2012. június 7., csütörtök

Éljünk szabadságban!


M
ennyire hozzánk hasonló ez a Sámson, vagy mondhatnánk úgy is, hogy mi hasonlítunk hozzá (Bír 16,1-21). Amikor nagy szomjúság gyötörte, tehát a saját személyét érintő nyomorúságba került, Istenhez kiáltott. Amikor Isten válaszolt a kiáltására, minden folytatódik tovább. Csodálatos, hogy az Úrhoz mindig lehet kiáltani, ezt a kaput nyitva hagyja a számunkra. Lelki szomjúság, sivárság idején is kiáltsunk. A felüdülés mindig Tőle jön, Ő tudja megeleveníteni, termővé tenni kiszikkadt szívünket is. Azonban ne úgy folytassuk, mint Sámson, ne csak rendkívüli helyzetekben forduljunk Urunkhoz, hanem minden dolgainkban. Ne induljunk el úgy, hogy nem keressük Őt, higgyük, Őt keresni nem időpazarlás, ne az Úron spóroljuk meg az időt.  Ha Őt keressük először, akkor spórolhatunk meg időt, erőt, kiadást, és járhatunk békességben, az Úr Lelke által.
Sámson életében nem látunk változást, lelki növekedést. Továbbra is a szeme, a vágya vezeti, így egyre jönnek a konfliktusok. Ki vagy mi vezet engem? Az Ige, vagy a szemem, a vágyam, a bennem levő kívánság? Van-e növekedés az életemben? Van-e olyan, amit ma másképp csinálok, mint tegnap? A kudarcokból tanulok-e, vagy minden megy ugyanúgy tovább? Az életünk eseményei által lehet tanulni, Isten azért enged meg nehéz helyzeteket, rossz döntéseket, kudarcokat, hogy tanuljunk általuk, és felismerjük, hogy az Úr vezetésére van szükségünk. Gyakran a kudarc, a türelmetlenség következménye, nem várjuk meg az Úr válaszát, vagy nem várunk, amíg teljesen meg nem ismerjük azt.
Delila esetében is azt látjuk, nem tanult a korábbi esetből, és ismét hagyja magát kérdeztetni, nem veszi észre, csapdába akarják csalni. A testi vágya vakká tette lelkileg. Még nem vakították meg, de lelki látását elveszítette. Érzelmeink, indulataink, egész testünk helyezzük az Úr fegyelme alá. Ne engedjük, hogy a test uralkodjon rajtunk, hanem vegyünk győzelmet felette, a Lélek által. Ha nem mondunk nemet a test vágyainak, vakká tesznek bennünket és kiszolgáltatottakká válunk.
Amit még meg kell figyelni Delila is minden fegyvert bevet, az ellenség mindig felvonultatja összes fegyvertárát ellenünk, de legyünk résen, és ha az Úr vezet, ellen lehet állni.  Ez az asszony addig zaklatta és gyötörte Sámsont, amíg az meg nem unta és így célt ért nála. Bizony ezt a fegyvert mi  is alkalmazzuk, addig mondjuk a saját dolgainkat a másiknak, amíg meg nem unja, és hogy nyugta legyen végre megteszi, amit akarunk, akkor is, ha eredetileg nem állt a szándékában.  Ezzel a zsarolással is lehet ölni, lehet célt érni. Azonban ez nem az Úr módszere. Ő azt akarja, őszintén és szívből szolgáljuk Őt. Ilyenné akarja kapcsolatainkat is alakítani, ne a kényszer, a fásultság, hanem  a belülről fakadó szeretet legyen a motiváció.
Reménységgel teljes a mai páli Igénk, hiszen elmondja, hogy a korinthusiak sem voltak korábban szentek, de azzá lettek Krisztus által (1Kor 6,9-14). Nagy mélységeket éltek meg, de onnan is volt kiút, mert az Úr Jézus újjá formálta őket. Azt írja az apostol: voltatok, tehát most már nem úgy élnek, mint korábban, mássá lettek az evangélium által. Ezért mi se keseredjünk el, hanem bűnös szívünkkel, de reménységgel telve járuljunk Urunk elé. Kérjük könyörüljön rajtunk, és minden vétkünket nevén nevezve valljuk meg Előtte. Úgy mondjuk el bűneinket, hogy fejezzük ki őszintén, nem akarunk tovább úgy élni, és tagadjuk meg azt a bűnt, ami eddig fontos volt.  Az őszinte bűnbánat, a vétektől való elfordulás vágya nyomán átéljük Urunk bocsánatát.
Pál elmondja, hogy egy új, szabadságra alapozott életet kapunk ajándékba. Itt már nem a nem szabad, hanem a szabad elve dominál. De ez a szabadság nem rabság, nem is szabadosság, hanem a Lélek általi szabadság, amely tisztában van a veszélyekkel is. Szabad, de nem élek vele, mert rabjává válhatok. Szabad, de nem teszem, mert nem használ. A Lélekben való szabadság megtanítja velünk mi az igazi érték, és képessé tesz arra, hogy azt válasszuk.


HA SÁTÁN KÍSÉRT



Ha sátán kísért, azt mondom
nem, nem, nem!
Ha sátán kísért, azt mondom
nem, nem, nem!
Ha sátán kísért, azt mondom
menj tőlem, mert egy az én királyom:
Jézus!

Ha Jézus szólít, azt mondom
itt vagyok!
Ha Jézus szólít, azt mondom
itt vagyok!
Ha Jézus hív, hogy kövessem
indulok, mert egy az én királyom:
Jézus!


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése