Kérj Jézustól!

 

N

em könnyű a próféta munkája, hirdeti az Úr szavát, de nem törődnek vele (Ám 4,1-13). Azt gondolják minden jó úgy, ahogy van. Azonban mindaz, ami elhangzik nem magánvélemény, hanem Isten üzenete. Ebben a fejezetben visszatér a következő mondat: „Mégsem tértek vissza hozzám.”   Mindez megmutatja a lényeget. Izráel makacs, tovább megy a maga útján, a bálványimádás útján.  Nem száll magába, és nem változtat az életén. A meghirdetett ítéletre, ami közelgő fogságot, jelent úgy reagálnak, nem lesz abból semmi. Isten úgy sem engedi, hogy népét elhurcolják. Velük nem történhet baj. Másrészt a hamis kultusz áldozatai. Úgy gondolják, ők végzik az áldozatokat, és ezért Isten megkönyörül rajtuk. Azonban az Úr jelez: Nem elég a vallásosság, ő azt akarja, hogy az életük tükrözze a hitüket. Isten életváltozást akar, amiben meg kell jelenni a bálványoktól való szabadulásnak, az erkölcsi tisztaságnak, és a társadalmi igazságosságnak. Isten népe között nem lehet jelen a bűn az elnyomás, a kizsákmányolás.

És pont ezek vannak erőteljesen jelen. Felborult az isteni rend, más népek mintájára alakítják dolgaikat. A vezető réteg asszonyai visszaélnek helyzetükkel, nyomorgatják a szegényeket, uralkodnak férjeiken, csak a szórakozás, a jólét számít nekik. Isten azt üzeni, olyan időt hoz, amiben mindez megváltozik. Azon múlnak a dolgok, készek-e visszatérni az Úrhoz, készek-e változtatni. Olyan idők jönnek, amikben a most jól élők is megtapasztalják milyen nyomorogni, milyen, ha más parancsol, ha elveszik a szabadságukat. Isten mindig, ma is jelez. Az élet eseményei nem véletlenszerűek, az Úr keresi általa a szívünket, és az Ő útjára akar terelni bennünket.

A hamis kultuszban, a bálványokban bíznak. Úgy gondolják, ha ott rendszeresen folyik az élet, akkor elkerüli őket a baj. Elég ott megjelenni. Elég néha a templomba elmenni, azonban Isten többet vár. Mit vár? Visszatérést, vagy megtérést Hozzá. Aki elindult a keskeny úton, aki hitben járt, de letért az útról, térjen vissza. Aki pedig még rá sem lépett, az forduljon az Úrhoz, és hívja Őt segítségül. Isten nem rituálét kér, hanem a szívünket. Nem áldozatot akar, hanem élő kapcsolatot, amiben átvesszük az Ő parancsait, és azok szerint élünk.

Isten az ítélet előtt többször is figyelmezteti őket. Volt már élelemhiány, szárazság, járvány. Mindezek nem véletlenül történtek, nem a viszontagságos időjárás következményei. Mondhatnánk úgy is nem kizárólag a klímaváltozás miatt álltak elő, hanem Isten jelezett általuk. Azonban ők mindent megmagyaráztak. Megtalálták az okokat, volt tudományos magyarázat mindenre, pont úgy, ahogyan ma is. Összejöttek a vezetők és igyekeztek ezekre a kihívásokra választ találni. Nem megtértek és Istenhez fordultak, hanem úgy gondolták, ők majd megoldják, és minden rendben. Több ezer év után sem változott a kép, ma is ugyanezen minta mentén mennek a dolgok.

Mivel nem akarnak visszatérni az Úrhoz, Ő felszólítja őket: Készülj Istened elé! Készülj Istened elé, mert oda fogsz állni. Eljön az idő, amikor meg kell jelennünk Urunk ítélőszéke előtt. Nem mindegy hogyan állunk meg. Krisztusban el vagyunk rejtve, vagy sem? És, hogy hol tartunk, az életünk mutatja meg. Aki befogadta a Megváltót az életébe, hisz Benne, annak megbocsáttattak a bűnei. És aki bocsánatot nyert, az már a világosságban jár. A világosság pedig a keskeny úton való járást jelenti. Isten igéje vezet a mindennapokban. Hozzá igazítom erkölcsi életemet, a munkámat. Nem használok ki másokat, nem élek vissza más helyzetével, nem a saját gyarapodás a lényeg, hanem a szolgálat. Jézus tanítványa igyekszik úgy élni, ahogyan Ő élt. Úgy ad, ahogyan Ő adott, még az élete sem volt drága, és ezt követte Pál is. Az életét is kész volt Jézusért, az evangéliumért odaadni. Kövessük mi is Urunkat. Készüljünk az Őelé való állásra!

Jézus nem verseng, ezért elhagyja Júdeát (Jn 4,1-10). Nem játszik számháborút, nem akarja elcsábítani János tanítványait. Inkább elmegy Galileába. Ő az életet hozta, és azt akarja, minél többen felismerjék ezt. Azonban arra ügyelt, senki ne megfelelésből kövesse. Aki szívből indul utána, akinek a Megváltóra van szüksége, az félre fog érte mindent tenni, és Galileába is követni fogja. Mondhatnám ez az út próba is. Kinek kell Jézus, és kinek kell csak az, amit Jézus tesz. Ki vágyakozik Istenre, az Ő kegyelmére, és ki csak a csodákra, a látványosságra? Akinek csak ezek kellenek, azok le fognak maradni. Akinek Jézusra van szükségük elindulnak, mert nem tudnak Nélküle élni, és szeretnének teljes bizonyosságra jutni. Követik Jézust, hogy még jobban megismerjék Őt. Ott van a vágy a szívedben, hogy igazán megismerd Őt? Mindennél jobban vágyakozol az Igére, és amíg olvasod kész vagy az életed teljes mértékben Neki szánni? Nem divat keresztyéneket akar az Úr Jézus, hanem olyanokat, akik mindent készek elhagyni érte, akik a nehéz időkben is megmaradnak a nyomában.

Az első próba, Samárián kell átmennie. Nem kerüli el ezt a pogánynak tartott területet, nem kerüli ki azokat, akik nem beszélnek egymással. Jézus nem a körülötte lévőkhöz igazodik, hanem Isten akaratára figyel. Keresztül kell mennie, mert Isten azért küldte, hogy senkit se kerüljön ki. Azért jött, hogy másképp éljen, mint a megszokott, mint az elvárás. Ez a mi utunk is, menjünk oda, ahová az Úr, ne kerüljük el azokat a területeket, amiket illik elkerülni. Olyan jó látni az Urat, hogy senki mellett nem megy el. Így azután mellettünk sem. Tudja hol és miben vagyunk, és épp azért jön. Hozza az életváltozás lehetőségét.

Olyan jó látni Jézus természetességét. Mindenkiben az embert, a segítségre szorulót látja. Átlép értük megszokott formulákat, lebontja a határokat. Miközben ezt teszi, nem törődik mások véleményével. Nála nem számít, mások mit szólnak hozzá. Az Ő kérdése mindig ez: És mit szól hozzá az Atya? Legyen ez a mi kérdésünk is.

Ő szólítja meg a vízért érkező asszonyt? Miért? Mert tudja, hogy ez fordítva nem történne meg, és így ez a nő, tovább cipelné üres edényét, szívét. Ő azonban pont érte érkezett, azért, hogy élő vízzel mehessen haza. És a víz által gyógyult élettel.

Az asszony meglepődik a kérésen, Jézus azonban rámutat, valami újjal találkozott. Isten ajándékot adott az embernek, és ez az Ajándék áll, most előtte. Ne azt nézze, hogy zsidó, hanem azt, hogy Isten ajándéka. És azért jött, hogy kérjünk Tőle. Végre már ne mi akarjunk mindent megszerezni, elrendezni, hanem kérjünk Tőle. Mit? A lényeget, innivalót. Ha látnánk kicsoda Ő, akkor oda borulnánk, és mi kérnénk: Adj innom? Odaborultál már így elé? Kérted Őt, Adj innom? Aki így kér, az megvallja, hogy szomjas. Az elismeri, hiába minden kísérlet, a lelke szomjas maradt. Semmi sem tudja megelégíteni, ezért Jézushoz jön. Ő ad élő vizet. De kérni kell. Isten elküldte az ajándékot, de ezzel élni kell. Meg kell Őt ismerni, mégpedig úgy, amint magát kijelenti. Meg kell szabadulnunk mindattól a képzettől, amit ráraktak Jézusra. Őt pedig az igéből ismerhetjük meg, és abból, ha kérünk Tőle.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.