2021. január 3., vasárnap

Csatlakozzunk a Forrásra!

 

A

 próféta felhívja a népet az Úr beszédének a meghallására (Ám 3,1-15). Azt kéri, hogy amit ő mond, azt úgy fogadják, mint Isten szavát. Mi is fogadjuk úgy, mint Isten szavát, az Igét, legyen bennünk a készség, meg akarom hallani, amit mond nekem Isten. Erre kell magunkat ösztönözni. Miért? Mert meghalljuk mi az Úr szavát, de csak akkor, ha dicsér, ha ígéretet mond. Azonban most elmarad a dicséret, feddés, ítéletes beszéd következik, és ezt is hallják meg. De ez a feddés nem mások felé irányul, hanem Isten gyermekei felé. Mert Isten az övéit is megfenyíti, mert tisztogatni, a helyes irányba visszaállítani akarja.

Kérjük, az Urat segítsen meghallani azt, amit ő mond nekünk. Fontos ez, hogy azt halljuk, amit mond, és ne értsük félre. Mert bizony könnyen félre tudjuk érteni az ige szavát. Ha ítéletes, ez nem ránk vonatkozik, ha ígéret, áldás az nekünk szól. Nagy a veszélye annak is, hogy azt halljuk bele az igébe, ami nincs benne, amit mi szeretnénk, amire várunk.

Talán furcsa, amit az Úr mond, de mivel Izráel az Ő népe, és olyan nagy dolgokat éltek át, amit más népek nem, ezért megítéli őket. Az életüknek világítani kellene, de mivel bűnöket követnek el, a lámpa nem világít. Ahogy élnek rossz bizonyságot tesznek, rossz képet mutatnak Istenről. Hogy van ez a mi életünkben? Aki Isten gyermekének mondjuk magunkat, milyen képet mutatunk be Atyánkról? Az Atya minket is megítél, azt akarja, hogy megtisztuljunk a bűntől, és ragyogóvá legyen az életünk.

Az Ő választottait megítéli, mert azt akarja, hogy ragyogjon a fényük. Ez is jelzi szeretetét. Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti. Ez a fenyítés a törődés jele. Nem akarja, hogy elvesszünk. Nem kényszerít, ha a kemény igék sem érik el céljukat, megengedi, hogy nehezebb próbákkal kerüljünk szembe. Izráel úgy gondolta, Isten nem tud arról, ami velük történik. Az ige rámutat, semmi nem történik Isten akarat nélkül. Az ítéletes események sem a tudta nélkül történnek, általuk akar felrázni minket, magához fordítani. Azt akarja, hogy vegyük komolyan Őt, éljünk Szava és akarata szerint.

Azt elmondja nekik, hogy addig nem cselekszik Isten, amíg meg nem jelenti azt a prófétáknak. Nem csap oda hirtelen. Mindig az Ő szolgáit küldi, igét hirdet, és aki azt komolyan veszi, azt elkerüli a büntetés. A probléma legtöbbször itt szokott kezdődni, az ítéletes prófétákat elutasítják. Isten szeretet, Ő mindent elnéz, semmiért sem von felelősségre. Így azután szinte csak az udvari prófétáknak van esélye arra, hogy szavukat komolyan vegyék. Komolyan is veszik, miért? Mert azt mondják, amit a vezetők és a nép hallani akarnak. Mindig jót prófétálnak, mást nem is tehetnek, mert a király adja nekik a fizetést. És akiből élnek, arra nem mondhatnak negatívumot. azt csak dicsérni lehet. Ámósz és az Úr prófétái szabadok az udvartól, mondhatnánk függetlenek, vagyis csak az Úrtól függenek, ezért bátran megmondják, mit üzen Isten.

Mi is többnyire azokat az igehirdetőket szeretjük, akik jót mondanak, mindenkit beprédikálnak a mennybe. Bűnről, engedetlenségről, Isten ítéletéről egy szót sem szólnak. Azonban Istennek van keményebb szava is. Ő nem igazodik hozzánk, de mindezt érdekünkben teszi. Amíg a próféta szól van esély az ítélet elmaradására. Ha komolyan veszik az üzenetet, ha hittel fogadják Isten szavát és megtérnek, elfordulnak azoktól a bűnöktől, amelyeket Isten eléjük hozott, akkor az Úr elfordítja róluk az ítéletet. Nekünk is szól az Úr, és azt kéri, vegyük komolyan, amit mond. Változtassunk az életünkön, mert aki Krisztusban van, az kap erőt és szabadítást. Ezek által képes lesz a bűntől elfordulni. Mert Jézus ma is szabadító. Nemcsak elfordulhatunk a bűntől, hanem győzelmes életet élhetünk Vele.

János bizonyságot tesz Jézusról, Ő a mennyből jött, felülről érkezett, az Atya világából (Jn 3,31-36). Így azután Ő kívülről is lát minket, ismeri az életünket, és azt mondja, amire szükségünk van. Ő mindig azt adja, ami kell, nem csap be, az igazságot hirdeti, mert Ő maga az igazság. Az Úr Jézus arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott. Mi ez, amiről bizonyságot tesz? Isten országa, Isten láthatatlan világa, onnan jött, és elmondja milyen az ország, és milyen az Atya. Mivel a mennyből jött, hiteles a mondanivalója. Ma sokan állítják, hogy jártak a mennyben, azonban ez nem biztos. Ne mindenféle emberi füleket simogató beszédekre figyeljünk, hanem az Úr bizonyságtételére. Mert Ő valóban Istentől jött, és amit mond az hiteles.

Az Úr azt mondja el, amit ott látott és hallott, szavaiban pedig megjelenik Isten országának teljhatalma. Tettei hitelesítik, azt amit mond. Bemutatja Isten hatalmát. Már a kánai menyegzőn is megtapasztalhatták az  ott levők, Isten jött el népéhez. És Ő minőségibbé kívánja tenni az életünket. Azért jött, hogy forduljunk Hozzá bizalommal, és aki ezt megteszi, átéli Isten országának megújító erejét. Nemcsak mondja, hogy újonnan kell születnünk, hanem szava és Lelke által el is végzi azt. Hatalmasan megszabadít a bűneinktől, meggyógyít testi-lelki betegségekből, és Isten eszközévé formál.

Jézus tetteit látva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Őt Isten küldte. Láthatjuk a Lélek mérték nélküli tevékenységét az életében. Isten Lelke nyilvánult meg, amikor a gadaraiból kiűzte a Légiót. Ez az ember teljesen újjá lett, épp ésszel ült Jézus lábainál. Képessé vált tudatos döntések meghozatalára. Már tud engedelmeskedni Jézusnak. Ő követni akarja, de Jézus visszaküldi Gadarába. És ez az ember le tud mondani saját akaratáról. Isten munkája az, amikor a magunk akarata helyett, Jézusét valósítjuk meg. Ráadásul, amikor enged Jézusnak és hazamegy, a jobbról mond le. Mert Jézussal lenni mindennél jobb. Nincs ehhez fogható. Mi is így gondoljuk? Mindennél jobb a közelében lenni, igéjét tanulmányozni?

Aki ma is átéli, hogy az Úr küldi, ott a Lélek mérték nélkül jelenik meg. Áradni fog belőle az élet vize. Miért? Mert Jézus él benne, és Jézus az élő víz forrása. Aki a Forrásra csatlakozik, nem apad ki soha.

 

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

 

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

 

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése