Amint vagyok

 

Z

akariás próféta könyvét kezdjük el olvasni (Zak 1,1-17). A próféta a babiloni fogságból való első hazatérés utáni időszakban hirdeti Isten üzenetét. Haggeus kortársa.  Nincs király, és a templom romokban. Nehéz időszak ez. Isten megszólítja Zakariást és üzenetet küld népének, ezzel jelzi, hogy a hazatérés után sem hagyja őket magukra. Zakariás próféta családba született,  a nagyapja is próféta volt. Azonban ez is kevés, a prófétaságot nem lehet megtanulni, át kell élni Isten elhívását. Zakariás  nem azt mondja, amit a családban tanult, hanem, amit Istentől kapott. Neki is személyes és élő kapcsolatra kell lépnie Istennel. Nem elég a családi örökség, Isten friss, élő üzenete kell. A próféta itt és most hirdeti azt, amit Isten mond. Ma is azt kell mondanunk, amit Isten korunkban mond. Isten nem konzervet, hanem friss táplálékot ad. A mannát is mindennap adta a népnek a pusztában. A tegnapi manna megromlott, és ez így van ma is. A tegnapi üzenet, a tegnapi igehirdetés, a mástól átvett igehirdetés nem segít. Személyesen kell keresnem Istent és figyelnem a szavára.

Az üzenet, amit kap a próféta, Isten haragjáról szól, az atyáikra haragudott meg az Úr. Azért volt a fogság. A mögöttük lévő időszakból indul ki Isten. Sokan kérdezték, miért történt a fogság? Miért engedte Isten? Most megkapják a választ. Azért, mert nem tértek meg Istenhez az őseik, nem fordultak el gonoszságaiktól, és nem hallgattak Istenre. Nem véletlenül történt mindaz, amit átéltek. Azonban nem kellett volna annak úgy lennie, egyetlen oka az engedetlenségük. Ha hallgatnak a prófétákra és elfordulnak a bálványoktól, Isten elfordítja az ítéletet. De ez nem történt meg.

Az újrakezdés őszinte megtéréshez kötődik. Ezt nem lehet kihagyni. Azzal kell kezdeniük az életük rendezését, hogy Istenhez térnek. Ahhoz az Istenhez, Aki hazahozta őket. Hagyjanak fel végre a politikai játszmákkal, ne emberektől, a politikai helyzet alakulásától várják életük jobbra fordulását. Teljes mértékben bízzák magukat szabadítójukra, arra, Aki hazahozta őket. Csak Isten igéjére, ígéreteire figyeljenek. Mert minden elmúlik, de Isten ígéretei mind beteljesednek. Beteljesedtek Isten szavai a múltban, és valóra válnak a jelenben is.  Isten népe élete nem a külső körülmények alakulásától függ. Ne arra figyeljenek, mi történik a világban, hanem építsenek az Úr szavára. Bízzanak Isten ígéreteiben.

A hazatértek a Méd-Perzsa birodalomtól való függetlenségben bíztak, de Isten kijelenti a látomásban, csend van, békesség van. Senki nem lázad Dárius ellen, nincs esély az elszakadásra. Ezt úgy élték meg, hogy mi lesz akkor velük? Isten azonban üzenetet küld a prófétának, amiből megtudják, az Úr nem hagyja őket magukra. Ő velük van. És ez elég! Ha az Úr velünk, ki lehet ellenünk? És ez azt üzeni, nem a politika alakulásától függ az Úr népének az élete, hanem a Krisztussal való kapcsolattól. Ha a külső körülmények nem is a legjobbak, az Úr hatalma nem változik. Ő meg tud tartani, meg tud segíteni. A gyülekezet segítsége és oltalma az Úr. Fontos még az is, hogy Isten másképp gondoskodik népéről, mint ahogy azt ők elgondolják.

Isten vigasztaló szókkal felelt, és kell-e nagyobb vigasztalás annál, amit mond. „Szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!” Ennél több nem kell, ha Ő szeret, akkor minden rendben, akkor majd Ő megoldja a dolgokat.  Csodálatos ige ez, mert ma is jól látható, Isten szereti Jeruzsálemet, és szereti mostani népét is. Szeretetének hatalmas jele a kereszt. Ha csüggedés fenyeget, csak nézzünk a keresztre és felragyog előttünk Isten szeretete. Meglátjuk, hogy Jézusban áldást készített. Általa ez a miénk is lehet. Isten szeretete azt jelenti, a látszat ellenére felépül a templom, és bővelkedni fognak városai. Jézus is azt mondta, Ő azért jött, hogy életük legyen és bővelkedjenek. Ezért mindig felfelé nézzünk, az Úr szavába kapaszkodjunk. Amit az Úr ígér, azt megtartja, maga cselekszi meg.

A nép kenyeret kér Jézustól, pont úgy, ahogyan a samáriai asszony kérte a vizet, hogy ne kelljen többé kútra járnia (Jn 6,35-40). Nem látják a lényeget. Nem ismerték fel még mindig, hogy ki áll előttük. Én felismertem? Látom már a lényeget? Az Úr válaszol, elmondja Ő a kenyér, az élet kenyere. Ne élelmiszert várjanak, ne kiapadhatatlan készletet akarjanak, hanem Őt.  Ő az élet, ezért mindenkinek Őreá, a Vele való élő közösségre van szüksége. Nem kenyér oldja meg a problémájukat, nem a jólét, hanem egyedül Krisztus. Már a megkísértésekor rámutatott nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából jön.

Az Úr összevonja a kenyeret és a vizet, aki hozzá jön és hisz benne, se meg nem éhezik, se meg nem szomjazik. Hozzáteszi, soha nem szomjazik meg és éhezik meg a Benne hívő ember. Ez a kijelentés a lelki éhségünk és szomjúságunk csillapításáról beszél. Aki Vele élő kapcsolatba kerül, az lelkében soha nem éhezik és szomjazik meg. Az ige által olyan táplálékot kapunk, ami megelégít a nehéz időkben is. A probléma azonban az, hogy nem mennek így Hozzá. Csak kenyeret akarnak, de nem Őt magát. Honnan tudjuk? Senki nem borul le Előtte, hogy kegyelmét kérje. Senki nem kiált: Jézus, Dávid Fia könyörülj rajtam!

Látták tetteit mégsem hisznek Benne. Annyi mindent láttunk, sok bizonyságtételt hallottunk, olvassuk az igét, de hiszünk Benne? Hiszünk Benne, mint Megváltónkban, Aki valóban életet jelent?  Hisszük, hogy Őbenne és Általa van örök életünk?

A lehetőség még mindig fennáll, mehetnek Hozzá. Eddigi hitetlenségük ellenére segítségül hívhatják. Nem számít kicsodák, milyen volt eddig az életük. Nem érdekes milyen bűnök terhelték őket. Nem számít, mit gondolnak magukról, jöhetnek. És aki jön, azt Ő nem veti ki, nem küldi el. Csodálatos üzenet, van reménységünk, jöhetünk, amint vagyunk. Nem kell előbb rendbe rakni magunkat, hisz úgysem tudnánk. Csak jönni kell, bűnbánattal, alázattal, és Ő megkönyörül. Nem vet ki, azt jelenti, Ha hittel jövök, akkor életet nyerek. Nem zár ki a kegyelemből, nem vet ki az életből. Mert aki Őt befogadja, életet nyer.

Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát tegye. Isten akarata pedig az, hogy megtartsa azokat, akiket az Atya Neki adott, akik Hozzá kiáltanak, akik Vele akarnak élni. Az Isten akarata, hogy aki hisz a Fiúban, annak örök élete legyen.

 

 

Amint vagyok, sok bűn alatt

 

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

 

 

Isten áldásával.