Ő ment meg!

 

T

esti tisztátalanságokról, vagyis a megszokottól eltérő működésről, betegségekről olvasunk (3Móz 15,1-33). Mindig az jelenti a fő problémát, amikor a testünk működése eltér attól a rendtől, amit Isten alkotott. Amikor a rend szerint működik, havi rendszerességgel ismétlődik, amikor eltelik ez az időszak, az Úr elé járulnak, áldozatot mutatnak be és megtapasztalják az Úr megtisztító hatalmát. Ezeknek a folyásos problémáknak a velejárója a vízben való mosakodás. Mindent meg kell mosni, és ez jelzi, semmilyen szenny nem távozik el csakúgy, mindent meg kell mosni. És ez rámutat az Úr Jézus áldozatára. Elmondja, hogy az életünk csak akkor válik tisztává, ha az Ő vére megtisztít. A bűn olyan ragály, amit semmi más nem tud eltávolítani, csakis az Úr vére. Ha megvalljuk bűneinket, ő megtisztít minden bűntől.

A víz Urunk lényére is mutat, Ő az élet vize, és aki Hozzá jön, élő vizet kap, annak a belsejéből élő víz folyamai áradnak. Ez a víz tisztít meg naponta. Az Úr Lénye, és a Szent Lélek Isten az, Aki ha betölt, átmossa a szívünket. A Lélek az ige által naponta tisztogat. Megtisztítja gondolkodásunkat a világ gondolataitól. Nagy szükség is van erre, hiszen egész nap árad felénk a világ elképzelése, két kanállal faljuk a híreket. Annyi információ árad felénk, mint még soha. És mivel ezeket többször is megismétlik, belénk ivódnak. Vajon közben feltesszük magunkban a kérdést, de mit mond az Ige ezekről a dolgokról? Mi Isten gondolata? Minden hír után az igéhez kellene fordulnunk, és nem elfogadni azt, amit hallunk. Az ige ezt üzeni: „Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok” (Ézs 55,8). Mindez azt jelenti, Isten nem úgy látja a dolgokat, mint mi, és nem ugyanaz a véleménye egy történésről, mint nekünk. Azért adta az igéjét kezünkbe, hogy forduljunk Hozzá. Mindig keressük meg, mit is mond az Úr. Ha nem tesszük, sodródni fogunk a világgal.

Az Úr Jézus Krisztus újat hozott, figyeljük Őt. Nem az addig megszokottak szerint állt az emberekhez. Gondoljunk a vérfolyásos asszony, vagy más olyan betegre, akik a mózesi törvény szerint tisztátalanoknak számítottak. Nem tartotta magát távol tőlük, hanem megközelítette, vagy magához engedte őket. Senkit nem küldött el, hogy előbb hét napig vonuljon félre, majd aztán jöjjön. Így azután Ő jelentette a reményt mindenki számára. A vérfolyásos asszony remegve vallotta meg, hogy ő érintette Jézust. Azonban mielőtt vállalja tettét az Úrból erő áradt ki. Tehát nem volt semmi feltétel, hanem az Úr ereje meggyógyította őt. Jöhetünk Őhozzá bűneinkkel, elrontott életünkkel. Miért? Mert Nála van a tisztítószer. Amivel mi nem boldogulunk, amire nem találunk orvosságot, arra Nála van megoldás. Kereszten odaadott élete megtisztít, és új életre szabadít fel. Adjunk hálát az Úrnak, amiért nem kell már kirekesztettként élni, hanem lehetőséget kapunk a megtisztulásra, az újrakezdésre. Köszönjük, hogy az Úr eltörölte minden bűnünket, tisztátlanságunkat. És így jöhetünk Hozzá. Hogyan? Hit által. Mert a vérfolyásos asszony sem az érintéstől gyógyult meg, hanem a mögötte található hit által. Hitte, hogy Jézust elég csak megérintenie, elég Vele találkozni, és meggyógyul. Ez a hit közvetítette az Úr erejét. Ez a hit azok után, hogy senki nem tudta meggyógyítani Isten ajándéka. A hit Isten ajándéka. Emberileg feladta, de amikor Jézusról hallott, hit támadt a szívében, ami azt a gondolatot hozta, menj Jézushoz, és nem fogsz csalódni. Menjünk az Úr Jézushoz, akkor is, ha keserű tapasztalatok vannak mögöttünk, ha úgy gondoljuk nincs már segítség. Ő a segítség. Jöjj hittel!

Lázár kijött a sírból, Jézus szava beindította az életfunkciókat (Jn 11,45-52). Jézus szava életbe hoz. Ma is az Ő szava, az ige elevenít meg. Használjuk az Úr szavát, tegyük ki hatásának magunkat. Ha így cselekszünk, életünk halott részei is megelevenednek. Lázár puszta jelenléte bizonyságtétel. Nincs szükség beszédre, mert az, hogy kijött a sírból és megy, mutatja, hogy él. Halottból élővé lett, ez bizonyságtétel. Amikor halottból élővé lesz valaki, önmagában is bizonyságtétellé válik. Miért? Mert különbség van a halott és az élő között.

Sokan hittek Jézusban, mert látták szavának erejét. Látták, hogy általa a halál erői eltávoznak, és átadjak a helyet az életnek. Ezt a változást, csak Isten képes végbevinni. Ha Jézus által ilyen dolgok történnek, az azt üzeni, Isten eljött a világba. És ha eljött, akkor az ember jöjjön Hozzá. Nem okoskodni kell, hanem Hozzá jönni, mégpedig hittel és alázattal leborulva.

Azonban nem hisz mindenki az Úrban. A vallási és politikai élet vezetői nem hisznek. Meg vannak kötözve a pénztől és a hatalomtól. Féltik magukat, pozíciójukat. Tévesen azt gondolják, ők mentik meg a népet, és az országot. Milyen sokszor mi is azt gondoljuk, megmentjük magunkat, népünket. És ehhez emberi eszközöket akarunk felhasználni. Bárcsak látnánk, az Úr Jézus a Megmentő. Ha mi akarjuk akár magunkat, akár a másik embert megmenteni, elveszítjük. Csak Ő tud megmenteni. Amit mi tehetünk, hogy hittel Rábízzuk magunkat, másképp elveszítjük magunkat, elengedjük saját megoldásainkat, és hagyjuk, hogy Ő cselekedjen. Ezek az emberek Jézust engedik el, meg vannak tévesztve, mert Jézus nélkül nincs megmentés. Ha Jézust elengedjük, nem ment meg semmi, se a vallásunk, se a népünk.

Bárcsak meglátnánk, Jézust kell megragadnunk. Bármit mutat is a jelenlegi helyzet, az igének higgyünk. Az ige pedig azt üzeni, Jézusban van megmaradásunk. Ezek az emberek Jézust a keresztre adták, mert úgy gondolták, akkor megóvják magukat és a népet is. Azonban pont így vesztettek el mindent. Jézus nélkül, a Belé vetett élő hit, a Neki való engedelmesség nélkül minden elveszik. De most még jöhetünk hittel, még segítségül hívhatjuk Őt.

Kajafás jól mondta, Jézus halála megment, de ehhez, mellette kell dönteni. Már nem ószövetségi alapon működik Isten kegyelme, hanem személyes döntés alapján. Nem elég kollektíve hinni, hogy Ő értünk meghalt, hanem le kell tenni személyesen bűneinket. Amikor átéljük, az Ő megmentő kegyelmét, az egy új életformát hoz magával. Azt jelenti, hogy a régi életem lezárult, és egy új kezdődik. Ebben az újban már Őreá figyelek. Szava vezet, és amit mond, azt cselekszem. Másképp, aki élő hittel hisz Benne, annak már megváltozik az élete. Nem a világ szerint alakítja dolgait, és a bűn már nem jelent örömöt, hanem inkább undort vált ki. Krisztussal, ami korábban természetes volt, az már taszít. Teljesen új irányt vesz az életünk. Követjük Őt, és megtapasztaljuk, Jézus nem oda megy, ahová mi korábban mentünk. Ha én még mindig azokon a területeken vagyok látható, mint korábban, akkor nem Őt követem.

 

 

Az Isten a mi reménységünk

 

Erős vár a mi Istenünk!

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban

Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne,

És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvész-

szel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásá-

val Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti,

Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltá-

madnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A

Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki

mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat,

Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek va-

gyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

6. Summa szerint: az erős Isten Velünk van minden ínségünkben; Jákób Istene oltal-

munk, A Zebaóth erős várunk!

 

 

Isten áldásával.

Jöjj ki!

 

A

 leprás törvény mindenre vonatkozik, emberre, ruházatra és házra is (3Móz 14,33-57). Fontos, hogy Isten előtt minden tiszta legyen. A bűn nem állhat meg előtte. A megtisztítás arra is rámutat, nem élhet Isten gyermeke tisztátalanságban. Nem élhet semmi olyanban tartósan, amit a bűn megfertőzött, vagy a betegség hatalmába kerített. A tisztátalanságot, és a megtisztulást is a pap állapítja meg. Miért? Mert nem emberi vélemény határozza meg, hogy mi a tiszta és tisztátalan, hanem Isten igazsága. Az Ő szava mutatja meg, ha valami tiszta. Ez azt mondja el, hogy mi is vigyük életünk minden dolgát az Úr elé. Ne csupán társadalmi szempontokra figyeljünk, hanem keressük, mit szól az Úr hozzá. A paphoz mentek, amikor elváltozást fedeztek fel magukon, vagy a házon, és a pap vizsgálta meg a megbetegedést.

A mi főpapunk Jézus, vigyünk Hozzá minden problémát. Keressük Őt betegséggel, és minden bajjal. Ő nemcsak megállapítja a betegséget, hanem meg is tud gyógyítani. Szembetűnő, hogy az ószövetségben a pap csak megállapította, hogy tiszta vagy tisztátalan, nem tudta a beteget meggyógyítani. Az ember tehetetlen a bűnnel, és sokféle betegséggel szemben. Nemcsak akkor volt az ember számára gyógyíthatatlan betegség, van ma is. Vannak olyan bajok, amikre nem tudunk gyógymódot. Azonban Isten elküldte a Fiút, akiről azt olvassuk: „gyógyított a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget” (Lk 4,23). Az Úr Jézus soha senkire nem mondta, gyógyíthatatlan, reménytelen. Egy egészen új világot, és annak új lehetőségeit hozta el. Hit által lehet ez a miénk. Hit által megtapasztalhatjuk, hogy a bűn okozta romlást Ő megállítja, szabadulást ad, és minőségileg újjá tesz. Amire az ószövetségben nem volt megoldás, arra Jézusban megkaptuk a segítséget, a választ.

Azt is látjuk, ha emésztő poklosság van a házon nincs más, mint hogy le kell bontani és máshol új házat kell építeni. Ezt kínálja az Úr is. Nem javítgat, hanem kegyelme és vérének bűntörlő ereje által új teremtéssé tesz. Egy egészen újat ad annak, aki Hozzá jön. Jézus soha nem a régit akarja egy kicsit elviselhetőbbé tenni, hanem a régit lerombolja, és újjá teszi az életünket. Az újbort, új tömlőbe teszi. Az Úr teljesen megújult életet kínál, és ez azt is jelenti, maga az életvitel is újjá lesz. Most már nem a világ szempontjaihoz igazodunk, hanem Istenhez. Mert igazán akkor lesz teljes és boldog az életünk, ha Ő irányíthat minket.

Az Úr Jézus megrendült, amikor látta, amit a halál okoz az emberben (Jn 11,33-44). Nem érzéketlen az Úr, tulajdonképpen azért is jött el, mert már az Atya világában megrendült azon a pusztításon, amit a bűn okoz a világban. Azért érkezett, hogy a gonosz romboló munkájából gyógyulást és szabadulást adjon. Isten helyreállító, megújító erőit hozta el. Ezeket az erőket a tanítványokra bízta. Beleállította őket a világba, és ezek az erők rajtuk keresztül nyilvánulnak meg. Ahol Isten gyermekei, jelen vannak, a gonosz pusztító hatalma meggyengül. Sőt nemcsak gyengül, hanem az igazán megélt hit meghátrálásra is készteti. Miért? Mert Jézusban az élet erői jelentek meg a földön, és az Élet kiszorítja a halált.

Az Úr Jézus elindul a sír felé, felvállalja a csatát a bűnnel, és a halállal szemben. Pedig sok a néző, visszatarthatná a kudarc lehetősége, de nem tartja vissza. Nem az az érdekes mit mondanak az emberek, hanem mit vár Tőle az Atya. Az Atya pedig azt várja, hogy mutassa meg, nincs kudarc, mert Isten országa megérkezett. Ez az ország erősebb a bűn világánál. Jézusban Isten országának erői váltak elérhetővé. Az Úr hatalma, az Élet Fejedelme indul meg a halál erői ellen. Ha még nem is tűnik el a földről a halál, de meg kell látni az embernek, hogy Ő legyőzte. És aki hisz Őbenne, az is győztes lehet a bűn felett. Jézus nevében mi is győzhetünk.

Vannak, akik érzékeltetik Vele, hogy késő a megrendülése, miért nem jött időben. Ha itt lett volna, meg tudta volna gyógyítani. A vak szemét megnyitotta nem tehette volna meg, hogy Lázár ne halljon meg? Megtehette volna, azonban az még nem Isten országának teljessége. Többet akar adni, reménységet a halál fölött. Azt akarja szívünkre helyezni, hogy Ő nagyobb a halálnál. És aki átadta az életét, és hisz Benne, annak nem kell félni a haláltól sem. Mert a halál legyőzetett, és ha még itt jelen is van, de nem örök a hatalma. Nem igaz, hogy örök ágya vetve már. Nem igaz, hogy öröklakás a sír. Jézus által, van feltámadás, és örök élet. Azonban ez itt és most dől el. Nem automatikus az örök élet. Azoké, akik a Szentlélek által újjászületnek, és kegyelemből az Ő tanítványai lesznek. Az is fontos, hogy megmaradjunk az Ő nyomában- Mert Ő arra hív el, hogy Neki éljünk. Jézus új lehetőséget tár fel előttünk. Rámutat, bezárhat a bűn, úgy, mint a sír. Karjaiban tarthat a világ, annak minden szokása, lehetünk függők, Ő le tudja ezeket a köteléket oldani. Soha ne adjuk fel, hanem jöjjünk Hozzá hit által.

Márta még mindig úgy gondolja, véget értek a lehetőségek. Ez a harc eldőlt, és nem Jézus a győztes. Az Úr válaszát írjuk be a szívünkbe. Ha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét. Ez a fontos, ne a sírra, ne a körülményekre, hanem Őreá tekintsek. Ha így teszek, ha akkor is bízok Benne, amikor emberileg az már értelmetlen, meglátom Isten dicsőségét. Meglátom az Ő hatalmát. Ne torpanjunk meg a világ tanácsai szerint, hanem hitben menjünk tovább. Izráel is akkor látta meg Isten dicsőségét, amikor Mózes szavára nekiindult a tengernek.

Az Úr Jézus hálát ad a meghallgatásért. Előre hálát ad, miért? Mert tudja, hogy amit kér, azt megadja az Atya. Ismeri Isten korlátlan hatalmát, tudja, hogy Neki nem lehetetlen kihozni a halál foglyát.

Jézus kiszólítja a sírból Lázárt: Lázár jöjj ki! És most téged szólít, abból a sírból, abból a bezártságból, mozdulatlanságból, amiben vagy: Jöjj ki! Halljuk meg a parancsot, és induljunk el. Ne hallgassunk más hangra, ne mondjuk lehetetlen, hanem engedelmeskedjünk Neki: Jézus szava elvégzi a munkát, és a halál helyére élet lép. Ahogyan Lázár ki tudott jönni az Úr szavára, úgy tudsz te is megmozdulni, akkor is, ha régóta mozdulatlan is vagy. Most az Élet Fejedelme hív: Jöjj ki! Jöjj hát, ki az életre!

 

 

Tudom: az én Megváltóm él

 

1. Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér

a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nemsoká -

ra hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyu -

godj a keblemen!

2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer

haza, vár Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -

sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,

nyugodj a keblemen!

3. Előttem, oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bű-

nömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem-

sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,

nyugodj a keblemen!

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Meg-

váltó Jézusom, jővel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -

sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,

nyugodj a keblemen!

 

Isten áldásával.

Másképp

 

T

ovábbra is a különféle varas betegségek vizsgálatáról olvasunk (3Móz 13,29-14,32). Akiről nem tudták azonnal megállapítani, hogy nem fertőző a betegsége, azt elkülönítették egy hétre. Mondhatnánk egy hétig kivonták a forgalomból. De ez az egy hét a szó szoros értelmében azt jelentette, hogy a beteg le van mindenről kapcsolva. Nem visz magával okostelefont, sem tévét, nem a világháló információt figyeli, hanem csendben van. Ez alatt az idő alatt a beteg Isten felé tudott fordulni. Őt kereste, és a Vele való kapcsolat által rendbe tette lelki életét. Figyelt az Úrra, kereste mit akar az életével, ebben az időszakban megértette azt is, amin Isten szerint változtatnia kellett. A böjti időszak is egy lehetőség az Úr előtti elcsendesedésre. Arra, hogy ne a világ dolgaira figyeljünk, ne a média informáljon, hanem elmélyedjünk Isten üzenetében, a Bibliában. Életünk sok problémája fakad abból, hogy ma már nem igazán Istenre figyelünk, hanem az interneten, és a média egyéb hírhordozóin megtalálható információkra. Elcsendesedve nézzük csak meg, ha valamilyen egészségi problémával szembesülünk, kit keresünk azonnal. Istent, vagy az embereket. Mindjárt megyünk a Facebookra, vagy valamilyen fórumra, elmondjuk problémáinkat, vagy feltesszük kérdéseinket, és böngésszük a jó tanácsokat.

Azt látjuk igénkből, hogy akin a betegség jelei mutatkoztak, azt el kellett vinni Áronhoz, a paphoz. Természetes a számukra, hogy betegséggel is Isten szolgáját, rajta keresztül Istent keresik. Természetes-e ez ma számunkra, lelkigondozót, igehirdetőt, élő hitű tanítványt keresünk e fel problémáinkkal? Az újszövetség idején is sokan az Úr Jézust keresték életválságaikkal, betegségeikkel, megkötözöttségeikkel. Mindezt azért tehették, mert az Úr Jézus belehozta világunkba Isten országának erejét. És aki hittel közeledett Őhozzá, ezt meg is tapasztalhatta. Isten ország nem úgy működik, mint a mi világunk. Ott Isten hatalma tapasztalható, és aki oda a Krisztusba vetett hit által kegyelemből belép, annak az országnak javaival élhet. Isten országában megtapasztaljuk, hogy Isten gondoskodik az övéiről. Aki még nincs bent, az keresheti ezt az országot, segítségül hívhatja annak Királyát. Jézus azért jött el, hogy hozzáférhetővé tegye a számunkra Isten kegyelmét. Azt akarja, hogy megragadva a kegyelmet új életet kezdjünk. Isten országa szembefordul a gonosz világával, annak pusztító erőivel. Ebben a világban a gonosz a bűn által tönkretesz, amit csak lehet. Isten országa azonban helyreállít. Isten nem pusztít, hanem a pusztító nyomán talpra állítja mindazokat, akik Hozzá fordulnak, és elfogadják segítségét. Lényeges, hogy engedjük, Urunk a maga akarata szerint segíthessen rajtunk.

Akiről azt állapították meg, hogy fertőző, és betegsége gyógyíthatatlan azt tisztátalannak nyilvánították. Azt lakott területen kívülre helyezték el, ha egészséges ember közelítette meg, azt kellett kiáltania, hogy tisztátalan, tisztátalan. Mindez mutatja, mennyire nem volt megoldásuk bizonyos betegségekre. Csak elkülöníteni tudták őket. Meg kell látnunk, mi is sokféle betegséggel, problémával szemben tehetetlenek vagyunk. Képtelenek vagyunk megoldást találni rájuk. Azonban lássuk meg, Isten küldött megoldást, az Úr Jézus Krisztust. Ő nem tartja magát távol a fertőző betegtől sem, hanem megkeresi, és meg is érinti őt. Így mutatja meg, hogy Isten az ilyen embereken is könyörül, kínál megoldást. Azonban nekik és nekünk kell meglátnunk, hogy szükségünk van segítségre. Azt is meg kell látni, hogy Jézus az egyedüli segítség. Aki hívja Őt, az átéli, hogy az Úr meg tudja őt gyógyítani. ha ez megtörténik, tegyünk bizonyságot szabadító Urunkról.

Félrevonultan találjuk Jézust, tanítványaival egyetemben (Jn 11,1-36). Nincs pontosan meghatározva hol tartózkodik. Eljött Júdeából, ahol meg akarták ölni. Ebben a félrevonultságban, a tanítványokkal való foglalkozás idején kapja a hírt, Lázár beteg. Valakik személyesen vitték Márta és Mária üzenetét. Jézus átvette az üzenetet, és legnagyobb megdöbbenésünkre, nem mozdul. Nem tesz egy lépést sem, hogy felkeresse őket, és meggyógyítsa Lázárt. Miért? Nem nemtörődömség végett, hanem azért, mert Isten még nagyobb hatalmát akarja nekik bemutatni. Tovább akarja vezetni őket a hitben. Mert addig tart a hitük, hogy Jézus képes meggyógyítani a beteget. De még nem látják, hogy Ő az élet Ura is. Ő maga az Élet!

Jézus nem indul azonnal, mert nem rendelésre cselekszik, de majd a maga idejében, Isten időpontjában majd megérkezik. A testvérek úgy gondolják, késik, de majd meglátják, pont időben érkezett. A legjobb pillanatban érkezett. Mert Ő mindig a legjobb pillanatban érkezik, ha hit által szemléljük tetteit. A legjobb pillanat nem emberi látás szerint van megfogalmazva, hanem Isten szemszögéből. Az a legjobb időpont, amikor egyértelmű, hogy az adott helyzetben Isten cselekedett. Az ószövetségben is többször láthatjuk, az Úr megengedi népe teljes csődjét, hogy mindenki meglássa majd, hogy itt nem emberek oldották meg a problémát. Isten a mi életünkben is van, hogy megenged mélységeket, mert ezek által kitűnik majd, nem mi, hanem az Úr cselekedett.

A testvérek nem egyformán reagálnak, Márta kimegy Jézus elé, Mária még otthon marad. Mária magába fordul, Márta továbbra is mozgékonyabb, tettre készebb. Mondani mindketten ugyanazt mondják az Úrnak. Amire figyeljünk, ugyanazt mondják, de nem ugyanúgy. Márta mintegy kirobbanva mondja el, ha itt lettél volna, míg Mária leborulva. És nagy üzenet van ebben, ugyanazt mondja Mária is mint a testvére, de másképpen mondja. Böjtben, és egész tanítványi életünk ideje alatt figyeljünk erre, hogy gyakran mi is ugyanazt tesszük, mint mások, de tegyük másként, mondjuk másként, más lelkülettel, indulattal. Legyen látható, hogy mi másképp mondtuk.

Az Úr önkijelentést mond Mártának: Én vagyok a feltámadás és az élet. Megtudhatjuk, hogy Ő Úr a halál fölött is. Ő az igazi élet, és ahol Ő megjelenik, ott elindul az élet. Csakis Jézusban van új és örök élet. Jézus által élhetünk újjá lett, tartalmas, Őt dicsőítő életet.

 

 

FENN A MENNYBEN AZ ÚR

 

 

1.  

Fenn a Mennyben az Úr minden győztesnek ád,

Aki Krisztussal járt, s Benne hitt,

Aranyból koronát, fehér égi ruhát,

S hárfa húrjait pengethetik.

Igen, ott minden kész, igen, ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn,

Krisztusért én is elnyerhetem.

2.  

Vígan lépkedünk színarany utcákon át,

Halljuk angyalok dicséretét.

Szemünk láthatja Krisztus szent ábrázatát,

Aki vért ontott bűneinkért.

Igen, ott minden kész, igen, ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn,

Krisztusért én is elnyerhetem.

3.  

Élet forrása kínálja élő vizét,

Tiszta, hűs vizét bőségesen.

Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,

Halál nem lesz ott, éjszaka sem.

Igen, ott minden kész, igen, ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn,

Krisztusért én is elnyerhetem.

4.  

Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk,

Ha Ő bennünket keblére von.

Krisztus szívére hajthatjuk fáradt fejünk,

Nála béke vár és nyugalom.

Igen, ott minden kész, igen, ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn,

Krisztusért én is elnyerhetem.

 

 

Isten áldásával.

 

Gondold át!

 

A

 különféle fertőző betegségek megállapításáról, a betegség kezeléséről, illetve a beteghez való viszonyulásról olvashatunk most (3Móz 13,1-21). Ezeket a betegeket a paphoz kell vinni, ők vizsgálják meg és állapítják meg, hogy milyen betegségről van szó. Döntenek, hogy elkülönítsék, vagy tisztátalannak ítélve kizárják a közösségből. Aki fertőző, tisztátalan az veszélyessé válik a többi emberre, és az egészségesek védelme érdekében elkülönítik, vagy kizárják ezeket az embereket. A papok nyilvánítottak valakit tisztának vagy tisztátalannak. Ha kimondták valakiről, hogy tisztátalan, attól mindenki óvakodott, és csak akkor mehetett ismét közösségbe, ha ugyanígy a papok tisztának ítélték. Tulajdonképpen ők adtak papírt a gyógyulásról. És ha ez megtörtént áldozatot kellett bemutatni Istennek. Ebből értjük meg, hogy az Úr Jézus miért a papokhoz küldi a megtisztított leprást. Először azért mert ők adnak igazolást, csak akkor tekinthető gyógyultnak, ha a hivatalos szerv annak mondja. Másodszor pedig bizonyságtétel és jel. Mert a pap megkérdezi, hogyan gyógyulhatott meg, hosszú ideje tartó gyógyíthatatlan betegségéből. És akkor Ő elmondja, a názáreti Jézus tisztította őt meg, hit által. Ez jel is, a papnak tudnia kell, hogy a Messiásról van megírva, hogy leprásokat megtisztít. Az Úr által meggyógyított, rendbe hozott élet bizonyságtétel. Azért cselekszik, hogy mondjuk el, Ő vitte ezt végbe.

Igénk kétféle reakcióra mutat rá, az egyik a félelem, a másik a tehetetlenség. Azt látjuk, hogy Isten népe is fél ezektől a betegségektől. Mégpedig annyira, hogy nem igazán foglalkozik a beteggel, csak önmaga megóvása érdekli. Jó végiggondolni mennyire jelen van ez a fajta hozzáállás ma is. Csak a magunk védelmére gondolunk, és a beteget igyekszünk távol tartani. Megfigyelhető még a tehetetlenség. Az ember tehetetlen bizonyos betegségekkel szemben. Nem tud mást tenni, mint eltávolítja a fertőző embert. Gyakran gondoljuk azt, mi mindent meg tudunk oldani, azonban vannak olyan problémák, amelyek rámutatnak tehetetlenségünkre. Mindez azért van, hogy az Úrhoz vigyen bennünket. Ezek a gondok alázatban tartanak, és rámutatnak, mi képtelenek vagyunk segíteni magunkon.

A bűnt gyakran szoktuk a bűnhöz hasonlítani. Az is megfertőzte az embert, és nem tudunk vele mit kezdeni. Emberileg nincs rá megoldásunk. Amíg bizonyos betegségekre sikerül ellenszert találnunk, addig a bűnre az ember nem tudott semmilyen hatóanyagot felfedezni. Isten azonban nem hagyott minket magunkra, van megoldás! De ezt Ő adja! Elküldte a Fiút, Jézust, Aki mind a bűn, mind a betegségek ellen megoldás. Ő nem különített el és zárt ki senkit, hanem megtisztított. Aki felismerte, hogy Jézusban Isten ellenszere jött el, az megkereste Őt, és segítségét kérte. Jézusban van segítségünk minden bajra. Ő nem azt a módszert alkalmazza, amit mi. Őt nem a félelem vezérli, és nem áll tehetetlenül a leprával, és semmilyen bajjal szemben.  Ő azért jött, hogy kiemeljen ezekből a bajokból, és megmutassa, Istennél minden lehetséges. Ott van-e a szívünkben ez? Az igére állunk-e a nehéz élethelyzetekben, az Úr szavából merítünk-e erőt, és ki tudjuk-e jelenteni, Ő azt mondta, akarom, és ez azt jelenti, akarja, hogy megtisztuljunk, akarja, hogy gyógyuljunk.

Ha Ő akarja a gyógyulásunkat, mi az oka, hogy mégsem mindig gyógyulunk, vagy éljük át a szabadítást, bűnökből, szenvedélyekből? Fontos, hogy én is akarjak szabadulni, úgy jöjjek az Úrhoz, hogy már másképp szeretnék élni. Már elfordulok eddigi életvitelemtől, bűneimtől, és Őt fogom követni. Az is lényeges, hogy hittel jöjjek. Kételkedés nélkül higgyem, hogy meg is tud szabadítani, gyógyítani, újjá tud tenni. A leprás hitte, hogy Jézus képes rá, csak abban nem volt bizonyos, hogy akarja-e a megtisztítást? Mi már tudjuk, akarja és képes is rá. Ne kételkedjünk az Úr szavában, gyógymódjában, mint a szír Naamán tette. Hanem azonnal tegyük, amit mond. Az Úr ma is ugyanaz.

Megdöbbentő az ember (Jn 10,31-42). Megkérték Jézust, nyíltan mondja meg kicsoda, és amikor megmondja, hogy Ő és az Atya egy, vagyis Ő az Isten, akkor köveket ragadnak. Elmondta nekik, hogy amikor Őt látják, hallják, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenével találkoznak. Ábrahám Istene áll előttük. Erre meg akarják kövezni. Leborulás helyett kiborulnak, mert nem ezt várják. Mi hogyan reagálnánk? Mi leborulnánk és imádnánk? Valószínűleg mi is köveket ragadnánk. Mert ma sem mindig úgy reagálunk, amikor szól, hogy átadjuk az életünket. Ma sem mindig vesszük komolyan a szavát, és nem engedelmeskedünk Neki. Mert vallásos szabályokat megtartani könnyebb, mint Jézus szavának engedelmeskedni. Mi is azt szeretjük, mint a zsidók, harcos, nemzeti szabadítót akarunk, ahelyett hogy személyes hittel fordulnánk Hozzá. Amint láttuk, Ő nem aklokat épít, hanem éppen fordítva, kihív a magunk által felállított aklokból. Azt akarja, hogy szívből kövessük Őt, mint pásztorunkat. Miért is ragadunk köveket? Mert mi sem örülünk annak, hogy más akolból is vannak juhai Jézusnak. Abból az akolból is hív, ahol mi ellenségeket látunk. Ő a pogányok közül is hívta azokat, akik hallgattak a hangjára. Így hív ma másokat is, bűnös elveszett embereket. Hogyan reagálunk Jézus szavára? Leborulunk és imádjuk, vagy köveket ragadunk, és eltávolítjuk Őt?

Olyan jó látni, Jézus nem fél, nem menekül, nem menti a maga életét, Ott marad és lehetőséget ad az átgondolásra, a döntésük megváltoztatására. Nekünk is ad időt, hogy ne indulatból reagáljunk, hanem vizsgáljuk meg a tetteit, és aszerint döntsünk. Aki őszintén figyel Jézusra, az meglátja Benne az élő Istent. Aki ezt megtapasztalja, nem eltávolítani akarja Őt, hanem hívni fogja. Mi is hívjuk Őt ma is. Valljuk meg, Úr Jézus csak Te segíthetsz rajtam. Te adsz bűnbocsánatot, új életet. Te tudsz tovább vezetni a keskeny úton. Magamtól megtorpanok, megkísért, hogy fel is adom. De ha látom, hogy a Pásztor előttem járva kitapossa az utat, megbátorodom. Adjon az Úr ilyen megbátorodást, és végezze el, hogy ne magunkra, fájdalmainkra, erőtlenségünkre, hanem egyedül Reá tekintsünk!

 

 

Térj magadhoz, drága Sion

 

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, :/: Ki atyádként felkaroljon, Szí-

vét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól

gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy

sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő

megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Vég-

romlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem

dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak,

Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne

félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád,

Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs

több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek,

Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a

menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már

hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden más-

képp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg,

Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onn -

nan számkivetni Nem fog téged soha senki!

 

 

Isten áldásával.

 

Tél volt

 

I

smét szól az Úr, nemcsak tegnap volt üzenete, hanem van ma is (3Móz 12,1-8). Ne gondoljuk, hogy a múltban hallottuk az Úr szavát és az elég. Nem, Ő mindennap szól, mindennap van parancsa az övéi számára. Ma is így jöjjünk Hozzá, engedjük, hogy megszólíthasson. Mert a mi megszólíthatóságunkra is szükség van. Arra, hogy fogjam az adást. Akarjam hallani az Urat. A gyermek örül, amikor meghallja szülei szavát, örül a közellétüknek. Isten gyermekének is örömet jelent, amikor mennyei Atyja szól. Valóban öröm nekem az Úr szava? Hálás vagyok, hogy mindennap olvashatom az igét?

Azt is láthatjuk, Isten odafigyel népe életének minden rezdülésére. Gyermek születésekor is ott van, útmutatást és segítséget ad. Ezek a törvények Isten szeretetét, népével való szövetségét erősítették meg. Mindezek a rendelkezések rámutatnak, szükségünk van a rendszeres Úr elé állásra, az ige és a Szent Lélek fürdőjére. Ahogyan itt az anyának meg kellett tisztulni, úgy kell nekünk is rendszeresen oda állni az ige zuhanya alá. A világ mindenféle szennyeződésétől az ige tisztít meg.

A fiúk körülmetélése emlékeztette őket az Úrral való szövetségre. Kifejezte, hogy Istenhez tartoznak. Isten Jézusban új szövetséget kötött az emberrel, ez a szövetségkötés a kereszten ment végbe. Jele a keresztség. Ez emlékeztet arra, hogy Isten nagy árat fizetett értem, Fiát adta oda a kereszten. Krisztusban Istenhez tartozom, az Övé, az Ő tulajdona vagyok. Azonban ezt ne hagyjuk elméleti síkon, hanem a Szentlélek által tetessük elevenné. A keresztség rámutat mindarra, amit az úr tett értem, azonban csak úgy magától nem leszek Isten gyermeke, ehhez meg kell hallanom Őt, és átadnom az életemet. A keresztség ígéreteit a Szentlélek hozza működésbe, gyakorlativá. Amíg nem élem át az Úr Krisztus szabadítását, amíg nem születik Ő meg bennem, csak ígéret mindaz, amit Isten kijelentett. Az ígéretet birtokba kell venni. Mindez a bűneim meglátása és megvallása által megy végbe.

Az áldozatoknál ismét előjön, hogy az Úr előtt történik, és az Úrnak szól. Ez magával hozza, hogy amit adok azt önként és a magaméból adok. Nem kell nagy értéknek lenni, de az enyém legyen, kerüljön valamibe. És olyan legyen, amit adok, amit magamnak is szívesen megtartanák. Tehát az adakozás nem a leselejtezés egy formája. Isten a legjobbat várja tőlünk. Miért? Mert Ő is a legjobbat, a számára legértésesebbet, saját Fiát adta. Isten is adhatott volna mást, azonban Ő a Fiút, a legdrágábbat, az egyetlent adta. Mi is adjuk a legdrágábbat, önmagunkat az Úrnak. És bármikor adakozunk, fejezze ki, hogy nekünk az Úr mindennél többet ér. A szegény özvegyasszony, nem adott számszerűleg nagy összeget, mégis az Úr mindennél nagyobb értéknek látta, mert mindenét odaadta. Igazán fordíthatta volna magára, de nem így tett, hanem kifejezte szegénységében is a háláját az Úrnak. Fejezzük ki mi mindig hálánkat Urunknak.

Tél volt, talán azért jegyzik fel ezt, mert a szó szoros értelmében tél volt (Jn 10,22-30). Olyan idő, ami ott ritkán szokott lenni. Azonban Jézust a tél sem akadályozta meg, hogy részt vegyen az ünnepen. És nemcsak részt vett, hanem tanította is az embereket. A hideg idő sem jelentett akadályt.  Valószínűleg nem volt úgy fűthető, mint a mai gyülekezeti helyiségek. Mégis hányszor megakadályoz minket az időjárás az istentiszteleten való részvételben. Olyan érdekes, egyben nagyon szomorú, hogy legkönnyebben az istentiszteletről mondunk le. A legnehezebb időkben is a legfontosabb dolgainkat elintézzük, postára, különféle hivatalokba, orvosokhoz elmegyünk, és bevásárlást is tartunk, de az ige hallgatásáról már lemondunk.

Jézus ott van a templomban, azonban nem taníthat zavartalanul, mert a vezetők elé állnak, és kérik mondja meg nyíltan Ő e a Krisztus. Jónak tűnik ez, azonban mégsem az, hiszen ott vannak körülötte, látják tetteit, hallják tanításait, mégsem ismerik fel, hogy Ő a Messiás. Miért? Mert nem azt kapják, amit várnak. Arra várnak, hogy politikai beszédet mondjon, kövessetek, és jobb lesz az életetek. Fegyverbe, legyőzzük a rómaiakat, de Ő nem ezt mondja, mint ahogy ma sem. Nem emberi, nem politikai módszerekkel, manőverekkel lesz Messiás, hanem élete árán. Nem fegyverrel szabadít meg, hanem szavával, elsősorban a bűn, a betegség és a halál uralma alól. Ezt a változást, és felszabadítást bennünk viszi végbe. Ezek az emberek nem akarnak megváltozni, nem akarják, hogy gyógyuljon az életük, és nem akarják, hogy Jézus vezesse őket. Én akarom-e mindezt? Vagy én is csak azt kérem, nyíltan mondja meg kicsoda Ő. Jézus azonban azért jött el és adta az Igét is a kezünkbe, hogy ezen keresztül figyeljük Őt, és lássuk meg kicsoda. A legjobban akkor tapasztalom meg Istenségét, ha segítségül hívom. Ezek az emberek nem úgy mentek Hozzá, hogy bajaikra megoldást kerestek, sem gyógyulni nem akartak, a bűnből való szabadulásról pedig ne is beszéljünk. Jézus titka az előtt tárul fel, aki igazán meg akarja ismerni Őt. Nem meghatározások elsajátítását várja, hanem személyes ismeretet.

Az Úr Jézus rámutat, már eddig is elmondta, kicsoda Ő, tettei is rámutattak, de ők nem hisznek. Tehát nem Jézussal, hanem velünk van a baj. Nem akarunk hinni Neki. Pedig ez a lényeg. Hiszem, amit mond, és ahhoz szabom az életem.

Még egy kijelentést mond az Úr, Ő és az Atya egyek. Tehát az Atya Benne jelen van. Amikor Őt hallgatják az emberek, Istent hallgatják. És Isten ma Jézuson keresztül szól, a Szent Lélek által. Jézus az út az Atyához, Aki keresi Őt, Rajta keresztül juthat el Hozzá.

 

 

Ó, HÁLA AZ ÚRNAK

 

 

1.        

Ó, hála az Úrnak, zengjünk Neki hát,

Mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát,

A kínra, halálra küldötte el Őt,

Megnyitni a mennyet a bűnös előtt.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

2.        

Ó, teljes az üdv, amit ád ez a vér,

Ó, drága a kincs, amit Isten ígér.

Ha bánva bűnét, jön a leggonoszabb,

Az Úr neki még ma bocsánatot ad.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

3.        

Szent az, mit az Úr mond és szent, amit ad,

És szent öröm az, mely az Úrba’ vigad,

De még magasabb lesz az égi öröm,

Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

 

 

Isten áldásával.

Jézus él!

 

A

z Áron fiainak a halála után ismét szól az Úr Mózeshez (3Móz 11,1-47). Szól, mert tovább kell menni, és ehhez Istentől való erőre és útmutatásra van szükség. Az élet nagy megrázkódtatásaiból az Úr élő szava emel ki. Magunkban képtelenek lennénk talpra állni és tovább menni. Még Pál apostol is szabadításért imádkozott a tövisek miatt. Úgy látta képtelen azokkal a fájdalmakkal szolgálni. És az Úr azt válaszolta, nem a fájdalmat, a tövist távolítja el, hanem erőt ad. Mert az Úr ereje a mi erőtlenségünk által ér célhoz. Amikor úgy tűnik, nem bírjuk már, képtelenek vagyunk tovább menni, az Úr szól. Szava által tovább segít. Ez történik Izráel népével is.

A továbblépés tulajdonképpen iskolázással kezdődik. Beíratja népét az Úr egy új osztályba, ahol fogyasztásra kijelölt állatok listáját tanulhatják meg. Ez a lista, ez a törvénysor önfegyelemre is megtanítja őket. Az önfegyelem fontos, nem a test, nem a vágyak irányítanak, hanem Isten akarata. Az Úr Jézus Krisztus követésében is fontos szerepe van az önuralomnak, testünk megfegyelmezésének. Ezt az Úr úgy mondja, aki Őt követni akarja, tagadja meg magát. Az önmegtagadás pont azt jelenti, hogy ami eddig nekem kedves volt, arra nemet mondok. Miért? Hogy még inkább az Úr fegyelme alá kerülhessen az életem. Mert az Úr követése magával hozza a Neki való engedelmességet. Már nem a magam elképzelése, vágyai vezetnek, hanem Jézus akarata. És ez az akarat van, amikor ütközik a sajátunkkal.

Jó, hogy már nem törvényeknek kell megfelelnünk, hanem az Úr vezetése szerint élhetünk. Már nem azon van a hangsúly mit eszünk és iszunk. Bár azért gyakran mégis ez a fontos. Ha nem is olyan szempontból, mint Izráel népénél. Ott az volt a lényeg, hogy ne legyenek tisztátalanok, hanem mindig megszentelve állhassanak az Úr elé. Nálunk az evésnek gyakran van nagy szerepe, akkor eszünk, amikor kedvünk van, és sokan nem fegyelmezik táplálkozásukat. És itt nem elsősorban a túltápláltságra gondolok, hanem arra, hogy ha tele hassal vesszük kézbe a Szentírást vagy megyünk, alkalomra nem tudunk úgy figyelni az Úr szavára.

Az is érdekes, hogy némely tisztátalan állat, ha hozzáér edényekhez, vagy akár kemencéhez azt össze kell törni, le kell bontani. Mi is lenne ma? Kedvenc bögrénkhez hozzáér egy egér, vagy végig szalad a tűzhelyen? És Isten népe nem zúgolódott, összetörte az edényt, lebontotta a kemencét. Meg tanultak áldozatot hozni az Úrért. Mi, akik tudjuk, hogy Isten a legtöbbet, a Fiát adta értünk, ilyen áldozatot tudunk az Úrért elhordozni? Hányszor apró dolgok elvesztéséért kiborulunk, vagy morgolódunk, mert időveszteséget jelent. Ezek a törvények megtanították Isten népét az anyagiaktól való függőség felszámolására. Az örömüket ne egy tárgy, hanem az élő Istennel való kapcsolat jelentse. Az igazi öröm és boldogság forrása Isten.

Az Úr elmondja, más juhaim is vannak, és ez kemény beszéd volt akkor (Jn 10,16-21). Más juhok a zsidókon kívül, más is fontos Istennek rajtuk kívül? Nekünk is meg kell ezt hallani, mert nagyon magunkra koncentrálunk. Nehezen akarjuk meghallani, hogy mások is fontosak az Úrnak. Ő más népek fiait is meg akarja menteni, és azokra is odafigyel, és mint pásztor keresi őket, akik még nem ismerik Őt.

Itt az akol a zsidóságot, az ószövetséget jelenti. Az Úr rámutat, neki fontosak, a nem zsidók, a pogányok is. Azokat is elő kell hoznia. Ezt a feladatot kapta az Atyától. Amire figyelnünk kell, nem új akolba tereli őket. Az Úr Jézus szabaddá tesz az akloktól, a külső keretektől. A hangsúly a pásztor személyén, és a hangjára hallgató nyájon van. A nyáj hallgat a Pásztorra, az Úrra. Tehát a nyáj pásztora maga az Úr. Lássuk meg, a juhok hallgatnak a pásztor hangjára. Tulajdonképpen az az ismertetőjük, mindig és mindenben a Pásztorra hallgatnak. Mi az én ismertetőm? Én is mindenben hallgatok az Úrra? Mindig az Ő nyomában járok?

Az Úr amikor más juhokról beszél, akiket elő kell hoznia, komolyan is gondolja. Ezt látjuk amikor  bűnös, beteg a társadalom perifériájára szorult embereket keres fel, és a  nem zsidóknak is hozzáférést biztosít az evangéliumhoz. Ez teljesedik ki pünkösd után, amikor a tanítványok szertemennek az akkori világban, és viszik a jó hírt. Viszik Isten országát, és nemcsak beszélnek róla, hanem ahol megjelennek annak ereje is megtapasztalhatóvá válik.

Mi is mindig szem előtt tartjuk, hogy az Úrnak más juhai is vannak? Olyanok, akik még nem tartoznak Hozzá, akik még nem élték át az Ő kegyelmét? Olyan juhok, akiket mi nem is tartunk annak. Az Úr minket is azzal bíz meg, hogy akik még nem tartoznak Hozzá, azoknak beszéljünk Róla és ismertessük meg az uralmát velük. Az embereknek ma is Isten országa valóságára, Jézus uralmára van szükségük. Nélküle tévelygő, veszélyekbe sodródó bárányok vagyunk. Ő azonban meg akar találni. Annyi minden fontossá válik a számunkra, de fontosak a máshol található juhok? Keressük azokat, akik még távol vannak tőle?

Jézus határozottan elmondja, nem elveszik az életét, hanem Ő maga teszi azt le értünk. Önként teszi le az életét, hogy megmentsen általa. Értünk adja oda magát a kereszten, ilyen Pásztor Ő. Nincs az Úrhoz fogható, ezért ne keressünk más pásztort, ne figyeljünk másra, csak egyedül Őreá. Új elemmel is bővül a bizonyságtétele, nemcsak leteszi az életét, hanem fel is veszi majd. Ezzel feltámadására utal, és így rámutat, Ő valóban Isten. Akik megtapasztalják az Ő feltámadását kétség nélküli bizonyosságot kapnak afelől, hogy Ő él. Jézus él! És ez örömforrás, és reménység, mert ezáltal van kit segítségül hívni. Ha Jézus halott volna, nem lenne esélyünk szabadulásra, életre. Azonban Jézus él. Az a halott, aki nem ismeri Őt.

 

 

Örvendezzetek egek

 

1. Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek,

Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.

 

2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert legyőzte a halált, Örök váltságot ta-

lált Isteni erejével, Hathatós érdemével.

 

3. Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást, Istennel békességet És boldog re-

ménységet Nyert feltámadásával, örök igazságával.

 

4. Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadá-

sodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.

 

5. Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból

felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.

 

 

Isten áldásával.

Ő vezet szüntelen

K

ülönféle áldozatok bemutatásáról olvastunk eddig, amelyeknél az áldozatot bemutató az oltárhoz, vagyis Isten elé járult (3Móz 10,1-20). Ezek rámutattak az Istennel való kapcsolat rendszerességére. Mivel az áldozatokat újra és újra be kellett mutatni, ez arra kötelezte Isten népét, hogy ne csak letudja az istentiszteletet, hanem egész szívéből részt vegyen benne. Meg kellett azt is tanulni, az Úrra nekünk van szükségünk. Az élő és rendszeres kapcsolat tölt fel, belőle származik energia. Mindezek számunkra is üzenik, fontos rendszeresen, mindennap az Úr elé járulni. Ha nem is mutatunk be már áldozatot, de keressük Őt. Lényeges, hogy az Úrral, mint élő személlyel akarjak naponta találkozni. Keresem Őt, figyelem a szavát. Mert a csendesség nem öncélú, nem egy monológ, hanem egy másik személlyel, az élő Úrral való kapcsolattartás.

Egy tragikus és ebből kifolyólag megrázó történetet olvasunk. Megrázó, mert a szent sátorban megy végbe. Azon a helyen, ahol Isten jelen van, ahol Neki szolgálnak, ahol átélhetik Isten kegyelmét. Ez a történet rámutat, nem járulhatunk akárhogy Isten elé. Isten szent, és a bűnös embernek az Úrtól kijelölt útvonalon lehet Őt megközelíteni. De hát ezek az emberek is papok voltak, ők is áldozatot akartak bemutatni. Miért történt ez?

Azt olvassuk azt tették, amit nem parancsolt az Úr. Papok voltak, de ez nem az ő feladatuk volt. Túllépték hatáskörüket. Bementek a szentek szentjébe, ahová csak a főpap léphetett be, egy évben egyszer. Idegen tüzet vittek, valószínűleg nem onnan vették a tüzet, ahonnan az Úr meghagyta. És ebben fontos üzenet van, nem lehet akárhogyan Isten elé járulni, nem tisztelhetjük a magunk módján. Milyen sokan mondják, a magam módján hiszek, a magam módján tisztelem Istent. Ő azt akarja, hogy úgy tiszteljük, amint azt Ő kijelentette. A mi útvonalunk Jézus, rajta keresztül közelíthetjük meg Istent. Ha Nélküle közeledünk, ha nem borultunk le a kereszt alatt, és nem az Úr Jézus vérében, kegyelmében bizakodunk, rossz útvonalon indultunk el.

Amikor a magunk módján keressük Istent, és saját tetteinkben bízunk, az idegen tűz. Az egyedüli áldozat, amiben bízhatunk, aminek megmentő ereje van, az Úr Jézus Krisztus kereszthalála. Nincs más.

Nagyon megrendítő ez, és a szívünkre helyezi, amit Isten mondott: „Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem.” A személyes hit, és a hitből való élet és szolgálat felelőssége körvonalazódik ki előttünk. Isten azt várja, hogy akik közel vannak Hozzá, akik Róla tesznek bizonyságot az életükkel is tegyék. Az életünk Róla beszél. Ezért nagyon is lényeges, hogy akik Őt szolgálják hogyan élnek.

Mindezekből azt is meglátjuk, Áron élete sem könnyű. Ő a főpap, és mégsem kerülik el tragédiák. Két fia hal meg egyszerre. Nem könnyű ez, mégsem fordul szembe Istennel. Bizonyára nem érti azonnal miért történtek így a dolgok, de figyel továbbra az Úrra és végzi szolgálatát.

Az Úr Jézus önmeghatározását olvashatjuk, Ő pásztor (Jn 10,11-15). Jó erre figyelni, nem hadvezérként, főpapként, politikai vezetőként, hanem pásztorként határozza meg magát. A pásztor személyes kapcsolatban van a juhokkal, törődik velük, megkeresi őket. Ő azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket. Olyan pásztor Ő, aki életét adja a juhokért. Ezért bízhatunk Benne, jöhetünk Hozzá bátran. Neki az ember a fontos. Nem azt keresi, ami a miénk, hanem minket magunkat. Kiemel a bűn nyomorúságából, és vezet egy új úton.

Jézus nem fut el, nem hátrál meg, hanem még a Gecsemánéban is elébe megy elfogóinak, tanítványait pedig hagyja elmenni. Csodálatos, hogy mennyire menti az embert, odafigyel a betegre is. Nem csak a kiválókat pásztorolja, hanem törődik a gyengével, megerősíti őt. Aki Hozzá tartozik, nyájának tagja soha nem érzi magát kevesebbnek a többinél. Mert az Úr nem testi állapotunk, erőnk szerint tekint ránk. Neki egyformán kedves mindenki, aki hallja a hangját és követi Őt.

Kölcsönös és mély ismeret van a pásztor és a juhok között. Nemcsak a pásztor ismeri a juhokat, hanem azok is Őt. Ismerem Őt? A hitem arról szól, hogy megismertem az Urat, sőt egyre inkább törekszem megismerni Őt? Ez a megismerés az ige olvasása és az állandó kapcsolat révén megy végbe.

Jézusnak az életénél is fontosabbak a juhok. Kész Önmagát adni értük. Miért? Mert nincs más módja a megmentésünknek. Oda kell adni az életét a juhokért. Másképp elragadja őket a farkas. Az Úr nem habozott önmagát áldozni megmentésünkért. Vállalta ezt a nagy árat. De ez azt is jelenti, ki vagyunk ragadva a gonosz kezéből. Aki Jézusé, az meg van mentve. Az ilyen ember felett már nem uralkodik a gonosz. Azonban mindez akkor válik valósággá a mindennapokban, ha megmaradunk az Ő nyomában. Amíg Vele vagyunk, nyomdokait követjük, a gonosz nem fér hozzánk. Ő ad igazi védelmet.

 

 

Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat

 

1. Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat, E földi útvesztőben te mutass jó utat;

Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk, Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mes-

terünk.

2. Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszé-

dedet; Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.

3. Szentlelkedet töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tőled nyert ékes ko-

ronát, Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Meste-

rünk!

 

 

Isten áldásával.