Csak Jézus

 

Á

mósz próféta könyvét olvassuk, aki pásztor volt, de az Úr elhívta őt (Ám 1,1-2,16). Rábízta szavát, azt kellett tovább adnia. Nem vidám üzenetek, hanem kemény beszédek voltak. Isten ítéletét kellett tolmácsolnia. Azonban ezekben ott van a változtatás lehetősége. A próféta meghirdeti Isten ítéletét, de még azt nem hajtják végre. És ez lehetőséget ad a megtérésre. Mindazok, akik hallják, reagálhatnak úgy, amint Ninivében tették Jónás igehirdetése után. Isten mindig azért szól, hogy rámutasson bűneinkre, és így elősegítse a Hozzá való térést. Isten nem huny szemet a bűn felett, Őt nem lehet lefizetni, megtéveszteni. Nem is változik az idők során, de mindig figyelmeztet. Elmondja mi a probléma, és azt is megmondja, hogyan lehet elkerülni az ítéletet. Isten azért küldi a prófétát, mert menteni akarja az embert. Igen, az embert. Mert most sem csupán a népét figyelmezteti, hanem a körülöttük élő népek fiait is. Az Úr számon kéri a népek erőszakosságát, a hatalmukkal való visszaélést. Számon kéri ahogyan népével bántak. De még mindig van esély a megváltozásra, az újrakezdésre. Amikor a próféta Istenről beszél, megadja a lehetőségét annak, hogy megismerjék az élő Istent. Az Úr azért szól, mert azt akarja, hogy megismerjük Őt.

Isten nemcsak a pogány népeket ítéli meg, hanem saját népét is. Júdát és Izráelt is fenyegeti, mert ők megkapták a törvényt. Izráel fiai nagyon is tudják, mit akar az Isten. Történelmük, Isten története. Csodálatos dolgokat tapasztaltak, és kézbe kapták az írott Igét. Ha csak a két kőtáblára gondolunk, Isten világosan lefektette mi az akarata, milyen életvitelt vár el az övéitől. Isten nemcsak ideadja az Igét, hanem számon is kéri. Nem elég elmondani, hogy van Bibliám, az Úr számon kéri, hogy olvasom-e és élem-e? Az Úr Jézus határozottan kijelenti: „Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram”, ha nem teszitek meg azt, amit mondok?” Mindebből láthatjuk, elvárja, hogy megtegyük, amit mond. Hinni nem azt jelenti, elfogadok valamilyen tantételt, hanem azt, hogy engedelmeskedek az én Uramnak. Azért olvasom az Igét, hogy meg tudjam, mit is akar, amikor meg tudom, akkor hozzálátok, hogy tegyem is.

Júdában is megjelentek a bálványok és voltak, akik azokhoz igazodtak. A bálványimádás életformájához, és gyakorlatához igazodtak. A bálványok hazugok, és megtévesztik azokat, akik rájuk figyelnek. Sátán el akar téríteni az Úrtól.

Már itt is megláthatjuk, Isten azt várja el, hogy népe különbözzön a pogány népektől. Másképp, Isten akarata szerint, tisztességgel, becsülettel és irgalmas szívvel végezzék munkájukat. Ne a pénz legyen, ami motiválja őket. Nem tudnak elengedni, nem akarnak kárt szenvedni, inkább a szegényt taszítják még mélyebbre. Vajon milyennek látja Isten a mi üzleti életünket? Mit lát a szívünkben. Mert az Úr az övéitől irgalmasságot, és könyörületet vár el, még az ellenségük irányában is. Vajon azt látja az Úr, hogy mi jót teszünk még azokkal is, akik nekünk ártottak?

Az Úr rámutat, Ő hozta ki őket Egyiptom földjéről, Ő a Szabadító. Vezette őket a pusztában, Ő a Gondviselő Úr. Adott nekik prófétákat, názírokat, tehát lelki vezetőket, az isteni szó tolmácsolóit. De ők nem akartak a prófétákra hallgatni, azt mondták, ne prófétáljanak. Vagyis elfogadták ők a prófétákat, de csak akkor, ha azt mondták, amit hallani akartak. Ha ennek nem tettek eleget eltiltották őket. Vajon ránk ez nem jellemző? Az a kedves igehirdető, aki azt mondja, amit hallani szeretnénk. Azokat hallgatjuk szívesen, akik jót és szépeket mondanak, akik mindenkit hívőnek mondanak, aki beletartozik egy felekezetbe. Isten azonban nem igazodik hozzánk, nem alkuszik meg, és nem tűri a bűnt. Miért? Mert sokba került ez Neki, a Fia életébe. És azért adta Őt oda, hogy mi szabadok lehessünk.

Tovább folytatódik a Nikodémussal való beszélgetés (Jn 3,11-30). Az Úr csodálatos dolgokat mond el neki. És majd később látni fogjuk, ezek az igék elvégezték a munkát, mert Nikodémus is hitre jutott, és majd szót is emel Jézus mellett.

Már előre elmondja az Úr, hogy Őt fel fogják emelni, úgy ahogyan Mózes emelte fel a rézkígyót a pusztában. Sőt azt mondja el, hogy, ennek meg kell történnie. Miért? Mert egyébként elveszik az ember. Halálos kígyómarást kaptunk, és semmi nem segít, ezért áll majd a kereszt. A megoldás, az értünk megfeszített Jézusra való feltekintés. Aki hittel néz Rá, az megszabadul, és örök életre gyógyul meg. Ez a kígyómarás a bűn. Mindenkibe belemart az ősi kígyó, a sátán. Nincs más ellenszérum, mint Jézus vére. Ő ezt tudta, és azért jött, hogy legyen hová tekinteni. Lássuk meg, hogy a leghalálosabb vírus a bűn, mert minden betegség csak a testet öli meg, de a bűn, ha nem kapunk rá kegyelmet, örök halálba sodor. Sőt Urunk elmondja, mivel Isten haragja van rajtunk, ha nem hívjuk Jézus nevét segítségül, ez a harag rajtunk marad, így elveszünk.

Isten szeretete nyilvánul meg a kereszten. Ő nem csupán mondja, hogy szeret, hanem tesz is értünk. Szeretetből nem elvár, és nem kihasznál, mint ahogy mi tesszük gyakran. Ő Önmagát adta értünk, hogy ne vesszünk el, hanem örök életünk legyen. Dicsérjük ezért Urunkat, és hittel ragadjuk meg a kegyelmet. Nézzünk fel Jézusra, hogy éljünk. Isten azért küldte el a Fiút a világba, hogy megmentse a világot általa. Isten menteni akar. Nem Ő akar elveszíteni, hanem a sátán. A gonosz tesz meg mindent azért, hogy elszakadjunk Istentől. Ő zúdítja nyakunkba a különböző problémákat, mert embergyilkos kezdettől fogva. Isten azonban embermentő. Ő meg akar menteni téged is, ehhez el kell fogadnom az Ő megoldását, segítségét. Nincs más segítség, csak Jézus.

 

 

 

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

 

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulás-

ra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy

az, akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly bú-

san intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne,

mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt tes-

temből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj

el, a szívünk várva vár.

 

 

Isten áldásával.