgy tudunk megmaradni a jó úton, ha az igére figyelünk, ha az lesz a
lámpásunk. Mert Isten lámpásként adta a számunkra. Az ige világítja meg lábunk
előtt az utat. Ha komolyan vesszük az Úr szavát, az megőriz minket a gonosztól, bármerre is járunk. Az Úr igéje leleplezi előttünk a gonosz terveit és
szándékait. Köszönjük meg Urunknak, hogy lámpást biztosít a számunkra. Olyan
jó, hogy nem szükséges sötétben botorkálni, hanem felkapcsolhatjuk a lámpát, és
ha így teszünk, minden más megvilágításban tűnik fel. Az ige fényében meglátjuk
a csapdákat, és világossá lesz, mi a jó és mi a rossz.
Maga Jézus is félrevonul, és nem áll le versenyezni Jánossal (Jn 4,1-10). Elmegy
Júdeából, és majd csak János halála után megy oda vissza. Ebből megláthatjuk,
hogy elismerik és tisztelik egymást. Megbecsüli mindegyik a másik szolgálatát.
Jó látni, hogy megférnek egymás mellett, és egyik sem igyekszik eltörölni a
másikat. Jézus türelmesen végzi szolgálatát. Van-e ilyen türelem és a másik szolgálata
iránti megbecsülés bennem?
Azt olvassuk, hogy Jézus Galileába igyekszik, a legsötétebb területre indul. Nem mondja, János a könnyebb terepet választotta, hiszen Júdeában van a legtöbb
művelt, képzett ember. Megy oda, ahol sötét van, hisz Ő a világ Világossága, Rá
van szüksége ennek a világnak.
Samárián kellett átmennie, de nem azért kellett erre mennie, mert másfelé
nem volt út. Inkább, nagyon is sok Samáriát elkerülő út volt, mert a zsidók nem
érintkeztek a samaritánusokkal, hanem nagy ívben elkerülték őket. Azért kell itt
keresztülmennie Jézusnak, mert azért küldetett, hogy senkit ne kerüljön el. A
világosságra pontosan a sötétségben van szükség, és mivel Samáriát sötét
helynek tartották, Jézus átmegy rajta, és közben világít. Így ad számukra is lehetőséget,
hogy másképp lássák életüket, és megváltozzanak, közelebb kerüljenek
Őhozzá, majd a zsidókhoz is. Mert az Úr Jézusban való élő hit hoz egymáshoz
közel. Hit nélkül csak távolodunk.
Jó látnunk, hogy Jézus nem az addig gyakorolt magatartási mintákat alkalmazza,
nem úgy viszonyul a samaritánusokhoz, ahogy eddig látta, hanem másként, úgy, ahogy az Atya akarja. Meri vállalni Isten akaratát, mer másként megnyilvánulni,
mint ahogy szokás volt, és ahogy kortársai cselekedtek. Tudja, nem az
ellenségeskedés a megoldás, hanem a megbocsátás, az elfogadás, az új emberré válás. Ezt hozza számunkra is - igaz, amíg nem történik bennünk változás, amíg
újjá nem születünk és el nem fogadjuk a kínálatát, képtelenek vagyunk így
élni.
Jézus leül a kútnál, Ő is elfárad, Neki is szüksége van pihenésre, és ezt
nem szégyelli. Nekünk is meg kell állni, leülni az Úr lábai elé, mert
feltöltődésre van szükségünk, élő vízre, és ezt Nála kaphatjuk meg. Az élő víz
által lehetünk mások, nélküle minden marad a régiben, legföljebb harci eszközeink
lesznek mások.
Olyan jó, hogy megszólít, nem vár az asszonyra és ránk sem, mert tudja,
hogy nem merné megtenni ezt a lépést. Ő elénk jön, legyőzi félénkségünket, és
megszólít. Adj innom, mondja, és ezzel rádöbbenti az asszonyt, hogy ez a férfi
más, mint a többi zsidó, és csodálkozva kezd beszélgetésbe. Jézus jó
lelkigondozó, nagyon jó, és tudja, hogyan kell elindítani a beszélgetés
fonalát, és ezt követően is mesterien igazgatja a beszélgetést.
Elmondja, hogy Ő Isten ajándéka. A kút, a forrás és a helyszín szimbólum.
Ő a forrás a pusztában. Isten ajándékként adta a szomjazó, kitikkadt szívű
emberiség számára. Ő Isten ajándéka a számomra. Élő, friss, megújító forrás,
csak innom kell belőle. Ez az asszony már annyi helyen próbálta lénye szomját
csillapítani, és nem sikerült. Mert sem a szerelem, sem a pénz, sem a siker, a
karrier nem oltja belső szomjunkat. Ezért szól most az Úr: lásd meg, ki jött
hozzád, ki áll előtted az igén keresztül, borulj le Elé, és kérd Tőle a vizet.
Kérj Tőle, és Ő ad, mégpedig élő vizet. Olyan vizet kínál, ami nem egy
pillanatra tompítja a szomjat, hanem teljesen elveszi, ami életté formálja
lényünket, és állandó friss vízzel tölt fel. Jézus az élő víz, csak Benne és Általa csillapodik meg a szívünk. Semmi nem képes igazi megnyugvást adni, csakis
Ő.
JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ
1.
Jöjj el az élet vizéhez,
Nélküle szomjas a szív!
Átok alól szabadulsz itt,
Hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
2.
Jöjj újulásra, e vízben
Új a hit és szeretet.
Eltűnik itt, ami régi,
S kezded az új életet.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
3.
Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked,
S árad az élet belőled,
Kútfeje lesz a szíved!
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése