Járjatok világosságban!

 

A

z elmúlt három fejezetben gyakran olvashattuk, én, az Úr vagyok a ti Istenetek (3Móz 19,1-21,24). Mindez jelzi, ők Isten népe, Őhozzá tartoznak. Nem egy nép a sok közül, hanem Isten kihívott gyülekezete. Úgy kezdődött a kapcsolat, hogy Isten kihozta őket Egyiptomból. Isten munkája, az, hogy most Kánaán földje felé haladnak. Így van ez ma is, nem mindenki Isten gyermeke, csak az, aki átélte, hogy Isten kihívta őt a világból, és megszabadította bűneiből. A hívásra válaszolni kel, meg kell mozdulni, és indulni az Úr nyomában.

Mindaz, amit olvasunk, az Úr népének szól, nem általában az embereknek, hanem azoknak, akik átélték szabadítását. Ezeket a rendelkezéseket, és a tíz igét a természeti ember képtelen megtartani. Ahhoz, hogy Isten szava tekintély legyen, és bennünk legyen, újjá kell születni. Csakis az Istentől kapott új természetnek természetes mindez. Az engedelmesség belülről fakad. Aki szereti az Urat, Rá figyel, várja útmutatásait, és kész az Ő útján járni. Amíg ez a belső változás nem megy végbe, nem tudunk és általában nem is akarunk Isten szava szerint élni. A régi természet irányít is, a világ vágyaihoz igazít. Azonban Isten Krisztusban új emberré tesz.

Az azért is mondja el többször, hogy Ő az Úr, és mondja meg mit vár övéitől, mert Isten népének különböznie kell a világtól. Azért hív ki a bűnből, a világból Isten, hogy a megváltozott életünk bizonyságtétel legyen a többi ember számára. Látszódnia kell, hogy Isten országában másképp mennek a dolgok. Másak a szokások, mint azon kívül. Ezért Isten gyermekeinek is fontos, hogy ne a kívül valókhoz igazodjanak, ne a nem hívő legyen a példa előttük, hanem mind a hitben előttük járókra figyeljenek. Természetesen csak akkor, ha azoknak az élete egyezik az igével.

A másik emberhez se az Egyiptomban, vagy a Kánaán földjén élőknél látottak alapján viszonyuljanak. Lássák meg az idegenbe, a szegényben is az embert. Ne feledjék, hogy ők maguk is elnyomottak, rabszolgák voltak. Soha ne feledjük el, hogy Isten gyermeke is a világban élt. Ne feledjük el milyen volt az életünk mielőtt az Úr megtalált. Aki tudja, mit köszönhet az Úrnak, az más szemmel tekint a még bűnös emberre, vagy a társadalom peremén élő emberre. Úgy fordul hozzájuk, hogy vágy támadjon bennük is Isten után. Mivel Isten is odafigyel a szegény és nyomorultra, ezt várj népétől is. De nem szavakat vár, hanem odafordulást segítést. Azt jelenti ez, hogy mindig gondoljanak arra, akinek nincs semmije, hagyjanak böngészni valót a földjükön, a gyümölcsösben. Legyen mindig élelem, amit a szegény elvihet.

Hangsúlyosan figyel az ige az Úr papjainak az életére, a házasságára. Példa legyen a többi ember számára. A pap házassága bizonyságtétel a gyülekezet tagjai felé. Nem mindegy kit vesznek feleségül. Hangsúlyos, hogy olyan társa legyen, aki szintén Isten népéhez tartozik. Mondhatjuk mi már azt, olyan társa kit az Úr adott, aki szintén szereti a Megváltót. Bizony ez mély víz. Meg is döbbentett, ahogyan elolvastam, mert kitűnik, milyen gondja van Istennek a házasságra. Vigyük házasságunkat az Úr elé, figyeljünk együtt, az Ő szavára.

Fontos még az élet védelme, ami a Moloknak való áldozat tiltásában látszódik meg. Ne öljék meg megszületett gyermekeiket. A megfogant élet Isten ajándéka, az Úr védi. Ne varázslóktól kérjenek tanácsot. Miért? Mert Isten él, és beszél. Aki Hozzá fordul, az kap útmutatást.

Az Úr Jézus Jeruzsálemben van, és sok zarándok körülötte (Jn 12,20-36). Néhány nem zsidót is látunk, akik ott vannak, mert megcsömörlöttek a saját világuktól, szokásaiktól, és keresik Istent. A zarándokokkal együtt mentek fel Jeruzsálembe, és útközben hallottak Jézusról. Róla beszéltek, bizonyságot tettek arról, amit átéltek. Miről szoktunk beszélni? Mit hallanak a velünk együtt zarándoklók? Vajon mi a mi beszélgetésünk témája? Mi hangzik el többször, a pénz, a munka, a covid, a vakcina, az üzletek nevei, vagy az Úr Jézus neve? Aki velünk haladnak hallanak-e az hatalmas tetteiről és remény támad e bennük? Meglátják-e a saját nyomorúságaik közepette, hogy Jézust kellene nekik is megismerni?

Ezek az emberek látni szeretnék Jézust. Mire felértek a templomba, már Jézust akarják látni. Kíváncsiak Rá, sőt úgy gondolják, Ő lehet egész népüknek a megoldás. Jézust akarják látni, azt fejezi ki, magukkal akarják hívni, hogy népük tagjai is megismerjék. Azonban ennek az ideje nem jött még el. Majd a tanítványok viszik pünkösd után szerte a világba az evangéliumot.

Az Úr rámutat, Ő olyan, mint a gabonamag, azért jött, hogy életét adja. Ő nem menekül, nem magát menti, hanem a bűnös embert. Jézus másképp tekint az életre. Nem ehhez a földi léthez ragaszkodik, hanem az Atya háza felé halad. Tudja, hogy miért jött, mi a feladata. Én is tudom, miért vagyok a világban? Tudom mi a feladatom? Jézus nem arra törekedett, hogy itt éljen jól, minél népszerűbb legyen, nem akart trónra kerülni sem. Az Ő trónja a kereszt, koronája a töviskorona.

Egy újfajta életszemléletet hozott, ne az életünk megmentésére koncentráljunk, hanem a Neki való életre. Aki megismeri Őt, az bátran elengedi a saját életté. Mit jelent ez? Nem ragaszkodom hozzá görcsösen, nem én akarok mindent megoldani, hanem Gazdámra bízom magam. Bár meglátnánk, hogy mi nem tudjuk megmenteni magunkat, és odafordulnánk teljes szívből Őhozzá. Ha ezt megtesszük szabadulást élhetünk át. Aki ezen a világon elveszti az életét, vagyis nem a világ normáihoz, céljaihoz igazodik, hanem Isten országához, az örök életre őrzi meg az életét. Jézus az örök életet hozta el, de nekünk kell azt megragadnunk.

Ha valaki azt mondja, hogy Neki szolgál, az Őt kövesse. Valóban Őt követik a keresztyének? Látható, hogy az út, amelyen járunk, Jézus útja? Ő halad előttünk? Gondolkozzunk el ezen, az életem azt mutatja-e, hogy Őt követem. Mennyi mindenre rámondjuk, hogy szolgálat, Jézus azonban rámutat, csak az szolgálat, amit az Ő megbízásából, és csak Neki végzünk.

Jézus a kereszten legyőzte a sátánt, így mi is élhetünk az Úr által győztes életet. Az ébredés titkát is megláthatjuk. MI ez? A megfeszített Krisztus vonzó ereje. Ha Őt láttatjuk, vonzani fogja magához az embereket. Mert nem mi vonzunk, hanem Ő. Amennyit láttatunk belőle, annyira fogja vonzani az embereket. Nagy a veszélye, hogy eltakarjuk Őt, és így nem látják.

Járjatok a világosságban, ezt egyértelmű útmutatás és elvárás. A tanítvány élete világosságban van. Vagyis a tanítvány nem a világ szerint él, nem ahhoz hasonlít, és nem él bűnben. Jézus ezt várja el, akkor is, ha mi igyekszünk felmenteni magunkat. A világosság nem azonos a sötétséggel. Sőt meg lehet különböztetni. Mindenki látja, hogy világos van, vagy sötét. És ez a hívők életére is igaz. Meglátszik, ha bennünk van a világosság. A világosság különbözik a sötétségtől, így a hívő élete is különbözik a nem hívőkétől. Valóban így van?

 

 

Új világosság jelenék

 

1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan né-

künk adaték.

2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmuta-

tá ő kegyelmét.

3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén

Ámos próféta könyvében.

4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Ember-

beli reménységünk.

5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő

reménye.

6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És

vallhassuk te hitedet.

7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadal-

munk, E világ ellen oltalmunk.

8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső

Szentháromságnak.

 

 

Isten áldásával.