Nem vagyok méltó

A

z Úr látomásban ismét megragadja Ezékielt és megmutatja a számára, miért is történt mindaz, amit átéltek és miért nem jön még a szabadulás (Ez 8,1-18). Isten feltárja a próféta előtt a nép, a templom életének mélyén végbemenő és titkolt dolgokat. Isten mindenütt jelen van, tisztában van az életünkkel és az általunk titkolt, a mások számára nem látható területeket is ismeri. Előle semmit nem lehet elrejteni, ismeri szívünk mély rétegeit, ismeri gondolatinkat, mindaz a terület nyilvánvaló előtte, ahová másnak nincs jogosultsága.

Izráel azt gondolja Istent meg lehet téveszteni, azt hitték a sötét elrejti őket az Úr szemei elől. Megdöbbentő az a sokféle bálvány, a pogányok különféle istenségei, amelyeket Ezékiel lát. Isten népe tele van bálványokkal, de vajon mit rejt a mi életünk? Mit lát Isten szívünk mélyén? Milyen bálványok foglalják el időnket, mit lát az Úr, amikor a tévé a számítógép előtt ülünk?

Az a szomorú, hogy Izráel nem akarja meglátni, hogy ez bűn, hogy Isten nem vállal a bűnnel. A bálványokkal közösséget. Mi látjuk-e, és ezért engedjük-e megtisztítani életünket? A zsidók úgy gondolják, nem látja őket az Úr. MI is azt gondoljuk, hogy Isten nem látja azt, amit titokban teszünk? Azt gondoljuk, hogy a szobánk falai eltakarnak? Nem, hiszen Dávid is azt mondja, sehova nem lehet az Úr elől elbújni, mert Ő mindenütt jelen van (Zsolt 139,1-,24). Jézus azért bátorít arra, hogy menjünk a belső szobába imádkozni, mert az Atya látja azt,amit titokban teszünk. Ezt komolyan kell vennünk.

Azt is gondolják, Isten elhagyta őket, nem törődik velük, ezért a maguk kezébe kell venni sorsukat, azt tehetnek most már, amit csak akarnak. Ez nem így van, Isten nem hagyja magára népét, a nép fordult el Tőle és a fogság is csak ennek a következménye. A fogság nem csak a büntetés, hanem a kegyelem helye is. A fogság azt jelenti, Isten nem számolt le velük, még mindig adott lehetőséget a bűnbánatra, az újrakezdésre.

Tamnúz és a többi bálvány is a termékenység kultuszhoz kapcsolódik, nem az Úrtól várják az áldást, a gyarapodást a megújulást, hanem a pogány népek bálványaitól. Ismét ők veszik át a pogányok szokásait, reményeit, ahelyett, hogy ők lennének bizonysággá a számukra.

Az Úr dicsősége eddig ott volt a templomban, ám Isten kijelenti, hogy nem vállal tovább ezzel a fertővel közösséget. Isten soha nem fogadja el a bűnt, nem fog hozzánk igazodni. Isten bűnbánatot és megtérést vár. Azt várja, hogy végre népe beismeri hűtlenségét, beismeri, hogy bosszantotta az Urat és elhagyja a bálványokat, majd visszatér Istenéhez. Az egyetlen megoldás a bűnbánat és a bálványok, a bűn minden formájáénak a kitakarítása. Az Úr csak megüresített szívben hajlandó tartózkodni. Ezért kérjük, hogy teremtsen bennünk tiszta szívet.

Pál apostol is keményebb hangvételre vált (1Kor 11,27-34), nem mindegy milyen lelkülettel járulunk az úrasztalához. Az a méltatlan lelkület, amikor valaki úgy él a szent jegyekkel, mintha csak egy étkezésen venne részt. Az úrvacsorában az Úr Jézus értünk való haláláról van szó, általa nyerhetünk bűnbocsánatot. Ezért csak őszinte, a kegyelemre vágyakozó szívvel álljunk meg az Úr előtt.

Az apostol felszólít bennünket, vizsgáljuk meg a szívünket, azt jelenti ez, hogy mindenkor elcsendesedve nézzük meg, hogy nem vált-e megszokássá az úrvacsora vétel, vagy az istentisztelet látogatása, az igehirdetés? A kegyelem asztalához alázattal, Isten kegyelmére való rászorultsággal jöhetünk méltón. Úgy, ahogyan a tékozló fiú is hazaindult, átérezte lénye mélyéig, hogy nem méltó a fiúságra, meglátta, hogy neki az már nem jár. Így azután átélte az Atya kegyelmét, a visszafogadottságot. Adja Urunk, hogy mindenkor így álljunk elé, lássuk meg, nem vagyunk méltók, de legyünk hálásak, amiért ennek ellenére visszafogad az Úr.

Mélyen meghajlok ím színed előtt

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe' mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.