Én vagyok, ne féljetek!

 

H

abakuk is a kispróféták sorába tartozik (Hab 1,1-17). Nem azért kispróféta, mert jelentéktelen, hanem azért nevezik annak, mert rövidebb az írása. Nevének jelentése kifejezi szolgálatát, tusakodó, viaskodó, és pont ezt láthatjuk ezekben a fejezetekben. Tusakodik népéért az Úr előtt. Látja a közelgő ítéletet, a babiloni birodalom seregeit. Istenhez fordul az övéi érdekében. Úgy olvassuk, a teher, amit Habakuk látott, az Úrtól kapott üzenet súlyos teherként nehezedik rá. Isten üzenete terhelődik rá, és ezt hordozni és továbbadni kell. Ettől nem lehet szabadulni. Az Úr üzenetét nem lehet csak úgy érdektelenül ledobni magunkról. Kényszerítő erővel nehezedik arra, aki kapta. Tovább kell vinni, el kell mondani. Ilyen teher az evangélium is, amit ha valaki megkap, azt el kell mondani, át kell adnia másoknak. Így éljük meg mi is? Ilyen belső erő hajt, hogy adjam tovább az Úr üzenetét? Késztet belülről a jó hír, hogy mondjam el, osszam meg? Habakuk tudta, ha nehéz teher is, de életmentő üzenet. Ha komolyan veszik, és engedelmeskednek az Úrnak, megmenekülnek.

Az első és a második fejezet a próféta beszélgetése Istennel. Tehát ez a teher nem elválasztja őt Istentől, hanem még közelebb viszi Hozzá. Isten mindig közel vonz magához. Fontos, hogy mindennel keressem Őt. Ha nem értek valamit, beszéljem meg Vele. A próféta üzenete mutatja, Istennel lehet beszélni. Megszólítható, van ideje ránk, csak csendre és nyitott szívre van szükségünk. Fontos még az ige meghallásának a készsége is.

Megragadó, ahogyan Istenről beszél, amit megvall Neki. Kinyilvánítja bizalmát, mivel az Úr az Ő  Istene, nem vesznek el. Megvallja Isten megtartó kegyelmét. Tudja, hogy Isten megítéli népét, és ha Izráel nem tér meg, fogság következik. De hiszi, hogy nem végleges a pusztulás. Isten népe nem fog elveszni. Mennyire igaz is ez. Évezredek múltak el és Isten népe ma is megvan. Sőt már az Egyház fölött is eltelt kétezer év. Sátán igyekezett eltüntetni a térképről ezt a népet is, de nem tüntethető el. Isten népe, Jézus Krisztus tanítványai égő és világító lámpások ebben a világban. Ügyeljünk fényünkre, és valljuk meg az emberek előtt, hogy Ő az igazi segítség. Isten ma is keres minket, szükségünk van Rá.

A próféta megvallja, Isten szemei tiszták, nem nézheti a gonoszt. Sem népe, sem a nemzetek körében nem nézheti a gonoszságot, a bűnt. Azonban mindezek jelen vannak az ember életében. Az Istentől elszakadt emberben ott a bűn, de Isten nem engedi, hogy ki legyünk szolgáltatva neki. Magunkra sem hagy, hisz tudja, nincs erőnk sem a bűnnel sem a gonosszal szemben. De elküldte a Fiát, Aki azért jött, hogy a gonosz munkáit lerontsa. És így aki Benne hisz, maga is győzhet. Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az legyőzte a világot. Az tud győzni, mert a Krisztusba vetett hit, győztes hit. Jézus nevére távozik a bűn, a betegség, a gonosz minden formája. Ahol az Ő nevét segítségül hívják szabadulás és megtartatás van.

A tanítványok lemaradtak,, nem mentek Jézussal a hegyre (Jn 6,16-21). Ott maradtak a sokasággal. Egy darabig sütkéreztek a dicsőségben, mert ugyan Jézus elutasította az emberek dicséretét, de nekik jól esett. A mi szívünk mindig dicséretre, reflektorfényre vágyakozik. Talán elragadta őket a gondolat, milyen jó is lesz, ha Jézust királlyá választják, nekik is megváltozik az életük. Vándor prófétaságból miniszterség. Nem is rossz, gondolták. És nem vették észre, Jézus már nincs ott, nem ez az Ő útja, így a tanítványoké sem. A hívő ember nem a világ érvényesülési útvonalát követi, hanem az Atya akaratára figyel. Kész tovább menni még a sikerekből is oda, ahová a Mester ment. Nem mentek a csendbe, az Atya jelenlétébe, így maguk maradtak. Egyedül nagyobb a támadási felület. Sátán igyekszik elveszíteni őket, de legalábbis hitükben elbátortalanítani. Sátán azt akarja, hogy Jézus maga maradjon.

Mivel nem mentek Jézussal, maradt a tenger, a hajó. És ez mindig bonyodalmakat szül. Ha Jézus nélkül indulunk, összekavarodnak a dolgok, és támadhatóvá válunk. Jézus nélkül gyámoltalan és kiszolgáltatott az ember. Ezt látjuk most is, tele vannak tanácstalansággal, fogalmuk sincs, mit csináljanak. Pedig imádkozhatnának. Felmehetnének ők is hegyre, hogy Vele legyenek. Azonban úgy gondolják, el lesznek ők Jézus nélkül is. Nem kell túlzásba vinni a tanítványságot, kell is egy kis szabadság. Hányszor mi is így gondolkodunk. Ez azonban veszélyes. Ha kimegyünk a tengerre, számoljunk vele, hogy vihar lesz. Ha a tanítvány magában megy a tengerre az ellene fordul. A világ tengere háborogni fog, mert el akarja pusztítani Jézus népét. Ez a jelenet tulajdonképpen a tanítványok "Jónás története". "Jónás története" ez az újszövetségben, mert a tanítványok sem oda mennek, ahová menniük kellene. Jön a vihar, ami próba is, mit tesznek Jézus nélkül. Igénybe veszik-e a hitüket, vagy pánikolnak, mint a nem hívők. A vihar azt is jelzi, nem mehetnek magukban oda, ahová akarnak, az Úr utánuk jön. A vihar az ördög akciója is. Mindig elénk áll, akadályt gördít az utunkba, mert az a lényeg, hogy a viharral, az életük mentésével legyenek elfoglalva. Megrémülnek, így nem másokra gondolnak, hanem az életüket féltik. A tanítványok csapata van a hajóban, akik megrémülnek, mert nem foglalkoznak egymással. Nem veszik elő az igét, hogy az ígéretekre álljanak, és nem imádkoznak. Nem tudják, mit tegyenek, ebben a helyzetben. Teljes csőd az életük. Pedig nem kellene annak lennie. Vajon mi nem szoktunk ilyen csődtömeg lenni? Mi mindig bátorítjuk egymást az igével, és imádkozunk együtt a bajban? Az az első, hogy keressük az Urat?

Jó látnunk, hogy az Úr nem hagyja őket magukra. Utánuk megy a háborgó tengeren. Ilyen Ő, Úr a természet erői felett. Jézus nem elsüllyed a tengeren, hanem jár a hullámokon. Jézussal járhatunk a „hullámokon.” Ne engedjük, hogy a hullámok borítsanak el, hanem hitben járjunk felettük.

Halljuk meg mi is a mai napon is: „Én vagyok, ne féljetek!” Az Ő szavára figyeljünk és ne a hullámokra. Jézusban Isten a természet Ura szól hozzánk. Ő nagyobb a mi hullámainknál.

 

 

Jézus hív, bár zúg, morajlik

 

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kö-

vess, ó, jöjj ide!"

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent

elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod:

„Jöjj, engem jobban szeress!”

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézus-

ban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes,

Néked élő gyermeked!

 

 

Isten áldásával.