Hála

 

Í

télet és kegyelem váltakozását látjuk Mikeás prófétánál (Mik 7,7-20). Nem egyoldalú, amit mond, mert Isten soha se csak az ítéletet hirdeti meg, hanem mindig küldi a kegyelem igéit is. Mindig felragyog a büntetés elmaradásának lehetősége. Min múlik ez? A nép reakcióján. Ha megtérnek, elmarad az ítélet, mert Isten megkönyörül rajtuk. Az Úr nem a bűnös halálában gyönyörködik, hanem a megtérésében, abban, ha életre jut.

Az előző versekben nagy zűrzavarról írt a szentíró, olyan légkör alakult ki, amiben Isten gyermeke nem bízhat senkiben. Miért? A hívők nem bizalommal teljesek? De igen, azonban nem emberekben, hanem egyedül az Úrban bíznak. Olyan helyzet jött létre, amiben nem bízhatnak az emberekben, mert támadják, bántják, azt, aki megmarad az Úr melletti hűségben. Nagy mértékben elfordult a nép Istentől, és így a hűségesek veszélybe kerülnek. Aki nem tart lépést a fejlődéssel, a modern időkkel, annak támadással kell szembenézni. Lelki terror uralkodik. Megfélemlítik Isten gyermekeit.

A prófétát azonban nem lehet megfélemlíteni, nagyon határozott: „De én az Úrra nézek!” Ezzel irányt mutat nekünk is. Ne az emberekre, hanem mindig Istenre nézzünk. Akkor nem félünk, ha a legnehezebb időkben is felfelé tekintünk. A próféta így tesz. Határozottan Istenre néz, tudja, hogy az Úr meghallgatja és megszabadítja. Ilyen hittel töltsük el a mai napot is. Isten meghallgat, igen, Ő mindig meghallgatja, akik Hozzá kiáltanak. Válasz, megoldás, lehet, nem azonnal érkezik. De az is válasz, amikor nincs konkrét válasz. Mert Isten válasza az Ő jelenléte. Az Úr Jézus arról beszél, hogy a belső szobában imádkozó megtapasztalja az Atya jelenlétét. Jelenlétével fizet, és ennél nem kell több. Az ifjakat nem óvta meg az izzó kemencétől, de ott volt velük a kemencében.

Tanuljunk a prófétától, megvallja, hogy nehéz időszak van az életében, van, amikor elesik, de nem fog fekve maradni. Bátran szembefordul elesett állapotában is a gonosszal, és felé kiáltja, ne örülj ellenségem! Ne örülj, mert elestem ugyan, és ebben benne van, hogy az ellenség keze volt az elesésben, mert a gonosz azon fáradozik, hogy Isten gyermeke elessen. De mit mond az Ige? Elestem, de felkelek. Csodálatos üzenet, fel lehet kelni, talpra lehet állni. Ebbe kapaszkodjunk bele. Sátán azt sugallja a szívünkbe, ha elestél nem lehet talpra állni, de ez nem igaz. A harmincnyolc éve bénát talpra állította az Úr. Azt, akit a betegség ledöntött a lábáról., Ő felemelte. Így emeli fel az Úr, azt, aki elesett, de Hozzá kiált, bízik Benne. Igaz, amit a régiek mondtak, elesni emberi dolog, fekve maradni ördögi, talpra állni isteni.

Átmelengeti a szívet, amit olvasunk, megbocsátja a bűnt és elengedi a vétket Isten. Nem kéri a maradéktól számon. Ez nagyon jó hír. Isten megbocsát! Kinek? Aki bocsánatot kér? Aki bűnbánattal fordul Hozzá. Ez a hír megerősítést nyer az Úr Jézus Krisztusban. Az Ő áldozatáért bocsát meg Isten. Aki megvallja bűneit azt éli meg, amit a próféta leír, a tenger mélyére veti bűneinket. A mélységbe veti, ahonnan nincs visszaút. Azt jelenti ez, ami volt el van törölve, nincs többé. A bűn helyett, megbocsátás és új élet van. Így azután Isten tisztának látja életünket, mert akit az Úr vére megtisztít az tiszta. Ne üljünk le a tenger partjára halászni, ne szedjük elő a bűnöket, hanem éljünk kegyelemből. Ahogy nekünk megbocsát az Atya, úgy bocsássunk meg mi is. Vessük a sérelmeinket, az ellenünk elkövetett bűnöket a tenger mélyébe. Amit odavetettünk olyan mélyre kerül, hogy akármennyire meresztgetjük a szemünket, nem látható.

Az Úr Jézust ismét Galileában látjuk, de ott is a hegyek között (Jn 6,1-15). Talán szabadságra ment, vagy hosszú hétvége van és túrázik? Nem, a hegyen Isten jelenlétét keresi. Az Úrral való találkozás, a csend kedvéért megy a hegyre. Kizárja a világ zaját, hogy meghallhassa az Atya hangját. Tudatosan kell távol tartanunk ennek a világnak zajait, ha meg akarjuk Isten szavát hallani. A történet végén, amikor félreértik és királlyá akarják tenni, szintén ide vonul vissza. A hegyre menekül, menekül, mert tudja, a királyság a küldetés végét jelentené. Sátán azt akarja, ne legyen kereszt, de a kereszt nélkül marad a szakadék Isten és ember között. A kereszt a híd, amin eljuthatunk az életre.

Nagy sokaság jött Jézushoz, és Ő látja az elesettségüket, jelet ad nekik. Az ünnepre készülnek, emlékeznek a szabadításra, és a jel rámutat, új szabadítás készül. Az igazi Szabadító megérkezett, de nem Mózes az, hanem Ő, a názáreti Jézus. Az emberek éhesek, és az Úr ezt látja, jó szeme van. Meglátja a problémáinkat, és azokon keresztül közelít meg. Megvendégeli őket, mert Ő már tudja mit akar. Ez nagyon megnyugtató, amikor nekünk fogalmunk sincs, mit tegyünk, vagy mi fog következni az élet sakktábláján, Ő tisztában van a dolgokkal. Jézus mindig tudja mi lesz a következő lépés. Készen van a terv. Ezért nem kell félnünk, nyugodtan jöhetünk Hozzá, bízhatunk Benne.

Az Úr pont azt méri fel, bíznak-e Benne? Vajon Benne látják a megoldást, tőle várják a kenyeret? Azt látjuk, nagyon nem. Nem Tőle várják a megoldást, még mindig nem látják kicsoda az, Aki elhívta őket. Még mindig nem ismerik a Mestert. Te ismered? Amikor bajok, megoldhatatlannak tűnő feladatok vesznek körül, tudod kicsoda Ő? Számítasz rá? Vagy mi is úgy vagyunk, mint a tanítványok, honnan vegyünk, és mi ez ennyinek? Ahogy a világ kezeli a helyzetet, úgy tesznek ők is. Csak az eddigi megoldásokban tudnak gondolkodni. Te miben gondolkodsz? Látod már Jézus megoldását? Számításba veszed Őt? Lássuk meg, mindig azzal kezdődik, amink van. Amikor a kisgyermek készletét Jézus elé teszik, Ő nem azt mondja, mi ez ennyinek, hanem hálát ad. Ez a titok, a csoda kulcsa. Adjunk hálát azért, ami van. Lássuk meg hit által, a kevésben a lehetőséget.

Fontos még Isten országa működése, Jézus adja a tanítványoknak, és ők a sokaságnak. Az Úr a tanítványokon keresztül szolgál az emberek felé. Amit Jézustól kapunk, azt adjuk tovább. Azért kapjuk, hogy tovább adjuk. A maradék is fontos, ne vesszen el abból semmi, amit az Atya adott. Becsüljük meg a Tőle való javainkat.

 

 

Nagy hálát adjunk az Atya Istennek

 

1. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, Oltal-

mazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek.

2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent igédet adtad mi elménkben, És

hogy ez által véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.

3. A romlás után nem hagyál bűnünkben, Sőt te Fiadat ígéréd igédben, Hogy elbocsá-

tod őtet mi közénkben, emberi testben.

4. Felséges Isten, tenéked könyörgünk, Hogy mutassad meg szent Fiadat nékünk,

Hogy őtet látván, benne remélhessünk, Idvezülhessünk.

5. Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jé-

zust: örök vigasságot, És boldogságot.

6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Marad-

hassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.

7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden útainkban; És Szentlelkeddel

vigy be hajlékodba, A boldogságba.

8. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki dicsértetel a te szent igédben, Krisztus Jé-

zusban, mi Idvezítőnkben, És Szentlélekben.

 

 

Isten áldásával.