Csendesnap

M

ilyen jó hálát adni, így kezdődik a mai zsoltár, és jól kezdődik, mert jó, hogy hálával van tele a szíve, ez tör belőle a felszínre (Zsolt 92,1-16). Más szemmel látja a világot, mint mi. Aki az Úrral kezdi napját, akinek természetes a Vele való kapcsolat, az nem a rossz dolgot látja csupán, hanem felismeri a rossz mögött is a jót. Bizony, mi hányszor morgolódunk, semmiben nem látunk jót, azonban aki az Úrra tekint, az mindig jót lát, mert az Úr jó.

Ebben a hálaadásban rendszeres megtapasztalás elevenedik meg. A szerző napról napra átéli, hogy jó hálát adni, jó az Úrral közösségben lenni. Megvallja, hogy nincs jobb dolog, mint hálát adni és áldani az Úr nevét. Mert a hálaadásból megelégedettség árad. Pál apostol is azt tanácsolja, mindenért adjunk hálát (1Thessz 2,18). Mert lehet mindenért aggódni és nyugtalankodni is, amint Márta tette, de lehet hálát adni mindenért. Hogyan? A rosszért is lehetünk hálásak? Nem könnyű a rosszat, a kárt, a veszteséget hálás szívvel fogadni és megköszönni, de gyakran általuk is formál az Úr. Amikor kár ér, akkor látjuk meg igazán, hol tartunk.

Ez ének a szombatnapi tapasztalatokat fogalmazza meg. Meglátja a zsoltáros, hogy nagy ajándéka Istennek a szombat. Mert van egy nap, ami teljesen Róla szól. Meg lehet állni és elcsendesedve felfelé figyelni. A szombatnap csendesnap. Szükségünk van egy olyan napra, amit teljes egészében Istennek szentelünk, amikor Elé állunk, Vele beszélgetünk, szavára figyelünk és töltődünk. Ez a nap a vasárnap a számunkra, de csendesnappá alakítjuk-e? Vagy ebből is csak néhány perc jut az Úrra?

A szentíró számára csodálatos a reggel, mert az Úrral indul, jobban mondva, Vele indítja a napot. Mert rajtunk áll, hogy kivel vagy mivel kezdünk. A zsoltáros számára öröm az Úrral tölteni a reggelt, feltöltődik, megvidámodik. Így írja: „megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok” (5). Azt jelzi ez, hogy végiggondolja az Úr tetteit, először is mindazt, amit népe életében végbevitt. Mennyi minden örömteli és hálára késztető eseményről olvashatunk az Igében. Hálás-e a szívünk? Örömmel olvassuk-e a Bibliát, és azt látjuk-e mindig, mit is tett övéiért az Úr? Mert a Szentírás végig azt meséli el, hogyan törődik népével az Úr, miként formálja őket. Láthatjuk, miként ajándékozza meg Izráelt hazával, védi meg ellenségektől, majd küldi el számukra a Fiút. Öröm van-e a szívünkben? Látjuk-e, hogy nekünk küldte a Fiút, és így általa áldott lehet az életünk?

De benne van ebben a vallomásban az is, hogy az őt körülvevő világban is meglátja Isten dolgait. Tud szemlélődni, tud elcsendesedve gyönyörködni a fűszálban, egy kis virágban, a bogarak nagyszerű felépítésben, a madarak gyönyörű énekében. Meglátjuk-e még a minket körülvevő világ gazdagságát és szépségét?

Nemcsak a teremtett világban és Isten múltbeli tetteiben gyönyörködik, hanem az Úr szava is élmény a számára. Olyan, mint a méz, amit jó kóstolgatni, és megtapasztalja az ember, hogy egyre jobban átjárja lényét az íz. Az Ige is akkor adja a meg a mézet számunkra, ha időt szánunk rá. Fontos, hogy ne csak szakaszokra figyeljünk, hanem tudjunk megállni egy-egy szónál, mondatnál, mert így tárul fel előttünk annak mélysége. Ha így teszünk, megismerjük az Úr gondolatait. Jó megismerni Isten gondolatait, és meglátni azok mélységeit. Ehhez azonban foglalkozni kell vele. Ez nem azt jelenti, hogy mindig a Biblia fölött kell ülni, hanem azt, hogy egy szót, egy gondolatot megragadva egész napra magunkkal vihetjük. Munkavégzés közben is ízlelgethetjük, hogy mit is mond az Úr. Hogyan is gondolja Ő ezt? Mert az a jó, ha azt keressük, Isten hogyan gondolja.

A csendesnap arra is szolgál, hogy ne mások életével foglalkozzunk, hanem a sajátunkkal. Ne arra figyeljünk, hogyan alakul mások élete, hanem bízzuk magunkat Isten kezére. „Olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel” (11). Az Úr nélkül élők egy idő után összeroppannak, de gyermekét az Úr erőssé teszi. Azt üzeni, hogy a hívőnek is lesz mindig problémája, de nem roppan össze alatta, mert az Úr erőssé tesz. Vagyis az Istennel való kapcsolat által képessé válok a problémák megoldására. Nem azok győznek le, hanem én győzedelmeskedem felettük. Sőt, az Úrral még öregkorban is lehetünk alkotóképesek.

Továbbra is az Úr Jézus van szemeink előtt, mégpedig úgy, mint a legnagyobb főpap (Zsid 7,1-10). Őt nem lehet senkihez hasonlítani. Papságát nem emberi vonalból eredezteti, nem Lévi törzséhez köti, hanem Melkisédekhez. Ő Ábrahám vándorlása idején munkálkodott, az Úr elhívottját megáldotta. Ábrahám Isten elhívottja, az Ő képviselője volt a földön, mégis Melkisédek áldotta meg őt. Ezzel Ábrahám kifejezte, Melkisédek a nagyobb, ezért még tizedet is adott a zsákmány legjavából. Tehát nem a hitványakat adta oda, hanem a legjobbat. Mert Istennek adni mindig a legjobbat érdemes. Ábrahám meglátta Melkisédekben az Örökkévaló Istent, és ezért a legjobbat adta neki. Mi se adjuk alább, mindig tudásunk és értékeink legjavát adjuk az Úrnak.

Mivel Ábrahám már a lévita papságot is képviselte, személyében ők is tizedet adtak, illetve megáldattak Melkisédek által, világossá válik, hogy Krisztus főpapsága örökkévaló. Így azután az Ő áldozata tökéletes, áldása életet megújító. Minden vitán felül áll, hogy Jézus a nagyobb. Ezért jöjjünk Hozzá bizalommal, ahogyan már többször olvastuk. Bízzunk az Úrban, és lássuk meg, hogy áldozata a mi életünkre nézve is érvényes. Aki hittel veszi szavát, őszintén feltárja Előtte bűneit, annak megbocsáttatik minden vétke. Akinek pedig megbocsáttattak bűnei, annak Krisztusért örök élete van. Dicsérjük ma is az Urat mindazért, amit értünk tett. Köszönjük meg mindazt, amit életével és váltságművével megszerzett számunkra. 

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni

1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet dicsérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.

2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.

3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.

4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.

5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a füvek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.

6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.

7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.

8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamisságot soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.

Isten áldásával.