Szüntelen világító lámpás

 

A

 gyülekezet sátrában szüntelenül világító lámpást állítanak fel, és jelzik, hogy az Úr az igazi világosság (3Móz 24,1-23). A Jelenések könyvében pedig a gyülekezet szimbóluma a gyertyatartó. Mindez jelzi, az Úr népe világosság, fényét Urától kapja. Szüntelen világít és az Úr előtt van. A lámpás az Úr előtt van, tehát a hívőnek állandó kapcsolata kell, hogy legyen az Úr Jézus Krisztussal. Akkor tudunk világítani, ha mindig rá figyelünk. Mert a mi fényünk Tőle van. Ha nem vagyunk előtte, ha nem tekintünk Rá, nem tudunk világítani. A lámpás azoknak világít, akik körülöttünk vannak. Így a gyülekezet élete is világít, utat mutat másoknak. Ez a fény pedig az életünk.

A lámpásokról gondoskodni kell, ügyelni, hogy ne fogyjon ki az olaj belőlük. Folyamatosan el kell látni olajjal a mécseseket, mert egyébként kialszanak. Nem elég a lámpát felállítani, annak égnie is kell. Ha nem pótolják az olajat, kialszik a lámpa. Ez rámutat mennyire fontos, hogy rendszeresen ápoljuk hitünket. Nem elég hitre jutni, hanem a hitben növekedni kell. Ez a növekedés pedig Isten igéje által megy végbe, mert a hit hallásból, a hallás pedig Isten igéje által van. A növekedéshez állandó bibliaolvasásra van szükség. Mindennap olvasom, és lehetőleg minél többször, és minél nagyobb mennyiségben. Valamikor a lámpákba a petróleumot többször is pótolni kellett, így kell pótolni az igét, és erősíteni a kapcsolatot az Úrral. Ha nem pótoljuk az olajat a világ mindenféle híre elnyomja a fényt. Talán azért nem ragyog mindig a lámpánk, mert többet olvassuk a híreket, mint az igét? A világ hírei lekötik figyelmünket és gondolkodásunkat. Egész nap bennünk forog, értékeljük, azt taglaljuk hogyan hatnak a mindennapi életünkre. Eközben az Úr tanácsát teljesen elfeledjük.

Ha nem pótoljuk az olajat, ha nincs tartalékunk, úgy járunk, int az öt bolond szűz. Amikor megérkezett a vőlegény, nem volt olajuk, mert pont akkorra fogyott ki. Mindenük volt, csak olajuk nem. Nem volt bennük hittel olvasott ige. Nem élt bennük az Úr szava, és tanácstalanok voltak. Hitük is meggyengült, mert ha nincs ige a szívünkben, ha nem olvassuk a Szentírást, nincs, ami táplálja hitünket. Ne legyünk ezekhez hasonlók, hanem inkább az okosak példáját kövessük. Bárhogyan változik a világ, a gyülekezet, Isten gyermeke nem teheti félre az Isten igéjét, mert csakis az ad világosságot. Az Úr szava ma is az életünket gyógyító, és formáló erő.

Belegondoltam, milyen jó, hogy az Úr kifizette bűneink tartozását, mert mi is lenne, ha ma is, az Úr nevének káromlását büntetnék. Az Úr nevének szidalmazása azt jelenti, nem Ő él még abban a szívben. Mert aki megtapasztalta az Úr kegyelmét és szeretetét, annak a szívéből hála és magasztalás tör elő. Mennyi jót tett az Úr velünk, életét adta értünk, és így új lehetőségeket nyitott meg. Isten országa polgára lehet az, aki hittel jön Hozzá. Ebben az országban mássá lesz az életünk. Új tartalommal tölt fel a Gazda, és ez már építő, gyógyító, másokat a kereszt felé segítő tartalom.

Az Úr Jézus már beszélt arról, hogy egy tanítványa el fogja árulni (Jn 13,21-30). Mivel egyre közelebb a pillanat megrendül lelkében. Őreá is hatással van mindez, de ez nem azt jelenti, hogy fél, vagy nem akarja vállalni, hanem azt, hogy megrendíti, hogy egy közelében lévő ember árulja el. Megrendíti, az, hogy van valaki, aki végig kísérte eddigi szolgálatát, és nem ismerte fel, hogy kicsoda Ő. Tehát Júdás bezárt szíve rendíti meg, az, hogy ez az ember el fog veszni, pedig ott volt a mentőkötél végig a keze ügyében, de nem ragadta meg. Jézusnak minden elveszett fájdalmat okoz, Különösen fáj Neki, ha valaki a közelében van, hallja az igét évtizedeken keresztül, de mégsem történik benne semmi, mert zárva marad a szíve.

Ismét elmondja, közülük egy valaki elárulja. Miért mondja ismét? Talán azért, hogy magukba nézzenek, vizsgálják meg a szívüket, és döbbenjenek rá, tőlük is bármi kitelhet. Meg kell látniuk, akkor tudnak hűségesek lenni, ha végig az Úrba kapaszkodnak. Ő ment meg és Ő is tart meg. Már nem segíthet rajtunk, csak egyedül Ő. Az is benne van, hogy a tanítvány soha nem lehet magabiztos, vigyáznia kell, mert könnyen eleshet. Uram, könyörülj rajtam, tartsd kezedben életemet, hogy el ne essek, a magam védelme, a könnyebb élet érdekében, meg ne tagadjalak!

Megrendítő mennyire úgy gondolják, hogy ők is lehetnek az árulók. Mennyire nem biztosak a hitükben, nem biztosak abban, hogy az Úr megtartja őket. Azt kérdezik, ki lehet az, ahelyett hogy azt kiáltanák, Uram könyörülj rajtam! Az is benne van, hogy inkább a másikra, a társukra gondoltak, mintsem magukra. Mert ugye mindig a másik a gyenge, az áruló, a hibás. Soha nem én. Pedig Jézus mellett meg kellene már tanulni, hogy mindig magunkkal foglalkozzunk, ha Vele vagyunk, mindig az én történetem, az én életem a fontos. Nekem nem a másik felől kell tudakozódnom, hanem magam felől. A másikat lehet hordozni imádságban, de itt most, mindenkinek a maga szívét, hitét kell megvizsgálni.

A falat bemártása és Júdásnak való adása ismét jelzés. Rámutat arra, ki rekedt meg, kinek kellene segíteni. De jelzés Júdásnak is, az Úr ismer, tudja, mi van benned, még mindig visszafordulhatsz. Az Úr mindig utánunk jön, segít a talpra állásban, abban, hogy a jó irányba induljunk el.

 

 

Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét

 

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért, Hogyha jő a végóra,

mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon, Könyörüljön.

 

2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen mesterünk, El ne

hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad. Könyörüljél.

 

3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd kóstoljuk édességedet; Tiszta szívből min-

denkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk. Könyörüljél.

 

4. Ínségeinkben fő Vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk, Össze ne hagyj esni, ha el-

lenségünk Reánk jő s romlást készít már nékünk. Könyörüljél.

 

 

Isten áldásával.

Példa

 

A

z Úr ünnepeiről szól ez a fejezet. Azokról a napokról, amelyeken a népnek meg kell állnia, és emlékezni mindarra, amit az Úr tett értük. Isten népe ügyel, hogy ne feledkezzen el az Úr tetteiről (3Móz 23,1-44). Másrészt ezek az ünnepek a hálaadás alkalmai is. Nemcsak a múlt eseményeire kell visszatekinteni, hanem a jelenben is meg kell látni az Úr nagy tetteit. Az ünnepek beszélnek Isten mai tetteiről, a hálaadás rámutat, hogy mindent Tőle kaptunk.

Először a szombat napról olvasunk, ez a legősibb ünnep, ami hetente ismétlődik. A lényege, az Úrral való élő közösség, a töltekezés. Mindig az volt a középpontban, hogy ezen a napon átélheti az ember az Úrral való találkozást. Ezt a napot az Úr adta az embernek, azért, hogy megálljon, mindent félretegyen, és csak Vele legyen. Ez a nap csak nekünk van, ezt a napot Isten az emberre szánja. Egyéni és gyülekezeti csendesség lehetősége és alkalma a szombat. Isten népe az imádság házában figyel az Úrra.

A szombat napi ünneplés húsvét után az Úr Jézus feltámadásának napjára tevődött át. Most már a tanítványok a hét első napján jöttek össze, mert a nyugalom napja győzelem napjává alakult. Az Úr Jézus halála és feltámadása által legyőzte a bűnt és a halált. Most már nem vagyunk rabok, sem a bűn sem a félelem rabjai. A börtön zárát kinyitotta, és aki hit által mindezt meglátja, kijöhet a szabadba. Jézussal egy új és szabad életet élhetünk. Őt követve nem a világ elemei szabják meg életünket, hanem az élő Úr. Ez a feltöltődés napja is. Azért kapjuk, hogy Vele töltsük ezt a napot. Így azután a nyugalomnap, több mint munkaszüneti nap. Ez a nap a Vőlegény és a menyasszony napja. Ezt a napot együtt tölthetik. Ebből kifolyólag az öröm és a valódi ünneplés napja. Ki nem örül amikor együtt lehet a menyasszonyával, vőlegényével? Vajon így tekintünk az Úr napjára, találkozóm van a Vőlegénnyel és alig várom, hogy Vele lehessek, és halljam a szavát. Ha így állunk az istentisztelet napjához, nem lesz az unalmas, mert nem embereket kell valahogy kibírnom, hanem a Vőlegénnyel való boldog találkozásként élem meg. Azt jelenti ez, rendszeres kapcsolatban vagyok Vele.

Az Úr Jézus a páska vacsorát fogyasztja el tanítványaival, János visszaemlékezik mindarra, ami akkor történt (Jn 13,1-20). Elmondja, Jézus tudatos életet élt. Tudta hová tart az élete, az Atyához. A mi életünk iránya is e világból az Atyához tart.

Megdöbbentő, hogy a gonosz is jelen van. Senki nem tud róla, csak az Úr. Mindig ott van ahol Jézus körül vannak emberek. El akar Tőle szakítani, más irányba kíván terelni. A lényeg, ne ismerjük fel Jézusban a Megváltót. Azt akarja, hogy csalódjunk Benne. A szívünket keresi az ördög, ezért vigyázzunk rá. Hogyan vigyázhatunk rá? Úgy, hogy nem hagyjuk üresen. Jézust engedjük be oda. Nem elég Jézus körül lenni, a szívünkbe kell Őt beengedni. Júdás szíve távol volt Jézustól.

Mivel Júdás nem azt kapta Jézustól, amit várt elégedetlen volt, és ezt kihasználta az ördög. Mindig akkor tud besugallni a szívünkbe, amikor nem fogadjuk el, hogy nem úgy mennek végbe a dolgok, ahogy mi azt megterveztük. Mivel Júdás mást várt a Messiástól, sátán belesúgta a szívébe, cselekedj. Most kell tenned, vedd kézbe a dolgokat, és ne várj tovább Jézusra. Ez nagy veszély, ne várjunk Jézusra, vegyük kezünkbe a dolgokat. Mindig ez mozog bennünk, tenni kéne már valamit, pedig van, amikor az Úr azt üzeni: Maradjatok veszteg! Az ördög pontosan megmondja Júdásnak, mit tegyen.

Az Úr Jézus válasza, megmossa még Júdás lábát is. Nem haraggal fordul felé, ki sem hagyja őt. Esélyt ad neki a megfordulásra. Az Úr mindig ad esélyt, hogy megálljunk. Segít is, mert a lábmosás ilyen segítség. Jelzi Júdásnak, szeretlek, még megállhatsz. Bár mindig meglátnánk az Úr jelzéseit és Júdással ellentétben, időben meg is állnánk a rossz felé tartó úton. Az Úr Júdásnak nem a fejét, hanem a lábát mossa meg.

Péter nem akarja engedni lábainak megmosását. Nagyon nem érti Jézust, de a tiltakozás nem azt jelenti, hogy majd ő megmossa Jézus lábát. Azt nem, csak nem akarja engedni, hogy Jézus szolgáljon neki. Nem érti Őt, de majd megérti. Ha megmarad Jézus mellett, ha figyel Rá, meg fogja érteni. Mert az Úr megadja, hogy mindent megértsen. Mindent a maga idejében.

Nagyon fontos dolgot mond az Úr, a hit lényegére mutat rá. A lényeg, van-e közöm Őhozzá. Övé-e az életem, ismer-e engem személyesen? Az a dráma, ha azt kell mondania, hogy semmi közöm Hozzá. Azt azonban jól kell látni, hogy nem a kívül valóknak, hanem egy tanítványnak mondja. Tehát nekem magamra kell figyelni. Mikor van közöm Hozzá? Ha engedem, hogy szolgáljon nekem, hogy megmosson. Azt üzeni ez, hogy ne én akarjam rendbe tenni magam, ne én akarjam menteni az életem, hanem bízzam rá. Ő azért jött, hogy szolgáljon. És azé az élet, akinek Ő szolgálhat, akit vérével megmoshat.

A Messiás szolgál, nem azt várja, hogy Neki szolgáljanak, hanem Ő szolgál és életét adja az övéiért. Júdásnak pont ez okoz problémát, betelt nála a pohár. Őneki nem lábmosó, hanem fejmosó, számon kérő, ítéletet hozó Krisztus kell. Az meg még fokozza az ellenállását, hogy a tanítványok feladatául is lábmosást, a szolgáló életet jelöli meg.

A kulcsszavak, „amint én, ti is úgy tegyetek”. Ez a kemény dió, rabszolgamunkát végezve szolgálni, megmosni egymás lábát? Elvégezni azt, ami nem az én feladatom? Ez nem megy. Erre csak akkor vagyunk képesek, ha Ő a tekintély, ha Ő él bennünk. Bizony az egyház se mindig akar szolgálni, legalábbis, nem, úgy ahogyan Krisztus bemutatta. Nem mindig akarjuk a másik, esetleg a minket eláruló lábát is megmosni. Benne van ebben a jelenetben és Jézus szavaiban az is, ha Ő szolgált, akkor mi se uralkodhatunk. Az egyház nem hatalmi szervezet, hanem Krisztus szolgáló csapata. A tanítványok, a hívő emberek számára mindig az Úr Jézus a példa. Csakis Őreá figyeljünk, az Ő tettei és szavai a mérvadók. Ne feledjük: Amint én, ti is úgy! Legyen ez mindenben iránymutatónk.

 

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

 

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

 

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

 

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.

Ő megment

 

M

ózes tovább beszél Izráel fiaihoz, de mindezt az Úr megbízásából teszi (3Móz 22,1-33). Nem saját elképzeléseit adja tovább, hanem Isten szavait, parancsait. Mózest az Úr megszólította, ő a postás, átveszi az üzenetet, majd tovább adja. De ott van az aláírás: Én vagyok az Úr! A Vagyok Isten szól hozzájuk.   Az az Isten, Aki kihozta a őket a szolgaság házából.

Mózes feladata, hogy amit Isten rábízott azt mondja meg a népnek. Ne tartsa meg, és ne változtasson rajta, hanem úgy adja tovább, ahogyan kapta. A változtatás joga egyedül Istené. És Ő nem változtat az igén. Az Ő szava örökké ugyanaz. Nem igazítja a világ változásaihoz, hanem mindig az igazságot hirdeti nekünk. Az Úr Jézus, amikor eljött, az ember által az igére rakott hagyományok rétegeit távolította el. Ú azon fáradozott, hogy Isten szava eredeti tisztaságában ragyogjon fel előttünk. Mózes ragaszkodott Isten szavához, és változtatás nélkül adta tovább. Mindent megtett, hogy a nép aszerint is cselekedjen. Nem azért szólt az Úr, hogy majd ezekből a gyűjteményt állítsanak össze az utókornak, hanem azért, hogy azt meg is tegyék. Azért kell leírni, hogy a következő nemzedékek is ehhez szabhassák az életüket.

Isten hangsúlyozza, Ő népe megszentelője. Nemcsak szabadító, hanem megszentelő. Vagyis, Ő tesz alkalmassá arra, hogy Neki éljünk. MI nem vagyunk képesek megfelelni Isten akaratának. De Ő Krisztusban új emberré teremt, és a Szent Lélek által növekedhetünk. A megszentelődés a hitben és életszentségben való növekedést jelenti. Mivel Isten megszentel Ő a növekedés híve. A hívő leltben növekedni kell, mert ha nem, az azt jelenti, megbetegedett a hitünk. A gyermek attól a pillanattól, hogy a világra született, növekedni kezd. Ez a növekedés magától megy végbe, ez bele van kódolva. Ha megszületett növekednie kell. Ahol nincs növekedés, ott megbetegedés van.

Isten országában is pont ez figyelhető meg, aki kegyelemből újjászületik, az növekedni fog. Mert az élet természete a növekedés. Azonban meg lehet gátolni a növekedést, ha kikerülünk az Úrral való élő kapcsolatból megáll a növekedés. Mert a növekedés feltétele a táplálkozás. Az új  életet az ige táplálja.

Ismét találkozunk azzal a felszólítással, hogy az áldozati állatok épek legyenek. Úgy tűnik ezt újra el kellett mondani, van, amit újra kell mondani, mert nem akarjuk megérteni. Mennyi mindent ismétel az Úr, mert mi úgy véljük, nem úgy gondolja. Valami tévedés van. Az ismétlés azt szögezi le, nincs tévedés, Isten igenis így gondolja. Miben láttak tévedést? Úgy gondolták, nem lehet az, hogy csak ép állatot szabad áldozatként bemutatni. Úgyis levágják és elég majd, nem az volna a logikus, hogy a hibást, a kevéssé értéktelent, vagy a kiöregedettet mutassák be áldozatul. Így meglenne a selejtezés. És kár sem érné a tulajdonost. Mert gondoljunk bele, az egy értékes állatot, amit el is adhatott volna kellett áldozatként bemutatni. Tehát az áldozat anyagiakba is kerül. Mondhatnánk, pénz ízű. És ha azt követően el is pusztul egy beteg állat, mennyi anyagi veszteség. Ezt gondolták, mert mi mindig pénzben gondolkodunk. Isten pedig áldásban. Aki kész az Úrnak adni, akár az utolsót is, az megtapasztalja, hogy Isten gondoskodik róla. Senki nem azért ment tönkre, mert áldozatot kellett bemutatni. Nem szegényedünk el, ha adunk az Úrnak.

Isten akkor fogadja kedvesen az áldozatot, ha szívből hozzuk. Aki jön, az Érte jöjjön. Ne csak letudja, mert ezt várja el a vallási hagyomány, hanem Istenért jöjjön. Vele akarjon találkozni, és átélni az Ő kegyelmét. Isten mindig azt várja, hogy Érte megyünk alkalomra, szívből keressük, mert meg akarjuk ismerni.

János apostol meg van döbbenve azon, hogy az Úr Jézus életét, tetteit látva sem hittek Benne (Jn 12,37-50). Mindent megtett az Úr, hogy látható legyen, kicsoda is Ő valójában? Olyan dolgokat cselekedett, amelyek egyértelműen mutatták, hogy Isten lépett rá a földre. Jézus több mint egy ember, és ezt időnként látták, még a vezetők is. Volt, amikor maguk fogalmazták meg, ha megbocsátja a bűnöket, akkor Isten lehet, mert a bűnt, csak Isten bocsáthatja meg. Mégsem hittek, írja az apostol. Miért? Mert nem akartak hinni.

Mindig az a kérdés, akarok-e hinni az Úr Jézusban, mint Megváltómban? A sok ige, amit olvasok, mit végez el bennem? Felnyitja a szemem, vagy megkeményítem a szívem, mert nem akarom Őt életem Urának elfogadni. Azért nem akarnak hinni, mert a hit az életünk gyökeres megváltozását hozza magával. Aki hisz, az Rábízza magát az Úr Jézusra, és minden az Ő akarata szerint fog tovább alakulni. Egyszerűbben szólva, onnantól már engedelmeskedem Neki. Eddig oda mentem, ahová én akartam, mostantól fogva, oda megyek ahová, Ő megy. Gondoljuk végig, hogy valóban így van-e már az életünkben?

János apostol az igében keresi kérdéseire a választ és meg is találja. De nem úgy látja, ahogyan mi gondoljuk. Ezzel nem azt akarja mondani, hogy Isten a hibás. Mi gyakran így állítjuk be a dolgokat. Arról szól, mivel nem akarták hallani, amit mond az Úr, és különösen nem akartak életváltozást, megkeményedett a szívük. Annyit hallgatták az Úr szavát változtatás nélkül, hogy már nem mond nekik semmit. Mi is sok éve hallgatjuk, de látszódik-e rajtunk?

Az Úr világosan szól, és döntésre hív fel. Aki Benne hisz, az abban hisz, Aki Őt küldte, és aki Őt látja, az a küldőjét látja. Tehát Jézusban Isten van jelen. Aki Jézust látja és hallja, az magát az élő Istent, Izráel Istenét látja és hallja. Ő azért jött, hogy Világosság legyen a számunkra. És aki a világosságban jár, annak az élete is világos lesz. Ő azért jött, hogy a világot megmentse. De csak az lesz megmentve, aki hisz Őbenne.

 

ÁLL A SZIKLA MINDÖRÖKKÉ

 

1.  

Áll a szikla mindörökké,

Melyet Isten épített

Fáradt szívem menhelyévé

Zúgó hullámok felett.

Ó, én szirtem! Sziklaváram!

Otthonom, mely véd, fedez!

Menhelyem a pusztaságban!

A Megváltó Jézus ez!

2.  

Lábaimnál zúg a tenger,

Zúg a szélvész rémesen.

Én Krisztusra építem fel

Szép reményem és hitem!

Ó, én szirtem! Sziklaváram!

Otthonom, mely véd, fedez!

Menhelyem a pusztaságban!

A Megváltó Jézus ez!

3.  

Hasztalan dühöng az orkán,

Hasztalan nincs semmi fény:

Éjben és viharban némán

A hajnalra várok én!

Ó, én szirtem! Sziklaváram!

Otthonom, mely véd, fedez!

Menhelyem a pusztaságban!

A Megváltó Jézus ez!

4.  

Bősz habok játéka egyre,

Megleled-e menhelyed?

Zaklatott szív, jöjj e szirtre,

Mely megmentett engemet!

Ó, én szirtem! Sziklaváram!

Otthonom, mely véd, fedez!

Menhelyem a pusztaságban!

A Megváltó Jézus ez!

 

 

Isten áldásával.

Járjatok világosságban!

 

A

z elmúlt három fejezetben gyakran olvashattuk, én, az Úr vagyok a ti Istenetek (3Móz 19,1-21,24). Mindez jelzi, ők Isten népe, Őhozzá tartoznak. Nem egy nép a sok közül, hanem Isten kihívott gyülekezete. Úgy kezdődött a kapcsolat, hogy Isten kihozta őket Egyiptomból. Isten munkája, az, hogy most Kánaán földje felé haladnak. Így van ez ma is, nem mindenki Isten gyermeke, csak az, aki átélte, hogy Isten kihívta őt a világból, és megszabadította bűneiből. A hívásra válaszolni kel, meg kell mozdulni, és indulni az Úr nyomában.

Mindaz, amit olvasunk, az Úr népének szól, nem általában az embereknek, hanem azoknak, akik átélték szabadítását. Ezeket a rendelkezéseket, és a tíz igét a természeti ember képtelen megtartani. Ahhoz, hogy Isten szava tekintély legyen, és bennünk legyen, újjá kell születni. Csakis az Istentől kapott új természetnek természetes mindez. Az engedelmesség belülről fakad. Aki szereti az Urat, Rá figyel, várja útmutatásait, és kész az Ő útján járni. Amíg ez a belső változás nem megy végbe, nem tudunk és általában nem is akarunk Isten szava szerint élni. A régi természet irányít is, a világ vágyaihoz igazít. Azonban Isten Krisztusban új emberré tesz.

Az azért is mondja el többször, hogy Ő az Úr, és mondja meg mit vár övéitől, mert Isten népének különböznie kell a világtól. Azért hív ki a bűnből, a világból Isten, hogy a megváltozott életünk bizonyságtétel legyen a többi ember számára. Látszódnia kell, hogy Isten országában másképp mennek a dolgok. Másak a szokások, mint azon kívül. Ezért Isten gyermekeinek is fontos, hogy ne a kívül valókhoz igazodjanak, ne a nem hívő legyen a példa előttük, hanem mind a hitben előttük járókra figyeljenek. Természetesen csak akkor, ha azoknak az élete egyezik az igével.

A másik emberhez se az Egyiptomban, vagy a Kánaán földjén élőknél látottak alapján viszonyuljanak. Lássák meg az idegenbe, a szegényben is az embert. Ne feledjék, hogy ők maguk is elnyomottak, rabszolgák voltak. Soha ne feledjük el, hogy Isten gyermeke is a világban élt. Ne feledjük el milyen volt az életünk mielőtt az Úr megtalált. Aki tudja, mit köszönhet az Úrnak, az más szemmel tekint a még bűnös emberre, vagy a társadalom peremén élő emberre. Úgy fordul hozzájuk, hogy vágy támadjon bennük is Isten után. Mivel Isten is odafigyel a szegény és nyomorultra, ezt várj népétől is. De nem szavakat vár, hanem odafordulást segítést. Azt jelenti ez, hogy mindig gondoljanak arra, akinek nincs semmije, hagyjanak böngészni valót a földjükön, a gyümölcsösben. Legyen mindig élelem, amit a szegény elvihet.

Hangsúlyosan figyel az ige az Úr papjainak az életére, a házasságára. Példa legyen a többi ember számára. A pap házassága bizonyságtétel a gyülekezet tagjai felé. Nem mindegy kit vesznek feleségül. Hangsúlyos, hogy olyan társa legyen, aki szintén Isten népéhez tartozik. Mondhatjuk mi már azt, olyan társa kit az Úr adott, aki szintén szereti a Megváltót. Bizony ez mély víz. Meg is döbbentett, ahogyan elolvastam, mert kitűnik, milyen gondja van Istennek a házasságra. Vigyük házasságunkat az Úr elé, figyeljünk együtt, az Ő szavára.

Fontos még az élet védelme, ami a Moloknak való áldozat tiltásában látszódik meg. Ne öljék meg megszületett gyermekeiket. A megfogant élet Isten ajándéka, az Úr védi. Ne varázslóktól kérjenek tanácsot. Miért? Mert Isten él, és beszél. Aki Hozzá fordul, az kap útmutatást.

Az Úr Jézus Jeruzsálemben van, és sok zarándok körülötte (Jn 12,20-36). Néhány nem zsidót is látunk, akik ott vannak, mert megcsömörlöttek a saját világuktól, szokásaiktól, és keresik Istent. A zarándokokkal együtt mentek fel Jeruzsálembe, és útközben hallottak Jézusról. Róla beszéltek, bizonyságot tettek arról, amit átéltek. Miről szoktunk beszélni? Mit hallanak a velünk együtt zarándoklók? Vajon mi a mi beszélgetésünk témája? Mi hangzik el többször, a pénz, a munka, a covid, a vakcina, az üzletek nevei, vagy az Úr Jézus neve? Aki velünk haladnak hallanak-e az hatalmas tetteiről és remény támad e bennük? Meglátják-e a saját nyomorúságaik közepette, hogy Jézust kellene nekik is megismerni?

Ezek az emberek látni szeretnék Jézust. Mire felértek a templomba, már Jézust akarják látni. Kíváncsiak Rá, sőt úgy gondolják, Ő lehet egész népüknek a megoldás. Jézust akarják látni, azt fejezi ki, magukkal akarják hívni, hogy népük tagjai is megismerjék. Azonban ennek az ideje nem jött még el. Majd a tanítványok viszik pünkösd után szerte a világba az evangéliumot.

Az Úr rámutat, Ő olyan, mint a gabonamag, azért jött, hogy életét adja. Ő nem menekül, nem magát menti, hanem a bűnös embert. Jézus másképp tekint az életre. Nem ehhez a földi léthez ragaszkodik, hanem az Atya háza felé halad. Tudja, hogy miért jött, mi a feladata. Én is tudom, miért vagyok a világban? Tudom mi a feladatom? Jézus nem arra törekedett, hogy itt éljen jól, minél népszerűbb legyen, nem akart trónra kerülni sem. Az Ő trónja a kereszt, koronája a töviskorona.

Egy újfajta életszemléletet hozott, ne az életünk megmentésére koncentráljunk, hanem a Neki való életre. Aki megismeri Őt, az bátran elengedi a saját életté. Mit jelent ez? Nem ragaszkodom hozzá görcsösen, nem én akarok mindent megoldani, hanem Gazdámra bízom magam. Bár meglátnánk, hogy mi nem tudjuk megmenteni magunkat, és odafordulnánk teljes szívből Őhozzá. Ha ezt megtesszük szabadulást élhetünk át. Aki ezen a világon elveszti az életét, vagyis nem a világ normáihoz, céljaihoz igazodik, hanem Isten országához, az örök életre őrzi meg az életét. Jézus az örök életet hozta el, de nekünk kell azt megragadnunk.

Ha valaki azt mondja, hogy Neki szolgál, az Őt kövesse. Valóban Őt követik a keresztyének? Látható, hogy az út, amelyen járunk, Jézus útja? Ő halad előttünk? Gondolkozzunk el ezen, az életem azt mutatja-e, hogy Őt követem. Mennyi mindenre rámondjuk, hogy szolgálat, Jézus azonban rámutat, csak az szolgálat, amit az Ő megbízásából, és csak Neki végzünk.

Jézus a kereszten legyőzte a sátánt, így mi is élhetünk az Úr által győztes életet. Az ébredés titkát is megláthatjuk. MI ez? A megfeszített Krisztus vonzó ereje. Ha Őt láttatjuk, vonzani fogja magához az embereket. Mert nem mi vonzunk, hanem Ő. Amennyit láttatunk belőle, annyira fogja vonzani az embereket. Nagy a veszélye, hogy eltakarjuk Őt, és így nem látják.

Járjatok a világosságban, ezt egyértelmű útmutatás és elvárás. A tanítvány élete világosságban van. Vagyis a tanítvány nem a világ szerint él, nem ahhoz hasonlít, és nem él bűnben. Jézus ezt várja el, akkor is, ha mi igyekszünk felmenteni magunkat. A világosság nem azonos a sötétséggel. Sőt meg lehet különböztetni. Mindenki látja, hogy világos van, vagy sötét. És ez a hívők életére is igaz. Meglátszik, ha bennünk van a világosság. A világosság különbözik a sötétségtől, így a hívő élete is különbözik a nem hívőkétől. Valóban így van?

 

 

Új világosság jelenék

 

1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan né-

künk adaték.

2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmuta-

tá ő kegyelmét.

3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén

Ámos próféta könyvében.

4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Ember-

beli reménységünk.

5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő

reménye.

6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És

vallhassuk te hitedet.

7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadal-

munk, E világ ellen oltalmunk.

8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső

Szentháromságnak.

 

 

Isten áldásával.

A Király

 

I

sten üzenete most úgy kezdődik: „Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Amikor önmaga kijelentésével kezdi az Úr a beszédét, mindig komoly dolgokat helyez a szívünkre (3Móz 18,1-30). Azt jelenti ez, hogy magára irányítja figyelmünket, eszünkbe juttatja, hogy Ő Úr, mi pedig a szolgái vagyunk. De arra is rámutat, hogy Hozzá tartozunk, az Övéi, az Ő tulajdonai vagyunk. Úgy szól hozzánk, mint életünk Ura, és ezért jól tesszük, ha figyelünk Rá. Sőt vegyük Őt nagyon komolyan, mert a jövőnk minősége, életünk alakulása függ attól, hallgatunk-e Rá. Előre elmondja mindazt, amire oda kell figyelni, ami komoly veszélyt jelent, azért teszi, hogy utólag, ne Őt okoljuk. Ne mondjuk, nekem nem szólt senki.

Elsősorban a férfi és a nő kapcsolatáról szól Isten, mert tudja, hogy ezen a területen olyan könnyen bajba kerülünk. Miért? Mert a környezetünkhöz igazodunk, azok szerint cselekszünk, amiket magunk körül látunk. Nagy veszély, hogy amit többen gyakorolnak, ami szokássá válik, azt átvesszük. Isten azonban kihívta népét az idegen népek közül, így újfajta életformát mutat a számukra. Azzal, hogy kihívta őket Egyiptomból, a régi életükből, egy egészen új kezdődik. Most már Isten gyermekei lettek, az Ő országának polgárai. Isten országának is megvannak a törvényei, és ezek jó, az életet a kapcsolatokat segítő rendelkezések. Mivel Isten országának van törvénye, a belépéskor törvénycsere megy végbe. Az idegenben, a világban tanult és használt törvények, szokások kint maradnak. Komoly figyelmeztetés, ne cselekedjetek úgy, ahogy Egyiptom földjén szokás, akkor sem, ha eddig azt láttátok, és az volt a természetes. Isten országában más a rend, aki belép oda, ahhoz kell magát tartania. A férfi nő kapcsolatra nézve Isten gyermeke számára már nem lehet minta az, amit a világban eddig látott. A világ, a nem hívők gyakorlata nem követendő példa a hívők előtt.

Arra is rámutat az Úr, hogy az övéit mindig körülveszi a világ. Megtérés után is a világ olyan marad amilyen előtte volt, de most már nem minta a számunkra. Most már nem az az iránymutató, amit a környezetem tesz. Sőt, Isten azt bízza ránk, hogy a nem hívőknek a tanítványok élete legyen a minta. Nagy baj az, amikor nem a hívő élete hat a világra, hanem a hívő igazodik a világ gyakorlatához. Miért baj? Mert Isten azért helyezi ide az övéit, hogy életük különbözzön, és így világosság legyen. Másrészt, ha nem különbözik az életünk, hanem átvesszük a nem hívők szokásait, megromlik az egyház élete. A hívők zsinórmértéke az ige, az én végzéseim szerint cselekedjetek, mondja az Úr. Mindenben az Ő szavára figyeljünk. Mindez mutatja, a krisztusi hit, nem elmélet csupán. Nem arról van szó, hogy hittételeket tanulunk meg, és mondunk fel. A keresztyén, Krisztuskövető élet, gyakorlat.

Megjelenik az élet védelme az igében. A Moloknak bemutatott áldozat, gyermek áldozat volt. Isten védi a megfogant életet. Minden élet érték Neki, és minden életért odaadta a Fiút. Mindenki számára terve van, mindenkinek helye van Isten országában. Az Úr azt akarja, hogy mindenki megismerje országát, és az Ő kegyelmét. A kereszt mindenki számára megtalálható, rajta keresztül juthatunk életre. Az ország kapuja a kereszt. Ott szabadulunk meg bűneinktől. Isten országában a különböző neműek számára van kapcsolat. Isten világosan kijelenti, hogy az azonos neműekkel létrehozott kapcsolat utálatos Előtte. Azonban azt is meg kell látnunk, hogy mindez azokra érvényes, akik már átélték kegyelmét és beléptek országába. Akik még nem az övéi, a világ normái szerint élnek. A hívők nem törvényeket, elvárásokat aggatnak mások nyakába, hanem hirdetik, hogy van a bűnből, a világ szokásaiból is szabadulás. Van Krisztusban gyógyulás és új kezdet. Az Úr azért jött el, hogy ezen a területen is lehetővé tegye a szabadulást, gyógyulást.

Az emberek meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik, és ezért készültek a fogadására (Jn 12,12-19). Nagy hatást gyakorolt rájuk Lázár feltámasztása, úgy fogadják, mint egy királyt. Abban az időben nem volt olyan modern híradás, mint ma, mégis eljutott az emberekhez Jézus jövetelének a híre. A bizonyságtétel eljut az emberekhez. Istennek megvannak az eszközei, amik által eljuttatja hozzánk a jó hírt. Ez pedig nem más, Jézus érkezik. Ez a világ legnagyobb híre, Jézus érkezik hozzánk. Isten közelít hozzánk. Meghalljuk? Készülünk a fogadására? Ezek az emberek meglátták mindennél fontosabb, hogy várják Jézust. Szinte megérezték, ez életük nagy pillanata. Hatalmas esélyt kaptak egy új életre. Mi látjuk, hogy az életünk lényege, átélni a Jézussal való találkozást? Az Úr azon munkálkodik, hogy felismerjük, Ő az életünk Királya. Nem elég felismerni, hanem le is kell borulni Előtte.

Az emberek királyként várják Jézust, és igaz, hogy Ő Király, mégis félreértik Őt. Király ugyan, de nem akar földi keretek közt uralkodni. Nem foglalja el egy ország trónját, mert akkor már nem lenne szabad. Ő mindenki királya akar lenni, a szívünket keresi. A földi trónt csakis harc által, mások elpusztítása, leigázása által lehetne megszerezni. Jézus nem pusztít, nem szerez, mindenkit hívogat. Megszólít, és hív, kövess engem! Aki hallja, maga dönt, hogy elindul-e Utána? Isten országába hív Ő, és egy egészen más életet kínál. Isten országában más törvények vannak. Nem a szerzés, vagy a megfizetés, hanem Isten gondoskodó szeretete áll a középpontban. Ebben az országban valóban kiteljesedik az élet. Itt valóban életről van szó. Nem úgy, mint a földi országokban. Ezekben állandó rohanás, a még több utáni vágyakozás tapasztalható. Az ember alig él. Mert amit életnek nevez nem más, mint rohanás, hajsza a pénz után. Isten azonban nem ilyen életet szán. Aki ezt meglátja szabad lesz és boldog.

Az Úr jelzést ad nekik Isten akaratáról, ezért ül szamárcsikóra. Nem fehér lovat keres, hanem szamarat. Ha a jelenlévők, nem a tömeghatásra, hanem az igére figyelnek, meglátják az üzenetet. Jézus tettében az Írás teljesedik be. Ezáltal rá kell döbbenni, Isten a Krisztus útját másmilyennek tervezte. Nem uralkodni, hanem szolgálni jött. Olyan szolga Ő, aki életét adja váltságul sokakért. Látom-e Jézusban a szolgát?

Még a tanítványok sem értik azonnal, mert az ő szívük is a világ, az emberi elvárások hatása alatt van. Ne engedjünk a világ hatásának, hanem mindennap tegyük ki magunkat az ige hatásának. Ha így teszünk nem fogunk csalódni. Ha mindig azt várjuk, ami egyezik, Isten akaratával áldást tapasztalunk.

Bár úgy volna, hogy az egész világ követi Jézust. Gondoljunk csak bele, ha valóban Őt követte volna a világ, azok az emberek, népek, amelyek keresztyéneknek nevezték magukat, nem lett volna rabszolgaság, háború, és két világháború sem. Jézus nyomában nem lehetséges, hogy ilyen dolgok történjenek. Jézust követve, épp az ellenkezőnek kell megvalósulnia. A pusztítást felváltja az élet. Ahol Jézus jelen van, ott gyógyul az ember, gyógyulnak a kapcsolatok. Ahol Jézus az Úr, ott nem válaszfalak születnek, hanem inkább lebomlanak azok Őáltala.

 

 

Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát

 

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! :/: Őnéki menynyei karokkal együtt zengj

hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezé -

relt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi ép-

séged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja,

bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hit -

vallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

 

 

Isten áldásával.

Az Úrnak!

 

A

z Úr a pusztában sem hagyja magára népét (3Móz 17,1-16). Mindig az Övéivel van ma is. Nem lehet olyan élethelyzet, amiben ne tapasztalhatnánk meg az Úr közelségét. Rendelkezéseket ad neki, amik által tanítja őket. Mire? Isten országa rendjére. Eddig rabszolgaságban éltek évszázadokon keresztül, most szerveződnek néppé, tanulják mit jelent Isten népeként élni. A törvények által világossá válik, nem élhetnek úgy Isten vezetése alatt, ahogyan eddig éltek. Az Egyiptomból hozott minták itt nem használhatók. Fontos ez az Úr mai tanítványainak is, nem használhatók Jézus követése során azok az életminták, amiket nem hívőségünk idején tanultunk.

Ebben az időszakban tudatosul bennünk, hogy a hívő ember oktatója maga az Úr. Csodálatosan látszik ez, amikor az Úr Jézusban emberré lesz. Elhív embereket tanítványnak és tanítja őket. Elmondja Isten országa törvényeit, bemutatja annak rendjét, és eléjük éli annak erejét. Az apostolokban is rögzül, hogy most már az Úr az Ő tanítójuk, Innentől nem az a mérce, amit az ószövetség emberei adtak a kezükbe. Ezt is meg kell látnunk, mert ma túlságosan is a nem hitben élő oktatás formálja gondolkodásunkat és életvezetésünket. Az ige, Isten szava gyakran csak a templomban érvényesül. Ha kérdéseink vannak a nem hitben élő, nem az ige tekintélyén álló szakemberekhez fordulunk. Azonban az ige rámutat, a hívő ember számára az igazi szaktekintély maga az Úr. Kihez is fordulnánk, kitől is kérnénk tanácsot, ha nem attól, Aki ezt a világot teremtette. Az élet ajándékozójához fordulhatunk mindennel. És amit mond, amire rámutat, azt vegyük komolyan. Gyakran olvassuk az ószövetségben, hogy amikor valamilyen nehéz helyzet, ellenség támadása, betegség, természeti csapás sújtja Izráelt, az Urat keresik. Tőle kérdezik mi az oka ennek, és mi a megoldás. Forduljunk mi is az Úrhoz, kérdezzük, mit is akar elérni ezzel a járvánnyal? Mire mutat rá? És kérdezzük mi a megoldás? A legtöbbször az ilyen időkben a bűnbánat az első lépés. Felismerik, hogy vétkeztek, elfordultak Istentől. Általában valamilyen bálvány került az első helyre. A következő lépés a bálvány eltávolítása, és teljes szívből való visszatérés Istenhez. A nehéz helyzetek azért adódnak, mert elfordultunk Istentől, és Ő ezáltal vissza akar fordítani Önmagához. Azt szeretné elérni, hogy meglássuk, Ő a megoldás. Ne az emberi megoldást tartsuk a legfőbbnek, hanem hívjuk Őt segítségül.

Azt látjuk, hogy némelyek az Egyiptomban látott, a tőlük vagy más népektől tanult rend szerint akartak áldozatot bemutatni. Úgy gondolták az ad megoldást, ha a pusztában mutatják be az áldozatot. Az Úr rámutat, az ördögöknek mutatják ott be, vagyis nem kapnak igazi segítséget, mert nem az Urat keresik, nem Vele kerülnek kapcsolatba, hanem a gonosszal. Eddig tudatlanságból tették mindezt. Mert amíg az Urat, az Ő akaratát nem ismerjük, tudatlanságból cselekszünk. Mihelyst azonban feltárul előttünk az ige igazsága, el kell távolítanunk az okkultizmus, varázslás minden maradványát az életünkből. Ezeknek nincs helye a hívők életében.

Azért is fontos, hogy minden az Úr akarata szerint menjen végbe, mert a vérnek az oltárra kell kerülnie. A vér szerez engesztelést. Az áldozat vére tisztít meg a bűntől. Vér nélkül nincs bűnbocsánat. Ugyanígy az újszövetségben is a vér szerez engesztelést. De már nem egy állat véra, hanem Isten Bárányának a vére. Az Úr Jézus azért adta életét a kereszten, mert az Ő vére tisztít meg minden bűntől. Aki megvallja a bűneit, annak Jézusért megbocsáttatnak azok. Jöjjünk Hozzá bűnbánattal, valljuk meg vétkeinket, és fogadjuk hittel a vér megtisztító erejét. Mert amit a vér megtisztít, az tiszta. Az a bűn el van törölve.

Az Úr Jézus Jeruzsálembe megy, de megáll Betániában, Márta és Mária házában (Jn 12,1-11). Ott ahol Lázárt feltámasztotta. Azt olvassuk, odament Jézus, ahol Lázár élt. Tehát a sírból való kihívás, nem trükk volt, hanem az élet hatalmának megnyilvánulása. Lázár tartósan él. Napok és hetek múlva is él, mert az Élet diadalt vett a halál fölött. Jézus beavatkozása mindig tartós. Nem néhány napig tart csupán, amíg az orvosságok hatása jelen van. Lázárt az Úr hatalma, a Lélek ereje hozta ki a sírból, és tartja életben. Amíg kapcsolatban van az igazi Élettel, Istennel, addig él, és addig bizonyságtétel lesz.

Lázár kapcsolatban van az Úrral. Amikor megérkezik Jézus, ő odatelepszik mellé és figyel Rá. Lázár most már Jézusra figyel. Szava irányítja az életét. Úgy látom, nem kell őt biztatni, hogy menj Jézust hallgatni, belső vágyból ül mellé. Hiszen az életet Tőle kapta, megtapasztalta munkáját a lényében, és ez a tapasztalat oda viszi. Jézus munkáját az is jellemzi, hogy amikor belép az életünkbe, és megtapasztaljuk kegyelmét, vágyakozunk Vele lenni, hallgatni Őt. Az ilyen embernek nem kényszer az istentisztelet, nem majdcsak kibírom valahogy, hanem szívbéli vágyakozás. Lázár és az egész család nem morgolódik, pont most jött Jézus, felborul a rendünk. Mi lesz a munkával, annyi dolgunk van, mi lesz a szórakozásunkkal. Most kaptunk új üzenetet, megkezdődött a meccs, a sorozat, hivatalos vagyok a ünnepségre. Ezek már nem lényegesek, aki egyszer életre kelt hit által, a régi dolgok már nem meghatározóak. Minden várhat, első Jézus, mert Ő az élet. Általa az Élet szava szól. Lázár már nem a világ híreire figyel, hanem az Élet szavára. Miért? Mert a világ szava nem segített rajta. A halálból Jézus szava hívta ki. Így minket is Jézus szava tud kihívni a halálból. Az Ő szava az élet útján vezet.

Ismét Mária lép elő, nemcsak kap Jézustól, hanem ad is neki. Mégpedig értéket. Drága kenetet, mert az hála azért, amit Jézustól kaptak. Hála Lázár életéért. Hányszor kérünk az Úrtól, és amikor megkapjuk, mi is adunk Neki. Ha igen mit adunk? Mi is igazi értéket? Az életünket? Olyan dolgot, ami bizonyságtétellé válik? Mária kenete betöltötte a házat. A kenet illatával megtelt a ház. Azzal telik meg a ház, amink van. Ha Jézus a szívünkben van, ha Vele vagyunk kapcsolatban, akkor Ő tölti be azt a helyet. Az evangélium illata fog szállni. Mi árad a mi életünkből? Mit éreznek az emberek? Krisztus illatát, vagy valami mást?

Júdásnak nem tetszik Mária tette, a szegényekkel álcázza szíve tartalmát. Azonban az Úr tudja, hogy nincs Júdásnak gondja a szegényekre, csak felhasználja őket a pénzszerzéshez. Azonban ez itt nem jön be. Jézusnál nem lehet a szegényekre hivatkozva pénzhez jutni. Ráadásul ő más pénzével akar jótékonykodni. Nem a sajátját adja. Nagyon jellemző ez ma ránk is. A máséból akarunk adni. Úgy adunk, hogy azt meg sem érezzük, így volt Júdással is. Mária a magáét adta, azért volt érték. Jézusnak adta, úgy adta, hogy azt nem tudta visszavenni.  Mindig azt adjuk, ami a miénk, és amit valóban az Úrnak, az Ő ügyére szánunk.

 

 

 

Az Úrnak irgalmát örökké éneklem

 

1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, :/: És hűséges voltát mindenkor hirdetem, Mert

mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Melyet úgy megépít, hogy megálljon min-

denha, És hogy mind az égig erősíted, megtartod Te szent igazságod és a te fogadá-

sod.

3. Az egek hirdetik sok csuda dolgodat, :/: A szent gyülekezet te igazságodat, Mert va -

jon kicsoda volna ott fenn az égben, Ki nagy hatalommal hozzád hasonló légyen? Az

erős angyalok seregében vagyon-e, Ki e dicső Úrhoz hasonlatos lehetne?

4. Igen rettenetes e fölséges Isten, :/: Őtet féli minden a szent gyűlésekben, Ó, seregek

Ura, minden enged tenéked, Te nagy erős Isten, vajon ki érne véled? Tenálad lakozik a

te nagy igazságod, Soha el nem múlik a te igaz mondásod!

7. Boldog a nép, amely tenéked örvendez, :/: Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez.

Fényes orcád előtt ezek járnak merészen, És a te nevedben örvendeznek szüntelen,

Mert nagy dicsőségre őket felmagasztalod, És jótéteményed rajtuk megszaporítod.

8. Te vagy ékessége az ő erejüknek, :/: Minden hatalmukat te adtad nékiek. A te ke -

gyelmedből orcánkat fölemeljük, Tetőled, Úr Isten, mi paizsunkat vettük, És a mi kirá -

lyunk a te fegyvered nélkül, Ó, Izráel Ura, nem lehet segítségül!

20. Gondold szolgáidnak nagy gyalázatjukat, :/: És hogy sok népeknek iszonyú szidal-

mát Keblemben hordozom, kik tégedet bosszantnak, Gyalázván homlokát fölkenett kirá-

lyodnak. Dicsőség tenéked és áldassál, Úr Isten, Melyre minden néptől mondassék:

Ámen, Ámen!

 

Isten áldásával.

Tovább

 

S

zemélyes tragédia érte Áront, két fia halt meg áldozatbemutatás közben (3Móz 16,1-34). Nem egészen értette, és még nem teljesen dolgozta fel, de az Úr szól. Maga elé rendeli és feladatot bíz rá. Áron a fiai halála ellenére is az Úr papja, szolgálata tovább tart. Isten nem engedi Őt magába zuhanni, hanem figyelmét igényli. Elmondja, hogyan menjen be a szentek szentjébe, és álljon meg a szövetség láda előtt. Ez az a hely, ahol Isten jelen van, itt élik meg koncentráltan az Úr jelenlétét, és Áron megtanulja, nem lehet akárhogy Isten elé állni. Az Úr minket is mindig tovább akar vezetni. Nem engedi, hogy leálljunk egy helyen. Tovább kell menni, akkor is ha nehéz. Azonban Ő megadja hozzá az erőt és útmutatást. Most is szól, nyissuk meg előtte szívünket. Hangoljuk Rá fülünket. Talán furcsán hangzik, de nekem kell a fülemet az Úr szavára hangolni, hogy meg is halljam, amit mond. Az Úr Jézus többször is azt mondja, akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek. Igen, a fülünket, a lelki hallásunkat olyan helyzetbe kell hozni, hogy halljuk, amit az Úr mond. Ebben benne van, más is szól, nemcsak az Úr.  Le kell állítanunk a világ hangját, ne engedjük, hogy a média hírei befolyásoljanak. Ki lehet kapcsolni a készülékeket, le lehet csatlakozni a hálóról. Nem meglepő, hogy az internet, háló, mert bele lehet gabalyodni. Háló, ami rabul ejt, hogy ne tudjunk kikeveredni belőle. Hát nem így van? Felmegyünk az internetre, és nem tudunk lejönni, egyik ajánló a másik után, és megragad, belegabalyodunk a világ híreibe. Bár így ragadna meg a Szentírás, a Lélek vezetése, hogy nem tudjuk letenni az Úr szavát.

Dicsérjük Urunkat, hogy a Vele való kapcsolat már az Úr Jézus keresztül folyik. Nincsenek azok a megkötések, amik itt megjelennek. Mi már akármikor a kereszt tövébe járulhatunk. Nem függ a különféle áldozatok formájától, mert a kereszt rámutat, az Isten Báránya megáldoztatott. Nem szükséges különféle öltözeteket magunkra venni. Jöhetünk, amint vagyunk. A mi öltözetünk az őszinte és mély bűnbánat. Így kereshetjük Urunkat. Mert a kereszt tövében így méltó megállni. Jöhetek az Úrhoz bármikor, de nem bárhogyan. Több igehely is megmutatja, hogyan jöjjünk, mint például a tékozló fiú, nem vagyok méltó. Igen, ez a megfelelő magatartás, látom, hogy nem vagyok méltó arra, hogy Isten elé álljak, hogy gyermeke legyek. Eljátszottam én minden jogomat, de jövök, mert tudom, hogy Atyám vár. Hogyan jövök? Isten légy irgalmas nekem, bűnösnek. Ilyen bűnbánattal jöhetek. Lehettem eddig olyan távol az Úrtól, mint a vámszedő, aki az idézett imádságot elmondta, jöhetek, ilyen bűnbánattal. A bűnbánat azt jelzi, megundorodtam a bűntől, és egészen új életet szeretnék kezdeni, mégpedig, Vele.

Áronnak a bak fejére kellett tennie a kezét, így adta át önmaga és a nép bűneit. Ez történik, amikor az Úrhoz jövök. Átadom minden bűnömet. A kereszt jelzi, Ő magára vette, nincs már bűnöm, nem vár büntetés, mert Ő azt elszenvedte. Megkönyörült rajtam az Úr. Így most már Neki élek. A kegyelem ingyen van, de az Úr Jézusnak nagyon sokba került. Nem lehetett kevesebbet fizetni, mint a saját életét. Mivel ilyen drága áron vásárolt meg, maradjak meg a Hozzá való hűségben. Aki igazán átéli mennyit fizetett érte az Úr Jézus, annak a szíve tele lesz hálával, azt már nem érdekli más, mint a Neki való élet és szolgálat. Az ilyen ember átéli, egész életével tartozik az Úrnak.

Voltak, akik elvitték az Úr Jézus tettének hírét a vezetőknek (Jn 11,53-57). Elmondták, hogyan hívta ki Lázárt a halálból. Csodálatos Urunk van, valóban mindenható Isten Ő. Megmutatta, hogy Benne Isten van jelen, hisz amikor beszól a sírba Lázár nem tehet mást, minthogy kijön. Csakis Istennek van ilyen ellenállhatatlan szava. Ha Ő szól, megmozdul mindaz, ami addig mozdulatlan volt.

Ezek az emberek lelkileg teljesen vakok. Nem borulnak le előtte, mondva: Urunk, itt vagyunk, rendelkezz velünk. Te vagy a Főnök, legyen mindenben, ahogy akarod. Hiszen, aki a halál fölött is Úr, ki lehet, ha nem az élő Isten? De ők képtelenek elengedni hatalmukat, pozíciójukat. De én el tudom engedni Jézusért mindazt, ami addig sokat jelentett? Az képes erre, aki Jézusban meglátja az egyedüli igaz kincset. Mit szorongatsz még? Mi az, ami miatt inkább Jézust távolítod el?

Azonban jó látni, vannak, akiknek hiányzik Jézus. Az ünnepen keresik Őt. Neked is hiányzik minden nap? Őt keresed reggeli csendességedben? Ő utána vágyakozol, amikor kézbe veszed a Szentírást? Ezek az emberek már nem megszokásból vannak jelen, hanem keresik Jézust, keresik azt az újat, azt a mást, amit Ő hozott. Már látják, hogy Jézustól olyat kaphatnak, amit ez a világ nem tud megadni. Látom már, hogy amit Jézus ad, az a világban nem található? Akkor sem található meg benne, ha a világ díszesen becsomagolja a saját portékáját. Pál úgy írja, hogy a bűn zsoldja, halál, ezt adja ez a világ, de szépen becsomagolva. Nem látszik a külsőn, mi a valódi tartalom. Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet, Krisztus Jézusban. Aki Őt választja, életet nyer, el nem múló életet. A Jézus által kínált élet soha el nem múlik. A belé vetett hit által lehet ez az élet a miénk.

 

 

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

 

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

 

 

Isten áldásával.