Tovább olvasva Sámson történetét azt látjuk, hogy hiányzik
életéből az Úrral való rendszeres kapcsolat (Bír 15,20).
Cselekedetei sem átgondoltak. Sértődötten elment, majd újra
vissza megy abba a házba ahol az a nő lakott, akit feleségül
vett. Sámson nem gondolja át tettének következményeit, viszi
előre sértődött haragja. Azonban jó nekünk is szembenézni
önmagunkkal, hiszen hányszor mi sem gondoljuk át a
következményeket, csak indulunk a test szavára. Gyakran a sértett
indulat szól és cselekszik általunk is.
Sámsont a gyűlölet, a bosszú élteti és viszi vakon előre. A
filiszteusok válasza Sámson akcióira megszállás. Most lenne itt
az idő, hogy a magánakciókból szervezett harc legyen. Isten
ébresztgetni akarja népét, hogy eljött a szabadulás órája, a
Júdaiak azonban nem állnak be Sámson mögé, ők nem akarnak
harcolni, szabadulni. Rajtuk nem az Úr, hanem a filiszteusok
uralkodnak és ez megfelel nekik. Döbbenetes, hogy Isten gyermekei
elfogadják a pogányok uralmát, és amikor az Úr kínálja a
szabadítást, akkor sem akarnak váltani. Megszokták ezt, és nem
akarnak kellemetlenségeket. Ahogyan a gadaraiak is elküldik Jézust,
mert a disznók fontosabbak számukra, mint a gonosz uralma alóli
szabadulás. Hányszor mi sem akarjuk vállalni a szabadítást, az
újat, mert úgy gondoljuk sokba kerülne számunkra. Pedig az igazi
árat az Úr Jézus fizette ki a Golgotán.
Az Úr azonban tudja, hogy még szükségük van erre a magányos
hősre, és nem hagyja el Őt, hanem Lelke által megerősíti. Mert
az Úr soha nem hagyja magára övéit, mindig mindent megtesz, hogy
felismerjék szeretetét és visszatérjenek Hozzá. Sámson
szabadulása is jel a nép számára, meg kellene látni, hogy nem
véletlen történtek a dolgok, hanem Isten tette képessé Sámsont
minderre.
Sámson is átéli, hogy amikor az Úrhoz fordul, Ő válaszol.
Sámson kap vizet. Számunkra Jézusban az élő vizet kínálja
mennyei Atyánk. Forduljunk bátran Hozzá. De, ne csak akkor
menjünk, mint Sámson, hanem minden lépésünk előtt. Azonban azt
is lássuk meg, hogy Sámson is rádöbbent, ebből a helyzetből
Isten mentette ki. Nem a maga erejének, hanem az Úrnak köszönheti
a szabadulást, a győzelmet.
Pál apostol rámutat, hogy a gyülekezetnek magának kell a
sérelmeket elrendezni (1Kor 6,1-8). A gyülekezetben kell megoldani
a problémákat. Az egyház nem a világnak, hanem az Úrnak tartozik
engedelmességgel.
A probléma megoldására egy új lehetőséget említ meg az
apostol, mégpedig a sérelem elszenvedését. Azt mondja, hogy
törlesztés, számonkérés helyett viseljük el a kárt, a
sérelmet. Az Úr Jézus is erről beszél, azt kéri ne kérjék
vissza, azt amivel megkárosították övéit. De vajon tudunk-e így
élni? Mi nem, hiszen természetünk inkább arra hajlik, hogy
fizessük vissza a sérelmet, harcoljunk igazunkért. Azonban a
bennünk élő Krisztus által képesek lehetünk rá.
Sőt Pál azt is elmondja, hogy a testvérek közt nem is kellene
ilyen helyzetnek elő állni, hanem minden kérdést az Úrban
kellene tisztázni. Hiszen a tanítvány maga is átéli, hogy Ura
naponta megbocsát számára, így én is naponta megbocsáthatok a
testvérem számára. A bűnbocsánat a magasabb szintű probléma
megoldó eszköz. Ahol van bűnbocsánat, ott van igazi békesség.
Urunk tanítson minket megbocsátani, sérelmet elszenvedni, hiszen
az Úr Jézus is elszenvedte értünk a sérelmeket.
Taníts, Uram, meghajlani
1.
Taníts, Uram, meghajlani,
Mint szélben az arany kalász!
Hajoljak meg, ha Szentlelked
Reám fuvall s porig aláz!
2.
S dacos szívem ha ellenáll,
Midőn a Lélek rálehel,
Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg
Lelked tüzében égjen el!
3.
Mint bősz hullám, mely megtörik,
Ha parthoz űzi zúgó szél,
Úgy törjön össze szívem is,
Amint Tebenned partot ér!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése