Mindenre van erő Krisztusban

M

oáb királya nem adja fel, és tovább próbálkozik (4Móz 25,1-19). Ha nem sikerült átokkal megrontani Isten népét, beveti a közös ünneplés, a buli taktikáját. Az ördög soha nem adja fel az Úr népe elleni harcot, és tudja, hogy a saját ünnepi alkalmaira való meghívással lehet esélye. Amit nem tud elérni fegyverrel, azt elvégzi szórakozás, közös ünnepség által. A vándorlásban elfáradt nép pihenésre és szórakozásra vágyik, úgy gondolják, egy jó kis vacsorából, közös táncból semmi baj nem lehet. Moáb terve bejött, lányaik elcsábították Izráel férfiait, akik nem látták meg, hogy ebből probléma lehet. Nem vették komolyan Isten korábbi figyelmeztetését, hogy ne házasodjanak össze más népek tagjaival. És ennek meglett a következménye. Az Úr haragjával néztek szembe, mert Ő nem engedi, hogy népe beolvadjon más népek közé. Izráel más, mint a többi nép, nekik világítani kell és a többi népek fiait az Úrhoz vonzani.

A gonosz ma is beveti ezt a trükköt, olyan helyekről küld számunkra meghívót, ahol nem az Úr akarata szerint vannak együtt emberek, ahol nem Isten dicsőítése folyik, hanem az emberi vágyak kielégítése. Az ingyen evésnek, ivásnak, a sztárvendégeknek ma is nagy a vonzereje. Azonban ilyen közegben könnyen el lehet esni, mert már nem az Úrra figyelünk, hanem azokra, akikkel együtt vagyunk. Ők hatnak ránk, könnyen kialakulnak kapcsolatok ilyen légkörben. Az ellenség fülünkbe súgja: miért ne lehetnének itt is hívő emberek. Meg majd a mi hatásunk által megváltoznak, hívőkké lesznek.

Ez a mostani szakasz arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem minden meghívást kell elfogadni. Mielőtt igent mondunk, fel kell tenni a kérdést: Az Úr akarja-e, hogy ott legyek? Velem jön-e oda az Úr Jézus? Ne arra figyeljünk, ki hív, mert akkor mi is csapdába esünk. Hiszen Izráelt is egy király hívta meg, és úgy gondolták, a király meghívását mégsem illik visszautasítani. Arra kell figyelni, mi lesz a tartalma annak az alkalomnak, ahová hívnak. Jelen lesz-e ott az Úr, és Őt dicsőíti-e, ami ott végbemegy? Lássuk meg, szabad meghívást visszautasítani, abból nem származik baj, de ha mindent elfogadunk, könnyen a bálványok csapdájába kerülhetünk.

A levél végén az apostol hálás a filippieknek azért, hogy törődtek vele és gondoskodtak róla (Fil 4,10-23). Mindezt nem úgy mondja, hogy panaszkodna, pedig nélkülöznie is kellett. Hiszen a fogságban azért mégsem volt különleges bánásmódban része. Sőt, azt sem kapta meg, amire szüksége lett volna. 

Leírja, hogy megtanult a körülményei közepette megelégedettnek lenni. Ha kell, tud bővelkedni is, de tud szűkölködni is. Egyik helyzetben sem kerül ki az Úr jelenlétéből. Ha van mindene, akkor nem bízza el magát, és tudja, mindent az Úrtól kapott. Ha pedig nélkülöznie kell, akkor sem veszíti el békességét, mert az Úr gondoskodik róla.

Mi tudunk-e ilyen rugalmasak lenni? Mennyire számít nekünk, hogy minden úgy van-e, ahogyan megszoktuk, mindenütt kielégítik-e igényeinket? Miért nem zúgolódik Pál? Miért nem befolyásolják a kényelmi szempontok vagy a megélhetési gondok? Mert Krisztusban van, még a börtönben is. Bárhová kerül, bármerre viszi útja, mindig és mindenütt az Úrban van. Ő a lételeme, és ezen nem változtat a fogság sem. Így azután az Úrtól mindenre kap erőt.

Csodálatos Ige ez: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Tudjuk kívülről. Igéslapot is készítünk belőle, de valóban így van-e? A mindennapi élethelyzetekben az szűrődik-e le, hogy van erőnk a bántást, a félretételt, a korlátozottságot is elviselni?

Megragadott az is, hogy Pál le tudja írni: mindene megvan, amire szüksége van, bővelkedik, sőt, feleslege van. Mikor mondjuk mi azt, hogy mindenünk megvan? Mikor mondjuk ki azt, hogy felesleggel rendelkezünk? Mi mindig újabb dolgokra vágyunk, úgy látjuk, nincs semmink, mindig venni kell valamit. A felesleg azt jelzi, hogy Pálnak nemcsak elég, amit kapott, hanem tud adni másoknak is. Miért? Mert Krisztusban megelégedett életű ember. Ha mi is átéljük a megelégedettséget, és kimondjuk, mindenünk megvan, akkor másabb lesz az élet. Mert ha sok megelégedett ember él a földön, akkor fog jutni azoknak is, akik ma éheznek. Akkor ők is odaférnek majd az asztalhoz.

Az apostol azt is tudja, hogy Isten betölti a filippiek minden szükségét az Ő gazdagsága szerint. Tehát ha megelégedve és hálás szívvel rábízzuk magunkat Urunkra, mi is átélhetjük, hogy betölti szükségeinket. De nem úgy, ahogyan azt mi gondoljuk, hanem az Ő gazdagsága szerint teszi ezt. Mert nekünk gazdag Urunk van, aki nem szűkmarkú. Dicsőítsük hát ezért mi is Urunkat. Éljünk a lehetőséggel, mert valóban mindenre van erő, a Krisztusban. Ha Benne maradunk, Ő megerősít a nehéz helyzetek elhordozására, a hűségre és a hálára.

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1. Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vériben van nagy erő.

Vágyol-e győzni a sátán felett?

E vérbe csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézusunk vériben.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

2.Oh, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Az Úr vériben van nagy erő.

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő.

Van erő ...

3. Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Az Úr vériben van nagy erő.

Tisztátalan szívet tisztára mos.

E vérben csodás az erő.

Van erő...

4. Szolgálni vágyol a Jézust talán?

Az Úr vériben van nagy erő.

Csak neki zengeni nap nap után!

E vérben csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

Isten áldásával.