A bölcs nyitott
szemmel jár és meglátja, hogy az alkohol megváltoztatja az ember személyiségét (Péld 20,1-30).
És ezt meglátva mi is szembesülhetünk vele, hogy abban a korban is voltak,
akiknek problémát, kísértést jelentett az ital. Salamon nemcsak meglátja a hatását,
hanem ki meri mondani, hogy nem bölcs az, aki a részegítő ital hatása alatt él.
Ennek ellenére ma sok ember számára probléma, sokan a hatása alá kerülnek, és
már nem is tudnak belőle szabadulni. Mert az ital átalakít, rabbá tesz, már nem
én irányítok, hanem az ital utáni vágy. Vannak, akik az alkoholban keresik
problémáikra a megoldást, mert inkább elbódítják magukat, mintsem
szembenézzenek a gondokkal, és legyőzzék azokat. Salamon azonban azt is tudja,
hogy a bajbajutott ember számára is van megoldás, mert az Úr szabadító. Mindennemű
problémával Hozzá lehet fordulni. Van olyan eset, amikor nem azonnal érkezik a
válasz, de várd az Urat, szól az útmutatás. Azaz ne légy türelmetlen, hanem várj
Rá. És aki vár, az nem hiába teszi, mert Ő megszabadít téged - mondja a
szentíró. És ezt úgy írja le, hogy személyes bizonyságtételként hangzik. Vagyis ő
maga is átélte, hogy élete válságos pillanatában Istenhez fordult, várt rá, és
megérkezett a szabadítás. Isten hűséges, és aki igazán bízik Benne, maga is
megtapasztalja ezt.
A mai világ a versenyre épül. Aki jobban teljesít, aki megelőzi a
másikat, az jut előbbre, az keres jobban, az ő neve szerepel legtöbbet a
híradásokban. Az ige azonban a versengéstől való távolmaradást nevezi
áldásnak. És valóban, az Úr Jézus sem versenyzett Keresztelő Jánossal, hogy ki
gyűjt több tanítványt, hanem inkább félrevonult. Ő nem versenyezni jött, mert
nem legyőzni akarja a másikat, hanem megmenteni és előrébb segíteni. A
tanítványokra jellemző volt a versengés, de Jézus azt mondta, hogy ez a világ
fiaira a jellemző, és ők ne így tegyenek (Lk 22,24-26).
Milyen bölcs látás és egyben szomorú tapasztalat is ez a mondat: „Amelyik
örökséget ideje előtt siettetik, azon végül nem lesz áldás”. A tékozló fiú
történetében látjuk ennek az igazságát plasztikusan. Ő kikérte az örökségét,
előre kérte, hiszen az csak az apa halála után járt. És bizony, valóban nem volt
rajta áldás. Bár mi is komolyan vennénk, hogy a kierőltetett dolgokon nincs
áldás, inkább átok. Mennyi mindent kierőszakolunk, mert nem akarjuk kivárni az
idejét, pedig mindennek rendelt ideje van. Azonban azt is meg kell látni, hogy
ki lehet erőszakolni dolgokat, mert az Úr, ha mi nagyon akarjuk, ideadja a
részünket. Akkor is ideadja, ha nem ért vele egyet, ha tudja, hogy az átokká
válik. De vár vissza, várja, hogy amikor mi magunk is rádöbbenünk erre,
visszatérjünk Hozzá. Az a csodálatos, hogy a tékozlás után is vezet vissza út.
Természetesen erre nem lehet direkt rájátszani.
Az újszövetségben azt látjuk, hogy sokan elhagyják Jézust, mert nem azt
kapták Tőle, amire számítottak (Jn 6,66-71). Megsértődtek Rá, mert nem úgy
táncolt, ahogy ők fütyültek, és nem tudták belegyömöszölni elváraikba. Mert
könnyebb megsértődni, és azt mondani, én többé nem megyek Felé, mint őszintén
magunkba nézni, és azt mondani, Uram, én igazodom Hozzád. Csak szólj egy szót,
és meggyógyul a te szolgád. Kevesen mondják ezt, ma is inkább így szólnak: többé nem - és rávágják a gyülekezet ajtaját Istenre. Azonban ezzel nem Neki,
hanem saját maguknak okoznak kárt. Mert az életet, az üdvösséget utasítják el.
Jézus az ilyen nagymérvű lemorzsolódás láttán a tizenkettőt is
megszólítja. Vajon ők is el akarnak menni? Ők sem maradnak tovább? Ők is
feladják, bedőlnek a kísértőnek? Az Úr megpróbálja őket, vajon kire figyelnek,
Őreá vagy a környezetükre? Képesek-e akkor is vállalni Őt, amikor csökken a
népszerűsége és egyre veszélyesebbé válik a követése? Ez a kérdés nekünk is
szól. Végig kell gondolni, hogy megyünk vagy maradunk, vállaljuk vagy
elhagyjuk Őt?
Péter mindegyikőjük nevében vallja meg: „Uram, kihez mehetnénk? Örök
élet beszéde van tenálad". Elmondja, hogy mindabból, amit eddig átéltek, felismerte, hogy Ő az élet, és valóban az, akinek mondja magát, Ő a Krisztus.
Én a sok igehirdetés-hallgatás és bibliaolvasás után eljutottam-e ide? Ki
tudom-e mondani: kihez mennék, Uram? Kihez, hiszen te vagy az én Megváltóm, Szabadítóm,
Nálad nélkül nincs életem.
Péter kérdését minden nap fel kell tennünk magunknak, nemcsak amikor
megtérésre jutunk, hanem minden nap. Kihez mehetnék, Uram, kihez, ha nem Hozzád?
Kihez vinném szívem fájdalmát, szenvedéseimet, kitől kérném bűneim bocsánatát,
ha nem Tőled? Nélküled, Uram elveszett ember vagyok, és köszönöm, hogy kiemelsz
ebből az állapotból. Uram, Hozzád jövök életem minden kérdésével, Te adj nekem
útmutatást, vezess, mert Nélküled eltévedek. Köszönöm, hogy eddig is jöhettem,
hogy mindig számíthattam Rád. Tudom, ezután is így lesz.
Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld
könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem;
Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet,
Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments
te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése