Örök üdvösség

B

iztos, hitet megerősítő bizonyságtétellel kezdődik a kilencvenharmadik zsoltár (Zsolt 93,1-5). „Uralkodik az Úr!” Így kezdődik, és ez nagyon határozott vallomás. Bármit mutasson a világ, álljon bárhogyan az ország helyzete, Isten uralkodik. A zsoltáros erről meg van győződve, és ez örömmel tölti el. Ez a bizonyságtétel erősítsen minket ma is, bármilyen helyzettel kell szembenézni, vagy bármilyen nehéz események történnek, rossz hírt kapunk, erősítsen a tudat: az Úr uralkodik. Az a jó, ha semmilyen történésnek sem engedjük, hogy ebből a tudatból kibillentsen bennünket. Mert ha Ő uralkodik, akkor nem a vak sors vagy a véletlen kezében vannak dolgaink, hanem a szent Isten kezében. Akinek az Úr kezében van az élete, nem kell félnie, hiszen Pál apostol ezt írja: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Rm 8,38-39).

Isten személyének leírásával, tulajdonságainak megjelenítésével bajban van a szentíró, nem tud mást, mint emberi fogalmakkal próbálja visszaadni mindazt, amit az Úrból megismert. Úgy mutatja be, mint öltözködő hőst, az Ő öltözete fenség, ez borítja be. Erőt övezett magára, ezért szilárdan áll a világ, nem inog. Ez nagyon bátorító, Isten erős keze irányítja a világot, ezért nincs bizonytalanság, nincs ingadozás. Bizony, szükségünk van erre a bizonyságtételre, mert a mi gyorsan változó világban gyakran úgy gondoljuk, minden bizonytalan, nincs biztos pont. Pedig van: maga az Úr. Nemcsak az életünk van biztos kezekben Nála, hanem a világ sorsa is. Nem engedi ki a kezéből az irányítást, biztosan haladunk az Úr Jézus visszajövetele, majd az ítélet és az új teremtés felé. Isten kezében van a jövő, ezért érdemes mindig Rá figyelni.

Minden természeti csodánál fenségesebb az Úr, ezt azonban akkor tapasztaljuk, ha el tudunk csendesedni. Csakis csendben, a belső szobában és lényünk mélyén élhetjük át az Úr fenségét. Jó, ha tudjuk szemlélni az Urat, tehát nem csupán letudjuk a csendességet, hanem teljes mértékben az Úr jelenlétébe helyezkedünk. Ilyenkor élhetjük át, hogy gyönyörködünk az Úrban. Az egyik zsoltár pont erre biztat, amikor így szól: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit” (Zsolt 37,4). Bizony, a gyönyörködésre időt kell szánnunk, de sok áldást kapunk, ha megtesszük.

Ilyenkor éljük át, amit a zsoltáros is vall, hogy amit az Úr megmond, az igen megbízható. De jó lenne, ha ezt mi is felfedeznénk és egyre jobban rábíznánk magunkat az Úr szavára. Aki alázatos és nyitott szívvel olvassa a Szentírást, maga is rádöbben, hogy megbízható az Ige. Sokan tapasztalták ezt előttünk, és mára sem változott a helyzet. Amit az Úr megmond, az úgy van, amit kijelent népe számára, az megtörténik.

Elizeus próféta idejében nagy éhínség volt Izráelben, és amikor már kétségbeejtő állapotok uralkodtak, a prófétán keresztül azt üzente az Úr számukra, hogy másnapra bőség lesz. Voltak, akik nem hitték, lehetetlennek tartották, hogy megtörténjen. Ám másnapra az Úr munkája nyomán az ellenség fejvesztve menekült, maga mögött hagyta a tábort, élelemmel és mindenféle személyes holmival együtt. Amikor Izráel népe meglátta, rádöbbent, hogy Isten gondoskodott róluk, és így szóltak: „Éppen úgy történt, ahogyan Isten embere megmondta a királynak” (2Kir 7,18). Ma is fogadjuk hittel Urunk szavát, bízzunk ígéreteiben, és hagyjuk Rá minden dolgainkat.

A szentíró rámutat, a törvény és az ószövetségi áldozat által nem érhető el a tökéletesség. Hiszen a pap maga is bűnös, neki is kegyelemre van szüksége (Zsid 7,11-28). A bűn miatt pedig állandóan ismételni kell az áldozatbemutatást, mind a maga, mind a nép vétkeiért.

Isten egy jobb megoldást adott a számunkra Jézus által. Az Ő áldozata örök és tökéletes. Mivel az Úr feltámadt, nem kell másra átruházni a főpapi tisztet. Jézus él, mindenkor él, kiáltja diadalmasan az Ige. Nekünk élő Urunk van, Aki ma is közbenjár érettünk. A feltámadott Úr esedezik övéiért. Adjunk hálát ezért, mert nagy erőforrás ez. Nem vagyunk egyedül küzdelmeinkben, Urunk mellettünk áll és esedezik értünk, így van lehetőségünk a győzelemre.

Jézus önmagát adta áldozatul, és ez örökre érvényes. Így azután egy jobb szövetségnek lett a kezesévé. Örök életet szerzett a számunkra. És mindazokat örökre üdvözíti, akik Általa járulnak Istenhez. Ezzel az Ige megerősíti üdvbizonyosságunkat és rámutat arra, hogy aki Jézusban, mint Megváltóban hisz, aki Általa megy az Atyához, annak örök élete van. Aki Jézusban üdvösséget nyert, attól azt senki és semmi nem veheti el. Örökre üdvözíteni tud, örökre. És merjük így érteni; ne magunkra, hanem az Ő tökéletes áldozatára nézzünk. Ha magunkra, tetteinkre, életünkre figyelünk, elbizonytalanodunk. Azonban az üdvösség nem a mi életünk érdeme, mi halált érdemlünk, mert a bűn zsoldja a halál. Azonban Jézus Krisztusban Isten kegyelmi ajándéka, az örök élet lett a miénk. Dicsérjük Őt ezért, és éljünk hálás és engedelmes életet.

Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.