Az élet beszéde

 

Z

akariás továbbra is látomásokat kap, ezek azonban nem szórakoztató elemek, hanem Isten üzenetének az eszközei (Zak 6,1-15). Isten küldi szavát népének. Isten nem hagyja övéit magára, és ma sem hagy magunkra. Szava által irányítja életünket. Elmondja mi a terve, és azt is, mit vár népétől. Azonban ahhoz, hogy meglássuk az Úr üzenetét, meg kell fordulni, mint a prófétának is. Vagyis a saját utunkról, gondolatainkból vissza kell fordulni Hozzá. Mielőtt elindulnánk, hogy megtegyük, amit elterveztünk, forduljunk oda az Úrhoz. Ne menjünk egy lépést sem, amíg Felé nem fordulunk. A megfordulásban benne van az elfordulás. Az én Uramhoz, Jézushoz fordulok, Rá figyelek, de ezzel a mozdulattal hátat fordítok környezetem véleményének. Hátat fordítok mindannak, amit eddig hallottam. Azt jelenti mindez, tudomásul veszem, hogy ezek már mögém kerültek, és csak az Úrra figyelek, Tőle várom az eligazítást.

Szükséges a szemeim felemelése is, az Őreá való tekintés. Szeretünk lefelé, magunkra, a problémáinkra nézni, azonban akkor nem látjuk az Urat, nem halljuk a szavát. Miért? Mert csak magunkra figyelünk, problémáinkkal vagyunk elfoglalva. Sok ember azért nem lát megoldást, mert állandóan lefelé, magára néz, magától vár megoldást, magával foglalkozik. Igénk most rámutat, a megoldáshoz, felfelé kell tekinteni. Önmagamtól elfordulni és felemelni a tekintetemet. Úgy, ahogyan a zsoltáros mondja: „Szememet a hegyekre emelem: honnan jön a segítségem? Segítségem az ÚRtól van, aki az eget és a földet teremtette.” (Zsolt 121). Miért emeli tekintetét e hegyekre? Mert ott a templom, és ennek látványa emlékezteti, a segítség Istentől jön. Ne keress máshol, ne figyelj másfelé, mert az igaz segítség mindig az Úrtól érkezik.

A lovasszekerek mutatják, minden az Úr kezében van. Tőle indulnak a világ dolgai. A lovasok az Úr melletti szolgálatukból jönnek, az Úr szavára indulnak, és itt egy olyan helyzetet hoznak létre, ami lehetővé teszi Isten népe számára a megmaradást, az építkezést. A fogság, majd az azt követő népek közötti forrongást felváltja a csendesség időszaka, azért, hogy ők elvégezhessék munkájukat. Isten lehetőséget ad az övéinek a felkészülésre, az építkezésre. Elsősorban a lelki építkezésre kell figyelnünk arra, hogy feltöltekezve megerősödjünk, amikor a lovasok, nem csendességet, hanem vihart és felfordulást hoznak.

Ezt követően A Sarjadékról, Csemetéről kap látást a próféta. Megerősíti és kiegészíti a korábbi üzenetet. Eljön a Csemete, vagyis beteljesedik az ígéret, és megjelenik a Megváltó. El fog jönni az, Aki egy személyben király és pap lesz. És ez a személy az Úr Jézus Krisztus. Ő a mi királyunk és főpapunk. A kereszt az Ő oltára, ahol Önmagát mutatta be élő áldozatul bűneinkért. Ő az, Aki megépíti a templomot. De már nem egy kőből készült épületet, hanem a testünket teszi a Lélek templomává. Milyen csodálatos, a testem templommá válhat. Ehhez azonban meg kell tisztulni, és ezt is az Úr végzi el. Innentől kezdve az én feladatom, hogy tisztán tartsam, ügyeljek, hogy mit viszek a templomba. Nagy lesz az Ő dicsősége, nagy az Úr, de nagy Ő az én életemben is? Király Ő, és uralkodhat felettem?

Jézus Galileában munkálkodik, bár ünnep készül, de Ő nem akar Júdeába menni, mert tudja, hogyan gondolkodnak felőle, és mit terveznek Ellene (Jn 7,1-13). Nagyon jól tudja mi van a szívekben. Tisztában van azzal, milyen reakciók jelentek meg a vezetőkben. Ismeri az Úr a mi szívünket, a mi reakciónkat is. Megrendítő, hogy nem szaggatják meg a szívüket Jézus tetteit látva, tanítását hallva, hanem meg akarják ölni. Könnyebb Jézust eltávolítani, mint megváltoztatni az életüket. Valószínűleg látják, nem tudnak más emberek lenni. De azt is látni kéne, hogy Jézus tud egyedül mássá tenni. Csak Hozzá kellene fordulni. De ők nem akarják az Ő segítségét. Miért? Mert nem akarják elengedni azt, amit a világ kínál. Jól berendezkedtek, és a Jézus melletti döntéssel ezt a jó kényelmes életet rúgnák fel. Ők inkább a világhoz ragaszkodnak, mint Jézushoz. Mi a helyzet velünk? Nem így vagyunk mi is? Annyi mindent elértünk, oly sokra jutottunk, és ezt nem akarjuk megkockáztatni. Nekünk együtt kellene Jézus és a világ, de ez nem megy együtt.

A családtagjai sem hisznek Benne, nem mert nem akarják vállalni azt, amit látnak. Inkább elküldik Júdeába, jelentse ki magát a világnak. Azonban Jézus mindig azoknak jelenti ki magát, akik körülötte vannak. Azt akarja, hogy ők is megismerjék Őt, és vállalják. Az Úr ma nekem akarja kijelenteni magát és nem a világnak, nem másoknak. Könnyen odamondjuk, a másiknak van szüksége Jézusra. Azonban Ő azért szól hozzánk, mert tudja, hogy mi szorulunk rá legjobban kegyelmére. Ne másokhoz küld Jézust, hanem nyisd ki előtte az ajtót. Ne küld úgy másokhoz, hogy Te még nem ismerted meg. Mond, Uram, jöjj és kezd velem a munkát! Könyörülj rajtam!

Az Úr elmondja, szinkronban van az Atyával. Még nem jött el megfeszítésének ideje, ezért nem megy fel még Jeruzsálembe. Azonban az ő idejük mindig készen van. Ők mehetnek, nem kell támadástól tartaniuk, mert ők úgy élnek, mint a világ. Azonban Jézus rámutat, hogy a cselekedeteik gonoszak. Milyen érdekes, nem megdicsér, nem azt mondja, hogy ez a világ ilyen jó, és az ember nagyszerű. Hanem lerántja a hamisság leplét, és megmutatja az ember valódi szándékait. Megmutatja, mi van az emberben. Gonoszság. A tetteink beszélnek, elmondják, kihez tartozunk, és mi van bennünk. És Ő azért jött, hogy ettől megszabadítson, és új emberré tegyen. Csakis Által lehet mássá az életünk.

 

 

Úr Jézus, mely igen drága

 

Úr Jézus, mely igen drága A te igédnek világa, :/: Mely bölccsé tévén az elmét, Szűli az

Úrnak félelmét. Gerjeszd fel most indulatunk, :/: Hogy míg igédre hallgatunk, Végyen

bennünk épületet A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké, tégy szentekké!

 

 

Isten áldásával.