E világ, múlandó

E

nnek a korszaknak a jellemzése most is így hangzik: „Abban az időben, amikor nem volt király Izráelben” (Bír 19,1-10). Ez a megállapítás nagy lelki sötétséget ír le, mert nemcsak király nem volt, hanem nem Isten volt a királyuk. Elfordultak az Úrtól, és szellemi sötétségbe kerültek. Teljesen a pogányok szokásait követték. Már nem Isten Igéjéhez mérték magukat. Ezért van sötétség, hiszen a Szentírás azt mondja: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119,105). Így hát, nincs, ami világosságot gyújtson a szívükben, döntéseikkor a környező népek szokásai szerint cselekszenek.

A mostani fejezetben nem látjuk Istent, nincs Róla szó. Nélküle cselekszenek, pedig Izráelről, a kiválasztott népről van szó. Életünket figyelve megállapítható-e, hogy jelen van az Úr? A külső szemlélő észreveszi-e a mindennapokban, hogy a mi életünket az Úr Jézus irányítja? Annál is szomorúbb ez a történet, hogy egy lévitáról szól, aki ki van választva az Úrnak való szolgálatra. Neki ismerni kellene Istent és az Ő törvényét. Azonban ez a lévita nem figyel Istenre, nem fordul hozzá mielőtt megtesz valamit. Így fordul elő, hogy másodfeleséget vesz magának. A lévitának Isten Igéje szerint nem kellene ezt a pogány szokást gyakorolnia. Tehát már itt eltért az Úrtól. Sokan nem figyelnek Isten akaratára házasságkötésre készülve. Pedig Isten világosan kijelenti, hogy egy férfi és egy nő között tervezte meg egy életre a közös kapcsolatot. A házasság Isten ajándéka. Ez a lévita nem az Urat kérdezte, hanem a maga szíve szerint döntött.

A kapcsolatból származó problémákat sem tudja jól kezelni, mert nincs jelen az Úr. Négy hónapig vár a rendezéssel, úgy gondolja, majd visszajön a másodfeleség. A problémákat azonnal rendezni kell. Soha ne halogassuk a kapcsolat rendezését, legyünk készek meglátni saját vétkünket, felelősségünket az adott helyzetben, mert így van esély a krisztusi megoldásra. Ha látjuk saját hibánkat, és azt elismerjük, az Úrtól és társunktól is bocsánatot kérünk helyre áll a kapcsolat. A házasság is az Úr neve dicséretét kell, hogy zengje. Úgy tűnik, mintha az após házánál való tartózkodással a külvilág felé akarnak jó látszatot kelteni. Azt akarják demonstrálni, hogy minden rendben van kettejük között. A színjáték azonban nem megoldás. A bűnt vállalni kell, mert van bűnbocsánat. A tiszta szív, a tiszta kapcsolat lehet csak bizonyságtétellé.

A korinthusi gyülekezet tagjai más helyzetben voltak, mint korunk emberei és mi magunk is. Ők pogányok voltak, és csak akkor hallottak az evangéliumról, amikor Pál apostol megjelent náluk (1Kor 7,25-31). Mindez azt eredményezte, hogy ezek az emberek már házasságban éltek, meg volt a munkájuk, kialakult az életgyakorlatuk, de mindez pogány szokás szerint. Amikor Pál eljutott hozzájuk gyakran csak a házaspár egyik tagja fogadta be szívébe az Urat, ezek számára nyújt az Úrra figyelve útmutatást.

Szívükre helyezi, hogy azért mert társuk még nem Jézusé nem kell elválni, de nem is muszáj lemondani a házasságról, ha még egyedül van. Hanem ezekben a helyzetekben is Jézussal lehet élni. Lehet úgy az Úrhoz tartozni, hogy a nem hívő társ is az életüket látva megszeresse az Urat és megtérjen. A hívő életének az Isten országa pozitívumait kell felmutatni, hogy környezete meglássa, Krisztushoz tartozni jó, a keresztyén minőségileg más ember, mint a pogány.

Pál rámutat arra, hogy nekünk úgy kell ebben a világban élni, hogy mindentől szabadok legyünk. Az idő rövidre van szabva, írja, de ha ő így látta, mennyivel inkább nekünk is úgy kell élni, hogy felismerjük, kevés időnk van a lelkek mentésére. Ezért minden alkalmat meg kell ragadni, mert a kegyelmi idő lejár. Ne feledjük, hogy-e világ elmúlik, és vele együtt mindaz, amit ma fontosnak vélünk, ami nélkül élni sem tudunk. Egyedül az Ige és Isten országa nem múlik el, ezek örökkévaló értékek. Válasszuk mi is az örökkévalót, az ideig valók helyett.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S

2.                   Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.