„Én vagyok az!”

 

T

ovábbra sem kedves és szelíd üzenetet mond a próféta (Ám 6,1-14). Át van tüzesedve az Úr szavától, és a népe iránti féltő szeretettől. Tudja üzenetével az Úr célja az ébresztés. Isten meg akarja Izráelt menteni, ezért a kemény szavak. Ha nem ezt akarná, nem küldene prófétát, engedné, menjenek a pusztulás felé. Azonban Isten szereti a Tőle elfordult embert, nem akarja, hogy elvesszünk, ezért emberré lett Jézusban, megkeres, szól. Jézus eljövetele nem jelent automatikus megmentést, Által közelít meg, és mondja el, hogy szeret, Ő meghalt értem. Azonban erre a szeretetre válaszolni kell. Aki befogadja Őt, és élete urává teszi, az megmenekül. De még itt sem ér véget. Hitben élni azt jelenti, növekszem a hitemben, követem Jézust, megteszem, amit igéjében kijelentett. És mindehhez folyamatosan kapom az erőt. Képessé tesz az akarata szerinti életre. Aki az Urat követi állandó és élő kapcsolatban van Vele. Lelke által formálja és vezeti Őt.

Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon. Megrendítő ez az üzenet is, jaj azoknak, akik gondtalanul élnek. Nem szól ez nekünk is? Nem ezért kezd eszméltetni minket az Úr, mert gondtalanul éltünk? Az elmúlt éveink a gondtalan életre való törekvésről, a jólétről szóltak. Izráel problémája is az volt, gondtalanul élt, de nem is elsősorban az a probléma, hogy jól éltek, mert az is lehet bizonyságtétel. Amikor Isten népe minőségileg másképp él, mint a többi népek, és ez látható is, bizonyságtétellé válik. Úgymint Salamon idejében. Sába királynő felismerte, hogy Salamon országának gazdagsága más és több, mint a saját országának a jóléte. Meglátta, hogy mindezek mögött Isten áldása húzódik meg.

Látszik-e az életünkben az Úrtól való növekedés? Ámósz korára már nem látszott. Emberi csoportok gazdagodtak, saját érdemeiket emelték ki, és nem törődtek másokkal. Úgy gondolták, ha ők jól élnek, semmi sem árt nekik. Nem lesz már semmilyen probléma, élhetnek, ahogy jónak látják. Ha a próféták szóltak Isten ítéletének napjáról, úgy beszéltek, távoli az. A mi időnkben minden rendben van. Isten azonban rá mutat, ha népe nem az Ő szava szerint él, ha mindenkit csak a saját kényelme és jóléte foglalkoztat, és már nem figyelnek oda egymásra, és nem számít, mit akar Isten, ítélet következik. Az ige elmondja, Izráel népe ebben az időben nagyon jól élt, és úgy gondolták ezért az életük is rendben van. Isten meg van elégedve velük. Mulatozásukat hárfa dallamaival kísérték, de Isten rámutat, ez nem olyan ének, mint ami Dávidtól szállt az égbe. Ez nem őt dicséri. Vajon a mi életünk és énekünk Őt dicsőíti? Dávid hárfája mindig az Urat dicsérte. Énekei az Ő tetteiről szóltak. Legyen így a mi életünkben is. Dicsérjük Isten nagy tetteit!

Az asszony nem látja, vagy inkább nem akarja meglátni a lényeget (Jn 4,19-26). Nem érti, hogy olyan lehetőséget kapott, amit senki más nem adhat meg neki. Újjá lehet az élete. Szíve, lelke nem fog többé szomjazni, ha Jézust beengedi az életébe. Olyan forrássá válik, ami mindig friss vízzel, üzenettel, a Lélek erejével, útmutatásával látja el. Ha Jézus válik élete Urává, nem az új kapcsolatoktól várja a boldogságot. Akkor ez az élő víz átjárja, minőségivé teszi az életét. Eddig ez az asszony az emberektől, a világtól várta szomja eloltását, ám ezt nem tapasztalta meg. Mindig csalódott, mert nem azt kapta, amire vágyott. Most Jézus mást kínál neki. Rajta áll, hogy ez a víz az övé lesz-e.

Az asszony nem ragadja meg a lehetőséget, még nem. Taktikázik, a vallásról kezd el beszélni. Hadd lássa ez a Próféta, hogy ő is tájékozott. Azonban az Úr rámutat, nem ez a lényeg, hanem az élete. Az a lényeg, ami benne, és a mindennapjaiban van. Jézus nem vallásról akar vitázni, Ő életet hozott, és az embert, a darabjaira hullott embert akarja összerakni és megújítani. Hányszor mi is mellékes dolgokról vitázunk, ahelyett hogy az élő víz megtisztító erejét adnánk tovább. Jézus az egész életünket, lényünket megtisztítja a bűntől.  Nem a hely a lényeg, hanem, a hogyan a lényeg. Lélekben imádjuk Őt, vagyis legyünk Vele élő kapcsolatban. Legyen Ő az életünk irányítója. Szeressük Őt kegyelméért teljes szívünkből. Imádjuk Őt igazságban, vagyis legyen Isten szava az igazság számunkra. Éljünk mindennap az ige szerint, igyekezzünk megcselekedni, amit mond az Úr. Az Úr Jézus eljövetelével eljött az óra, amikor már Lélekben és igazságban imádhatjuk az Atyát. Az Atya ilyeneket keres. Nem a formális vallásosságra, hanem élő kapcsolatra vágyik. Azt akarja lássuk meg, Ő élő valóság, és Jézusban valóban Atyánk lett. Olyan Atya, aki a Fiát adta az emberért. Áldozatot hozott értünk. Ez az igazi szeretet. Erre válaszolnunk kell! Hogyan? Egy új templom építésével? Programok szervezésével, törvények készítésével? Nem! Az életünk odaszentelésével. Azzal, hogy Neki kezdünk el élni, és megcselekedjük az akaratát.

Az asszony ismét ismereteit csillogtatja. Tudom, hogy Messiás jön, és mégsem látja, hogy már itt van. Nem elég tudni a Messiásról, meg kell Őt ismernünk. Az asszony válaszára az Úr Jézus csodálatos önkijelentést mond: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Én vagyok az a Messiás, akiről vannak információid, akinek el kell jönnie. Csodálatos, egy nem zsidó, egy mások által lenézett és került embernek jelenti ki magát. Nem a farizeusoknak, a papoknak, vagy a főpapnak mondta ezt az Úr, de nem is az ország vezető politikusainak. Egy szomjazó lelkű asszonynak, aki szomjazza az igazságot. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek (Mt 5,6). És itt most ez történt, egy szomjas ember megelégíttetett.

Az asszony most már boldog, rádöbbent, mi is az élő víz, és már nem lett fontos a korsó, sem a kút vize. A korsó még mindig üres, de a szíve immár megtelt élő vízzel. És valóban gyorsan folyammá változott, kilépett a medréből és behömpölygött a városba. Mindenkinek elmondja, mert ezt mindenkinek tudnia kell. Ez az élő víz munkája, tudja, nem csak az övé, nem lehet kisajátítani. Azért kapta, hogy adja tovább. Hadd újuljon meg mindenki élete. Az eddig lenézett asszonyból evangélista lett. Az Úr őreá bízza magát, kijelentését, és az asszony Jézushoz hívogat.. Nem magát állítja eléjük. Jöjjetek lássátok meg, és döntsétek el, Ő e a Krisztus. Nem kényszeríti rájuk felismerését, Hozzá hívogat, és azt kéri, ha találkoztak Vele, maguk hozzák meg a döntést.

 

 

 

JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!

 

 

1.  

Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét Neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!

2.  

Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.

3.  

Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

 

 

Isten áldásával.