2021. január 24., vasárnap

Magára vette szennyes ruhámat

 

A

 prófétának bele kell kiáltania a nép fülébe Isten ígéretét (Zak 2,1-17). Ezt hallják meg, erre figyeljenek és ne emberi véleményekre. Sokan támadják őket, akadályozzák a városfal kijavítását, a templom helyreállítását. Az emberek könnyen elcsüggednek és feladják. Azonban Isten üzeni, az Ő szavába kapaszkodjanak, abból merítsenek erőt. Az üzenet pedig ez: Bővelkedni fognak még városaim, lesz még bőség, lesz még áldás a nép életén. Ebbe kell kapaszkodni, akkor is ha még nem így látszódnak a dolgok. Most még ellenségeket látnak, félnek, elcsüggednek, mert úgy tűnik erősebbek a támadók. Azonban Zakariás látomást kap, amiben Isten kijelenti, az ellenség szarva letöretik. A nép, amely szétszórta Júdát maga is szétszóratik. Nagyszerű üzenet ez. Amitől félünk, ami diadalt tartott felettünk, egy idő után legyőzetik. Minden hatalom egy idő után megsemmisül, vagy legalábbis elveszíti nagy hatalmát. Mindennek lejár az ideje. Ezért nem kell az Úr gyermekeinek, egyetlen hatalomnak, rendszernek sem kell behódolni, mert ami ma fenyeget, az holnap már letűnik a porondról. Másrészt Isten gyermekeinek maga az Úr az oltalma.

Igénk azt is elmondja, hogy az Isten nélküli hatalmak jellemzője a szétszórás. Az az ember, aki nem ismeri Istent, aki a maga útján jár, az szétszór, és elpusztít. Ellenben Isten népe nem a szétszórás, a rombolás, hanem a lelki építés útját járja. Mert Isten akarata nem mások ellen irányul, Ő nem a rosszat, a pusztulást akarja. Amikor egy leprás ment hozzá, és azt mondta, ha akarod meg tudsz tisztítani. Jézus így felelt neki: Akarom. Jézus mindig a jót akarja, a bűntől való megtisztulást, a gyógyulást, a szabadulást, a kapcsolatok helyreállását, az üdvösségünket. Ezt a különbséget láthattuk Barabbás és Jézus életében. Barabbást azért ítélték el, mert gyilkolt, Jézust, azért, mert gyógyított, életet adott vissza. Az emberek nem a gyógyítót, az életet mentőt, hanem a gyilkost választották. Bizony ezt látjuk állandóan, az emberek többségének inkább a pusztító kell, mintsem az Úr Jézus Krisztus, aki meggyógyítja a pusztítótól kapott sebeinket.

Azt is látjuk, hogy még nem jött ki mindenki Babilonból. És Isten ad még lehetőséget, hogy akik maradtak, mert féltek az úttól, vagy jól érezték magukat a fogságban, még hazajöhessenek. Még van idő, még lehet dönteni Isten országa mellett. Az üzenet így szól: Fussatok ki az északi földről. Fussatok, vagyis nagyon igyekezzetek, és ne nézzetek hátra csak előre, mert eljön az idő, amikor már nem tudnak hazamenni. Az Úr Jézus minket is kihív a világból, még van időnk a futásra, a menekülésre, de nem tudjuk meddig. Hív az Úr, hogy mindennek fordítsunk hátat, ami nem tőle való, és kövessük Őt. Hagyjuk magunk mögött, ami megkötöz, ami a világhoz láncol, és Őt válasszuk.

Az Úr azt ígéri, hogy aki elhagyja a világot, és elindul Őt követni, arra úgy tekint, mint a szeme fényére. Úgy óvja az Úr az övéit, mint a szeme fényét. Hálásak lehetünk Neki. És ez az ige felszabadít, bátran követhetjük Őt, mert az Úr vigyáz ránk.

Zakariás annak a kornak a főpapját, Jósuát látja (Zak 3,1-10). Az Úr angyala előtt áll, olyan ez mint egy tárgyalás. A bűnös áll a bíró előtt, és mellette áll a vádlója is. Nehéz helyzet, a főpap nem mond semmit, tűri a gyalázást, a rágalmat. Mondhatnánk, rábízza magát Istenre. Ő ismeri az életét, nem kell magyarázkodni, és igazságos ítéletet hoz majd. Szennyes ruhában látjuk a főpapot, hol és hogyan koszolódott be? Belekeveredett a világba? Eltávolodott az Úrtól? Már nem tőle kérte és várta a segítséget, hanem a világtól, más népek vezetőitől? Aki a világgal barátságba kerül, az Isten ellenségévé válik. Ezért tudja vádolni a sátán. Úgy gondolja, nyert ügye van. Figyeljünk mindig az Úrra, ne távolodjunk el Tőle, ne keveredjünk a világgal, a nem hívőkkel, és ne vegyük át az ő életvezetésüket. Mert ha így teszünk, hiteltelenné válunk. Az egyház, ha a világ szerint él, elveszíti súlyát. Nem lesz erő a bizonyságtételében. Mert nemcsak a szavaink, hanem az életünk is bizonyságtétel. Azzá kell válnia.

Jó látni, az Úr elhallgattatja a sátánt. Nem hallgat rá, és nem is kell, mert az Úr nagyon jól ismeri a szívünket. Jósua pedig vállalja, azt aki. Vállalja bűneit is. Mi hogyan állunk az Úr előtt? Ilyen alázattal? Vállalom, hogy nem vagyok más, csak tűzből kikapott üszög? Az Úr védelmébe veszi, mert a tűzből kikapott üszög is érték a számára, sőt az Ő kezében hasznossá fog válni. A te életed is érték, még ha üszkös fadarabnak gondolod is magad. És az Úr kezében hasznossá fogsz válni.

Igénk elmondja, hogy szennyes a ruhánk, és ezt mi nem tudjuk levetni, képtelenek vagyunk magunktól átöltözni, de Isten magára vállalja. Ő öltöztet át. Szennyes ruhánkat pedig az Úr Jézus vette magára a kereszten. Az új ruhát, az új életet Tőle kapom, kegyelemből. Csupán arra van szükség, lássam, szennyes vagyok, és nem vagyok méltó, hogy Isten gyermeke legyek. Ezen túl pedig engedjem, hogy az Úr levegye a szennyes ruhát, és új, tiszta, ünnepi ruhába öltöztessen. Az ünnepi ruhára azután vigyázzunk, abban nem járhatunk olyan helyeken, mint korábbi öltözetünkben. Ezért nem mindegy hogyan élünk. Az Úrnak engedelmeskedő új életet jelent az ünnepi ruha. És addig marad tiszta és ünnepi, amíg az Úr útján járunk.

Az Úr kijelenti a Sarjadék, a Csemete eljövetelét, Aki majd elveszi a bűnt. És Ő már eljött, az Úr Jézusról beszél az ige, és mi átélhetjük kegyelmét. Általa lehet újjá, mássá az életünk. Jézus nélkül marad minden változatlan. Marad a sötétség, az emberi eszközök, megoldások, marad az erőszak, a pusztulás. A gyógyulás Jézusban érkezett meg a földre.

A zsidók zúgolódnak ellene, mert rájöttek, hogy ismerik a családját, és azt gondolják, ezzel magát Jézust is ismerik (Jn 6,41-59). Nem akarják Őt igazán megismerni, mert akkor a tetteire és beszédeire figyelnének, azok alapján pedig igyekeznének Hozzá. Úgy gondolják egy olyan családból, egy ácsműhelyből nem jöhet olyan személy, akire nekik figyelniük kellene. Úgy gondolják, ha Isten elküldi a Messiást, az aktuális király családjából érkezik, és ha tanítani akar, akkor az ő egyetemükön fog végezni. Csak az léphet fel isteni igénnyel, akinek ők adnak diplomát. Azonban Jézus az Atyától tanul. Tőle veszi ismereteit, és hatalmát. Így egy egészen másféle életet él, mint, amit az emberek megszoktak. És ez nem illik a képbe. Jézus más, mint mi. Körülötte nem pusztul, hanem megépül az élet. Amerre jár, gyógyulnak, rendbe jönnek az emberek. A farizeusok nyomán szembenállás, feszültség, pénzsóvárság, politikai játék alakul ki. Figyeljünk Jézusra! Jézus az Élet, és aki Hozzá jön, maga is életet nyer, kegyelemből.

Az megy Hozzá, akit az Atya vonz. Azonban ez nem azt jelenti, hogy Isten válogat, és már eldöntötte ki mehet Hozzá. Ha így lenne, elhárítanánk a felelősséget, felmentenénk magunkat, Isten engem nem vonz Jézushoz. Itt arról van szó, az megy Jézushoz, aki nemcsak vallást akar, hanem magára Istenre van vágyódása. Akit vonz az Atya, az megy Jézushoz, mert átéli, hogy Benne Isten van jelen. Az jön, mert mindennél jobban vágyakozik Isten kegyelmére. Van-e vágyódás bennem? Keresem-e igazán Istent? Fontos-e nekem honnan jöttem, és hová tart az életem? Ha igen, hol keresem a választ? Kinél érdeklődöm. Aki Jézushoz jön, életet talál, örök életet. Mert Jézus az Élet. Igen, Ő az Élet, Ő a gyógyulás, Ő a Megtartatás. Mert mit használ ha, megmentjük emberi eszközökkel földi életünket, de Jézus nélkül elveszítjük az örök életet?

Jézus rámutat, Istent senki nem látta, csak az, aki az Atyától van, vagyis Ő. Így ha Istent meg akarjuk ismerni, Jézushoz kell jönni. Ő mutatja meg az Atyát, mert Ő Isten képe, és annak kisugárzása. Egy emberről is a legjobb ismertetést a gyermeke tudja adni, Így Isten elküldte Jézust, hogy bemutassa nekünk Őt.

Jézus az élet kenyere, a Vele való élő kapcsolat által lehet életünk. A kenyeret naponta fogyasztjuk, így kell naponta kapcsolatban lenni Vele, és élni az igével. Az Isten szava táplálja a lelkünket az életre. Jézus nélkül nincs igazi életünk, nincs üdvösségünk.

 

 

Magára vette szennyes ruhámat

 

1. Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat.

Így békíté meg, így békíté meg

Istent, Atyámat.

 

2. Kín mi Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő felvitte a Golgotára.

De Ő felvitte, de Ő felvitte

A Golgotára.

 

3. Szerelmes szíve szakadt meg értem

Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.

Hogy eltörölje, és eltörölte

Mind, mind a vétkem.

 

4. Jézus te drága mit adjak Néked

Összetört szívem hozom elédbe.

Összetört szívem, összetört szívem

Hozom elédbe.

 

Isten áldásával.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése