Az Úr a Pásztorom

 

E

ljött Áronnak és a fiainak a felszentelése (3Móz 7,22-9,24). Az egész gyülekezet részt vesz benne. A szent sátornál megy végbe ez az alkalom, és most is áldozatbemutatást végeznek. Az Úr szavára történik ez az esemény is. Semmit nem Mózes talál ki, vagy rendel el. Minden Istentől indul. Ő választja ki Áront és fiait, és Ő mondja meg azt is, miképpen történjen a felszentelés. Fontos minden történés, mert Áron Istent képviseli a nép előtt, és a népért jár közben az Úr előtt. Áron szolgálata köti össze a népet Istennel. Ő mutatja be majd az áldozatokat, és így kéri az Úr kegyelmét, vagy fejezi ki a nép háláját. A főpap az, aki tolmácsolja Isten bűnbocsátó kegyelmét.

Az Úr által elrendelt ruházatba öltöztette Mózes Áront, majd megkente a kenet olajával. Az olaj fejezte ki, hogy Isten elhívta és megbízta őt szolgálattal. A kenet jelzi, Isten felkentje ő. A kenet az újszövetségben is jelen van, de már a Szentlélek Istenre utal. Elmondja, hogy Ő tesz alkalmassá a szolgálatra, az új életre. A Lélek kenete nélkül alkalmatlanok vagyunk. A Lélek szentel meg. Isten Lelke megtisztít a bűntől és formálja életünket.

Megjelenik ezekben a fejezetekben is a bűn. Illetve a bűnért való áldozat. Azonban erre azért van szükség, mert jelen van világunkban a bűn. Mindent elrontott, amit Isten jónak teremtett. Jelenleg is elrontja az életeket, a kapcsolatokat. És ami fontos, a bűn elválaszt Istentől. Igyekszik távol tartani, azon tevékenykedik, hogy ne induljunk el Isten felé. Aki pedig keresi, vagy már megismerte Őt, azt el akarja szakítani Tőle. A bűn mögött sátán áll, aki el akarja érni, hogy az ember Isten helyett őt imádja. Azon munkálkodik, hogy megtévesszen minket. Sátán a bűn által a test vágyain és kívánságain keresztül tart fogva minket. Nagy befolyást gyakorol a testünkre, és általa ránk. A bűn hozta be világunkba a betegséget és a halált. A bűn zsoldja a halál- írja Pál apostol.  Azonban Isten ad megoldást. Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet, Krisztus Jézusban.

Erre a megoldásra utal az áldozat bemutatása, a vér kiontása. Nekünk már nem kell bemutatnunk a bűneinkért való áldozatot, mert Isten jobb megoldást készített. Láthatjuk az ószövetségből, hogy ezeket az áldozatokat rendszeresen ismételni kell. Nem adnak tartós megoldást, sem igazi felszabadulást. Ezek az áldozatok nem szabadítanak meg a bűn uralma alól. Azonban Isten elküldte a Fiút, és Ő Önmagát adta áldozatul a kereszten bűneinkért. Ő az egyetlen és tökéletes áldozat. Nincs más. Az Ő keresztje tartós megoldás. Aki Jézust segítségül hívja, annak nemcsak megbocsáttatnak a bűnei, hanem az Úr munkája által egészen új életet is kap. Aki befogadja Jézust az életébe, abban már nem a bűn fog uralkodni, hanem az Úr Krisztus. Jézus élete megtöri a bűn és a halál erejét. Ezért egy minőségileg új és más életet élhetünk. Ez az élet csakis a Neki való engedelmesség a Vele való élő kapcsolat által működik.

A meggyógyult vakon született az Úrral való találkozás során megvallja, Hisz Jézusban, mint Isten Fiában (Jn 9,39-10,10). A találkozás, és a korábbi gyógyulás elvégezte benne, hogy Aki látást adott neki, nem más, mint Isten Fia. Jézusban Istennel, az igazi világossággal találkozott, és ez hitet hozott létre benne. És ezt a hitet megvallja. A hitvallása Jézus Istenségéről szól. Aki igazán találkozik Jézussal, aki megvallotta bűneit, segítségül hívta minden betegségére, nyomorúságára, az ma is megtapasztalja hatalmát. És ezt átélve bizonyossá válik, hogy Jézusban Istennel találkoztunk. És aki vele találkozott, azt nem lehet eltéríteni a Krisztusban való hittől.

Jézus jelenléte, az Ő igéje megmutatja igazi állapotunkat. Kiderül, nem igazán azok vagyunk, akiknek gondoljuk magunkat. Sátán megtéveszt, amikor elhiteti, látunk. Ezt tette a farizeusokkal is, azt gondolták jól látnak, közben vakok voltak, mert nem ismerték fel Isten Fiát, és nem látták meg, hogy szükségük van Rá. Van belső vakság, és ez rosszabb a fizikainál, mert elhiteti, hogy minden rendben, hogy boldogulunk Isten nélkül. A lelkileg vak ember magára épít, a belső látással rendelkező pedig Jézusra. Akinek a belső látása megnyílik, az felismeri, hogy Jézus áldozatára szüksége van. Az az ember leborul az Úr előtt, és kegyelméért könyörög. Aki ezt megteszi, az Jézusban Szabadítóra talál. Az nincs egyedül, mint ahogy ez a vak sem volt. Mellé állt az Úr és tovább vezette a lelki növekedés útján.

Tovább vezeti őt is, és minket is az Úr. Rámutat, Ő az igazi, a jó pásztor. Nincs Hozzá fogható. Nincs, mert nem a javainkért pásztorol, hanem Ő adja mindenét, az életét értünk. Bármilyen nyomorúság vegyen is körül, telepedjen ránk félelem, betegség, gyász, jöhetünk Hozzá. Jó pásztor, ez azt is jelenti, soha nem hagyja az övéit magára. Sőt megkeres, mert le akarja oldani rólunk ezeket a láncokat. Egyedül Ő tud felszabadítani, és begyógyítani sebeinket. Azért kapott sebeket a kereszten, hogy általuk a mi sebeink begyógyulhassanak a Belé vetett hit által.

Jézus az ajtón keresztül jön, nem töri azt ránk, hanem zörget, és aki megnyitja, ahhoz betér. Nyissuk meg előtte ajtónkat! Elmondja az ige, hogy Jézus életünkbe való bejövetele nem csupán érzés. Ő úgy érkezik, mint pásztor, mint vezető. Kihív régi életünkből, majd elénk áll, és azt mondja: Kövess engem! Ő megy, elöl, így vezet minket. Tehát nem azt mondja, menj, és majd ha bajba kerülsz, hívj, mint egy segélyszolgálatot. Hanem azt kéri, kövessük, és akkor elkerülhetjük a szakadékokat. Ővele jó irányba a cél felé haladhatunk.

Az Úr úgy vezeti övéit, amint a pásztor, tudja, mire van szükségünk. Gondoskodik övéiről, és ha a halál árnyéka völgyében kell járni, ott sem hagy magunkra. Ahogyan Dávid megvallja a huszonharmadik zsoltárban, Te velem vagy! Igen az Úr velem van, és így elmondhatom, nem félek a gonosztól. Jézus jelenléte nagyobb, mint a gonoszé. Jézus mellett oltalom található.

 

 

Az Úr a pásztorom

 

1. Az Úr a pásztorom, jó pásztor Ő.

Nyájával arra jár, amerre várva vár

A forrás hűs vize, a zöld mező.

 

2. Ha Ő a pásztorom, semmi sem árt.

Törődik énvelem, vigyáz rám szüntelen,

Követem lábnyomát mindenen át.

 

 

Isten áldásával.

Hiszek, Uram!

A

z Úr gondját viseli az övéinek, és ez a tapasztalat végig húzódik az egész szentíráson (3Móz 7,1-21). Ő gondoskodó Isten. Aki teljesen kezébe teszi az életét, Őt szolgálja, annak nem kell magának vesződnie a megélhetésével, hanem teljesen az Isten országa ügyének szentelheti magát. Isten fel akar szabadítani az aggódás, a világi gondok terhei alól. Az Úr Jézus Krisztus is elmondja, hogy aki követi Őt, és Isten országa polgára lett, nem kell már a megélhetéséért aggodalmaskodnia. Az ő feladata Isten országának és igazságnak keresése, az azért való munkálkodás. Amire pedig menet közben szükség van, megadatik. Ezt látjuk mostani igénkben is. Isten gondoskodik a papokról. Az ő dolguk az áldozatokkal való foglalatoskodás. Teljes szívvel az Úr ügyére koncentrálnak, az Úr pedig gondoskodik a táplálékukról. Isten kirendeli azt, ami az övék. Isten ma is vállalja ezt. Nem akarja, hogy életünket az tegye ki, ami az egész világét is. Azt üzeni, hogy aki az Ő gyermeke, arról Ő, mint Atya gondoskodik. Jézus tanítványainak az élete különbözik, másról szól, mint e világ fiainak az élete. Ez a világ arra törekszik, mindent maga szerezzen meg, az Úr azonban egy új szemléletet hozott, ne szerezz, hanem fogadd el ajándékaimat! Többször a szívünkre helyezte már ezt az Úr, de vajon eszerint élünk? Vagy mi is mindent magunk szerzünk meg, mi gondoskodunk magunkról. Isten országának  más a szemlélete, hit által működik. Ha hiszem, hogy, amit az ige mond, az úgy is van. A hit azt is jelenti, rábízom magam az ige szavára.

Dicsőítő hálaáldozatról is olvasunk. Aki átéli mindazt, amiről eddig hallottunk, annak a szíve tele van hálával. Aki megtapasztalja az Úr gondoskodását, kimondhatatlan ajándékát, annak a szívéből előtör a dicsőítés. Ezt nem lehet megszervezni, mert az Úr dicsőítése belülről, a szívünk mélyéről fakad. Több ez mint néhány ének közös eléneklése, ez az Úr jelenlétének az átélése. Megtapasztalom, hogy ketten vagyunk, Ő és én, és a szívem zsong a szép szavaktól, és ezeket a Királyomnak mondom el.

Meg kell látnunk mennyire fontos az Úr számára a szentség, mert Ő szent. Ez azt hozza magával, hogy annak, aki Ő elé járul, szintén oda kell figyelni arra, hogyan áll Elé. Nem lehet az áldozat húsából tisztátalanul fogyasztani. Ez Isten szentségének a megvetése, kegyelmével való visszaélés. És ez figyelmeztetés Isten mai népe számára is. Nem élhetünk bűnben, és nem léphetünk fel közben úgy, mint akik az Úr gyermekei. Isten azt akarja, hogy az övéi állandóan megtisztuljanak, Ha igét veszünk a kezünkbe, úrvacsorával élünk, tisztítsuk meg a szívünket. A megtisztulás a Szent Lélek által gerjesztett bűnbánattal valósul meg. A bűnbánat pedig kifejezi, most már Isten akaratához igazodom.

Nem könnyű a vakon született új életének a kezdete (Jn 9,35-38). Alig, hogy megszületett, vagyis újjá lett Jézus munkája által, maga marad. Szülei távol tartják magukat tőle, a közösség pedig kizárja magából. Hát nem erről álmodik az ember. Hamisan gyakran azt gondoljuk, ha Krisztushoz tartozunk minden azonnal csodás lesz. Igen, Hozzá tartozni csodálatos dolog, azonban e földi életben ez a döntés hozhat nehéz helyzetet. Ebben a világban nem biztos, hogy szebb és jobb lesz azonnal minden. Rádöbbenünk, hogy az Úr követőjeként vannak nehézségek, sok szenvedés által kell nekünk Isten országába bemenni. Olyan jó látni, hogy ez az ember nem ábrándul ki. Nem mondja, ha magam maradok, ha ennyi probléma fakad a gyógyulásból, akkor nem is kell. Nem reklamál Jézusnak.  Bátran vallást tett Róla. Amit átélt azt mondta el. És mivel megtapasztalta Jézus hatalmát van miről beszélnie, és akkor is ragaszkodik az igazsághoz, ha ezáltal nehezebbé lesz az élete, mint eddig. Mert amíg vakon születettként élt, legalább megsajnálták, vetettek neki valamit, most ettől is elesett. De mindezeknél sokkal többet kapott, Isten kegyelmét, megnyílt szemeket, és egészen új életet. Mindez olyan kincs, amihez ragaszkodik. Mert nincs nagyobb kincs annál, ha egy ember megtapasztalja az Úrral való személyes kapcsolatot, átéli, Istennek fontos, és Ő érte cselekszik. Jézust megismerni, Hozzá tartozni mindennél többet ér. Mindennél, amit ez a világ kínál. De vajon így gondoljuk mi is? Bátran vállalunk Jézusért veszteségeket? Őt választom akkor is, ha ezért hátrányba kerülök?

Igénk biztat, bátran bízzuk magunkat Jézusra. Ne féljünk semmitől, mert Ő nem hagy magunkra, ahogy ezt az embert sem. Odafigyel ránk, és meghallja azt, ami történik. Így meghallja, hogy ezt az embert kizárták a zsinagógából, és találkozik vele. Miért? Azért, hogy megerősítse, tovább segítse, és biztosítsa, hogy Vele van. Ennek az embernek át kell élnie, hogy nem csupán egy fizikai gyógyulásról van szó, hanem egy új és élő kapcsolatról. Ebben a kapcsolatban Gyógyítója és Gazdája mindig elérhető, Jézus több mint egy orvos, Ő az életem Ura, aki nem csupán rendbe rak, hanem örök élettel ajándékoz meg, és egy éltre szóló kapcsolatra hív. Nem hagy magunkra a gyógyulás, szabadulás után, hanem tovább vezet.

Azonnal egy kérdést intéz hozzá az Úr: Hiszel-e te az Isten fiában? Ez fontos kérdés, eljutottál a gyógyítótól, az Isten Fiáig? Látod, hogy Benne Isten van jelen? Ez az ember még nem biztos a hitében., de megkérdezi ki az. Nem akar rossz döntést hozni. Sejti ő, de megerősítést kér. És az Úr kijelenti magát neki. Ez a fontos, a kereső, vagy bizonytalan embernek Ő kijelenti magát. Ha igazán meg akarom ismerni, nem hagy bizonytalanságban.

Láttad Őt, és Aki veled beszél, Ő az.  Tehát az Úr az igén keresztül erősíti meg a Benne való hitünket. Úgy is mondhatnánk, az igéhez irányít. Ha keresem, ha bizonytalan vagyok, menjek a Bibliához, mert az az Ő szava. Az igét olvasva ismerem meg Őt. Ez az ember, hisz, de ez nem csupán szavakat jelent, hanem imádja Őt. Rábízza az életét. Ez teljesen logikus lépés, mert kire bíznám magam, ha nem Arra, Aki látást adott, aki újjá tett. Kiben bíznék meg, ha nem abban, Aki értem életét adta, Akinek a szeme azért csukódott le, hogy én láthassak. Ez az ember átélte, Jézus lesz vakká érte.

 

 

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

 

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

 

  

Egyet tudok...

 

A

z égő áldozat törvényéből fontos, hogy az áldozat egész éjjel, reggelig maradjon az oltáron (3Móz 6,1-22). Az áldozatot nem lehet gyorsan letudni. Aki Isten elé áll, az szánjon Rá időt. Az egész éjjel jelzi, csendben és imádságban vagyok az Úrral. Nemcsak odahelyezik az áldozatot, hanem kapcsolatba kerülnek az élő Istennel. Az áldozat bemutatása Isten kegyelmének az átélése. Isten válaszol az áldozatra, azonban ezt ki kell várni. Isten válaszát mindig ki kell várni. Szánjunk időt az ige megértésére, mert nem biztos, hogy azonnal jön a válasz. Isten nem küld sms-t, a Facebookra se rakja ki, amit mond. A Szent Lélekre figyelve kell az üzenetért tusakodnunk.

Megragadott ebből a szakaszból a határozott figyelmeztetés: A tűz szüntelen égve maradjon, el ne aludjon. A tűz fontos, különösen az oltáron, vigyázni kell rá. Ha elalszik, nehéz azt újra meggyújtani. Ezért alkalmaztak régen hamupipőkét, akinek a tűz őrzése volt a feladata. Azokban az időkben, amikor mindenkinek kötelező volt vasárnap istentiszteletre menni, csak egy személy maradhatott otthon, a tűz őrizője. Ezt a személyt nevezték el hamupipőkének. A tűz annyira nélkülözhetetlen és fontos, hogy íratlan törvény volt Izráelben, ha az ellenség tüze kialszik, adni kell neki. Erről beszél Pál, amikor az eleven szénről beszél.

Ügyeljünk a tűzre, mondja igénk, ne engedjük elaludni. Az első szeretet tüzét helyezi a szívünkre Isten igéje. Az efézusi gyülekezet elhagyta első szeretetét, és az Úr azt kéri, térjenek vissza hozzá. A tűz akkor alszik ki, ha nem törődünk vele, ha nem rakunk rá. Istennel való kapcsolatunk is akkor hűl ki, ha nem teszünk a tűzre, ha nem ápoljuk. Hogyan tarthatjuk égve a tüzet? Úgy, hogy mindennap keressük az Urat, figyelünk szavára, és állandó kapcsolatban vagyunk Vele. Ezért írja az apostol: Szüntelen imádkozzatok, mert az imádság által, a beszélgetés által marad égve a tűz.

Kapcsolatainkra nézve is a szívünkre helyezi az Úr, ügyeljünk a tűzre. A tűz a legfontosabb, ezt nem lehet mással pótolni. A házasságban is a tűz a fontos, és ezt ápolni kell. Mindennap tegyünk a tűzre, és ez azt jelenti, foglalkozzunk egymással. Ne csak a munkára, a tennivalókra ügyeljünk, hanem arra is, hogy mindennap legyen időnk egymásra. A feladatok elvégzése, az állandó cselekvés, a pénz bebiztosítása nem helyettesíti a törődést, a beszélgetést. Az ember kapcsolatra lett teremtve, Istennel és a másik emberrel. Ne engedjük, hogy a lényeg elsikkadjon.

Tűz nélkül az oltár nem tölti be rendeltetését. Ha nem ég a tűz, az áldozat nem éghet el. A tűz a Szentlélek szimbóluma, Nélküle hideg és hatástalan az életünk. Ha nincs jelen Isten Lelke, nem sokat ér az istentiszteletünk. A Szent Lélek nélkül lélektelenné válik az élet, az igehirdetés, a szolgálat. A Lélek teszi tüzessé az életünket. Isten Lelke gyújtja lángra a szívünket Jézusért. Ez az a tűz, amit az Úr szeretne, ha lángolna. Lángol a szívem Krisztusért, a bűnös emberekért?

Mennyire vakok a farizeusok, még mindig azt tartják, hogy aki betegséggel születik, az bűnben születik (Jn 9,24-34). Semmi nem nyitja fel a szemüket. A hagyományokhoz való szigorú ragaszkodás vakká tesz. Nem akarták meglátni Jézus által Isten jelzését. Mózes ideje lejárt, és eljött Jézus, a kegyelem ideje. Megláttam már ezt?

Megdöbbentő, tudják Jézusról, hogy bűnös. Mindezt úgy jelentik ki, hogy józanul nem mérlegeltek. És a lényeget a vak mondja ki. Ebből azt is megtudjuk, a farizeusok miért nem látják kicsoda Jézus? Mert nincs Vele személyes tapasztalatuk. Csak a törvényről, a szombat megtartásáról vitáznak ahelyett, hogy személyesen szólítanák meg. Az ember megvallja: egyet tudok, noha vak voltam, most látok. És ez a lényeg, ez a határozott tudás, vak voltam, tudom milyen voltam, de azt is tudom, mivé lettem Jézus által. Ez hiányzik a farizeusok életéből. Nem igazi bizonyságtétel az, amiben nem hangzik el és nem látszik ez az egyértelmű változás. Ez voltam, és most ez vagyok. Nem tagadja le a múltját, de az most már múlt. Ő most már nem vak. És ez az igazi bizonyságtétel, amikor el tudom mondani, már nem vagyok az, akinek ismertek. Nem vagyok már szenvedélybeteg, már nem uralkodik rajtam a bűn, mert Jézus megszabadított. Aki átéli az Úr munkáját, az életében az tud bizonyságot tenni. Azt is megláthatjuk mi az igazi bizonyságtétel, egyet tudok, vagyis, arról szól, amit bennem végzett el az Úr. A bizonyságtétel az Úr Jézus bennem elvégzett munkájáról szól. Sok mindent szoktunk bizonyságtételnek nevezni, de valójában csak az, ami Róla szól, és amiben meglátható a múlt és a jelen különbsége. Nem elég csak azt mondani, vak voltam, látszódni kell annak, hogy már látok, annak, aki lettem. És ez a most, folyamatos. Földi életem végéig látszódnia kell a változásnak, annak a másnak, amit Tőle kaptam.

Szomorú történet ez, mert a sok látó ember, nem lát. És ezek mind templomos, Mózes törvényére hivatkozó emberek. Hívő embereknek mondják magukat, sok ismeretük van. Nem jelent problémát neki igéket idézni, de nem látnak. Előttük áll a Messiás, és nem látják. Ennél nagyobb tragédia nem létezik. Nem venni észre, hogy a várva várt segítség előttem áll, tragédia. Én látom már ki ez a Jézus, és mi Isten akarata? Vagy én is csak szabályokig jutok, de nem veszem észre az Úr munkáit. Meg kellene látni, hogy ami történt, az Istentől van, maga Isten gyógyított szombaton. A maguk törvényéért, igazáért Istennel is szembe szállnak. Bizony ez ma is gyakran megtörténik. Jézusnak az ember talpra állítása a lényeg. Mindent megtesz érte, még az életét sem kíméli. Kérjük, hogy az Úr nyissa meg lelki szemeinket, és adjon személyes megtapasztalást. Mindezt azért, hogy mi is elmondhassuk, azt tudom, ki voltam, és azt is, hogy mostantól új ember vagyok. És ez akkor hiteles, ha mások számára is láthatóvá lesz.

 

 

Uram, a te igéd nekem

 

1. Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik

szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.

2. Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben

ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bűneimet, Megadod örök

életemet.

3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem

Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavá-

nak.

4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én

mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.

 

 

Isten áldásával.

Van bocsánat

 

K

étszer is olvassuk, szólt az Úr Mózesnek, ezzel rámutat, nem Mózes találta ki ezeket a törvényeket (3Móz 5,14-26). Nem egy vezető útmutatásai ezek, hanem Isten szavai. Az az Úr szól hozzájuk, Aki kiszabadította őket a szolgaság házából. Isten szabadító Úr, lehajolt népéhez, amely tehetetlen helyzetben volt. Ők nem tudtak szabaddá lenni, de kiáltottak Istenhez, és Ő megkönyörült rajtuk. Az ember a bűn szolgálatának házában van, nem tud önerőből megszabadulni, de ha kiált, Isten kihozza onnan. Lássuk meg, hogy a világ rabjai vagyunk, ismerjük fel tehetetlenségünket, és kiáltsunk az Úrhoz. Isten ma is várja a kiáltást, várja, hogy az ember végre rádöbben, képtelen magán segíteni, és ezért Tőle kér segítséget. Mai helyzetünkben, a bűn, a járvány, a félelem szorításából nem tudunk kimenekülni, de még ma is szól az evangélium, amely elmondja, van Szabadító. A kereszt ma is áll, csak rá kell tekinteni.

Isten nemcsak megszabadította őket, hanem vezeti népét, folyamatosan velük van. Nem hagyja ma sem gyermekeit magára. Nem mondja, megszabadítottalak, menj tovább magad, hanem így szól: Előtted megyek. Az Úr Jézus is mindig azt mondta, amikor valakit megszólított: Kövess engem. Én megyek előre, te jöjj utánam, és mindig maradj a hátam mögött. A biztonság Jézus nyomában található. Aztán az Úr szól is, nemcsak egyszer, hanem újra és újra. Ahogyan Mózest megszólította, úgy szólít meg minket is. Amikor az ige mellé telepszünk, átéljük, hogy Jézus mellett vagyunk, és Ő szól. A Szentírás az Ő szava, általa táplál és vezet. Megmondja mit vár tőlünk.

A mai szakasz lényeges üzenete, megbocsáttatik a megbánt bűn. Az áldozat bemutatásakor a bűnös áll Isten elé. Az oltár és rajta az áldozat elmondja, van bocsánat. A Szentírás központi üzenete, van bűnbocsánat, van kegyelem. Ha a bűnös rádöbben vétkeire és az Úr elé áll, és bocsánatot kér, az Úr megbocsát az áldozatért. Ma pedig a bocsánat az Úr Jézus nevében érhető el. Őérte, az Ő kereszten bemutatott áldozatáért bocsát meg Isten a bűnösnek.

Isten kegyelméből új élet következik. Minden újjá lesz, és akin az Úr könyörül, további életét Isten szavához igazítja. A megtérés azt jelenti, eddig tudatlan voltam, nem ismertem Isten akaratát, azért vétkeztem, de most már ismerem. Az újjá lett ember egyre inkább  megismeri Isten akaratát, és magát az Urat, és ez azt eredményezi, amiről meglátja, hogy Istennek mi a szándéka, aszerint cselekszik. Zákeus élete jó példa erre. Sokáig nem figyelt az Úr szavára, csak a vágyai, a test kívánsága hajtotta. Az volt a lényeg minél több pénzhez jusson, minél nagyobb befolyásra tegyen szert. És ehhez nem válogatott az eszközökben. Ha kellett becsapta a másikat, amikor Jézus belépett az életébe, rádöbbent, hogy ez bűn. Beismerte, nem tiszta eszközökkel, nem Isten akarata szerint jutott vagyona nagy részéhez. Az is felragyogott előtte, hogy életének ezt a részét is rendezni kell. Négyszeresét adta vissza annak, amit jogtalanul elvett, a vagyona felét pedig a szegényeknek adta. Nem csak mondta, hogy megtértem, hanem ez életgyakorlattá vált. Kihatott a pénzügyeire, és a többi dolgaira, a másik emberhez való viszonyára is.

Mennyire nem akarnak hinni a zsidó vezetők, mindenféle ürügyet találnak, csak ne kelljen kimondani, hogy eljött a Krisztus (Jn 9,18-23). Mindig lehet találni valamilyen ürügyet, ami miatt nem hiszünk. Hallják a bizonyságtételt, de nem hisznek neki. Világosan megvallotta, a meggyógyult ember, hogy ő prófétának tartja Jézust. Istentől jött Ő, mert másképp nem volna képes látást adni. A vezetők nem tekintenek magukba, nem merik kimondani, mi képtelenek vagyunk ilyen tettre, ha Ő képes, akkor csakis Isten lehet. Nem örülnek, hogy Isten köztük van. Vajon mi örülnénk-e, ha fizikailag megjelenne, beleszólna az életünkbe? Örülünk-e, amikor az ige rámutat tehetetlenségünkre. Meglátjuk-e, mennyire más a mi életünk. Van-e bennünk vágy, arra, hogy olyanok legyünk, mint Ő?

A szüleit hívják, megkérdezik, valóban vakon született-e? A szülők elmondják, igen, az ő fiuk, és valóban vakon született, de innentől elhatárolódnak Tőle. A vakon született egyedül marad, a szülei is eltávolodnak tőle. Nem vállalják Jézussal együtt. Bizony ez is megtörténik, addig vállalnak, mellettünk vannak, amíg együtt futunk a világgal a bűn útján. De amikor megváltozik az életünk, újjá leszünk, gyülekezetbe járunk, igével táplálkozunk, már elfordulnak. Jézus nélkül, a bűneinkkel kellünk, de Jézussal nem. Jó, hogy ez az ember nem csügged el. Nem mondja, ha így kitaszítanak, inkább lennék vak. Boldog, mert lát. Boldog, mert látta Isten Küldöttét, a Messiást. Mindennél többet ér-e nekem az Úr? Vállalom-e érte az egyedüllétet, kapcsolataim átalakulását?

A hívő embernek magáról kell beszélnie. Elmondani, amit tett az Úr az életében. Nem másokról, nem csak igét idézgetni kell, hanem az a lényeg, hogy azt adjam tovább, amit személyesen kaptam, amire én eljutottam az Úr ismeretében. Ennek az embernek nem tanult a hite, hanem tapasztalaton és meggyőződésen alapszik. És amit megismert, azt bátran elmondja. Nem fél, mert nagyobb hatalmat tapasztalt meg az emberek hatalmánál. Aki egyszer átélte az Úr Jézus hatalmát, az nem fél emberektől, a kiközösítéstől, hisz a Megváltóhoz tartozik. Emberek elhagyhatnak, elfordulhatnak tőlünk, de az Úr nem hagy magunkra.

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.

Te mit mondasz Róla?

 

A

z Úr ismeri a szívünket, ez nyilvánul meg a mostani szakaszban (3Móz 5,1-13). Tudja, hogy vétkezhetünk, tisztában van azzal, hogy a hívő ember is tehet olyat, amit nem akart, olyat, ami az Úr előtt nem áll meg. Nem szándékosan, de akkor és ott rossz döntést hoz. Ismer az Úr, tudja, hogy a szívünk hajlamos nem engedelmeskedni, és a rossz irányba húzni. Maga az Úr Jézus sem bízta magát az emberre, mert tudta mi lakik benne. Tudja, hogy tőlünk minden kitelhet. Péter másképp gondolta, úgy vélte, ő nem ez a kategória, ő csak azt teszi, amit jónak lát, amit előre eldöntött. Hiába mondta az Úr, hogy el fog bukni, nem fogadta ezt el. Amikor azonban úgy alakultak körülötte a dolgok, már nem az vezette, amit előre eltervezett. Az életét kezdte félteni, és ezért letagadta Jézust. A sátán nagyon jól tudja, mivel lehet minket megszorítani és igyekszik is kihasználni a lehetőségeket. Olyan dolgokat hoz elénk, amikben már nem bízunk az Úrban, amelyekben úgy gondoljuk, nekünk kell azt megoldani. Ilyenkor könnyen elbukhatunk. Nem úgy terveztük, de mégis bukunk, mert magunkban bíztunk. Amikor túl nagy az önbizalmunk és úgy véljük egyedül is képesek vagyunk sikert elérni, vereség lesz a vége.

Jó látnunk, hogy Isten mindent megtesz, értünk. Nem hagyja, hogy a bűn meggyökerezzen bennünk. Nem engedi, hogy tartósan beszennyeződjünk, és megszokjuk azt. Azért mutat rá ezekre a dolgokra az igében, mert olyan könnyen megszokjuk a bűnt. Megszokjuk, hogy így is lehet, de az Úr azt akarja, hogy szentek legyünk. Ne tapadjon hozzánk semmiféle szenny. És ez ebben a világban nem úgy megy végbe, hogy nem koszolódunk be, hanem úgy, ha beszennyeződtünk, akkor meg lehet tisztulni. A ruhánkat kimossuk, ha koszos lesz. Az áldozatoknak is ez volt a szerepe. Általuk megtisztulhatott a vétkező ember. Bekoszolódhatunk, de Isten azt akarja, vessük le a szennyes ruhát, és vegyünk tisztát. Azt akarja, hogy megtisztuljunk. Az Ő népét mindig tiszta ruhában akarja látni. Ez a bizonyságtétel, ha vétkeztünk is, meg lehet tisztulni, van bocsánat.  A hívő, ha elesik, nem marad a pocsolyában, feláll, mert nem érzi jó magát a bűnben.

A megtisztulás fontos eszköze a vér. Mondhatnánk az egyetlen tisztítószer, ami a bűnt hatástalanítja. Egy állatot kellett ehhez áldozatul bemutatni. A vérrel pedig meghintették az oltár oldalát.  A vér szerzett a bűneit megbánó embernek engesztelést. Az áldozat haláláért megbocsáttattak bűnei. Vér nélkül nincs bűnbocsánat, mutatják ezek a törvények. A bűn ennyire súlyos dolog, valakinek meg kell halnia. Dicsérjük mennyei Atyánkat, hogy úgy szervezte meg, ne nekünk kelljen meghalni. Ma már állatokat sem kell bemutatnunk, és az áldozat bemutatást sem kell ismételni, mert az igazi, tökéletes Bárány megáldoztatott. Jézus meghalt a mi bűneinkért. Vére tisztít meg minden bűntől. Fontos szó a minden, mert valóban nincs olyan bűn, amivel szemben ne lenne hatásos az Úr vére. Mindentől megtisztít, és Szent Lelke által új emberré tesz. Így most igénk bátorít. Ne maradjunk bűnben, ne meneküljünk Isten elől, mert az Úr Jézus elrendezte adósságunk. És ha megvalljuk bűneinket, Ő megtisztít minden bűntől. Csak ennyit kell tenni, őszintén megvallani a bűnt, majd hátat fordítani a bűnnek, és Jézust követni.

A vakon született embernek igencsak mozgalmassá vált az élete, miután az Úr meggyógyította (Jn 9,13-17). Addig elvolt magának a megszokott helyén és koldult.  Figyelte a hangokat és azokból igyekezett leszűrni mi történik. De igazán senki nem foglalkozott vele. Most azonban a figyelem középpontjába került. Mindenki meglátta a változást, és érdeklődnek. Erre számítani kell, Krisztus követése nem a nyugalom szigetét hozza el, hanem onnantól kezdve válik igazán mozgalmassá az életünk. Ne csodálkozzunk, mert amikor az Úr belép az életünkbe, ott mindent megmozgat.  Jelenléte láthatóvá válik és megjelennek az érdeklődők, de a támadók is.

Ez az ember a vaksága által megismerte Isten kegyelmét, megtapasztalta az Úr munkáját a saját életében, és ez mások felé bizonyságtétellé válik. Azonban nem mindenki úgy veszi, nem a szívüket nyitják meg az Úr előtt, nem hódolnak Isten hatalma előtt, hanem inkább felelősségre vonják Őt. Annyira szomorú, kérdezgetik, de nem az a lényeg, hogy eljött Valaki, Aki a számunkra megoldhatatlan problémákat is megoldja. Nem annak örülnek, hogy Isten belépett a világunkba, és rendbe hozza az emberi életeket. A szabályok betartása a fontos. A törvényt az élet fölé helyezik.

A vakon született ismét elmondja vallomását, az Úr gyógyította meg. Sár, mosakodás, de a gyógyítás hit által az Úr ereje által ment végbe. Mindezekből megérti, hogy Jézust Isten küldte. Próféta, vagyis olyan személy aki által Isten munkálkodik. Azonban nem ezt látják. Hályog van a szemükön, vagyis, a látószervük ugyan jó, mégis vakok. Urunk könyörüljön, hogy a belső látásunk is rendbe jöjjön. A sok bizonyságtétel után, mi is ismerjük fel, Jézus Isten Fia, Aki értem jött, nekem akar látást és életet adni. Nagy lehetőség előtt állnak az emberek, látóvá lehetnek. Megnyílhat a lelki látásuk, de nem élnek ezzel. Mint, ahogy ma is sokan elhalasztják a lehetőséget. Valami fontosabb, mint Jézus.

Megkérdezik, mit mond Róla? Ami történt, nem lehet meg nem történtté tenni. Mindenki látja, hogy ez az ember már nem vak. Vajon mit mond? Mit mondunk Jézusról? Meg merjük vallani, hogy Ő hozta rendbe az életünket? Elmerjük mondani, hogy Jézus keresztje tövében megbocsáttattak a bűneim, és új emberré lettem?

Ma ez a kérdés: „Te mit mondasz Róla?” Kicsoda Ő nekem? Meg tudom mondani? Egyáltalán volt már kérdés, ki Ő? Elkezdtem már erre a kérdésre megkeresni a választ? Hol találom meg? A Szentírásban? Ha szomjazó szívvel keresem Őt, azt mondja, itt vagyok. Isten megtalálható. Ígéret is szól: „.Aki keres, az talál.”

 

 

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

 

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

 

Isten áldásával.

 

Megnyílt szemekkel

 

T

ovább olvassuk az áldozatok bemutatásának rendjét (3Móz 3,1-4,35). Nem mindegy hogyan járulnak az emberek az Úr elé. Ma sem mindegy hogyan, milyen szívvel állok az Úr elé. A hálaáldozat kifejezi, hogy van miért hálát adni. Nemcsak panasszal, kéréssel áll Isten gyermeke az Úr elé, hanem hálával. Aki valóban megismerte az Urat, annak hála van a szívében, ez az alapmotívum.  Hála, de miért? Elsősorban azért, hogy az Úr lehajolt hozzám, kiemelt a bűnből és Krisztusért gyermekévvé lehetek. Ez késztet hálára, mert nem magától értetődő, hogy bűnös ember Isten gyermeke lehet. Ez a hála maradandó, mindig ez indítja a napot, mert nincs nagyobb dolog annál, hogy van Atyám. Isten nem egy idegen parancsnok, hanem Jézusban Édesatyám, Aki kész volt kifizetni értem az árat. Fia vérén kiváltott a bűn szolgaságából. Csodálatos ez. Nagyon jó, hogy Isten gyermeke lehetek, de vajon így is élek?  Mert a gyermek nem aggódik, és nem is fél. Ismeri szüleit és tudja, hogy gondoskodnak róla. A gyermeke élete boldog és felszabadult.

Bármilyen állatból mutatják be az áldozatot, nem elég azt odavinni, és bemutatni az áldozatot, hanem rá kell az áldozatot bemutatónak tenni a kezét az állat fejére. Csak így érvényes az áldozat. Ez kifejezi, hogy van közöm hozzá. Valóban úgy látom, értem és helyettem áldoztatik meg. Rámutat arra is, bűnös vagyok, és ezt átadom az állatnak. A kézrátétel ezt az átadást mutatja be. Csak akkor lesz érvényes, ha ráteszem a kezem, ha nem, akkor a bűn rajtam marad.  Így kell átadnom az Úr Jézusnak bűneimet. Csak akkor szabadulok fel, ha ez megtörténik.

Az Úr azért jött, hogy bűneinktől megszabadítson, magára vegye és mi már egy új életet élhessünk. Nem formalitás a hit, hanem felszabadulás a bűnök és a terhek alól. Azt akarja, hogy teher nélkül kövessük Őt. Ne magunkra figyeljünk, hanem mindig Őreá. Ne a magunk dolgai, megoldatlan ügyei kössenek le, hanem Isten országának az ügyei. Aki Őt követi Isten országáért dolgozhat. Hát a saját életünk nem fontos? A magunk ügyeit nem kell megoldani? De igen! Azonban a legjobb megoldás, ha mindent átadunk Neki, és az Ő akarata és szava szerint cselekszünk. A mi megoldásaink nagyon szűkre szabottak, abból indulnak ki, amit másoktól látunk. Ezt figyelhettük meg az ötezer ember megvendégelésénél is. Élelmet akartak vásárolni a sokaságnak, azonban rájöttek, hogy azt sem tudják kielégítően megoldani. Az igazi megoldás, amikor a maguk kevesét át adják Jézusnak. Jézus kezében megoldódik mindaz, amit mi nem tudunk jól kezelni. Az Ő lehetőségei kimeríthetetlenek. Bárcsak mindig látnánk ezt!

Az Úr figyelme mindenre kiterjed. Nem a kárhoztatás a célja, hanem a megbocsátás. Azt akarja, ha vétkezünk is, ha tévedésből bűnt követünk is, bűneink megbocsáttassanak. Az áldozatok rendeltetése ez. Meglátom bűneim, megbánom őket és bocsánatot kérek. Az áldozati állat mutatja meg a bűnbánat komolyságát. Mert nem azt mondom, bocsi, hanem kerül is a bűn valamibe. Amikor feltekintek a keresztre, meglátom, nagyon is komoly a bűn, sokba került Istennek, Fia életébe. Soha ne feledjük Isten nagy árat fizetett a mi életünkért. Jöjjünk ezért azzal az elhatározással, ha bocsánatot nyerek, többé már nem akarok vétkezni. Már nem akarok olyat tenni, ami Isten akarata ellenére való.

Aki felismeri bűneit és azokat megvallja, az bocsánatot nyer. Isten nem tartja számon a bűnt, hanem eltörli. Az áldozati állat engesztelést szerezett, ugyanígy Jézus áldozata is. Azt jelenti ez, Isten nem kárhoztat tovább, megbocsát, a bűneimet pedig eltörli. Ami volt, az most már nincs, és így megtisztulva kezdhetek új életet.

Az Úr Jézus tovább beszél a sokaságnak és a vallási vezetőknek (Jn 8,48-9,12). Elmondja többek között, hogy aki megtartja az Ő beszédeit, az nem lát halált soha. Milyen beszédekre gondol Jézus? Minek a megtartását várja? Az első, hogy higgyünk Benne, mint Urunkban. A következő pedig az életgyakorlat. Mert Ő a Benne való hitet életformaként gondolja. Olyan életnek, ami a mindennapjainkat áthatja. Olyan élet ahol minden területen meglátszik, kihez tartozunk, és nem a magunk elképzelései szerint éljük meg dolgainkat.

Az Úr Jézus az életünk gyakorlati területeire gondol, amikor azt mondja, hogy aki megtartja az Ő beszédét. Tehát aszerint él, aszerint alakítja párkapcsolatát, aszerint viszonyul a pénzhez, hatalomhoz, másik emberhez, ahogyan azt Ő tanítja. A gyakorlati élet azt jelenti, hogy én is elgondolkodom, vajon én nem vétkezem? De ezt úgy teszem, ahogyan a házasságtörő asszonyt elé állítóknak mondja. Aki nem bűnös közületek, akinek a férfi-nő kapcsolat terén nincs bűn az életében. Akinek másabb ezen a területen az élete, az mondhatja el, hogy megtartja, az Úr beszédét. Valóban az Ő akarata szerint élünk. Valóban különbözik az életünk a világ fiaiétól?

Ezek az emberek, amikor hallják az Úr beszédeit, szembesülnek azzal, hogy mindent tud róluk, és látják a követelményeit, köveket ragadnak. Annyira megrendítő, hogy ebből még mindig nem gyógyultak ki. Még mindig ítélnek, és nem a maguk életének a megváltoztatására koncentrálnak. Nekünk változik-e az életünk? Mi is ugyanazok maradunk a sok igehallgatás ellenére? Elengedtük-e már a bűnt és a köveket?

Az Úr ilyen előzmények után, repülő kövek között is meglátja a segítségre szoruló embert. Ő másképp lát, mint mi. Nem témát, teológia vita alapot lát benne, hanem Isten dicsőségének megnyilvánulását. Isten az emberben akar munkálkodni. Azt akarja, hogy benne látszódjon meg a változás. Látszik e bennünk Isten munkája? Látszik-e, hogy az Úr betöltötte a hiányunkat? Egyáltalán észrevettük-e már, hogy Ő, a Vele való élő kapcsolat hiányzik.

Jézus Isten akaratát cselekszi, amíg nappal van. Mi Isten akarata? Ez, amit a történetben láthatunk. Megdicsőítse az Atyát, az ember helyreállítása által. A gonosz, amit lehet, elront, az Úr azonban helyreállítja az elromlott életet.

Mindig az Úr munkájával kezdődik a változás. Ő tesz valamit, kipótolja a hiányunkat.  Azonban a gyógyulás a hit engedelmessége által megy végbe. Megteszem, amit mond nekem az Úr. Mindebből az eseménysorból láthatjuk, nem a nyál, nem a sár, és a nem is a víz gyógyít, hanem a Küldött, a Messiás. Ez az ember ezt meglátja, és meg is vallja. Valljuk meg mindig az Úr munkáját az életünkben. Ne ragadjunk le a felhasznált eszközöknél.

A meggyógyult ember a megnyílt szemekkel Jézust, az Urat látja. És ez a lényeg, a megnyílt szemek mindig Jézust látják, Rá figyelnek. A megnyílt szemek nem a bűnre néznek, hanem Jézusra, Isten országa dolgaira. Már nem csábít a világ, hanem Isten országa vonz. Ezt akarja az Úr ma is, megnyíljon a szemünk Isten kegyelmére, országa csodálatos dolgaira. Azt akarja, hogy végre lássuk Őt, lássuk, mennyire szeret, és milyen jó Hozzá tartozni. Ebben az is benne van, a megnyílt szemű embert nem tudja megtéveszteni ez a világ. Rádöbben, hogy a világ minden gazdagsága, szépsége, tudása ellenére gonoszságban vesztegel. Az igazi értékek Krisztusban találhatók és érhetők el.

 

Mind jó, amit Isten tészen

 

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve

néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én

megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá ha-

gyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen,

És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak

benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rá-

 

bízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy java-

mat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-

keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésé-

re.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S

kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak

ő segítségem.

 

Isten áldásával.

A hívő fegyvere, a Lélek kardja

 

A

rról beszéltünk Mózes harmadik könyvével kapcsolatban, hogy ezen keresztül is szól hozzánk az Úr (3Móz 2,1-16). Ne tegyük félre, ne hagyjuk ki az ószövetség olvasását, hanem egész szívünkkel, és belső csönddel álljunk meg az Úr előtt. És ha igazán Őt keressük, ha nekünk Ő a fontos, akkor fogunk is Vele találkozni- Akkor átéljük, hogy a csönd megszólal, és halljuk mennyei atyánkat. Pontosan azt élhetjük át, amit az Úr Jézus mond a belső szobában való imádkozásról. Ott megtapasztaljuk az Úr jelenlétét. Úgy gondolom ez a legnagyobb, átélni, hogy Isten Jézusért Atyám. És nagyon jó Vele lenni, hallani, amit mond. Ebből következik a folytatás, hallgatok is rá.

Az ételáldozatról van szó, amikor egy zsidó ember ételáldozatot mutatott be, hogyan is tegye. Hogyan lesz az áldozat kedves az Úrnak. Mert a hangsúly ezen van. Kedves legyen az Úrnak. Amikor a házastársunkat szeretnénk megajándékozni, vagy a gyermekünket, arra figyelünk, hogy amit adunk az kedves legyen, annak örüljön a másik. Ez a hangsúlyos, amikor Istenhez jövünk, tetsszen neki, kedves legyen neki, amit adok. Ne csak azért jöjjek, hogy lássák, ne kényszerből, mert az nem kedves. Őszinte szívvel, és szeretettel jöjjek Hozzá.

Pál apostol azt mondja, hogy az Úrnak szentelt élet a kedves áldozat. Mi már nem állatokat, vagy ételeket áldozunk, az életünk lehet kedves áldozat. Akkor kedves, ha úgy élünk, hogy az Atya gyönyörködhet benne. Amikor keresztelő bemerítette az Urat a Jordánba, egy hang szólt a mennyből, és ezt hallották az emberek, ez az én Fiam, Akiben gyönyörködik. Az Ő engedelmes életében gyönyörködik az Atya. A bemerítéssel jelezte Jézus, hogy  vállalja és megcselekszi az Atya akaratát.  Elindult megváltani az embert. Nem a a maga dicsőségét kezdte el keresni, hanem igent mondott az Atyának. Alárendelte földi életét Isten akaratának. Ma is az ilyen Jézusnak alárendelt élet a kedves Istennek. Amikor nem magunkat, hanem az Ő akaratát valósítjuk meg. Amikor ennek mindent alámerünk rendelni, és készek vagyunk érte áldozatot is hozni.

Isten azt kéri, minden ételáldozatot sózzanak meg. A só fontos. Így van ez ma is a só fontos az életünkben. Ez a só maga az Úr, ahogyan a sót beletesszük az ételbe, úgy akar Ő az életünk részévé lenni. Ez mutatja, hogy tartósan jelen kíván lenni bennünk. Ahogyan a só az étel részévé lesz, úgy él bennem az Úr. Pál erről is beszél: Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. A só ezen túl a tanítványokat is jelenti, róluk mondta az Úr, hogy ti vagytok a föld sója. A só addig érték, amíg íze van, amíg van mit átadnia az ételnek. Addig érték a gyülekezet, amíg ízt ad a világnak. És ez nem saját íz, hanem, amit az Úrtól kap. Ha elveszítjük az ízt, ha nincs bennünk só, értéktelenné, hatástalanná válik az életünk, bizonyságtételünk.

Csodálatos Jézus! Igen, Ő csodálatos, és nagyon más, mint mi (Jn 8,37-47). Miért? Mert a zsidók nem értik Őt és ezért mindent mondanak Rá, amit csak tudnak.  Eszükbe jut, hogy a születéséről tudnak ők valamit, ezért mondják, paráznaságból született.  De nem járnak utána a dolgoknak, nem igyekeznek maguk meggyőződni az életéről, hanem inkább beleszállnak. És Ő ennek ellenére, tovább foglalkozik velünk. Nem megy el sértődötten, nem kéri ki magának. Azonban nem is igazodik hozzájuk. Nem azon dolgozik, hogy jobb legyen a véleményük, hanem Isten üzenetét adja át. Elmondja, hogyan látja őket. Feltárja a szívük gondolatait. Elmondja, meg akarják ölni, mert az Atyától hallottakat beszéli. A zsidók nem akarják meglátni, hogy amit Jézus mond, és tesz, az Istentől származik. Nem akarnak Jézusban hinni, nem akarják elfogadni, hogy a Messiás eljött. Ők másfélét vártak, Jézus nem passzol az elképzelésükbe, ezért el akarják távolítani. Vajon mi nem vagyunk így? Más elképzelésünk van az Úr eljöveteléről, mindig valami mást várunk, és nem akarjuk azt mondani, közel van az Úr. Mi is másképp képzeljük az utolsó időket, amint ahogy az Úr elmondta. Megvan a magunk elképzelése, és más Messiást akarunk, nem azt, Aki eljött, Akiről az ige beszél.

Ábrahámra hivatkoznak, de Ábrahám hitből élt. Rábízta magát Istenre, engedte, hogy az Úr vezesse. És közben átélte hatalmát. Amikor emberileg lehetetlennek tűnt, Isten gyermekkel ajándékozta meg. Ábrahám a hit Atyja volt. Elindult, úgy, hogy nem látta előre a célt. Ezek az emberek pedig mindig előbb látni akarnak, és majd aztán hinni. Isten országában mindig a hit megy elől, és azt követik a tettek, a tapasztalatok. Hogyan van a mi életünkben? Ki megy elől, a hit vagy a látás, a csodavárás? Az Úr rámutat, ha valóban Isten lenne az Atyjuk, vagyis ismernék Őt, akkor szeretnék Jézust, mert Benne meglátnák Istent. Így világos volna előttük, hogy Jézus Istentől származik.  Azonban nekik csak vallásuk van, amiben ők a fontosak, de Istentől távol van a szívük. Mi van a szívemben? Isten ismerete és szeretete? Vagy magammal vagyok eltelve?

Az Úr leleplezi sátánt, elmondja, hogy emberölő volt kezdettől fogva. Sátán célja az ember pusztítása. És ahol egyik ember meg akarja ölni a másikat, ott mindig sátán van jelen. Jézus soha nem akart senkit megölni. Jó az Úr elé vinni szívünket, mi van benne? Mennyi gyilkos indulat húzódik meg bennünk. Ma még ezeket megvallhatjuk és megtisztulhatunk tőlük. Mert ha Jézus belép a szívünkbe, a gyilkolás a pusztítás indulata nem maradhat tovább. Jézusban a gyógyítás, a segítés, a talpra állítás indulata jelenik meg. Az Úr leleplezi, amikor Isten vagy az Ő nevében ölnek és pusztítanak, amikor az Ő nevében vallások és emberek feszülnek egymásnak, az nem Tőle, hanem sátántól van. Ő az embergyilkos. Jézus soha nem buzdít fegyveres harcra. Ha harcba küld, akkor az a bűn ellen történik, és a fegyverünk az ige, és az imádság. Használjuk mi is ezeket a fegyvereket, forgassuk bátran a Lélek kardját, ami az Isten igéje. Ha így teszünk, a gonosz vissza fog fordulni, mi pedig győztesek leszünk.

 

 

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni

 

1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet di-

csérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.

2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával

zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.

3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek

munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.

4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad

nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.

5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a fü-

vek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.

6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a

te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.

7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint

cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.

8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamissá-

got soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.

 

 

Isten áldásával.