Bizonnyal megsegít az Úr

 

H

óseás próféta könyvét kezdjük el olvasni (Hós 1,1-9). Nevének jelentése az Úr bizonnyal megsegít.  Az északi országrészben munkálkodott.  Isten utolsó követe a fogságra vitel előtt.  Milyen kegyelmes is az Úr, az utolsó pillanatban is szól, mert nem akarja, hogy elvesszenek. A név is üzen, „bizonnyal megsegít az Úr”, ez így van. De kit segít meg? Aki segítségül hívja Őt.  Tehát azért szól még az Úr, hogy bűnlátásra segítse őket. Mert csak az kér segítséget, aki látja a bajt. Aki úgy gondolja, minden rendben van, annak nincs szüksége segítségre.

Reménységet is jelent a próféta neve. Aki keresi az Urat, aki újat szeretne kezdeni az, ha hallja ezt a nevet megbátorodik, nem csügged el. Ott lesz előtte, ne add fel, ha őszintén keresed az Urat, Ő meg fog segíteni. Vigyük mi is magunkkal a próféta nevének jelentését, adjon reményt és biztasson, bármilyen elgyötört, vagy kiégett állapotban vagyunk is, Ő megsegít. A nehéz pillanatokat azért is engedi meg az Úr, hogy még jobban meglássuk, szoros kapcsolatra van szükségünk Vele. Át kell élnünk, hogy Nélküle semmire sem megyünk. Azonban ne adjuk fel, nem kell a mélységben maradni, ki lehet jönni Ő általa. Sátán azt súgja, innen már nem állsz talpra, elhagyott téged Isten. Azonban ne a hangokra, hanem az igére figyeljünk. Arra nézzünk mindig, amit az Úr mond: Mit is mond most? Megsegítelek. Az Úr Jézus többször így biztatja az elkeseredett embert, bízzál fiam, vagy leányom! Az mindig azt jelenti, ne add fel, én megsegítelek. Ezt követően pedig az addig megkötözött személy szabad lesz, átéli, hogy hite megtartja.

Hóseás az egész életét Isten szolgálatának szenteli. Házassága is Isten üzenetét láttatja. A parázna nő feleségül vétele, majd a tőle született gyermekek nevei látható módon jelenítik meg Isten üzenetét. Mindez azt mutatja meg, hogyan látja őket az Úr. Azt üzeni ezzel Isten, paráználkodik az ország. Nem szabadító Urát, hanem a bálványokat követi. Ez azért fontos, mert a nép úgy látta jó úton jár.  Azt is szem előtt kell tartanunk az ige nyomán, Isten más szempontok alapján értékel, mint a társadalom. Isten értékelésének a Vele való kapcsolat az alapja. Nem azt nézi milyen fejlett az ország, milyen magas az életszínvonal, milyen a tudomány, hanem azt nézi, a nép ismeri-e Őt, és kapcsolatban van-e Vele? Istennek az a lényeges, milyen Vele a kapcsolatunk? Szeretjük-e, és Őt követjük-e? 

Isten üzeni, ha nem térnek meg, eljön az ítélet. De Júdának megkegyelmez. Isten nem egyformán bánik a két országrésszel. Júdával még meg van a kapcsolat, Júdának még az Úr fontos, ezért megkönyörül rajtuk. Ez nem azt jelenti, hogy Asszíria nem fogja Júdát fenyegetni, de igen. Azonban az Úr megszabadítja őket. Aki az Úrhoz fordul, Benne bízik, megtapasztalja segítségét, szabadítását. Jó, hogy ma is Őt hívhatjuk segítségül.

Pál élete bizonyság erről, hogy Isten nem vetette el a népét (Rm 11,1-10). Ő is izráelita, és az Úr kiemelte a régi életéből, megismertette vele Önmagát és újjá tette. Isten keresi a zsidóságot is, azt akarja, hogy megismerjék, a názáreti Jézus a Messiás. Az Úr ma is keresi Ábrahám utódait, és eljön az idő, amikor felragyog előttük is a Krisztus. Isten még a mai kor emberét sem vetette el, ezt mutatja, hogy tart még a kegyelmi idő. Azt szeretné az Úr, ha végre már Hozzá kiáltanánk.  Fel kellene ismernünk, hogy egyedül nem megy, szükségünk van a kegyelemre, az új életre. Jézus nélkül nem boldogulunk. De vajon meglátjuk-e? Állandóan emberi próbálkozásokról hallunk, de nem látszódik, hogy odafordulnánk Istenhez, és kérnénk, könyörüljön rajtunk. Mindig mi akarjuk megoldani a problémát. Azt gondoljuk a gödörből magunk is kimászunk.

Az apostol reménységét az igéből meríti. Pál mindig az igéhez fordul, és a belőle nyert válaszokra alapozza az életét, és a tanítását. Illés történetét állítja elénk, és rámutat, amikor a próféta el volt keseredve, és úgy gondolta csak ő maradt hűséges az Úrhoz, Isten elmondja neki, van maradék. Abban a nehéz korban, amikor a nép többsége a bálványokhoz fordult, amikor a próféta tele van rossz tapasztalattal meg kell hallania, van maradék. Nagyszerű üzenet ez. Ne keseregjünk, és főleg ne csüggedjünk el, van maradék. Ma is vannak, akik meghallják az igét és átélik Isten kegyelmét. Ha talán úgy látszódik kicsi ez a szám, akkor is az igére figyeljünk, van maradék. Rajtam kívül is van maradék. Ne gondoljam, hogy én vagyok egyedül a hűséges.

Mi tehát a helyzet? Ismét az igére figyelve fogalmazza meg véleményét Pál. Jó, ha mi is megtanulunk az igén keresztül véleményt megfogalmazni. Jó, ha mindig az ige mutat utat, ad reménységet. Bármilyen szomorú is a helyzet, és azt látjuk, amit Pál is, hogy a többség nem látja meg Isten munkáját, hihetjük, hogy azért vannak, akik látják, és hittel elfogadják. Ma is vannak, akik felismerik, hogy Isten nélkül nem igazán élet az életük. A világ dolgaival elhalmozhatjuk magunkat, de életet, örök életet, üdvösséget az Úr ad. Isten mindig keres, és amikor rádöbbenünk, hogy ez a világ becsapott, és kifosztott, akkor Ő meghallja a kiáltásunkat. Mindent megtesz, hogy végre megismerjük Őt. A legnagyobb eredménye a sátánnak, hogy elérte, a legtöbb ember nem is érdeklődik Isten után. Meg sem fordul a fejekben, mi lesz, ha majd lejár az időnk? Hová kerülök? Sokan az ember megoldásaiban bíznak. Majd a tudomány meghosszabbítja az életünket, visszaadja egészségünket. Azért szól az evangélium, mert egyedül Jézus tudja megadni azt, amit elveszítettünk, amit a mai napig keresünk. Ő ad igazi és el nem múló életet, azoknak, akik hisznek Benne.

 

 

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

 

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

 

 

Isten áldásával.