Hiteles tanácsadó

E

bben a  fejezetben különféle fogadalmak és felajánlások megtartásának a szabályozása megy végbe (4Móz 30,1-17). Voltak nazíri és áldozati fogadalmak, amelyek betartása fontos volt. Lényeges, hogy amit önszántából tett az Úr előtt az ember, azt tartsa meg. Ezek a fogadalmak fegyelmezett életre neveltek, ma is fontos a fegyelem, az, hogy amit ígérünk, azt komolyan vegyük. Meg kell tanulnunk komolyan venni az Úr előtti elhatározásainkat, ne csak ígérjük, hogy többet olvassuk az Igét és szolgálunk az Úrnak, hanem tegyük is. Mi gyakran az életünk nehéz szakaszainál fogadjuk meg, hogy most már komolyan vesszük Istent. Elkezdünk gyülekezetbe járni, hallgatunk az Úr szavára. De amikor megoldódnak a problémák, rendszerint elfeledkezünk ígéretünkről, és minden marad a régiben. Benne van az is Igénkben, hogy amibe belefogunk, azt ne adjuk fel, hanem az Úrban bízva, az Ő erejére, segítségére támaszkodva menjünk tovább. A férfit erősíti és minden téren edzetté teszi, illetve a következő próbákra felkészíti az elhatározások megtartása. Arra nevel az Úr, hogy ne adjuk fel könnyedén azt, amibe belekezdtünk, hanem vigyük tovább, menjünk el a befejezésig.

Viszont a meggondolatlan fogadalmak ellen ad az Úr védelmet, az otthon élő gyermeknek a fogadalmát a szülőnek kell jóváhagynia. Miért? Előfordulhat, hogy olyat ígér a gyermek, aminek a teljesítésére nincsenek meg a feltételei. De ha jóváhagyták, akkor fönnáll a fogadalom. Így azután Isten népe között a gyermek is fegyelmezetté válik, így készül fel az életre. Megtanulja a komolyan venni a kimondott szót. Bizony, ma nem mindig tulajdonítunk jelentőséget szavainknak, nem mindig gondoljuk át, amit mondunk, és ezzel sok gondot okozunk. Azt még meg kell látnunk, hogy Istennek ma is van üzenete a családi életre vonatkozóan. Az újszövetségi házi táblák, amelyek Pál leveleiben találhatók, elmondják, hogyan is alakítsuk a párkapcsolatunkat, miként igazgassuk gyermekeink életét. Isten Igéje ma is világító szövétnek, ha nem figyelünk rá, sötétben járunk, sok nyomorúságot okozunk magunknak és egymásnak.

A zsidókhoz írt levél pedig továbbra is Jézusra mutat, Őt emeli mindenek fölé, és elmondja, hogy Ő számunkra az igazi megoldás (Zsid 2,5-18). Jézushoz nincs fogható a földkerekségen. Egyedül Ő hatalmasabb mindenkinél, nagyobb az angyaloknál, minden mennyei lénynél.

Azonban azt is felismeri, hogy az ember is fontos Isten számára, hiszen az életet is Tőle kapta. És ez megrendítő, hogy Isten akarta, hogy legyen föld és rajta élet, hiszen senki nem késztette a teremtés véghezvitelére. Szeretetből tette, mert tovább akarta adni Lénye tartalmát, kellett valaki, akit szerethet, aki felé áramolhat agapéja. A szentíró is belerendül és elcsodálkozik, különösen azon, hogy a bűneset után is van gondja az emberre, törődik vele. Az Ellene való lázadás után sem fordult el tőle, hanem továbbra is mindent megtesz érte. Ha nem így lenne, bizony, nagy bajban lennénk, hiszen Isten kegyelme nélkül örökre elvesznénk.

Az is megrendít engem, hogy az Úr Jézus értem vállalta a halált. Kész volt értünk megízlelni a meghalást Ő, Aki az örökkévalóságban élt. Eljött a mi világunkba, hogy megsemmisítse halála és feltámadása által az ördögöt. Jézus nem azt embert küldi halálba, mint az ördög, hanem meghal érte, hogy így mentse meg az örök haláltól. És ezzel a tettével szabadulást szerzett a halálfélelemtől szenvedők számára. Aki Krisztusban van, nem kell félnie a haláltól. Mert aki hisz Benne, annak örök élete van.

Azt olvassuk, hogy Jézusnak is szüksége volt a szenvedésekre, mivel földi testben élt. Mennyivel inkább nekünk is szükségünk van rá. Mi azonban menekülünk előle, azonban a szenvedés eszköz, ami által Isten formálja az életünket. A szenvedés neveli a kitartásunkat, akaratunkat. Ne meneküljünk előle, hanem építsük be életünkbe.

Az is megmelengeti szívemet, hogy az Úr testvérnek tekinti övéit, barátai lehetünk. És amikor meghalt, barátaiért adta az életét. Hányan adnák életüket értünk a barátaink közül? Ki szeret annyira, hogy kész lenne meghalni értünk? Ha arra jutunk, hogy nincs senki, aki kész lenne értünk a halált vállalni, lássuk meg, hogy mégis van. Ez a Valaki a názáreti Jézus. Ilyen Barátban érdemes és lehet is bízni. Kiben bízol? Jézusban? Vagy önmagadban, esetleg barátaidban, ismerőseidben? Bízz az Úrban, nem fogsz csalódni!

Nem fogsz csalódni, ezt írja a szentíró is, mert Jézus tud és akar is segíteni a bajba jutottakon. Hiszen maga is megtapasztalta, milyen küzdelmeken kell keresztülmennie az embernek. Átélte a gonosz támadását is a pusztában, ráadásul a halált is megtapasztalta. Így azután az Ő élete és szolgálata hiteles. Nem úgy adja a tanácsot, hogy közben fogalma sincs az adott problémáról, hanem úgy, mint aki maga is keresztülment próbákon, és győzött. Jézus élete és szava hiteles. Ezért vegyük komolyan, építsünk rá, és kövessük Őt.

 Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.