Immánuel: Isteni fordulat

z a szakaszunk egy isteni „de”- vel kezdődik (Bír 16,22-30), azt jelzi, hogy az Úr közbeavatkozik és az események más fordulatot vesznek, mint amire számítottak az emberek. Sámson titka kiderült, haját levágták, rendkívüli ereje megszűnt. Sámson kész a halálra, úgy gondolja legyőzték, és nincs tovább esély a számára. Azonban megtudja, hogy van tovább, amikor feladná, nőni kezd a haja, ezzel új remény támad a szívében. Amikor feladnánk a további harcot, amikor úgy gondoljuk, hogy nem bírom tovább, jön egy de, amelyen keresztül Urunk üzeni, van tovább. Mert az Úrnál mindig van tovább, Ő győzelmekkel akar megajándékozni és jelzi, az ellenség felé, hogy gyermekét ugyan le lehet győzni, de Őt nem. Ez adjon számunkra is erőt, mi eleshetünk és vereséget szenvedhetünk, de az Úr soha, így általa újrakezdhetjük.

A filiszteusok nagy ünnepséget szerveztek istenük tiszteletére, Sámsont is odavitték, hadd hallja Istenének gyalázását. Ezzel is fájdalmat okoztak neki, hadd érzékelje az ő istenük a hatalmasabb, ezért tudtak győzni. Ők nem tudják, hogy nem a saját istenük tette lehetővé Sámson legyőzését, hanem az Úr engedte meg, mivel Sámson nem vette komolyan az Úr korábbi figyelmeztetését. Sámson nem zárta le a világhoz fűződő kapcsolatát ezért vesztett. Sámsont ki lehet csúfolni, lehet rajta nevetni, de az Urat nem lehet következmények nélkül gyalázni.

Most láthatjuk meg Sámson eddigi életének hiányát, eddig csupán az erejére épített és nem hívta segítségül az Urat. Most azonban vakon látni kezd. Lelki szemei nyílnak meg és felismeri, hogy kiálthat az Úrhoz, és ezt meg is teszi. Most döbben rá, hogy az ereje Isten ajándéka, ezt is kérni kell. A fogoly Sámson megtapasztalja, hogy még ebben a helyzetben is lehet eszköz az Úr kezében, Ő még itt is tud hatalmasan cselekedni. Így működik Isten a mi életünkben is. Fel kell ismernünk, hogy csak úgy élhetünk győztes életet, ha mindig Hozzá kiáltunk. Erőnk magában mit sem ér, csak Ő ajándékozhat meg erővel, békességgel, a gonosz fölötti győzelemmel. Az Úr nélkül vereséget szenvedünk, még ott is, ahol úgy gondolnánk sima győzelem vár ránk.

Utoljára még megerősödtek Sámson karjai, az épület összedőlt és így többet ölt meg halálával, mint életében. Sámson egész életében ölt, pusztított, ezzel szemben az Úr Jézus egész életében mentett. Ő azért is jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Elmondhatom-e, hogy rám talált már a Pásztor és nyájához vezetett? Mert Őáltala van megmentésem is, az örök halálból. Nincs más, csak egyedül Jézus.

Ha az Úr ránk talált, akkor már nem a sámsoni (óemberi) természet uralkodik bennem, aki mindig rombol, pusztít, hanem a krisztusi, amely mindig gyógyít és ment. Most még mi is kiálthatunk, amint Sámson is tette, hogy töltsön be az Úr Szentlelke által és így megváltozzon életünk érték rendje. Ha ez megtörténik, Ő lesz a legfontosabb a számunkra, akkor a legnehezebb helyzetekben is krisztusian tudunk fellépni.

Azt is meg kell látnunk, hogy Sámsonnal ellentétben az Úr Jézus halálával több embert mentett meg, mint életében. Jézusnak a halála is életmentő volt. A kereszt alatt sok árva szív lelheti meg ma is békességét, és kaphat új reményt. Így járuljunk mi a kereszt alá, engedjük, hogy Urunk lénye átmossa szívünk és gondolataink, és betöltsön országa illatával, erejével.

A korinthusi levél folytatásából megtudjuk, hogy a testünk is Isten ajándéka (1Kor 6,15-20). Így tehát mint egész ember az Úréi vagyunk. Gyakran magunknak tulajdonítjuk az életünket, azt gondoljuk azt tehetünk vele, amit akarunk, mert a miénk. Azonban nem így van, Istentől kaptuk ajándékba és arra használhatjuk, amire adta. Mégpedig, arra hogy befogadjuk a Szentlelket, és így templommá váljunk. A testünk Isten Lelkét fogadhatja be magába. Meghatározza az életünk minőségét, hogy mit is engedünk magunkba, a bűnt, vagy az Urat. Azonban azért kaptuk az életet, hogy az Úr lehessen annak a Gazdája. Még a Kátéban is azt mondjuk, nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges Megváltómnak, az Úr Jézus Krisztusnak a tulajdona. Ez azt üzeni számunkra, hogy Hozzá tartozunk, nem kell félnünk, másrészt, most már az Úr nézőpontjából nézhetjük a minket ért eseményeket. Isteni nézőpontból szemlélhetjük dolgainkat és így más jelentőséget nyernek. Amíg nem az Úr a Gazdánk, mindent a magunk szempontjából nézünk, így hamar kibillenünk békességünkből. A Lélekkel feltöltve sok addig fontos dolog és történés elveszti jelentőségét. Másképp nézünk az életre, másképp nézünk helyzetünkre. Valaki egyszer azon zúgolódott, hogy nincs olyan márkás cipője, mint a másik fiúnak. Aztán egy nap látott valakit, akinek lába nem volt. Innentől másképp látta önmagát, nem azon kesergett, ami nincs, hanem hálás volt a lábáért, ami van.

Soha ne feledjük, hogy az életünknek ára van. Nagyon sokba kerültünk Istennek, mégpedig az Úr Jézus életébe. Ezért ma is testi életünkkel is dicsérjük az Urat. Az embert nem lehet szétválasztani, test és lélek egysége vagyunk, és az Úr ebben az egységben kéri az életünket.

A béke messze tőled

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.