Üdítő élet

I

sten lényébe tekinthetünk be mai Igénk által (Zak 8,1-8), amikor ezt olvassuk „Féltő szeretettel féltem Siont.” Tehát az Úr szereti népét, nemcsak az ószövetségit, hanem a mait is. Mégpedig féltő szeretettel félti, ami azt jelenti, hogy fél, hogy hűtlenekké válnak, hogy elszakadnak Tőle. Miért félti? Mert tudja, hogy amikor tőle elmegyünk az egyenlő a pusztulással. Melyik szülő örül annak, ha gyermeke elszakad tőle. Lukács evangéliumában az apa elengedi ugyan a fiát, de várja, és a szíve szakad meg, mert tudja, hogy mi történik vele az idegenben. Isten gyermeke csak otthon teljesedhet ki, csak Isten országa jelent számára oltalmat és biztosítja a növekedést a kibontakozást. A tanítvány számára a világ mindig a leépülést, a pusztulást jelenti.

A szövegben szereplő nagy harag azt az időszakot jelenti, amikor elfordult, hűtlenné vált Izráel. A bálványokhoz pártoltak, aminek következménye a lelki leépülés, majd a fogság lett. Azért haragszik az Úr, mert töretlenül növekedhettek volna, mert nem az Úr akarta, hogy fogságra jussanak. Ha megmaradnak az Úr iránti hűségben, a fogság sem következik be. Gyakran okoljuk Istent, mert nem jól alakul az életünk, de nem Isten akart abba az irányba menni. Miért engedte meg az atyám, hogy fia elmenjen, mondják az emberek? De miért kellett elmenni? Maradhatott volna otthon. Nemcsak a hűtlenség, hanem a hűség is lehet alternatíva. A maradás is lehetőség.

Csodálatos ígéretet kapnak a hazatértek, az életet újrakezdők: „Visszatérek a Sionra” (3). Sokak elkeseredtek és értelmetlennek látták az újrakezdést, Isten elhagyott bennünket, az itt lakó népek ellenségesen viselkednek, mi is lesz velünk? Nincs jövőnk. Erre válaszol az Úr, visszatér hozzájuk és köztük fog lakni, és így van értelme az újrakezdésnek, a munkának, a küzdelemnek, az életük kockáztatásának. Isten, hűség városává formálja Jeruzsálemet. Csakis Ő tudja hűtlen, nyugtalan szívünket hűségessé alakítani. Ma a hűtlenség jellemző a társadalomra. Nincs hűség a munkában, de nem ragaszkodnak már a munkavállalóhoz sem, a két nem közötti kapcsolatban is egyre kevesebbek számára érték a hűség. Ma inkább a váltás, a mozgás tapasztalható, pedig az embernek szüksége van a nyugalomra, az állandóságra, a hűségre. Milyen jó, hogy a mi Urunk hű. Ő nem változik. Számára a hűség ma is érték. Munkálja ki szívünkben az Úr a hűséget.

Az Úr felvázolja előttük az áldott jövőt, amelyben Isten jelentében újra lesz értéke az életnek. Az Úr megőrzi népét és ismét lesznek idős emberek a városban. Milyen jó olvasni, idős, beszélgető emberek a tereken. Nem bezárkóznak, nem a tévé előtt ülnek, hanem kimennek a város terére és beszélgetnek. Áldják istent hűségéért. Csodálatos ez, tudnak beszélgetni, tudnak megállni, csendben lenni és odafigyelni egymásra. Mennyire hiányzik ez ma. Kérjük, Urunkat könyörüljön rajtunk és adja meg számunkra is ezt a nyugodt, békés, boldog életet. Milyen csodálatos, hogy az öregek mellett ott találhatók a gyermekek, ők sem magukban vannak, nem is a számítógépek mesterséges világában, hanem egymással játszanak. Nagy dolog ez. Tudnak játszani, nem modern és drága kütyükkel vonulnak félre, hanem örülnek egymásnak és felszabadultan készülnek a felnőtt korra.

Valószínűleg mi is azt gondoljuk, mint akkor Izráel népe, ez lehetetlen, csodának kell ehhez történnie. Mit válaszol az Úr: „Vajon az én szemben is csoda lesz-e?”  Az Új fordítás szerint ez a vers így hangzik: „Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen.”  Adjon számunkra is reménységet ez az üzenet, az Úr számára nem lehetetlen az, ami nekünk annak tűnik. A kérdés az, vágyunk-e még ilyen életre vagy már mi teljesen belesimultunk a fogyasztói társadalomba, és minket is teljesen a média információi határoznak meg, vagy vágyunk, más, jobb, Isten lénye által áthatott életre.

Jézus az út az életre, az Atyához, nincs más. Csak rajta keresztül juthatunk örök életre (Zsid 10,19-24). Csakis Jézus vére, azaz út, amelyen keresztül Isten színe elé járulhatunk. Hiszen az Ő vére nélkül bűneinkben maradunk, csak az Ő vére tisztít meg minket minden bűntől. Sokfelé próbálják az embereket meggyőzni, hogy egy Isten van, de sokféle út vezet Hozzá, ám az Ige, Isten kinyilatkoztatása másról tesz bizonyságot. Jézust megkerülni, tudatosan kihagyni nem lehet, nekünk nincs más alapunk az Isten elé állásra, mint asz Ő kereszt áldozata, csak a kegyelem, ami megnyitja az örök élet kapuját.

Fontos, hogy ragaszkodjunk mindenkor az Úrhoz és az Ő ígéreteihez. A gonosz mindent elkövet, hogy elbizonytalanítson, de ne engedjük, vegyük hittel Urunk szavát, és bízzunk abban, Aki az életét is kész volt értünk odaadni. Mivel abban az időben volt nem könnyű megmaradni a hit útján, és ma sem könnyű, fontos, hogy a tanítványok segítsék egymást. Felelősek vagyunk egymásért. Tehát mi ne széthúzzunk, bomlasszunk, hanem bátorítsuk, hitben erősítsük a bátortalanokat, a bizonytalanokat. Ezt mindenki meg tudja tenni. Nem szükséges hozzá semmilyen előfeltétel, csak meg kell látnunk a másikat és mellé állni, lehet együtt olvasni és megbeszélni az Igét. Lehet közösen imádkozni. Ezt megtehetik azok is, akik egyedül élnek, de van közelükben hívő, bibliát olvasó ember, akkor lehet együtt olvasni. Ha így cselekszünk, megtapasztaljuk, aki mást felüdít maga is felüdül (Példb 11,25).

 Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet

1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.

6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

Isten áldásával.

Böjt helyett tettek

A

 fogságban élő zsidóság minden évben megemlékezett a templom lerombolásának évfordulójáról (Zak 7,1-14). Böjtöltek és sírtak. Siratták a templomot, siratták magukat. Viszont most már otthon vannak, megváltozott a helyzet, a templom is felépült, így kérdéssé vált számukra, továbbra is megtartsák-e ezt a gyásznapot. Látjuk, hogy nem maguk akarnak dönteni ebben a kérdésben, hanem az Úr házában szolgálatot végző papokhoz és prófétákhoz fordulnak. Ez jó, hogy az Urat kérdezik, de majd a válaszból kiderül, hogy van, amit nem is kell kérdezni, mert korábban már beszélt róla az Úr. Ezért kell nekünk is az Igét jól ismerni, hiszen kérdéseink többségére már ott van a felelet, hiszen az előttünk élt Isten népének is voltak kérdéseik, és az Úr megválaszolta azokat. Sok mindent másképp tennénk, ha előre keresnénk Isten akaratát, és tanulmányoznánk az Igét.

A választ Zakariáson keresztül adja meg számukra az Úr. Amikor ezt elolvassuk, úgy tűnhet, mintha nem a kérdésükre felelne az Úr. Pedig arra felel. Csak nem úgy, ahogyan gondolják, nem igennel vagy nemmel, hanem egy kérdéssel válaszol. Isten gyakran visszakérdez, Neki is vannak kérdései hozzánk, mint ahogy az Úr Jézus is gyakran kérdezett az Őt kérdezőktől. Senki ne gondolja, hogy Isten csak válaszol. Van, amikor kérdez, kérdése a lényünk mélyéig hatol és lerántja rólunk az álarcot. Most kérdeznek, de amikor ezt az ünnepet kialakították nem kérdezték. Nem tették fel a kérdést, hogy Isten ezt várja-e tőlünk, vagy valami mást? Mert könnyebb böjtölni, ünnepnapokat megtartani, mint megváltoztatni az életünket. Ma is sokan így gondolkodnak, elmennek karácsonykor a templomba, és örüljön az Isten, hogy ilyen kegyesek voltak, vetnek a perselybe, esetleg szerepeltetik gyermekeiket, aztán minden marad a régiben. A fogságban Isten igazi bűnbánatot várt, azt, hogy felismerik, minden azért történt, mert nem akarata szerint éltek. Ezt pótolták szertartással.

Az Úr azt üzeni, hogy még a fogságba menetel előtt megmondta népének, mit vár el tőle. „Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét! ” (Ézs 1,12-17). Itt a válasz, ezt már ők is ismerték, csak komolyan kellett volna venni. Igen ám, de ez húsba vágó lett volna. Könnyebb volt egy böjtnapot beiktatni, mint lemondani a tisztességtelen előnyökről, a gonoszsággal megszerzett vagyonról. Az Úr most sem vár mást, minthogy az Ő gyermekei másképp viszonyuljanak a pénzhez, hatalomhoz és egymáshoz, mint a világ fiai. Együttérzést és szeretetet vár az Úr, azt, hogy a másik helyzetével ne éljünk vissza, ne taszítsuk még mélyebbre a nyomorultat, hanem inkább segítsünk neki talpra állni. Legyünk mi is irgalmas samaritánusok, aki a súlyosan sérült ellensége mellett is megállt, ellátta sebeit, vállalta a gyaloglást, és még pénzt is költött gyógyulására. Urunk sem böjtöt tartott értünk, hanem életét adta bűneinkért, hogy új életet kezdhessünk, hogy üdvösségünk legyen. Rajtunk áll, bedugjuk-e a fülünket, mert nem akarjuk hallani az Atya hangját, vagy alázattal elkezdjük cselekedni akaratát.

A Zsidókhoz írt levélben folytatódik a fentebb megkezdett gondolatmenet (Zsid 10,8-18). Hangsúlyozza a szerző, hogy az Úr áldozatokat és ajándékokat nem akart. Igen, Isten egészen más, Ő nem az ajándékot várja tőlünk, és nem annak mértéke szerint viszonyul hozzánk. Ez ránk jellemző, aki többet fizet, azzal másképp bánunk. Az Úr azt várja, hogy legyünk készek akaratát teljesíteni. Számára ez a fontos, legyen kész a szívünk szolgálni.

Isten egy új szövetséget köt, amelyben a szívünket veszi kézbe, azt változtatja meg, és beleírja az Ő Igéjét.  Erre van szükségünk, hogy az Úr vésse szívünkbe az Igét, mert csak így tud minket kalauzolni.

Mindez az Úr áldozatán alapszik, Isten Jézus kereszthaláláért ígéri, hogy bűneinkről és gonoszságainkról többé nem emlékezik meg. Csodálatos ez a "többé". Ha egyszer őszintén megbántuk bűneinket, és leraktuk a kereszt tövébe, Isten nem emlékezik rá többé. Vagyis elfelejti. Mi sok mindent elfelejtünk, amit nem kéne, ami bosszúságot okoz, de a sérelmekre, a másik vétkére jól emlékszünk. Az igazi bocsánat ez: többé nem emlékezem. Végezze el szívünkben az Úr ezt az igazi megbocsátást.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.

Itt vagyok, Uram!

M

ár láttuk, hogy a külső körülményeket úgy alakította az Úr, hogy kedvezők legyenek népe számára (Zak 6,9-15). Ezáltal vált lehetővé a hazatérés, majd az otthoni helyreállítás is. Azonban nem mindenki ment haza, voltak, akik úgy felépítették az életüket, hogy nem akarták feladni mindazt, amire eljutottak, ők nem vállalták a semmiből való újrakezdést. Ők nem  értették meg, amit a tanítványok felismertek, hogy az Úrért megéri mindentől elszakadni, megéri mindent, ami eddig fontos volt, feladni. Tulajdonképpen itt kezdődik a tanítványság, feladom az Úrért, Isten országa gazdagságáért, ami eddig fontos volt, amire eddig alapoztam az életemet. Nagyon lényeges a belső elszakadás, azaz a szívünk, a lényünk szabad legyen mindattól, amit a világ kínál. Ha ez megvalósul, képes leszek mindenkor követni Uramat. Sokszor köt és lehúz még bennünket ez a világ, a kényelmes élet. Nehezen mozdulunk meg, pedig Urunk állandó mozgásban volt. Ő nem rögzült egy darabka földhöz, vagy lakás, vagy fizetés nyújtotta biztonsághoz, hanem ment, amerre az Atya küldte. Ment és kereste az elveszettet, mert számára az volt a lényeges, hogy megtalálja és hazavigye őket. Mennyire rögzül a szívem a magam kialakította biztonsághoz? Tudok-e teljesen az Úrban bízni?

A fogságban maradtak figyelemmel kísérték az otthoni történéseket, és adományt küldtek a templom építésére. Zakariás feladata, hogy azt átvegye, majd koronát készíttessen belőle, és azt Jósua fejére tegye.  Ez az esemény azt üzeni, hogy Isten velük van, és ezáltal tartósan megszervezhetik az életüket. Nem kell félni, hogy munkájuk, törekvéseik hiábavalókká lesznek. A megkoronázott Jósua képe az Istentől választott és megáldott lelki vezetőt jelenti. Ne féljenek, lesz főpap, lesz, aki a népet Isten Lelke és igéje által formálja. Mert szükség van a lelki építésre, a lélekben való növekedésre. Akkor válnak képessé az újjáépítésre, ha lelkileg is növekednek.

Sőt, nemcsak most lesz, aki a nép élére áll és vezeti, hanem az Úr ad folytatást, ad jövőt. Ez szükséges, hiszen könnyen elveszíti reménységét még Isten népe is. Olyan hamar elkeseredünk, és nem látjuk a jövőt. Ha nincs jövőképünk, a jelen értelmetlenné válik. Az Úr üzeni, van értelme hiteteknek, küzdelmeteknek, mert hosszútávra tervezek veletek. Jön a sarjadék, akiről nem tudjuk pontosan, ki lesz. De jön a jelenlegi vezetők után más. Lesz folytatás, lesz, aki átveszi a mostaniak helyét. Benne van az is, hogy a jelenlegi generáció ideje lejár, de velük nem ér véget az élet, jönnek mások, akik a megkezdett munkát befejezik. Így van ez ma is, Isten gyermekei soha nem fejezik be Isten országa építését, mindig jönnek, akik továbbviszik a munkát. Minden korban megvan a feladat, mindig kell építeni a lelkeket, mindig kell hirdetni az evangéliumot. Soha ne keseredjünk el, mert az Úr mindig hoz elő hűséges munkásokat, akik mentik a lelkeket, viszik tovább az evangéliumot. Amíg itt vagyunk, mi is vigyük tovább, adjuk át környezetünk számára az élet Igéjét.

A Sarjadék azonban már előremutat a Messiásra, a mi Urunkra, aki önmagában egyesíti a király és a főpap tisztségét, és hűségesen szolgál, és uralkodik népe fölött. Jézus a mi királyunk. Azért jött, hogy uralkodjon életünk felett. Ez azt jelenti, hogy Ő mondja meg, mikor és mit tegyünk. Az Ő uralkodása és szolgálata által lesz egyetértés közöttünk, lesz harmónia Isten gyermekei között. Csodálatos ez, de lássuk meg, hogy Jézus nélkül nincs egyetértés. Csak akkor valósul meg, ha mindnyájan feladjuk saját akaratunkat Jézus előtt. Családban is csak akkor lesz békesség és harmónia, ha mindenki Jézust tartja a legfőbb tekintélynek, ha önmagát kész alávetni mindenben az Úr akaratának.

Az ószövetségi törvény, az áldozatok nem adtak igazi megoldást az ember számára (Zsid 10,1-7). Az áldozatok inkább csak emlékeztettek a bűnökre, bűnös állapotunkra, de nem tudtak megtisztítani. A szentíró hangsúlyozza, hogy lehetetlen, hogy bakok és bikák vére bűnöket töröljön el.  Az áldozatok, a törvények betartása nem tesz tökéletessé. Vagyis sem a vezeklés, sem a tudás, a nevelés nem hoz az emberben változást. Sőt erőszakkal, kényszerrel sem lehet az embert megváltoztatni. Csak belülről van esély megváltoztatni valakit, azonban ezt a változást csak az Úr képes elvégezni. Ő tud újjá formálni. Szentlelke szül újjá, és ez az igazi megoldás, amikor a Lélek újjá formálja a szívünket. Azért jött el az Úr, hogy ezt elvégezze. De ezt sem kényszeríti ránk, hanem azt akarja, hogy felismerjük, szükségünk van erre a változásra, szükségünk van újjászületésre.  Látom-e, hogy nekem van szükségem a változásra, gyakran úgy gondoljuk nálunk minden rendben van, és ahhoz, hogy békesség, megértés, összhang legyen, másoknak kell változni. Az Úr azonban arra akar rádöbbenteni, hogy nekem van szükségem a változásra. Ne legyek megelégedve magammal. Messze van még a tökéletesség, pedig az Úr azt kérte, legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes.

A hetedik versben szereplő személy az Úrról tesz bizonyságot, Róla van írva a tekercsekben, és Ő készséggel áll az Atya elé, hogy engedelmeskedjen, hogy tegye, amit Isten kijelentett. Ez számunkra is példaértékű, ezt várja tőlünk is az Úr, legyen bennünk ilyen készség: Itt vagyok Uram, hogy teljesítsem akaratodat. De megvan-e bennünk ez az indulat? Oda tudunk-e most is állni: Itt vagyok, Uram? Vagy már megterveztük, mit is fogunk ma cselekedni, elkészítettük az elvégzendő dolgok listáját, azonban jó lenne, ha most eldobnánk a saját listánkat, és ezzel a készséggel borulnánk Urunk elé: itt vagyok, kész vagyok tenni, amit mondasz, amit rám bízol.

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!

1. 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!' Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.

Bűntörlő erő

A

z Úr üzenetét nem mindig könnyű megérteni, mai napi szakaszunk olvasása során is látjuk ezt, azonban Zakariás legyen a példa számunkra (Zak 6,1-8). Ő nem adja fel, amikor nem ért valamit, hanem még több időt szán az Úrra, és Tőle kérdezi a feleletet. Mai világunk hajt bennünket, mint a felügyelő a rabszolgát, nem enged időt arra, ami a legfontosabb számunkra. Kevés szabadidőnket pedig telizsúfolja rengeteg érdekes hírrel, zúdítja ránk az információt, sokféle programot kínál, így nem marad időnk, erőnk az Úrra. Lássuk meg azonban, hogy számunkra az Ige a legfontosabb, általa táplálja az Úr lényünket. Hiába fogunk sok információt gyűjteni, sokféle dologgal elfoglalni magunkat, ha nem szakítunk időt az Úrra, instabilakká válunk.

Zakariás ismét olyan képanyaggal találja magát szembe, amelyet nem tud feloldani, nem látja a magyarázatát. Ám nem esik kétségbe, hanem fölnéz, ez azt jelenti, hogy Istenhez fordul segítségért. Ez nagyon lényeges, hiszen Ő az Ige gazdája, ez az üzenet is Tőle származik. Ő tudja igazán, miért indul ki az Ige, mi a célja vele. Ha nem értjük, bátran kérdezzünk, és az Úr készséggel válaszol.

Bizony, mi még nehezebben értjük ezt a részt is, mint a próféta, azonban azt látnunk kell, hogy az Úr tartja kezében a föld minden történését, az események az Ő kontrollja alatt vannak. Népéről egy pillanatra nem veszi le tekintetét. Ez az esemény is csak Izráelen keresztül érthető, az Úr népe számára jelez, nekik üzen. Őket akarja bátorítani. A hatodik versből láthatjuk ezt, amikor Zakariásnak elmondja az Úr, hogy a lovasok észak földjén megnyugtatták lelkét. Vagyis a lovasok az Úrtól kaptak megbízatást, és azt elvégezték, ennek következtében a választott nép tagjai bátran nekifoghattak a templom és a város, illetve egész földjük helyreállításának. Ez a látomás üzeni, nyugodtan végezzék dolgukat, ne féljenek, mert az Úr alkalmassá teszi a körülményeket. Mi is csak az Úrra nézzünk, és végezzük bátran, amit ránk bízott. A körülményeket Ő teszi szolgálatra alkalmassá, mi csak hirdessük az Igét.

Az ötödik versből értjük meg talán jobban ezt a látomást, amelyet most az Egyszerű fordításból adok közre: „Ez az ég négy szele. Az egész föld Urának színe előtt állnak, hogy parancsait teljesítsék. Most jöttek ki onnan, és indulnak a négy világtáj felé.” Zakariás kérdésére, hogy mik is ezek a lovasok, megtudjuk, az ég négy szele. A szél jelenti Isten Lelkét is, János evangéliumában is úgy beszél róla az Úr, hogy a Lélek szél, ami oda fúj, ahová akar. Tehát a lovasok az Úr Lelkét viszik, vagyis Isten maga avatkozik be népe érdekében. A Szentlélek az Úr nevében indul, és Őt szolgálja. Elvégzi küldetését, nem tér vissza üresen. A Lélek így végzi el a mi életünkben is munkáját, Ő szül újjá, hogy megismerhessük Istent, és képesek legyünk akarata szerint élni. Kérjük Urunkat, hogy járja be ma is a Lélek a földet, járja át életünket, mert maradandó változást Ő tud bennünk végbevinni. Egyedül a Szentlélek képes új emberré formálni és elvégezni bennünk, hogy most már Ő legyen a középpontban.

Csodálatos az újszövetségi igénk, mert rámutat, hogy Jézus a mennybe ment, ahol az Atya színe előtt értünk cselekszik (Zsid 9,23-28). Itt is értünk cselekedett, hiszen értünk mutatta be áldozatát, amely örökre érvényes. Vérének bűntörlő ereje van. Azért jelent meg, azért jött el a mi világunkba és vált emberré, hogy ellenségünket eltörölje. Mert az ember legnagyobb ellensége nem a másik ember, hanem a bűn. A másik embert el tudja pusztítani, még önmagát is, de a bűnnel nem boldogul. Azért jött Jézus, hogy rámutasson, minden problémánk oka a bűn. A megoldás az Ő áldozata, a kereszten győzelmet aratott a bűn felett. A mi szemléletünket is átalakítja, és azt üzeni, ne egymás ellen, hanem a bűn ellen harcoljunk a Szentlélek által. Mivel Ő győzött, lehetséges nekünk is győzni felette. Ha megváltozik gondolkodásunk, és immár nem egymást akarjuk legyőzni, rendeződhetnek dolgaink, helyreállhatnak kapcsolataink.

Fontos még azt látni, hogy a halált nem kerülhetjük el, csak esetleg, ha megéljük az elragadtatást, de mivel annak idejét nem tudjuk, be kell kalkulálnunk a halált. Nem kell félnünk, mert az Úr meghódoltatta. Figyeljünk arra is, hogy életünk idejét az életrendezésre kaptuk, mert oda kell majd állni az Úr elé ítéletre. Aki megtapasztalja bűnei bocsánatát, az úgy állhat oda, hogy Krisztusban el van rejtve. Azzal a tudattal lehetünk jelen, hogy Urunk magára vette szennyes ruhánkat, megbékéltette Atyánkat. Igen, mert Jézus vére bűntörlő vér. Aki tehát megvallja bűneit, az tiszta lesz és szabad. Használjuk ki az időt, és így készüljünk az Úr elé állásra. Dicsérjük Urunkat, hogy nem kell félnünk ettől a naptól sem.

 Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.

Örökkévaló élet

A

z ötödik fejezet első verseiben láttuk, Isten számára fontos, hogy a gyülekezetben a becsület és a tisztesség érvényesüljön. Gyermekei, népe élete nem épülhet hazugságra, lopásra, igazságtalanságra. Ha ezek a dolgok tapasztalhatók, az Úr megítéli a vétkeseket, és a kapcsolatok rendezésére szólítja fel őket. Lényeges a rendezés, amit lehet, rendezni kell. Ebben az esetben vissza kellett adni a tulajdonosnak azt, ami az övé.

A mostani részben tovább vezet az Úr bennünket, mégpedig egy teljesebb megoldás felé (Zak 5,5-11). Nem elég látni a vétket, nem elég törvényekkel rendezni az igazságtalanságot, hanem mélyebb, hatékonyabb megoldás szükséges. Az Úr tudja, hogy a törvények, vagy a büntetés nem igazán oldja meg tartósan a problémát. Az elrettentés csak egy darabig működik, bár annak sincs mindenkire hatása.

Mit lehet akkor tenni? Isten úgy határozott, hogy a bűnt, a gonoszságot távolítja el népe életéből.  A prófétának adott látomás azt fejezi ki, hogy az Úr eltávolítja a gonoszságot. Kiemeli a nép köréből, és idegen földre viteti. Ebben benne van az az üzenet, hogy mi nem boldogulunk a bűnnel, az Úr beavatkozására van szükség. Hasonló esemény megy végbe, mint amikor a főpap a nép bűneit a bak fejére helyezte, majd azt kiűzték a pusztába. Átadták a baknak, és az magára vette és elvitte a bűnöket. Itt is az Úr távolítja el a bűnt.

Mi már tudjuk, hogy bűneinket az Úr Jézusnak adhatjuk át, Ő is kivitte, mégpedig a Golgotára, és ott fizette ki az árát. Az is fontos számunkra, hogy a teljes megoldás Jézusban a szívünk átalakulása. Mert végső soron nem az a megoldás, hogy mindazt, ami bűn, eltávolítsuk, mert steril környezetben könnyű hűnek lenni, tanítványnak maradni. Másrészt annyi gonoszság, tisztátalanság vesz minket körül, hogy nem is lehet eltávolítani. Nem tudunk bűnmentes, tiszta környezetet kialakítani, ezért a megoldás az Úr szabadítása, amiben új szívet kapunk, és általa képesek leszünk ugyanabban a környezetben másképpen élni.  A Jézus Krisztustól kapott új természet már tud másként élni. Megtapasztaljuk, hogy képesek leszünk nemet mondani a világ csábítására, megtanuljuk használni a készülékek kikapcsoló gombjait, mértéktartóvá válunk a telefon és a számítógép használatában, időt nyerünk egymás számára. Az Úrtól kapott új természet által új kapcsolat alakul ki Urunkkal és egymással is. Megtanulunk csendben lenni, most már értékelni fogjuk a csendet, le tudunk ülni egymás mellé, és értékké válik az együtt töltött idő, a beszélgetés. Jézus Krisztusban új értékrendet kapunk.

Ebben a világban minden véges (Zsid 9,15-22). Naponta tapasztaljuk, hogy romlik, bomlik körülöttünk minden. Itt a tél, a tavasszal gyönyörűen virító virágok elszáradtak, de elpusztulnak kedvenc állataink, és elhalnak az emberek is. Igénk azonban arról beszél, hogy Jézus Krisztus által örökkévaló élet ígéretét kaptuk. Csodálatos ez, Isten világa örökkévaló. Nem változik, és nem szűnik meg soha. Az Atya világában az értékek is örökkévalók. Ebbe a világba azonban csak Jézus által lehet bejutni. Oda a bűn nem kerül be, ezért szükséges bűneink bocsánata. A szentíró hangsúlyozza, hogy vér nélkül nincs bűnbocsánat. Tehát az örökké tartó életre való bejutás sokba került az Úrnak, saját életébe. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől. Olyan fehérek lehetünk, mint a gyapjú. „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7).

Legyünk hálásak Urunknak kegyelméért, és örömteli reménységgel éljünk ma is. Ebben a pusztuló világban vándorok vagyunk, nem itt van a végállomás, hanem az Út az örök életbe vezet. Aki Jézus Krisztusban hisz, annak az élete oda tart.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.

Tiszta élet

F

olytatódik a látomássorozat, az Úr formálja és alakítja általuk népét (Zak 5,1-4). Üzeni, hogy Őt nem lehet megtéveszteni, nem lehet becsapni, és nem tűri, ha az igazságtalansághoz a nevét is felhasználják. Szeretünk gyakran az Úr nevével vagy egy bibliai Igével takarózni. Sokan az Igét használják fel, hogy életük kuszaságait elrejtsék vagy igazolják. Azonban az Úr ezeket leleplezi és megítéli.

A könyvtekercs, amit Zakariás lát, körülbelül tíz méter hosszú és öt méter széles, mindkét oldala tele van írva. Az egyik oldalán a tolvajokra, a másikon a hamisan esküvőkre vonatkozó átok található. Mindezt akkor értjük, ha tudjuk, hogy amikor a nép Babilonba került, a betelepített népek és az otthon hagyott egyszerű emberek birtokba vették a megüresedett házakat, az elhagyott földeket. A hazatéréskor azonban a régi tulajdonosok vagy leszármazottaik igényt tartottak tulajdonukra. Azonban akik most használták a földet, különösen, ha az kiváló minőségű volt, nem akarták visszaszolgáltatni. Így azután peres eljárásokra került sor, és gyakran Isten nevére esküdtek, így próbálták igazolni, hogy ez mindig az ő birtokuk volt.

Isten azonban most a próféta által leleplezi ezeket és rámutat arra, hogy Isten országában nem történhetnek ilyen dolgok. Ami nem az enyém, azt vissza kell adni. Bizony akkor is voltak, akik mások nyomorúságából hasznot húztak. Sokan meggazdagodtak, mint ahogy ma is így van ez. Sokaknak jelentett előnyt a rendszerváltozás után az a vagyon, amit valamikor az eredeti tulajdonostól elvettek. Spekulációk mindig voltak, mindig akadtak, akik mások nyomorúságát használták ki a maguk javára. Azonban mindezek nincsenek rejtve az Úr előtt. Ő tudja, mi az alapja gyarapodásunknak, és egyszer megítéli életünket. Az Urat nem lehet megtéveszteni, és még a Rá való hivatkozástól, a Bibliaidézésétől sem érzékenyül el. Ő tudja, mi van a szívekben, mi van az emberben.

A látomás azt jelenti, hogy még van idő a megtérésre. A tekercs üzenete, Isten ismeri az életünket, időt ad, hogy vállaljuk magunkat, majd rendezzük bűneinket, rendezzük, ami az Ige alapján bűn.  Fontos meglátni, hogy Isten Igéje örök, Ő nem igazodik a korszellemhez, hanem mindig ugyanazzal a mércével mér. Ez így van ma is, a tíz Ige ugyanúgy érvényes, mint korábban, és zsinórmérték a számunkra. Csodálatos, hogy Isten azért küldte a Fiút, hogy még most rádöbbenjünk bűneinkre, és kérjük az Ő bocsánatát, illetve most már éljünk igeszerűen.

Folytatódik a Zsidókhoz írt levél, benne az új szövetség bemutatása, illetve  tökéletességének leírása (Zsid 9,8-14).  Úgy történik mindez, hogy rámutat a szerző az első szövetség elégtelenségére, hiszen ott mindig meg kellett ismételni az áldozatokat. Egy áldozat bemutatása nem volt képes teljesen és örökre megtisztítani az embert. Sőt, ezekhez különféle rendelkezések járultak, mintegy megerősítésként arra nézve, hogy Isten megbocsát számukra.

Most azonban eljött az Úr Jézus, és nem bikák és bakok vérét vitte be a szentélybe, hanem tulajdon vérét. Az Ő vére örök váltságot szerzett. Ezt már nem kell megismételni, mert tökéletes, azaz örökre érvényes, és minden bűn fölött ereje van. Amennyiben megbánjuk vétkeinket, az Ő vére megtisztít minket minden bűntől. Csodálatos tisztítószer az Úr vére, nincs olyan szenny, amit ne vinne ki, ami visszamaradna. Azonban ehhez őszintén meg kell bánnunk, őszintén kell vágyni a bűntől való szabadulásra.

Jézus azért tisztít meg, hogy megtisztult életünkkel az élő Istennek szolgáljunk. Nagyon lényeges ez, a kegyelem nem azt jelenti, az Úr mindig megbocsát, élhetek, ahogy akarok, hanem azt, hogy amikor megtapasztalom a bocsánatot, átélem lényem megtisztítását, Neki éljek. Akkor marad tiszta a szívem, ha most már az Ő akarata szerint élek. Jézus, amikor megbocsát a házasságtörő asszonynak ,ezekkel a szavakkal engedi útjára: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz” (Jn 8,11)! A múlt el van törölve, ezért mostantól élj másképp, már nem élhetsz úgy, ahogy eddig éltél. Mindezt úgy mondja Urunk, hogy szava által képessé is tesz erre az új életre.

Csodálva, imádva tekintek

     

Csodálva, imádva tekintek kegyelmének tengeribe,

és hallgatom édes örömmel, mit róla tanít az ige.

Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám.

Bizalmamat benne vetem, reménységem Jézus csupán.

Óh mennyi időt veszítettem,sóhajtva a terhek alatt,

De hogy magam Ő neki adtam, vállamról a súly leszakadt.

Szent vére...

Gyöngéd keze szívemet érte:"Meggyógyítalak, fiam én"

S megfogva ruhája szegélyét, erő s öröm szála belém.

Szent vére...

Most vélem a béke királya,Vezéreli lépteimet,

S oly édes az ajkin e szózat:" Békém adom én teneked!"

Szent vére...

Isten áldásával.

Az Úr Lelkével

A

z Úr angyala Zakariást felébreszti, azaz jelzi, hogy még jobban figyeljen, mint eddig. Igen, könnyen ellankad a figyelmünk, ezért szükségünk van arra, hogy az Úr fölrázzon, illetve mi is harcoljunk a tompaság, a megszokottság ellen. Kérjük, az Urat Lelke által tartson minket mindenkor éberen akár hallgatjuk az Igét, akár éljük. Ébernek kell lennünk, mert a sátán mindent megtesz, hogy elaltasson minket. Az altatásban nagy szerepe van a jólétnek, és a médiának. Azonban az Úr mindig éberségre ösztönzi övéit. „Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt” (Lk 21,36).

Az elé tárt szimbólumok jelentését nem ismeri a próféta, és ezt őszintén elismeri. Ez megragadó, mert nem szégyelli, hanem meri vállalni, hogy ő sem tud mindent. Amit pedig nem tud, azt a megfelelő helyen, a legilletékesebbtől, az Úr követétől kérdezi meg. Isten országában mi sem értünk mindent, sőt sok minden van, amit még nem ismerünk az Igéből és Isten terveiből. Azonban mi is kérdezhetünk. Aki kérdez, az kap választ az Úrtól. Legyen bennünk érdeklődés, merjünk kérdezni Urunktól.

Az Úr ezen szimbólumok által azt üzeni Zerubbábel helytartónak: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel” (6). Ez az üzenet azért hangzik el, mert megkísértette Zerubbábelt és minket is megkísért, hogy a hatalomra építve, erőszakhoz folyamodva vigyük győzelemre Isten ügyét. Ezzel szemben az Úr azt kéri, hogy ezek helyett az eszközök helyett, támaszkodjunk a Szentlélekre. Ő a szívekben végzi munkáját, nyugodtan rábízhatjuk magunkat és dolgainkat. Az eredeti szó emberi erőfeszítést is jelent, tehát azt is kéri az Úr, hogy ne mi okoskodjunk, erőlködjünk, hanem kérjük az Ő segítségét. Gondoljunk húsvétkor a sírhoz siető asszonyokra, akik azon tanakodtak, hogyan kerül el a sír száját elzáró hatalmas kő. Amikor azután feltekintettek látták, a kő el van hengerítve. Nem volt szükség okoskodásra, emberi ötletekre, mert az Úr cselekedett.

Az Úr kijelenti, hogy a helytartó rakta le az alapkövet és helyezi el a zárókövet is. Minden akadály ellenére, emberi erőszakos cselekmények nélkül fogja az Úr tervét megvalósítani. Mi is gyakran hajlamosak vagyunk erőszakhoz folyamodni, ha azonnal nem érünk célt. Hányszor erőszakosan lépünk fel még gyermekeinkkel szemben is, ha azonnal nem teszik, amit mondunk. De Isten népét megkísérti a hatalomra való támaszkodás is, igénybe veszi a hatalmat céljai elérésére. Az Úr azt kéri tőlünk is, ne tegyük, hanem bízzunk őszintén Benne. Jézus sem támaszkodott a földi hatalom segítségére, hanem kizárólag az Atyára támaszkodott.

Merjünk bízni a gúnyolódások közepette is, hiszen gyakran kigúnyolják az Úr gyermekeit, gondolván, úgysem tudják terveiket megvalósítani. Hiszen a tanítványok gyakran kicsiny kezdetből indulnak, piciny mustármagot hintenek szét, amely nem sok jóval biztat, azonban tudjuk, hogy eljön az idő, amikor nagy fává cseperedik.

Kiderül, hogy a próféta több mindent nem tud, azonban nem szégyell ismét kérdezni. A válasz Isten szolgájáról szól, akiket nem igazán tudunk beazonosítani. Talán azokról van szó, akikről a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében olvasunk (Jel 11,1-14). Mindezek azt jelzik, hogy Istent nem kell félteni, minden korban lesznek bizonyságtevői, akik az Ő akaratát hirdetik, még a legnehezebb időkben is. Arra figyeljünk, hogy mi is hű tanúk legyünk, a magunk idejében és a magunk helyén.

Az első szövetség rendjéről ír a levél szerzője, és benne felvázolja a templomban zajló istentisztelet rendjét (Zsid 9,1-7). A lényeg a szentek szentje ahová a főpap léphet be, egy évben egyszer, amikor a maga és a nép tudatlanságból elkövetett vétkeiért mutat be áldozatot. Ezt tette Urunk is, a kereszten, amikor imádkozott: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Igen, a felbőszített nép nem is tudta, hogy a legnagyobb jót utasítja el magától. Felbiztatták őket, elveszítették józanságukat, és olyat tettek, amit később keservesen megbántak. Milyen jó, hogy a tudatlanságból elkövetett bűnökért is mutatott be áldozatot az Úr. Így vált lehetővé pünkösdkor, a nép bűnbánata és megtérése. Így lesz számunkra is lehetséges, hogy őszinte bűnbánattal jöjjünk, és megtapasztaljuk az Úr bocsánatát. Azonban a zsidókhoz hasonlóan, bizony mi is gyakran úgy utasítjuk el az Úr közeledését, hogy nem is ismerjük sem Őt, sem amit kínál. Urunk könyörüljön, hogy időben megragadjuk kegyelmét.

 Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.