Jézus Isten szava

 

A

 hatodik fejezet így kezdődik: „Halljátok csak, amit mond az Úr!” Azt kell végre meghallaniuk, amit Isten mond, mert annyi mindenre figyelnek, és oly sok mindent meghallanak, de amit Isten mond, azt nem veszik komolyan (Mik 6,1-7,6). Pedig pont az segít rajtuk. Panaszkodnak Isten ellen, úgy gondolják, az életük rendben van, Istennek semmi kifogása nem lehet ellenük, így nem értik miért büntetné őket. A próféta beszélt Isten ítéletéről, és ők úgy látják, erre nincs oka az Úrnak. Az utolsó versből értjük meg a történteket. Omri, majd a fia Aháb vezették be és tették kötelezővé a Baál kultuszt, és így a Baál prófétára, annak a kultusznak a hagyományaira hallgattak. Isten hűséges, és szerető Isten. Sokat tett értük, ezért félti, a rossz úttól, a bálványoktól, a bűntől és az ellenségtől őket. De a nép nem hisz az Úr szavának, és nem jobbítja meg életét, mert egyáltalán nem látja rossznak, megújításra valónak. Különösen Aháb vitte rossz útra az északi országrészt. Felesége révén teljes mértékben a Baál kultuszt érvényesítette. Isten gyakran jelzett, de a nép nem akart Rá hallgatni, mentek a maguk feje után. Miért? Mert a külső, a mások által látható életük jó volt. Jól éltek, és ez megtévesztette őket. Azt gondolták Istennek is tetszik, amit tesznek.

Sok áldozatot mutattak be, nagy ajándékokat vittek a bételi oltárra, azt gondolva Istennek viszik, és az tetszik Neki. A bőséges, gazdag ajándék a jólétről árulkodott, de azt is elmondta, tévedésben élnek. Az aranyborjú imádatát, Isten tiszteletével azonosították. Isten nem vállal közösséget a bálványokkal. Azt kéri, emlékezzenek vissza a múltra. Neki, az Ő szabadításának köszönhetik létüket. Ő hozta ki a népet Egyiptomból. A bálványok nem segítettek rajtuk. Isten vezette őket a pusztában is. Ne feledjük el, mit tett értünk az Úr. Emlékezzünk meg gyakran a tetteiről, és adjunk hálát Neki.

Isten rámutat, nem jól ismerik Őt. Nem a mennyiségre, hanem a minőségre figyel. Nem áldozatokat kér, hanem a szívünket. Élő kapcsolatot akar Isten az Ő népével. Az áldozatok a népnek szólnak, a másik embernek, lássák mit adunk Istennek. A hit azonban nem a környezetnek akar megfelelni, hanem Isten közelségét keresi. A hit az Úrral akar kapcsolatba kerülni, Őt magát keresi.

Isten is ebbe az irányba terel bennünket. Rámutat, már régen kijelentette mit kíván az embertől. Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, és szeressed az irgalmasságot. Csak azt, mondja az Úr, nem kér sokat, nem terhel meg felettébb. Azt kéri, éljünk az Ő az ige igazsága szerint. Vállaljuk, hogy van igazság, és ez nem más, mint az írott és testet öltött Ige, Jézus. Más helyeken olvassuk még, hogy azt kéri, teljes szívünkből szeressük Őt. Nem nagy dolgok ezek, de az élet azt mutatja, és Izráel története is, hogy mi ennek a „csak”-nak sem tudunk megfelelni. Azért vitték a töméntelen áldozatot és ajándékot az oltárra, mert ezzel ellensúlyozták fogyatékosságaikat. Azt gondolták az anyagiak pótolják a személyes kapcsolatot, a szeretetet. Hányszor tapasztaljuk meg mi is, hogy a személyes törődést, a gondoskodást, a foglalkozást anyagiakkal akarjuk kiváltani. Úgy gondoljuk, ha a gyermeknek, a házastársnak veszünk valamit, akkor törődtünk is vele. Pedig ők, minket akarnak, az időnket, erőnket, figyelmünket. Így van Isten is. Minket, a szívünket akarja. Azért jött el Jézusban, hogy újjá tegyen minket. Mert a kegyelem újjáteremtő munkája nélkül ezt a keveset sem tudjuk megtenni.

A mai részben azt látjuk, hogy az idegen és népszerű kultusz sokakat elvitt. A széles úton sokan járnak, mondja az Úr Jézus is. Mindig könnyebb a többséghez igazodni, mint az Úr útján, a kevesekkel tartani. Azt írja Mikeás, hogy elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. A látszatot még őrzik, de a kegyesség ereje már nincs jelen, mert koruk szelleméhez igazodnak. Azt teszik, amit a többség jónak mond. Miért? Mert így lehet boldogulni, ezt fizetik meg. Így könnyebb az élet. Már nem Isten szava a mérce. Mi hogy állunk ezzel? Az ige a mércénk vagy a korszellem? Mi is azt tesszük, amit a világunk helyesnek tart, vagy Isten szavához igazítjuk életünket?

Akik hűek maradtak Istenhez szembekerültek a hozzájuk közel állókkal. Hitük megosztást hozott a családjukba, kapcsolataikba. És erről beszélt az Úr Jézus is, aki vállalja Őt, mint Messiást, szembekerülhet családja tagjaival. Miért? Mert ők még nem látják Jézusban a Megváltót, még ragaszkodnak a régi formához, a hagyományokhoz. Úgy gondolják elég a kultusz gyakorlása, és nem látják meg, az újat. Az élő hit mindig megosztja az embereket, mert a formális hívők, nem fogadják el a Krisztust igazán követőket. Túlzásnak tartják, és ragaszkodnak a változatlansághoz, a mozdulatlansághoz. Az Úr Jézus azonban az újborhoz új tömlőt ad, és megmozdítja az álló vizet. Nem poshadt mocsarakat akar, hanem élő forrásokat. És Ő tesz ilyen forrássá, hit által.

Az Úr Jézus beszédében rámutat, Róla az Atya tesz bizonyságot (Jn 5,31-47). Az egyik a bemerítkezéskor történt, amikor hang formában elmondta, Jézus az Ő szeretett Fia, és gyönyörködik Benne. Ezt sokan hallották, és ezt a bizonyságot megerősítette a Szent Lélek galamb formájában való megjelenése. Jézusra szállt a Lélek, és a következő bizonyság, a tetteiben nyilvánul meg. Mert amiket cselekszik, azokból egyértelmű, Őbenne Isten van jelen. Olyan tetteket hajt végre, amikre ember nem képes. Olyan területeken avatkozik be az ember életébe, amit más nem tud megtenni. Olyan betegségek, megkötözöttségek felett arat győzelmet, amire az emberei tudás nem adott megoldást. Mindezek, ha alázattal figyelünk, jelzik, Jézus valóban Istentől jött.

Mégsem akarnak Hozzá jönni. Nem hívják Őt segítségül. Pedig Jézus mindent értünk, a mi megtartatásunkért cselekszik. Ő nem magát helyezi előtérbe, nem a saját érdekeit tartja szem előtt, hanem nekünk akar segíteni. Azért jött, hogy lehetővé tegye a megmenekülést, az örök életet. Mindez hit által, az Ő érdeméért lehet a miénk.

Az Úr Jézus megjelenése által Isten vált hallhatóvá és láthatóvá az ember számára. A zsidók nem hallották és nem látták Istent, de most itt volt a lehetőség, azonban a hagyományaikhoz való ragaszkodás meggátolta ebben a látásban őket. Mindent bontsunk le a hitünkről az igeértelmezésünkről, ami megakadályozza az Úr látását, a Hozzá való közeledésünket.

Kérjük, Isten Szent Lelkét adjon világosságot és bölcsességet, amikor az Igét olvassuk, hogy megértsük, mit akar Ő mondani nekünk. Hiszen a Biblia szerzője maga Isten, ezért csakis Ő tudja helyesen értelmezni azt. De kérhetünk olyan vágyakozást, ami a Béreabelik szívében is volt. Annyira vágytak Isten igazsága után, hogy maguk akartak meggyőződni arról, amit hallanak, hogy igaz-e? Még Pál apostolt is leellenőrizték. Nem fogadtak el mindent. Mi is az ige fénye alatt vizsgáljunk meg minden tanítást, és ne a nevek, hanem a Biblia bizonysága alapján fogadjuk el azt, ami valóban Istentől jön.

 

 

Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét

 

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért, Hogyha jő a végóra,

mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon, Könyörüljön.

2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen mesterünk, El ne

hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad. Könyörüljél.

3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd kóstoljuk édességedet; Tiszta szívből min-

denkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk. Könyörüljél.

4. Ínségeinkben fő Vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk, Össze ne hagyj esni, ha el-

lenségünk Reánk jő s romlást készít már nékünk. Könyörüljél.

 

 

Isten áldásával.